Népszava, 1998. március (126. évfolyam, 51–76. sz.)

1998-03-07 / 56. szám

/ INTERJÚ 1998. MÁRCIUS 7., SZOMBAT 7 minden hátrányával és előnyével együtt” felhívta a Haynal Kornél elvtársat, hogy mi az, hogy az én feleségem kiállításá­ra... És akkor engem rögtön kirúgtak. Egy szót nem szólt értem senki. Mondhatták volna, hogy menjen a Sol­tész elvtárs a francba, a fe­leségével együtt,­­majd ki­megy holnap valaki. Elmen­tem a Soltész elvtárs laká­sára, becsöngettem, és el­mondtam neki: figyelmébe ajánlom, hogy ez történt és ezért engem kirúgtak és nem fogom elfelejteni. Saj­nos, nem igazán teljesült a dolog, mert később elfelej­tettem, azt sem tudom, mi van a Soltész elvtárssal, de lehet, hogy majd még egy­szer az utamba kerül, és el­beszélgetek vele. Ilyen világ volt akkor. - Ezután mi történt? - Siklósi Norbert, a Lap­kiadó Vállalat akkori vezér­­igazgatója, aki igazi nagy fazon, nagy mágus volt, nem mondom, hogy egy üzleti zseni, de aki azért az ilyen igazságtalanságokat nem szerette, és engem valami miatt különösen kedvelt, nem küldött el a cégtől. A Gabi Mami című újsághoz raktak, ahol gyerekeket kel­lett fotózni, ami engem ke­vésbé érdekelt, mint a nők fotózása. Ez közeli lap volt az Ez a Divathoz. Engem már ott alkalmazotti divat­­fotósként, reklámfotóssá­­gom révén ismertek, baráti kapcsolataim voltak, és amikor Rózsavölgyi Gyön­gyit speciális okok miatt el­távolították onnan, én­ oda­mentem. Gyöngyi Lakatos Andrásnak volt a felesége, aki Lakatos Ernő fia, aki vi­szont a legnagyobb király volt abban az időben a saj­tóban, akkora úz volt, hogy a mai szerencsétlenek el sem tudják képzelni, hogy mi a hatalom. Lakatos Ernő volt az agit-prop. osztály vezető­je. Rózsavölgyi Gyöngyi-oda volt véve az Ez a Divathoz mint Lakatos Ernő menye. Amikor Lakatos András el­vált Rózsavölgyi Gyöngyi­től, akkor már nem kellett a Gyöngyi az Ez a Divatnál. Kirúgták, de Siklósi Nor­bert mint említettem - nem szerette az ilyen kirú­gásokat, és elcserélt engem Rózsavölgyi Gyöngyivel. Ő ment a Gabi Mamihoz, ahol aztán sokáig dolgozott is, nagyon rendes lány egyéb­ként. Én meg mentem az Ez a Divathoz. Itt életem szép szakasza következett. Nyolc évig voltam ott, és nagyon szeretett a főszerkesztőnő, Zsigmond Márta, nagyon jó, baráti kapcsolataim alakul­tak ott ki. Jó időszak volt. Összeillett az alkalmazott fotóval, akkor én ott nagyon éltem, sok pénzt kerestem, sztár voltam. Szóval jó volt. - Hogyan jött az életébe az alkalmazott fotó? - Ez úgy alakult, hogy megismerkedtem egy Sütő Enikő nevű leányzóval, aki akkor volt 15 éves, és mond­juk úgy, hogy gyönyörű. Ró­la akartam mindenféle képet csinálni, az ember igyekezett minél inkább megszabadíta­ni az ifjú hölgyeket ruhada­rabjaiktól, és ez nála félig si­került is. Akkor készült egy kép, amelyen félmeztelenül áll, farmernadrágban, egy fekete háttér előtt, háttal. Ez a kép, úgy gondoltam, egy napozószer reklámozásához lenne jó. Elmentem a Fabulonba, Veres Marikához, aki szintén a szakma nagyja és sztárja volt, a Fabulon a bőre őre, ezeket ő találta ki. Pataki Ágit is ő találta ki. Én komplett grafikai tervet tet­tem le neki, hogyan képze­lem el a napozóplakátot. Ez nagyon tetszett neki. Annyi­ra gyorsan döntött, hogy már nyomdában volt a napozó­tejre való korábbi anyag, és mégis erre cserélték ki. Ez akkor, talán az első óriáspla­kátként, óriási sikert aratott. Nagyon népszerű lettem ve­le, pályázatot nyertem, attól fogva mindenki engem akart. Nagyon jól tudtam el­adni a képeimet, jól tudtam keresni, el tudtam érni azt, hogy nem szóltak bele, azt csináltam, amit én akartam, mégis fizettek érte. - Szerencséje volt, hogy ez