Népszava, 2015. január (142. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-21 / 17. szám
Eddig ismeretlen részletek a 30 évvel ezelőtti műkincslopásról De amiről ma sem tudni: a titkosszolgálatok szerepe és a megrendelő kiléte Az évszázad rablása 1983. november 5-én, éjjel a betörők Raffaello Esterházy Madonnájával, az Ifjú képmásával, Tiepolo Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben és Mária hat szenttel című festményeivel távoztak, ezenkívül magukkal vitték Tintoretto Női és Férfi mellképét és egy ismeretlen festő Giorgione-képmását a Szépművészeti Múzeumból. Az elkövetők a tatarozás miatt felépített állványzaton, az ablaküveget kivágva jutottak az épületbe. A riasztóberendezés nem működött. Az ellopott műkincseket - amelyeknek értéke akkor 1 milliárd 436 millió forint volt, ma körülbelül 240 millió euró - megtalálták, a tetteseket a rendőrség elfogta. A múzeumban fegyelmi eljárásokat indítottak, az igazgatónőt nyugdíjazták. Az akció kitervelője, Ivano Scianti 30 év után interjút adott a Gazzeta di Reggio olasz lapnak a történtek eddig ismeretlen részleteiről. Harmincegy évvel ezelőtt az olasz festészet hét remekét rabolták el a budapesti Szépművészeti Múzeumból egyetlen éjszaka alatt. A tolvajok negyed óra leforgása alatt leszedték és jutazsákokba rakták Raffaello, Tintoretto, Tiepolo festményeit, és egy ismeretlen festő Giorgione képmását, és eltűntek. Az akciót egy Reggio Emilia-i banda hajtotta végre, amelynek vezetője Ivano Scianti volt. Az olasz csendőrség és a magyar rendőrség briliáns munkája nyomán két hónap alatt megkerültek a kincsek, de a történet hátterével kapcsolatban maradt néhány nyitott kéz„Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel korábban végre akartam hajtani ugyanezt az akciót Magyarországon" dés - írja a Gazzeta di Reggio. Ivano Scianti, akit annak idején a művészet Arséne Lupinjének neveztek, úgy döntött, megtöri a csendet, és óvatosságból ügyvédje jelenlétében elmondott egyet s mást a rablásról, amelyet az 1983. november 6-ára virradó éjszakán követett el a bandája. Az elmondottakban pontosította az eseményeket, de két fontos részletről nem beszélt: a titkosszolgálatok szerepéről és főként arról, hogy ki rendelte meg a képeket. „Soha nem fogom elárulni ezt a nevet, pedig minden módon próbáltak megtörni, hat hónapra még sötétzárkába is csuktak a római Rebibbia börtönben, ahol meg lehetett őrülni, azt sem tudtam, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Egy dolgot azonban megmondok: ezeknek a képeknek New Yorkba kellett volna jutniuk, és nekem Svájcban kellett volna megkapnom a pénzt több részletben, 2-3 millió dollárt. De az akció rosszul sikerült, és én nem akartam ezt a pénzt, sohasem voltam zsaroló.” 1983 őszén vagyunk. Soiantit megkeresték egy lehetetlennek minősített feladat elvégzésére, a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött mesterművek elrablására. „Ismertem ezt az embert, már adtam el neki lopott képeket, művészetkedvelő, kompetens személy volt, nem hitte, hogy nem sikerül végrehajtanunk a tervet. Előleget adott, és ezzel a pénzzel elkezdtem a rablás megszervezését. Tudtam, hogy sokat kockáztatunk, mert ott Keleten tíz disznó ellopásáért lőttek agyon embereket.” Soianti az akcióba bevonta bizalmas barátját, cinkosát, Graziano lorit, és a két cimbora egy hónapra Budapestre költözött. Kibéreltek egy lakást, és figyelték, hogy mi történik a Hősök terén. „Igyekeztünk, hogy ne szúrjunk szemet, úgy öltözködtünk, mint a magyarok, és többször meglátogattuk a múzeum olasz szekcióját. A biztonsági szolgálat? Ezek a kommunista őrök túl magabiztosak voltak. Jól megjegyeztük, hogyan folynak az éjjeli őrjáratok, mikor gyújtják és oltják a lámpákat a múzeumban. Amikor eloltották, tudtuk, hogy egy óra hosszat zavartalanul dolgozhatunk.” A tolvajok más előnyöket is kihasználtak: a gazdasági megszorítások miatt a tér gyéren volt kivilágítva, a fénynyalábos riasztórendszer kezdetleges volt és könnyen kikerülhető, a múzeum hátsó része fel volt állványozva egy folyamatban lévő restauráció miatt, itt akartak felmászni. Közben az éjszakai Budapesten rátaláltak a 16 éves