Népszava, 2012. június (139. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-09 / 134. szám
6 S 2012.JÚNIUS 9., SZOMBAT ii MÁS KULTÚRA Ridley Scott sci-fije azt kérdezi, ki teremtette az embert, de nem válaszol rá Gyilkos teremtők Egy IMAX-re termett sci-fi szuperprodukció és egy pedofil kamaradráma került a mozik heti terítékére. Ridley Scott Prometheus című, szinkronizált nagyszabásújában Michael Fassbender, Noomi Rapace és Charlize Theron viszi a prímet. Az osztrák Markus Schleinzer rendező Michael című drámája az utóbbi évtizedek megrázó bűnügyeit idézi fel. BÁRSONY ÉVA Most, hogy megérkezett a mozikba - a világbemutatóval szinte egy időben - a várva vár Nagy Mű, Ridley Scott Prometheus című szuper sci-fije, két dolog az első pillantásra biztos. Az egyik, hogy a várakozása ellenére Scott nem az Alien-filmek előzményét rendezte meg és nem is a folytatását, Ripleyt (Sigourney Weaver) felejtsük el. A másik, hogy sajnos elfelejthetjük magát az Alient is. Azaz A nyolcadik utas: a Halált, amely alapfilmje, kezdete, úttörője volt egyfajta sci-fi formának. Scott a Prométheusszal nem ismételte meg a 33 évvel ezelőtti műfajteremtés nagy pillanatát vagy a Szárnyas fejvadászra gondolva a műfaj filozofikus mélységű megtermékenyítését. Ő is csak rágja a gittet. Látványosan, lenyűgöző képekkel, fantáziadús szörnyűségekkel, főszereplővé emelt szupertechnikával. Abból főz, amit a pulton készen talál: megcsócsált eredetkérdés (honnan lettünk, kik a teremtőink), nevetségesen nagymellényű konfliktus (az egész emberiség megmentése), a gyilkolás és pusztítás, mint az univerzum alapeleme, az android lázadása azok a kész kellékek, amelyek a műfaj közhelyei. Időtlen idők óta nem rukkolt elő igazán új gondolattal, egyéni formával a sci-fi műfaj. Utoljára a Mátrix hozott újat, és annak majd’ másfél évtizede. Scott az a sokoldalú, a kommerszet és az értéket ügyesen vegyítő rendező, akitől okkal várható egy megújító nagy kaland. Ez marad el a Prometheusból. A viszonylag népes csapat, amely a címben jelzett űrhajón a kétezer-nyolcvanas évek végén nekiindul az univerzumnak, nem kevesebbet remélve, mint hogy a távoli sötét ponton felfedezik a 35 ezer éves földi sziklarajzon is megörökített óriás teremtőket. S felfedik az ember eredetének titkát. Ehhez képest eléggé értelmezhetetlen, hogy miért épp az expedíció tudós tagja, a film legfontosabb szereplője (Noomi Rapace), a fiatal kutatónő áll a hithű vallás talaján, amit Scott nem győz egy láncon függő kereszt kalandos szerepével hangsúlyozni. Az óriástermetű teremtők bolygója sötét, fenyegető és látszatra hatott. Sok-sok hullával, tekergőző nyüvekkel, gyilkos férgekkel. Látványnak mindez lenyűgöző és horrorisztikus, technikailag tökéletesen megvalósítva. IMAX- moziban vitán felül ez a nagyvonalú technikai apparátus lép főszereplővé. A karakterekre ugyanis Scott nem sok gondot fordított. Elnagyolt, szerep nélküli figurák közül háromnak van dolga a történetben. Az androidot alakító Michael Fassbender még a legszínesebb egyéniség, az ő figurája izgalmas és sejtelmes. De már Charlize Theron jéghideg főnöknőjének semmi dolga, a szépségén kívül. Rapace tudósa hol érzelmes szerelmes, hol horrorisztikus kalandok hősnője, aki saját magából operálja ki a sokkarú űrszörnyet, emlékeztetve A nyolcadik utas: a Halál emberi mellkasokból kirobbanó szörnyetegére. Igaz, ebből van kisded lény is a filmben, a nyálkás-csöpögős egykori űrszörny kicsinyített mása jelenik meg a film végső fejezetében, amikor az öngyilkos űrhajóval megspékelt horrorisztikus-gyilkolászós-pusztulásos végkifejlet ellenére Scott bizonyossá teszi, hogy folyt a köv. Addig tűnődhetünk, az óriásteremtők miért teremtették meg az emberiséget, ha most szörnyű erejüket összeszedve a Föld ellen akarnak vonulni, hogy az írmagunkat is kiirtsák. (Prometheus***) Nagyon kevés szavú, nagyon minimalista kamaradráma az osztrák Markus Schleinzer rendezése. Ihletője minden bizonnyal az utóbbi évtizedben a közvéleményt alaposan felborzoló osztrák bűnesetek, éveken át erőszakkal fogva tartott és szexuálisan kihasznált kislány vagy a saját apjától elszenvedett fogság alatt hat gyereket szülő nő valóságos tragédiája. Még akkor is, ha itt egy ház pincéjében fogva tartott tízéves kisfiú a középkorú férfi szexuális áldozata. A korábban Michael Haneke mellett dolgozó rendező hűvös távolságtartással, a mindennapi ismétlődések érzelemmentes követésével vonja egyre beljebb nézőjét ennek a döbbenetes kapcsolatnak a mélyére. Annál hátborzongatóbb az atmoszféra, hogy időnként az apa-fiú kapcsolat melegebb hangulata is átleng a történeten, de amikor a kisfiú beteg lesz, orvos helyett a férfi előbb megás egy sírt, csak azután rak borogatást a kis testre. A forgatókönyvet is jegyző rendező nem tudott mit kezdeni a befejezéssel, de az „isteni közbeavatkozás” után egy erős csavarral eléri, hogy senki lelke nem nyugodhat meg. (Michael****) A Prometheus szerelmespárja, Patrick Wilson (balra) és Noomi Rapace az androiddal, Michael Fassbenderrel forrás: intercom RÖVIDEN Az Esterházy Madonna Eszterházán A Szépművészeti Múzeumban őrzött Esterházy Madonna Fertőd-Eszterházán, az Esterházykastély dísztermében lesz látható. Raffaello Santi 1508-ban festett műalkotását június 16-án, szombaton, a Múzeumok Éjszakáján különleges kiállítás keretében tekinthetik meg a látogatók. A remekművet szombat este 8 órától vasárnap reggel 6 óráig nézhetik meg az érdeklődők Fertődön - mondta Varga Kálmán, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (MNG) igazgatója pénteken, a helyszínen tartott sajtótájékoztatón. ► MTI Shirley MacLaine életműdíjat kapott Életműdíjjal tüntette ki Shirley MacLaine színésznőt az Amerikai Filmintézet (AFI). A BBC hírportálja szerint Hollywood színe-java részt vett a Los Angeles-i ceremónián, amelyen a 78 esztendős MacLaine Meryl Streeptől vehette át az elismerést. Mint a kitüntetett elmondta, színésznői pályafutása sorsszerű volt. „Sohasem volt kétségem afelől, hogy ezzel fogok foglalkozni, úgy éreztem, összhangban volt a sorsommal" - hangsúlyozta. Az AFI azoknak adományozza az életműdíjat, „akiknek tehetsége alapvetően hozzájárult a filmművészet fejlődéséhez". Shirley MacLaine több mint ötven film sztárja volt. Az Amerikai Filmakadémia Oscar-díját a Becéző szavak című drámában nyújtott alakításáért kapta meg. További öt alkalommal - köztük az Irma, te édes és a Legénylakás című filmért -jelölték az Oscarra. Legutóbb a Valentin nap című vígjátékban láthatták a nézők, és szerepet kapott a népszerű Downton Abbey című tévésorozat következő évadában is. A ceremónián Jack Black egy filmecskével tisztelgett előtte, amelyben az őskortól az amerikai gyarmati időkig „idézett fel" díjátadó ceremóniákat, ahol a díjazott MacLaine-nek gratulált. ► MTI FORRÁS: SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM www.nepszava.hu kultura@nepszava.hu Spiró esszéi, Parti Nagy meséi, Darvasi novellái Az idei könyvhétre izgalmas újdonságokkal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Spiró György esszékötete, a Magtár című, Parti Nagy Lajos, az Élet és Irodalom című hetilapban közölt Magyar népmeséinek kötetbe gyűjtött változata, a Fülkesor és vidéke, illetve Darvasi László Vándorló sírok című novelláskötete már most sikert aratott a standokon. Spiró György Magtár című esszékötetében kortársakról, barátokról, klasszikus szerzőkről egyaránt ír. Major Tamásról és Molnár Gál Péterről szóló élvezetes, csípős, kíméletlenül kritikus esszéjén mégis átsüt a szeretet és megbecsülés. De