a plakát bejött? - Erre nehéz választ adni. Én­ tudatosan­ akartam ezt a képet , megcsinálni, aztán amikor­ megcsiáltam, tuda­­tosan tetszett, és tudatosan vittem el a Fabulonhoz, le­gyen egy naptejplakát. Tud­tam, hogy ez siker lesz. Eh­hez képest véletlen, hogy Sü­tő Enikőről sikerült levenni a trikót, véletlen az, hogy a kép jól sikerült, véletlen, hogy nem dobtak ki a Fabulonból és az is véletlen, hogy a korát megelőzve lett siker ez a kép. Nemcsak ne­kem hozott ez sikert mint fo­tósnak, hanem Enikőnek is mint manökennek. Jól meg­élt belőle, ám aztán helyesen úgy döntött, hogy jogi egye­temre megy, fel is vették, el is végezte, ha jól tudom, ügy­védként tevékenykedik. Ő ismert lett ezáltal a plakát által, és a­ többi plakát által, ami azután készült róla, mert sokszor fotóztam utána­ is. Nagyon jóban voltunk Enikővel. - Ez a plakát hozta az újabb megbízásokat? ■r- Ez aztán rengeteg meg­bízást hozott a Fabulonnak, a Fékonnak, ami akkor egy nagy, centralizált ruházati cég­ volt,, a Divatintézetnek. A Trapper farmer prospek­tustól kezdve az Aranypók­nak csináltam plakátokat. - A kollégákkal milyen vi­szonyban volt ekkoriban? - Volt, akikkel nagyon jó barátságban voltam, és vol­tak olyanok, akikkel rossz volt a viszonyom, nem sze­rettük egymást. Volt a Fia­tal Művészek Stúdiója, ami­nek alapító tagja voltam, ami Féner agyából pattant ki, ő volt ennek az atyja, ami nem volt rossz kezde­ményezés. Az más kérdés, hogy hagyta elhatalmasodni az egyik irányzatot a stú­dión belül. Nevezetesen: voltak azok a fotósok, akik profi fotósként fotózásból éltek és a fotóikért kapták a fizetésüket, és volt sok olyan, aki másból élt, mér­nök volt, ez volt, az volt és amaz volt, hobbiból fotó­zott. Művészi képeket csi­náltak. Ez egy alapvető el­lentét volt. Mert ők, mint később kiderült, szerettek volna profi fotósok lenni és fotóból élni, de ezt nem mondták így ki, hanem el­kezdték cikizni a hivatásos fotósok munkáit, és kukucs­káló fotósoknak­­ neveztek minket. Mert ugye, én elme­gyek a szovjet követségre egy kézfogást lefotózni, mit képzelek ^.jtmikor sokkal ’é^szertíboToííg^a fal mel­lett a földön egy hányást le­­fotózni sokkal művészibb. Az öncélú művészieskedést én­ soha nem szerettem. Pi­casso is csak akkor csaphat a falhoz három festékes­­vödröt és adhatja el milliós nagyságrendben képként, amikor előtte már olyan kurva jót tudott rajzolni, mint amilyet senki más. Nem lehet azzal kezdeni, hogy nekicsapkodjuk­­ a festékesvödröt a falnak. Én így éreztem. Később aztán ez igazolódott is, mert szin­te mindegyik hivatásos fo­tósként helyezkedett­­ el. Volt olyan tréfás helyzet, hogy az egyik legnagyobb szószólója ezeknek az­ el­­vontaknak, avantgarde-ok­­nak járkált utána a szovjet nagykövetségre kézfogást fotózni, csak nem nagyon lett éles a képe. Meg jártak gyárba fotózni, de nem na­gyon sikerült a fény, elég le­pusztultak voltak a gyárak, nem volt könnyű ott vakuz­­gatni, mindenféle trükkök voltak rá. Megtanulták az­tán, eleinte nem tudták, ez igazolódott. Mindenesetre én, és néhány ilyen „ku­kucskáló” fotós kiléptünk a stúdióból. Övék maradt a terep, és teljesen elhajoltak az ilyen avantgarde mű­vészieskedésben, ami azért volt egy kicsit nevetséges, mert húsz évvel vagy tizenöt évvel volt azután, mint aho­gyan ,ez divat volt Nyuga­ton. Szépen másolták ezeket a stílusokat, képeket, és én nem nagyon találtam köz­tük olyat, amit érdemes lenne említeni. Jöttek az esztéták, akik ugye szintén pénzt akartak keresni ta­nulmányaikkal, szépen megmagyarázták, hogy mi abban a művészet. Jól egy­másra találtak ők, lehet, hogy persze ebben nincs nekem teljesen igazam, ki­csit