Jónás Katalinra, aki jól beszélt olaszul, és hamar szerelmes lett Jóriba. Kérésükre a lány talált segítséget számukra Kovács Gusztáv és Raffai József személyében. „Az akció éjjelén ők vártak bennünket Trabantjaikkal. Jutalomként adtunk nekik egy Raffaello-képet.” A banda többi tagját Scianti Olaszországban toborozta. „Az akció előtt egy héttel megérkezett Reggióból Giacomo Morini, akit azért választottam, mert nem volt priusza, gyanú felett állt, és nagy szüksége volt pénzre. Senki sem sejthette, hogy a piros Fiat Ritmójában ő viszi ki a képeket a rendeltetési helyükre. Három-négy nappal korábban csatlakozott hozzánk két kalábbal, akik soha nem árultak el.” Scianti itt Giordano Incertire és Carmine Palesére utalt. A rablás éjszakája, amikor a fény kialudt, három feketébe öltözött, kesztyűs alak mászott fel az állványzaton: Scianti, lóri és Incerti. A többiek kint várakoztak. „Felértünk egy teraszra, benyomtuk az ablakot, és beléptünk a múzeumba. Tudtuk, hogyan kerüljük el a riasztót. Az olasz szekcióban gyorsan leakasztottuk a képeket. Amennyire tudtuk, leszedtük róluk a kereteket, és a képeket jutazsákokba raktuk. Direkt otthagytunk egy csavarhúzót, egy Usag márkájút, amelyről azt hittük, hogy amerikai, hogy az amerikaiakra tereljük a gyanút, és egy kis bonyodalmat okozzunk a Szovjetunió és az USA között. A cél a megtévesztés volt, de hibát követtünk el.” Soianti számára ez az akció gyerekjáték volt, és miután az állványzaton keresztül lejöttek, a két várakozó Trabanttal elszeleltek. A banda azonnal szétvált. Scianti és lóri vonattal először Ausztriába utazott, majd Romániába, ahol csatlakozott hozzájuk a magyar lány. Itt azonban rosszat sejtettek, és újra szétváltak. lóri Franciaországba ment, a lány vissza Magyarországra. Soianti visszament Olaszországba kalábriai barátai segítségével, Incerti és Palese már kint voltak. Ami a képeket illeti, egy Raffaello a két magyar cinkosnál volt, a többi Morini kocsijában lépte át Letenyénél a határt, és Jugoszlávián keresztül Görögországba került. A nyomozók mindezt akkor még nem tudták. Hihetetlen nyomás alatt dolgoztak, mert a hír bejárta a világot, és Kelet-Európa számára ez nagy pofon volt. Az olasz szál azonban már az első nyomokban felmerült. A múzeumban hagyott csavarhúzóról kiderült, hogy milánói cég gyártotta, és Budapest közelében megtalálták az ellopott képek kereteinek darabjait egy Masteria Adriatica jelzésű jutazsákban. Egy velencei cégé volt. Ekkor csatlakoztak a nyomozáshoz a művészeti örökségre specializálódott olasz carabinierik. Az igazi fordulat egy hónappal a rablás után, december 6- án következett, amikor elfogták Jónás Katalint, aki a rablás napján szökött el otthonról. A lány vallomást tett, megnevezte a két magyar cinkost, és azt is elmondta, hogy az elkövetők olaszok voltak. Párhuzamosan Olaszországban a carabinierik nyomoztak egy műkincsrablás ügyében, amelyben egy ember meghalt a Modena környéki Pavallo egyik villájában. Megfigyelés alá vettek egy reggiói bárt, és itt lehallgatták Morini telefonjait, aki pénzt követelt bizonyos képekért, és azzal fenyegetőzött, hogy visszajuttatja azokat, ha nem fizetnek neki. Kiderült, hogy a keresett képekről van szó. A fenyegetések hatására - hogy átadják a „kommunista” rendőrségnek -, Morini bevallotta, hogy Fiatja Görögországban, Iteában, a Korintoszi-öbölben van. Az autót javításra egy szerelőhöz vitte, közel az Efthimiosz Moszkoklaidesz tulajdonában lévő olajfinomítóhoz, akinél Scianti a rablás előtt maga is megfordult. A görög mágnást letartóztatták, de soha nem vallotta be, hogy ő rendelte meg a képeket. 1984 januárjában megkerült mind a hét kép. A magyaroknak adott Raffaellót egy Pestkörnyéki faluban ásták el, a többit egy bőröndben Panaria Trypiti görög monostorának kertjében, a Korintoszi-öbölben találták meg. A bandát elítélték, a legkeményebb büntetést Magyarországon kapták. „Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel korábban végre akartam hajtani ugyanezt az akciót Magyarországon” - zárta mondandóját Scianti. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Ivano Scianti, a műkincslopás kitervelője fotó: rossi enrico