Népszava, 2017. március (144. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-28 / 73. szám
Egy szegény ország szegény polgárai A Népszava 2017. március 10-i számában Herényi Károly úr (a továbbiakban nem udvariatlanságból csak célszerűségből: HK) - Orbán és az alapjövedelem című írásában - hosszan érvel a feltétel nélküli alapjövedelem mellett, amelyet Nemzeti Alapjövedelemnek nevezett el. Néhány kérdésére és felvetésére reagálok dolgozatomban. Mi a Nemzeti Alapjövedelem célja? - kérdik és sommásan így felel: „az, hogy Magyarország egyetlen polgára se haljon éhen, vagy fagyjon meg.” Véleményem szerint ennek semmi köze nincs az alapjövedelem rendszeresítéséhez, mivel annak bevezetésétől függetlenül gondoskodnunk kell a legelesettebbekről, a nélkülözőkről. Finnországban és Kanadában senki nem éhezik, mégis ezekben az országokban a legbiztatóbbak az alapjövedelem intézményesítésére vonatkozó kísérletek. Miért kapják a gazdagok is? HK szerint „azért, hogy ne kelljen nagyon drágán, nagyon rossz hatékonysággal működő szervezeteket fenntartani annak elbírálására, ki a szegény és ki a gazdag. (...) A gazdagabbaktól az adórendszeren keresztül, különös tekintettel a vagyonadó intézményére, a kifizetett összeg visszafolyhat a költségvetésbe.” A vagyonadó bevezetése nem egyszerű (és nem is olcsó) történet, kiforrott hazai megoldás még nincs, egyébként meg rendkívül népszerűtlen. Emlékeztetek arra, hogy csaknem egy évtizede volt már erre irányuló kezdeményezés, amely rövid úton elbukott. A vagyonadó megemlítésével sok alapjövedelem-támogató biztosan nem szerezhető, ellenző viszont annál több. Nem gyógyszer Miből finanszírozza ezt egy ilyen szegény ország, mint Magyarország? HK minősítése: „szögezzük le, Magyarország nem szegény ország. Csak a polgárai szegények, ők viszont nagyon. A nagymérvű szegénység oka a társadalmi elosztórendszerek rendkívül drága, a társadalmi igazságosság elvét mellőző és rossz hatékonyságú működése. A magyar szociális elosztórendszer nem csökkenti a szegénységet, hanem évről évre bővülten újratermeli.” Nekem erről egészen más a véleményem: európai viszonylatban hazánk szegény, folyamatosan gyengülő versenyképességű ország, és ennek megfelelően polgárai közül nagyon sokan rossz körülmények között élnek. Az oktatási rendszer korszerűtlen és forráshiányos, az egészségügyi hálózat lerongyolódott, menekül, ki merre lát. Nem vitatom az ellátórendszerek működésének rossz hatékonyságát, azon természetesen javítani kell, de szerintem nem ez a fundamentális probléma. Alapvetően a gazdaság erejével, jövedelemtermelő képességével, azaz az alacsony termelékenységgel és az állami feladatok hibás rangsorolásával van baj. Erre a súlyos szövődményekkel járó „betegségre” nem gyógyszer a Nemzeti Alapjövedelem! Mennyivel terhelné a központi költségvetést a Nemzeti Alapjövedelem? HR: „Ha 10 millió magyar állampolgárral számolunk, és az újszülöttektől a halni készülékig mindenki havi ötvenezer forint juttatást kapna, akkor az évi hatezer milliárd forintos kiadással terhelné a büdzsét. Ez a 2017. évi költségvetés bevételi főösszegének hozzávetőleg az egyharmada. Ha a hatezer milliárdból levonjuk a szociális kiadások közel négyezer milliárdját, hiszen a Nemzeti Alapjövedelem feleslegessé teszi a munkanélküli járadéktól kezdve a családi pótlékon, a gyeden, a lakhatási, oktatási támogatáson át a kiegészítő özvegyi juttatások kifizetését, akkor már csak kétezer milliárd hiányzik.” Ha a 17,5 ezer milliárd forintnyi főösszegből 2 ezer milliárd forint hiányzik, az nem gyerekjáték. Megengedhetetlen az effajta nagyvonalúság, főként