elfogult vagyok, de azért valami lehet abban is, amit én mondok. - Jól érzem, hogy van egy kis sértettség vagy megbán­­tottság a hangjában? - Nem, ez csak egy hely­zetértékelés. Nem sértődtem meg, mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a nyerő. Mert én úgy értékeltem, hogy én sok pénzt keresek a fotóimmal, tele vannak vele az újságok, a plakátok, a proB^^fü'Sok, m­indig jobb aut^kqn járok­­ ^z abban az időbsfvm­arce ^fyoTt^miffit ők, és mindig jobb nőkkel járok, mint ők, méghozzá sokkal. Tehát, csupa olyan dolog volt, amit ők irigyeltek ná­lam. Én pedig nem töreked­tem rá, hogy avantgarde ké­peket­­csináljak, mint ők, de úgy gondoltam, meg tudnám csinálni.­Volt is egyszer egy tréfa: jeligés országos pályá­zatra­­ csináltam a Vidám Parkban egy olyan anyagot, amit ők szerettek, aztán meg is nyertem vele az első díjat. Nem tudták,, hogy ez az avantgarde én vagyok, volt­­ is nagy meglepetés, amikor a díjat nekem kellett odaadni.­ Az anyag még ma is olyan, hogy meg lehet nézni. Pedig tizenöt éve készült. Olyan­ avantgarde, amilyet , nem , tudtak ők sohasem csinálni. Még annyit elmondanék, hogy szerintem, így vissza­­­gondolva, az alkalmazott fo­tóbeli sikerem az azért volt­­olyan nagyimert akkor volt a világban divat a nagyon merev, nagyon beállított ké­pek helyett a mozgásban va­ló fotózás, a riportszerű rek­lám- és divatfotó, amit a múltamból mint riportfotós, mint sportfotós, mint gyor­san dolgozó fotós jól tudtam művelni. Volt egy képi látá­som, viszonylag jó, én vol­tam az egyik legjobb és leg­első ebben Magyarországon, és ez véletlenül pont egybe­esett a nyugati divattal is. Tehát nem utánamentem, hanem együtt mentem vele. Ez egy véletlen. - Ez azt is jelenti, hogy a többiek vagy mások konzer­vatívabban fotóztak abban az időben? - Abszolút. Hogy egy ké­pen valaki ugrik, ez elkép­zelhetetlen volt. Merev, be­állított, mondjuk így, hogy inkább poénra kitalált ké­pek voltak. - Az Ez a Divatnál hogy érezte magát? - Remekül éreztem ma­gam. A monumentalitásra való vágyam már akkor is megvolt, és ma is megvan az üzleti életben. Ez abból jön, hogy valószínűleg a fotózás mellett valami más is­ akar­tam lenni, például filmren­dező. Erről még ma sem tet­tem le egyébként, csak ehhez sok pénz kell. Most már az a helyzet, hogy tudnék csinál­ni Amerikában egy amerikai filmet. Ehhez mondjuk több millió dollár befektetés, kell. Erről még nem . Tettem le. Unom az üzleti életet,­­ezzel fogok foglalkozni. A fotózás is végül is egy rendezői fel­adat, ahol modelleket moz­gat az ember, ott hangulatba kell hozni a modellt, el kell tudni érni nála azt, hogy azt hozza, amit én akarok, és a környezete, a statiszta mind együtt legyen vele. Ez egy kis filmrendezés. - Nem ugyanaz történik ebben az esetben, mint ami történt az iskolában, gimná­ziumban, vagy később a szakmunkásképzőben? Ön a középpont? Nem ezt élvezi a fotózásban? - De. Most sikeres üzlet­ember vagyok, ahol forint­ban, dollárban lehet mérni, a sikert. Mert nem vitatha­tó, hogy a VICO egy média­­birodalom. Ám korábban is úgy éreztem, hogy Magya­rországon mindent elértem. Fotóművész-szövetségi tag vagyok, reklámszövetségi tag vagyok, a legjobb pla­kátokat, a legjobb prospek­tusokat én csinálom, sok pénzt keresek, pályázato­kat nyerek, nincs hova to­vábblépni, meg akarom méretni magam külföldön. Ezt is elintéztem, elkezd­tem dolgozni külföldre. Ma már ki merem mondani, hogy minden sikeremet, az általános iskolában mint vezéregyéniség, a gimnázi­umban mint botránycsiná­ló, az MTI-nél mint aki elő­ször kap gépet, a lapoknál és az alkalmazott fotóknál, a naptárfotónál és egyálta­lán: fotóséletemben is, üz­leti