kedvünk lesz újraolvasni Spiró ajánlatára a magyar irodalom elfelejtett remekműveit Jókaitól Mikszáthon át Móriczig, s átgondolni, hogy mi a Csehov-darabok titka, és hogy hol is vagyunk valójában, hogy hol is lehetünk otthon. A színházról szóló esszéje olyan aktuális, mintha egy napilap hasábjain lenne meg. „Élők és holtak között a társalgást nem lehet megakadályozni, erre való az irodalom” - jegyzi meg a kötetében Spiró György, aki nemcsak nagyszerű író, hanem remek olvasó is. Bizonyára sokan vagyunk, akik hétről hétre először a Páratlan oldalon nyitottuk ki az Élet és Irodalmat, hogy elolvassuk, miről mesél azon a héten Parti Nagy Lajos műfajteremtő „egyperces” Magyar népmeséiben. Most a Fülkesor és vidéke című kötetben újraolvashatjuk az 2011 áprilisában kezdett sorozat első évének termését. Az apró mesék első mondataiban sietve megnyugtat minket a szerző, hogy a jó király, I. Fülkesor országában minden a legnagyobb rendben van, talán csak egy-egy apróságot nem igazítottak még a helyére, de az szóra sem volna érdemes, ha holmi bajkeverők nem volnának. .. „Ezek az álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanták, glosszák a helyzet margójára. Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába »becsatornázzam« az írói, állampolgári közérzetemet” - írja a szerző. Darvasi László Vándorló sírok című kötetének novellái akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk díszletei között játszódnak, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át. Darvasi e kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasinovella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Spiró György esszékkel jelentkezett a könyvhétre fotó: K2 press Szegvári dedikál Szegvári Katalin és kötetének interjúalanyai dedikálják Hogy vagytok, ti régi játszótársak? című kötetét ma és holnap 17 órakor a Napvilág Kiadó sátránál. KÖZBEVETVE XIV. Lajos, Moliére cenzora VÁRKONYI TIBOR A Gyönyörök Szigete a XVII. század Versalles-ában ünnepi játékoknak, mai nyelven színházi fesztiváloknak adott otthont. A bemutatott darabokat XIV. Lajos választotta ki, többnyire kedvelt szerzőjétől, Moliére-től. így volt 1664 májusában is, amikor a program szerint az ünnepi játékok sorozatának kilencedikén kellett volna véget érniük, de a Napkirály két nap ráadást engedélyezett. Moliére mintegy ajándékként új darabot kínált föl uralkodójának. A Tartuffe-öt. Lajos az előadás végeztével lelkesen tapsolt, nem úgy a megjelent egyházi méltóságok. Fölháborította őket a komédia erkölcstelensége. Aknamunkájukat már jóval a bemutató előtt megkezdték, betiltást követeltek. A király sokáig ellenállt, sőt bátorította is a szerzőt, csak így tovább. így került a komédia Versailles-ban a kitüntetett közönség elé. Hanem a hír eljutott Ausztriai Anna anyakirálynéhoz, aki közbenjárt, ha már az udvar látta is a Tartuffe-öt, a nagyközönség elé semmiképpen se kerülhessen. Moliére-t a tilalom kihozta a sodrából, megkörnyékezte az ifjú királyt, ne hallgasson a rosszindulatú súgókra, mindhiába. Három évvel később a szerző engedett, képmutató komédia hőséről levétette az egyházi öltözék egyes darabjait, világi alakká változtatta. Nagy kalapot adott rá, hosszú hajat, kardot az oldalára, csipkés gallért. Hasztalan, nem segített az sem, hogy a költő meghosszabbította a darabot, Tartuffe erkölcsös házasságot ajánlott Orgon lányának. Ezzel elérte aztán, hogy Lajos szíve megenyhült, a Tartuffe fölpuhított változatát végre bemutathatta a Palais-Royal, a királyi palota színháza. Förgeteges sikerrel. De csak egy estére. Esztendőbe került, amíg a teljes tilalom föloldódott, és 1669 februárjában végre a nagyközönség is láthatta a Tartuffe-öt. Az év végéig sorozatban összesen hetvenkét előadáson. Ez lett a szezon „slágere".