akkor, ha a.) vannak, akik (helyesen) emelni akarják a nyugdíjminimum összegét, b.) mások állampolgári jogon járó nyugdíjról értekeznek (kb. ezermilliárdos tétel), c.) sokan - köztük a költségvetési szektor munkavállalói - jelentős béremelésre várnak. Ne feledjük el azt sem, hogy az alapjövedelmet is illene karbantartani, azaz évente legalább a pénzromlás ütemével megegyezően valorizálni. Tízmillió ember számára! Itt tehát nem csupán kétezer milliárdos költségvetési hiány keletkezéséről és annak egyszeri áthidalásáról van szó, hanem sokkal többről. Gondoljunk a megálmodott alapjövedelem és a minimális bér (garantált bérminimum) jövőbeni arányaira. Ma nemzetgazdasági szinten csaknem 1,3 millió ember teljes munkaidőben dolgozik a két legkisebb munkabértarifáért. A HK által javasolt nettó 50.000 forintos alapjövedelemhez vajon mekkora nettó minimális bér párosulna? Álláspontom szerint - figyelemmel a munkavégzésre való ösztönzés fontosságára is - legalább háromszoros szorzó dukálna, azaz a legkisebb havi munkabér összegének már az indulás pillanatában el kellene érnie a nettó 150.000 forintot. 2017-ben a minimális bér nettó összege 84.788 forint/ hó/fő (bruttó 127.500), a garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) nettója: 107.065 forint/hó/fő (bruttó 161.000). A munkáltatói terhek az említett bruttó bérekre rakódnak. Ezek a bértételek az idei 15, illetve 25 százalékos tarifaemelés eredményei, a jövő évben újabb automatikus 8, illetve 12 százalékos emelés következik ebben a munkavállalói körben. Könnyen kiolvasható, hogy az említett tarifatételek nettó értékben még 2018- ban sem közelítik meg a nettó 150 ezres határt. Márpedig az alapjövedelemnek és a munkaerő-piaci bértételeknek jelentősen el kell térniük egymástól, természetesen az utóbbi javára. Aki alapjövedelmet tervez, annak körültekintően elemeznie kell az adó-Az alapjövedelem bevezetéséhez szükséges Alaptörvénymódosításnak mennyi a realitása? Végiggondolt stratégia az, hogy nagy jövedelmű vállalkozókat, magas bérű menedzsereket, jól kereső alkalmazottakat alapjövedelemben részesítsünk a rendszer, a munkavállalói és a vállalkozói közterhek, valamint a kialakult nyugdíj- és bérarányok közötti összefüggéseket is. Társadalmi haszon Mi a Nemzeti Alapjövedelem várható társadalmi haszna? HK:„A méltó emberi élet és létezés feltételeinek a megteremtése. A létbizonytalanság, a holnaptól való rettegés megszüntetése. A demokrácia szempontjából a legfontosabb a mellérendelt viszonyrendszer alapjainak megteremtése. A segélyekért való folyamodás megalázó, lélekromboló helyzeteinek kizárása. A magasabb jövedelem és a túlmunka visszaszorulása miatt megnövekedett szabadidő az életminőség javulásának lehetőségét hordozza magában.” Ennél a kérdésnél, illetve válasznál töprengtem a legtöbbet, ugyanis a szerző jó szándékát és humanitását nincs okom megkérdőjelezni. Ezért e pontnál nem is vitatkozom vele, csak idevonatkozó kétségeimet, egyszerű kérdéseimet vetem papírra. Nem látom az alapjövedelem gazdasági-társadalmi hasznát, mivel lassan és ellentmondásosan fejlődő piacgazdaságunkban nem időszerű egy - a fizikai és szellemi teljesítménytől abszolút mértékben elszakított - tízmilliós sokaságot érintő új juttatás bevezetése. Tanulásra és munkaaktivitásra nem ösztönöz, nem differenciál rászorultság szerint, a javadalmazásból való kizárásra szinte alig van lehetőség. Jó az, hogy mindössze annyi a társadalmi elvárás, hogy „itt élned, halnod kell”? Az alapjövedelem bevezetéséhez szükséges Alaptörvény-módosításnak mennyi a realitása? Végiggondolt stratégia