Népszava, 2019. július (146. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-06 / 155. szám

NÉPSZAVA 2019. július 6., szombat FOTÓ: SHUTTERSTOCK Hunok vagyunk CIVIL BESZÉD képviselőA­ki felismerte az idők sza­vát, az mostantól hun. Szerencsére az én szü­leim korán felismerték, azért is neveztek Ildi­kónak. Igaz, csak beházasodás útján lettem hun, ez olyasmi, mint az „árja párja”. Pontosabban nem én lettem, hanem akiről a nevem kaptam: az Attila feleségeként elhíresült Ildikó. Attilánénak lenni az se semmi. Mu­tatja a család hazafias orientációját. Ne jöjjenek azzal, hogy az a bizonyos Ildikó a nászéjszakájukon megölte férjét, az egyik legenda szerint olyan cseles módon, hogy mérget öntött a fülébe. Egy nászéjszakán ugyan sok minden megtörténhet, de ezt a fülbe öntést azért nem hiszem el. Marad­junk inkább az orrvérzésnél, az se túl hihető, de legalább nem vagyok belekeverve. Persze nem elég hunnak lenni, hunnak is kell látszani. Hunnak az látszik, aki az emberminiszter­rel együtt a hun-magyar rokonság bizonyítását várja el az új Magyar­ságkutató Intézet száz-egynéhány munkatársától. (Az Akadémián a Magyar Őstörténeti Témacsoport­nak csak három státusza van, de hát kinek mije van, annyit is ér. Jobb is. Az ér­met a női balkezes szkande­­rezésben szereztük. Ha vala­mi, akkor ez tényleg része a hagyomá­nyaink­nak, hogy nincsenek többen, a Ripost megírta, hogy ezek a mindenféle profik egész nap csak üzekednek vörös heverőkön, mint amilyen a SZTAKI-ban volt, ahol Palkovics miniszter is dolgozott. Hova gondol­nak, ő nem az volt, aki üzekedett, ő az volt, aki nem vette észre! A nem észrevevés közben azért egész szé­pen keresett, de a pénztár biztosan másik emeleten van.) Káslerék új intézetének rengeteg feladata van. Az őstörténet kutatása kapcsán fel kell állítaniuk egy At­­tila-szobrot - én a Szabadság teret javaslom, annak már úgyis mindegy. Konok Péter szerint „akkora feje lesz, mint egy Zeppelin, a kezében isten ostora, a fején isten kalapja”, a hátuljában nemzeti dohánybolt, világos, hogy ez a legméltóbb válasz az egészségügy és a közoktatás prob­lémáira. Egy új sportközpontot is létesítenek majd a hagyományőrző sportok számára. (Most mondják meg őszintén, hát pont ez zavarja magukat a kismillió stadion mel­lett?!) Az ötlet a miniszterelnöktől eredhet, ő gyönyörködött el Kirgi­­zisztánban a Nomád Világj­átékokon, amikor megfigyelőként ellátogatott a török nyelvű államok együttműkö­dési tanácsának ülésére. Sajnos a magyar csapat csak egyetlen ezüstérmet hozott haza. Ezért kell a nomád sportközpont, ahogy a magyar focin is az új stadi­onok segítenek majd. Egyszer. Az érmet a női balkezes szkanderezés­­ben szereztük. Ha valami, akkor ez tényleg része a hagyományainknak: vezetőink sportot csinálnak a foly­tonos szkanderezésből. Csak kissé balkezesen művelik, így fordulhatott pl. elő, hogy a visegrádiak élén ad­­dig-addig akartak lenyomni másokat az uniós posztokért folytatott küzde­lemben, mígnem az egész régiónak egyetlen komoly hely sem jutott. De az színtiszta rágalom, hogy a mi kormányfőnket csak a sport hozza lázba. Kirgizisztánban a nyel­vészetet is a feje tetejéről a talpára állította. Vagy fordítva, mindegy. Jórészt ezért kell az új intézet is. „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk” (eddig tudták követni?), „ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokon­ságban” - mondta. 2013-ban Helsin­kiben még akként nyilatkozott, hogy történelmi tény a finnugor nyelvro­konság. (Kicsit aggódtam is, amikor Kínában járt, mi fog még kiderülni.) Úgy lehet ez, mint amikor az örökbe fogadott gyerek rájön, hogy való­jában máshol vannak a rokonai. A finnugorok valószínűleg kiskorunk­ban adoptáltak, de most megtudtuk, hogy igaziból türkök vagyunk. Nyel­vileg. És itt kezd zavarossá válni a tör­ténet. Hogy mi a nyelvrokonság és mi a genetikai. Mert miniszter úr azt jelentette be diadallal, hogy az Ár­pád-háziaknak nem is finnugor vér kering az ereikben. Amit eddig sem mondott senki, hiszen csak a nyelvek rokonságáról volt szó. De Kásler sze­rint az ő intézetének kell igazságot tennie a „régi türk-finnugor vitá­ban”. Talán ezért nevezte ki az élére egy társasházkezelő cég tulajdono­sát, bizonyára ért ehhez is. „Minden egészséges nemzetnek fontos a saját identitása. A skótoknak pl. a skót­­ság” - így a miniszter. Szerencsére az intézmény körül skótságnak nyoma sincs: csak idén eddig 1,2 milliárdból gazdálkodhat, és készülnek megdob­ni még pár száz millióval. Mint szinte mindent a Fidesz ideológiájában, ezt is a Jobbiktól lopták. Először Vona Gábor jelen­tette ki 2010-ben: „Nem vagyok finnugor!” (Nem is, csak a nyelve, de ilyen apróságokkal ő sem szőrözött.) Még a választási programjukba is beleírták, hogy az „elavult finnugor elméletek” helyett „keleti nyitás” kell. Akkor még kinevették, de ma ez zene a Fidesz füleinek. Az új bálvány keleti, harcias ellenfele a hanyat­ló nyugati birodalomnak, még Leó pápa sem tudta megfékezni. Hunok vagyunk, Attila leszármazottai, a vak is látja. Keresztények is, ha már ezt ígértük a bocsoknak, de amolyan szittya keresztények. Szaporodnak is a településeken az Attila-emlék­­mű tervek, mint egykor a Wass Al­­bert-szobrok. Hogy mit szól a tudomány? Kit érdekel. A Magyar Idők tavaly meg­írta: „a nemzet magasabb szem­pontjaiból nézve” nem jogos „ezen makacskodás” a finnugor nyelvro­konság körül. Egy pöccintés, és az egész Akadémia hun volt, hun nem volt. LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési A győzelem hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította az Origó nevű kormány­szolgálati hírportál, hogy: „Győzelem, a visegrádiak választottját jelölik a Bi­zottság élére." Ezzel szemben a tény az, hogy Ursula von der Leyen német vé­delmi miniszter nem a visegrádi négyek választottja volt, hanem a franciáké és a németeké. Ezt nem én mondom, hanem Gulyás Ger­gely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Biztos nem olvassa az Origót. Azt állította Orbán Viktor (az M1 kor­mánytévének), hogy „volt két olyan jelölt, amelyek Magyarország számá­ra egyértelműen rosszak lettek volna, hiszen korábban már bizonyítékát adták annak, hogy nem tisztelik Ma­gyarországot, nem tisztelik a magya­rokat". Ezzel szemben a tény az, hogy a két jelölt, Weber és Timmermans semmiféle bizonyítékát nem adta annak, hogy nem tiszteli Magyar­­országot és a magyarokat, csupán A német védelmi minisz­ter nem a visegrádi négyek válasz­tottja volt, hanem a franciáké és a néme­teké Orbánról és politikájáról fejtett ki kritikus véleményt. Amiből szabad legyen azt a következtetést levon­nom, hogy ők éppenséggel nagyon is tisztelik a magyarokat, és szeret­nék megadni nekik az európai vé­delmet a saját kormányukkal szem­ben. Ha már Orbán nem tiszteli az ország másik felét. Azt állította Gulyás Gergely, a Minisz­terelnökséget vezető miniszter (saj­tótájékoztatóján), hogy a Spitzenkan­­didat-rendszer megbukott az Európai Unióban, mivel durva támadás a jog­­államiság eszméje ellen, ugyanis a je­lölés joga az Európai Bizottság elnöki tisztségére az állam- és kormányfőket illeti meg, nem a parlamenti pártcso­portokat. Ezzel szemben a tény az, hogy ezután a miniszter azzal érvelt Von der Leyen jelölésének támogatása mellett (a Weber helyett fölvető­dött szocialista Timmermans el­lenében), hogy a magyar kormány szerint az Európai Néppárt nem engedhette át a jelölés jogát. Akkor viszont talán el kellene dönteni, hogy mi is számít jogállaminak: az, hogy az állam- és kormányfők jelölhetnek vagy az, hogy a leg­több szavazatot szerzett Európai Néppárt? Vagy a jogállamiság nem más, mint Orbán Viktor jogainak és pillanatnyi érdekeinek gyűjte­ménye? Azt állította Varga Judit igazságügyi­­miniszter-jelölt (parlamenti meghall­gatásán), hogy Magyarország azért nem csatlakozik az Európai Ügyész­séghez, mert ez ellentétes volna az Alaptörvénnyel. Ezzel szemben a tény az, hogy ez nem lehet akadály, mert a kor­mány kétharmados parlamenti többségével bármikor módosíthat­ja az Alaptörvényt, ráadásul ebben a kérdésben az ellenzék is mellette szavazna. Ha eddig hétszer sikerült a módosítás, miért ne próbálhatnák meg nyolcadszorra is? Azt állította továbbá Varga (ugyan­ott), hogy a nők elleni és a csalá­don belüli erőszak megelőzéséről és megszüntetéséről szóló isztambuli egyezmény „politikai hiszti", mert a nők helyzete a legjobb állapotban van Magyarországon. Ezzel szemben a tény az, hogy ha ez így van, akkor a parlament nyu­godt szívvel jóváhagyhatná ezt a nemzetközi szerződést, amelyet az Orbán-kormány még 2014-ben írt alá, de azóta sem hajlandó ratifikál­ni. Vagy Orbán most már saját ma­gával sem ért egyet? Mégis kinek a hisztije ez, tessék mondani? BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Gyászlepel Nem hiszek a feltámadásban, és nem siratom el a Magyar Tudo­mányos Akadémiát, mert nem halt meg. Igaz, alapos csonko­lást végeztek rajta, de a belőle áradó szellemet nem lehet ampu­tálni. A Széchenyi István szobrá­ra borított fekete gyászlepel csak a NER szégyenletes tettére fog emlékeztetni - örökléttglen. Időutazás ZÁGON ERNŐ A feleségemmel 16:40-kor érkez­tünk a 17 órakor kezdődő tanév­záróra, irány az osztályterem. Elsős gyerek eligazítása, ne bo­hóckodj, figyelj a tanár nénire, ha rosszul vagy, ülj le az árnyék­ban, igyál stb. Kint, az udvaron hét ágra sütött a nap, sikerült egy kisebb fa árnyékában helyet szo­rítanunk magunknak (16:45). A gyerekek osztály szerint el­kezdtek kivonulni az udvarra, „L” alakban álltak fel a színpad körül. Az emelvényen felállított 1-1 mikrofon elé felballagott két diák, olyan 11 év körüliek. 1 lány és 1 fiú, kezükben mappa. (17:05) Köszöntik a megjelenteket, bevo­nul a felkonf szerint az ország és az iskola zászlója, majd eléne­keljük együtt a Himnuszt. Egy picit összerándult a gyomrom: a két fiú által kísért, ország- és iskolazászlónak említett lobo­gó egy az én gyerekkoromból itt maradt úttörőzászló volt! 2019- ben! Rajta a szöveggel: „A dolgo­zó népért! ELŐRE!” Becsuktam a szemem, és eszembe jutott az ilyenkor elhangzott mondat: „2504-es számú Ságvári Endre úttörőcsapat, vigyázz! Zászló­nak tiszteleelegy!” Aztán meg­kezdődtek a műsorszámok. Ki verselt, ki táncolt, az egyik osz­tály diákjai a „VAKÁCIÓ” kez­dőbetűivel mondtak 1-1 nagyon vicces, 3-4 szavas mondatot. Amikor végre az előadások végé­hez értünk (17:35), már csak az igazgatói beszéd jön és a Szózat, gondoltam magamban, monda­nak a nyárra pár gondolatot, és mehetünk. Ám az emelvényre lépett a 60-as éveiben járó igaz­gató asszony, aki kinyitotta a mappáját, majd megkezdte a szöveg felolvasását (akadozva, néhol értelmetlenül), mintegy 40 percen keresztül... Több gye­rek leült, hogy ne ájuljon el, vagy ha megtörténik, ne törje össze magát. A kedves igazgatónő ma­gasztalta az általa vezetett isko­lát, majd kiszólították egyesével az iskola diákjait a színpadhoz, akik valamiben eredményt ér­tek el. Legalább nekik is jutott a tapsból, ők legalább megérde­melték! Az igazgató a végén még leszúrta a szülőket azért, mert a gyerekek nem mennek iskolaidőn kívül versenyekre, illetve míg a társaik versenyekre mennek, a többiek otthon nyomkodják a telefonjukat. E szavak után még megnézhettünk két záróproduk­ciót, meghallgattuk a Szózatot (igazgató asszonynak üzenem, hogy az interneten még elérhe­tő az Internacionálé). 18:15-kor mentünk be az osztályterembe, hogy szegény, ájulás szélén álló gyermekeink végre megkapják a bizonyítványukat. 19:30 perckor érkeztünk haza. Ez volt az utolsó tanévzárónk, azt garantálom! KOBZOS ÁDÁM Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoileveletnepszava.hu

Next