életemben is annak a sokak által negatívnak ítélt tulajdonságomnak köszön­hetem, hogy automatiku­san én vagyok a központ, az akaratomat rá tudom erőltetni, át tudom vinni a modellre, a munkatársaim­ra, úgy, hogy ők ebben jól érzik magukat. - Az Ez a Divat utolsó éveiben volt a külföldi megjelenés? - Igen, az utolsó három évben volt. Turistaútlevél volt, 100 dollárral. Elmen­tem Münchenbe, megnéz­tem, hogy a Luiban és a Playboyban milyen anya­gok vannak. Mint mond­tam, a nőket szerettem leg­inkább fotózni. Csináltam egy anyagot, ahogy én gon­doltam. Bejelentkeztem a Lui art direktoránál meg a ■Playtíöjífíál. 'Megmutattam •h^k^ékét!1 * Véletlen hozta 'üj^YHo^^’ször me^tstése a Playboyhoz, azok fogadtak délelőtt. Előadtam a képei­met, nagyon tetszett. Akkor ez egy fura helyzet volt ám Nyugat-Európában, hogy Kelet-Európából jön egy ilyen nyomorult, és olyan képeket hoz, ami majdnem olyan, mint amit ott csinál­nak. Angolul elég jól , meg tudtam magam értetni. Voltam korábban cseregye­rekként Londonban, szóval angolul tudok. A Playboy­nál azt mondták, hagyjam ott a képeimet, valamikor megjelenik, akkor majd fi­zetnek. Mondtam, szeret­ném őket átrendezni. Kíno­san szerettem volna vissza­kapni azt az egy darab anyagomat, , mert délután menni kellett a Luihoz. Emberi volt az egész. A Playboy egy nagy panel irodaházban volt, a Lui pe­dig egy régi villában. Jött a direktor, az egyik kezében egy­ zsebkendőt tartott, az orré vérzett. Nézegette a képeket a másik kezével, azt mondta, ez nagyon jó, benyúlt, a­ fiókba, kivett 5000 márkát, odaadta, ez meg van véve. Én ott el­ájultam, mert 5000 márka az még ma is pénz. Elkezd­tem a Luinak dolgozni. Szinte minden hónapban megjelent anyagom. Magya­rországon éltem, Magyaror­szágon csináltam a képe­ket, ott fizettek. - Kiküldte az anyagokat? - Általában kiküldtem. Művészeti alap tag voltam, művészeti alapon keresztül utaztam, elintéztem, kap­tam egy külön betétet az útlevelembe. Szolgálati út­levélféleséget kaptam, ak­kor utazhattam, amikor akartam. Mondanom sem kell, micsoda show volt ab­ban az időben, amikor sen­ki nem mehetett, én akkor mentem Münchenbe, vagy ahova akartam, akkor, amikor akarta­m - Máskor is zsebből fizet­tek? - Nyugaton a mi szem­szögünkből nézve zsebből fizetnek. Mert ha a direk­torra rá van bízva, hogy fi­zessen a fotókért, akkor az fizet. Nyugaton nincs szer­ződés, számla, pecsét. Pe­csét a nyugati világban nincs. Aláírtam, és kész. Mi a fenének pecsét rá. ''51 —Itthon tudtak erről? át­­ítélt irigységi'féltékeny­ség. De­­olyan helyzetben voltam, hogy ez nem érde­kelt. Nem volt találkozási pontom az irigyekkel. Csi­náltam a dolgom, jöttem­­mentem, utaztam. Jól él­tem. Nem voltam kiközö­sítve -- leszámítva ezt a né­hány avantgarde, vagy nem is tudom, minek nevezzem fotóst. Azt mondták, hogy én egy hülye vagyok és te­hetségtelen vagyok. Én meg azt mondtam, hogy ők meg le vannak szarva: ) *\I Két kép, közte húsz esztendő. Az első az 1976-os Sajtófotó-pályázaton első díjas, a Martinászok egy napja című képriport egyik felvétele. Az interjúban így beszélt róla: „Csináltam olyan címla­pot, ami a Politikai Bizottságig jutott el. Nagyon nyomorultul kinéző, egy alumíniumtálból evő melós volt a képen, akinek ráadásul két ujja hiányzott. Valószínűleg nem vették észre, amikor be­szerkesztették az Új Tükör címlapjára. Ebből az egész anyagból nagy cirkusz volt.” És a másik - 1996-ban készült - kép, egy másfajta csúcspont Fenyő János életében. Azon kevés magyar közé tartozott, akit nemcsak fogadott Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, hanem a Fe­hér Ház hivatalos fotósa elé is odaállt vele

Next