az, hogy nagy jövedelmű vállalkozókat, magas bérű menedzsereket, jól kereső alkalmazottakat alapjövedelemben részesítsünk? Nem lenne célravezetőbb egy célzott, átlátható támogatási rendszer bevezetése, amely kizárólag azokat segíti (esetleg még 50.000 forintnál is nagyobb összeggel), akik tartósan a vesztes oldalra kerültek? Nincs haladék Mi a Nemzeti Alapjövedelem várható gazdasági haszna? Itt és most szerintem semmi, és ezzel akár be is fejezhetném a dolgozatot, hiszen az előző pontokban (és korábbi jegyzeteimben) már sokat írtam az intézmény rendszerbe állításával kapcsolatos fenntartásaimról. De HK cigánysággal kapcsolatos mondataira reflektálnom kell: „Miközben a keresztény Európa bástyájának hirdetjük magunkat, ezzel az egymillió magyar, születését és emberi mivoltát tekintve egyenértékű polgárral mit kívánunk kezdeni? A keresztény erkölcsöket hangoztatva hagyjuk őket éhen veszni? Megfagyni? Esetleg a Dunába, Tiszába lőjük őket, hogy gazdagítsuk a cigánygyilkosságok elkövetőinek repertoárját? Nem kellene taníttatni, képezni a cigány magyarokat?” Az előbbiekben idézett kérdésekre a feltétel nélküli állami juttatás egyáltalán nem ad megnyugtató választ, már csak azért sem, mert - tekintettel a társadalmi közhangulatra és politikai viszonyainkra - a Nemzeti Alapjövedelem bevezetésére vélhetően még évekig, esetleg évtizedekig kell várnunk. A cigányokat viszont egy pillanatig sem hagyhatjuk éhezni, és azt sem engedhetjük meg, hogy bárki kezet emeljen rájuk! Ez emberi kötelességünk. Iskolát, egészséges életkörülményeket és munkahelyet kell biztosítani számukra. Már ma, de legkésőbb holnap. Nincs további haladék. főtitkár, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége A nyét, határon túli magyarságról szervezett kerekasztal beszélgetést a Momentum Mozgalom. Az esemény téma lett a közösségi médiában is, s újfent megmutatta az Orbán-kormány nemzetpolitikájának eredméMár az esemény Facebook beharangozója alatt is látható olyan beírás, amely azért háborog, hogy az új párt nem a külföldön dolgozó, de szavazati joguktól gyakorlatilag megfosztott magyar állampolgárokkal, hanem a kormány által „ajnározott” „trianonisákkal” foglalkozik. Az esemény után pedig már az jött elő, hogy bezzeg „ezek” mennyi pénzt kapnak, miközben magyarországi iskolák rohadnak a pénztelenségtől. És nemcsak hivatásos gyűlölködők, hanem ismert közéleti személyiségek is beszálltak ilyen felhanggal a vitába, külhoni magyar támogatási tételeket helyezve szembe magyarországi iskolagondokkal. Akik ilyeneket posztolnak, pontosan tudják, elenyésző költségvetési tételről van szó, s nem ennek tudhatók be a hazai intézmények anyagi gondjai, annak ellenére, hogy 2010 óta a külhoni támogatási keret a hatszorosára emelkedett. A 2016-os költségvetési kiadási főösszeg 16 561 milliárd volt, a Bethlen Gábor Alap pedig 60 milliárdot osztott szét. Azt is tudják: nem a külhoniak kérték a szavazati jogot, azt meg pláne nem, hogy ők szavazhassanak levélben, míg a külföldön dolgozók nem. Sőt azt is, hogy az egymilliónyi új állampolgár közül alig százezren éltek e jogukkal. Azt viszont talán nem tudják, hogy Magyarországnak alkotmányos kötelezettsége a határon túli magyar kultúra és oktatás támogatása, hogy a hazai román, szlovák stb. kisebbségi intézmények is kapnak anyaországaiktól anyagi támogatást. Azt sem tudják talán, hogy a budapesti pénzek „odaát” sem a kulturális, oktatási intézményeket hozzák helyzetbe, hanem hokiakadémia, fociklub létrehozására, látványos ingatlanberuházásokra mennek el. A döntések ad hoc születnek, a keret 90 százaléka nem nyílt pályázati rendszerben oszlik szét, a kedvezményezettek köre nem kérdés. Ezek a kiadások kisebbek, mint bármely hazai kormányzati propagandakampány kerete. Az eredmény viszont ugyanaz: egy közösség célponttá lett, a magyar-magyar gyűlölködés célpontjává. A kormány hátradőlhet. Nemzetegyesítési programja remekmű. GÁL MÁRIA galm@nepszava.hu Törtészi szájzár Írásbeli figyelmeztetésben részesítette felettesük, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója az ’56-os Intézet négy történészét, Rainer M. Jánost, Sárközy Rékát, Eörsi Lászlót és Ungváry Krisztiánt, amiért tavaly nyilatkoztak az ’56-os emlékév plakátügyével kapcsolatban - adta hírül a sajtó. Pechükre a renitens historikusok a kormányközeli propaganda intézmény, a Terror Háza vezetőjével, a milliárdos üzletasszonnyal, Schmidt Máriával szálltak vitába. A történet eleje unalomig ismert: az ’56-os forradalom 60. évfordulójára kiadott egyik plakáton Dózsa László színész és a több százmillió forintos adófizetői pénzzel kistafírozott emlékbizottság szerint a nevezett színész látható 15 évesen egy puskával, míg a korabeli fotós a kép alá Pruck Pál nevét írta. Nem hétköznapi név, nem Kovács vagy Kiss, tehát nehéz azt állítani, hogy az amúgy az életét is kockáztató haditudósító hasra ütéssel találta ki a nevet. Az egykori „pesti srác” családja is megerősítette, valóban Pruck Pál látható a fotón. Sokat elárul a milliárdos üzletasszony és a bizottság történészi elkötelezettségéről, hogy nekik elegendő volt Dózsa állítása, aki egyéb hőstetteiről is szívesen beszélt, bár sajna eddig azokat rajta kívül sem szemtanúk, sem dokumentumok nem támasztották alá. A történészek példája is igazolja, nem szabad a tényeknek hinni, mert azok csak összezavarnak. Szakály Sándor óta tudjuk például, hogy 1941- ben tizenvalahány ezer hontalan zsidónak számító gyereket, nőt, férfit, időst, fiatalt kiadni a németeknek és az ukrán antiszemita csőcseléknek, majd őket agyonverni, tömegsírba lődözni egyszerű rendészeti intézkedés volt. Kapott is az említett személy egy állami pénzzel dúsan ellátott Veritas nevű műintézményt, így ’56-ról és az elmúlt ezer évről most már tudjuk, hogy nem az történt, ami történt, hanem amiben némely üzletasszonyok, színészek, udvari „történészek” közmegegyeznek. A filozófusok meghurcolása, renitens történészek megfenyítése után talán már ért a szóból az értelmiség, és igazodik a központi pártvonalhoz. Aki pedig mégsem, az ne csodálkozzon, ha partvonalon kívülre kerül. BIHARI TAMÁS biharit@nepszava.hu NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH GÁBOR ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 • Szerkesztők: FRISS RÓBERT, HARGITAI MIKLÓS, RÓNAY TAMÁS, Rovatvezetők: BERNAU PÉTER mb. (sport), BÍRÓ MARIANNA (belpolitika), KUCZOGI SZILVIA (kultúra), MUZSLAI KATALIN (mozaik), N. KÓSA JUDIT (publicisztika), RÓNAY TAMÁS (külpolitika), SZALMÁS PÉTER (fotó), TÖRŐ ANDRÁS (gazdaság), OLASZ ANDREA (online), KISPÉTER CSABA (művészeti vezető) Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, CZENE GÁBOR, DANÓ ANNA, ELEKES ÉVA, FAZEKAS ÁGNES, SIMON ZOLTÁN, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a XX. Század Média Kft. • Felelős kiadó: a kft. vezetője • Szerkesztőség: 1066 Budapest, Jókai utca 6. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés: hirdetes@nepszava.hu, telefon: 489-8813,999-9528 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/1 -767-8262 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/008,508, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN BB 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti