Népszava, 2021. február (148. évfolyam, 26-49. szám)

2021-02-10 / 34. szám

NÉPSZAVA 2021. február 10., szerda A százegyedik ettem egy kiló krumplit. Származási helye Fran­ciaország. Szerzemé­nyemmel hazafelé bak­tatva nosztalgiáztam. A szüleim a mikroszkopikus mé­retű földjükön, kertjükben mindig megtermelték az 5 fős család éves krumpliszükségletét. Jutott eladás­ra is, a malackák se haltak éhen. A terménynek „ki kell tartani újig”. Tehát amíg az új krumpli szedését nem kezdhetjük meg, elegendő, ét­kezési minőségű burgonyának kell lennie. Az ősszel elvermelt krumplit a tél folyamán többször átválogattuk, nehogy egyetlen romló szem elro­­hassza az egészet. Édesapám gon­doskodott a veremben, halomban telelő krumplik hőszabályozásáról. Ha jött a hideg, plusz takaró réteget lapátolt, szalmát rakott rá. Ha mele­gedett az idő, leszedte, nehogy be­­fülledjen. Piszok nehéz munka volt, az ujjaink ráfagytak a krumplira, de ennél is szörnyűbb volt megtalálni a rohadt krumplit. Hiába a kézmosás, órákig érezhető volt a bűz a kezün­kön, de volt krumplink. Mindig. Ha aszályos idő volt, ha elver­te a jég, ha a tél folyamán csaknem mindenkié megfagyott. Ki gondolta volna, hogy a folyamatos fejlődés következtében, 50 év múlva fran­cia krumplit eszünk karácsonykor? Mert elfogyott a hazai! A kardcsörtetős, „vesszentriano­­nos” csatazajban egércincogásként Tessedik Sámuel nem bírta nézni, hogy Szarvas lakói éhen halnak, miközben a föld mű­veletlen. Legyőzte a tudat­lanságot, a tétlen­séget, az éhínséget! és hallatszik az agrárszakemberek in­tése: öntözni kellene egyre jobban kiszáradó talajainkat, gondoskodni kellene hatékony növényvédelem­ről, tápanyag-gazdálkodásról és jó minőségű vetőgumóról, raktárka­pacitásról. Most, hogy túl vagyunk a trianoni békeszerződés okozta sebek felszaggatásán, indíthatnánk új időszámítást. Lenne az idei Tr. u. 1. év, amikor felfedezzük, hogy ne­künk itt, ezen a 93 ezer négyzetkilo­méteren van dolgunk, ezt a 10 millió embert kell etetnünk. Ha mindenki évente megeszik 65 kilót, mennyit kell ahhoz ültetni? Hova? Mi kell ahhoz, hogy a gazdák meg tudják termelni? Idén új ünnepeket, évfordulókat keresnénk magunknak. Én megün­nepelném Tessedik Sámuel evangé­likus lelkész, tanító, iskolateremtő mezőgazdasági szakoktató halálá­nak 200. évfordulóját. Miért? Mert nem bírta nézni, hogy Szarvas lakói éhen halnak, miközben a föld mű­veletlen. Legyőzte a tudatlanságot, a tétlenséget, az éhínséget! Ünnepelném évforduló nélkül is azokat, akik szoborba merevedve várják, hogy használjuk azt a tudást, amit ránk hagytak. Mitterpacher Lajost, Nagyváthy Jánost, Pethe Fe­rencet. Ők nem a „földi almát”, ha­nem a tudást hozták be Nyugat-Eu­­rópából. Megismertették a hazai gazdákkal, földművesekkel, kidol­gozták termesztésének, felhaszná­lásának módszertanát, adaptálták azt a magyar viszonyokra. Néhány évtizedes kitartó munka után bol­dogan írhatta le Pethe Ferenc: „Az 1815-1817-es szűk esztendők győze­lemre vitték a burgonya ügyét, vég­leg meghonosodott hazánkban.” Ezek a sikertörténetek sajnos nem részei a dicső magyar törté­nelemnek. Általában említést sem teszünk az éhező özvegyekről, ár­vákról, sem azokról, akik hősi har­caink közepette gondoskodtak a hadsereg és a lakosság ellátásáról. Közel 200 év alatt az egyetemeken, a földet művelők körében és a szak­képzésben felbecsülhetetlen értékű tudás és tapasztalat halmozódott fel. Elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogyan lehetne újra termővé tenni hazánk tájait, munkát, értelmes éle­tet biztosítani a rajta élőknek. Műveiket a talajjavításról vagy egy gazdaság szervezéséről ma is haszonnal forgathatnánk. Évtize­dekig tanították is az aranykalászos gazda tanfolyamon. Azt a bizonyít­ványt akkor még nem a piacon árul­ták. Akkor volt is elég krumpli. De vaj­on a j­ó burgonyaterméshez volt szükség Szarvason a felsőfokú mezőgazdasági képzés megszün­tetésére? Jobb vagy több burgonya lesz hazánkban, ha a Kossuth téri Agrárminisztérium épületét át­építik? Nem lesz szükség a francia burgonyára, ha a teljes mezőgazda­­sági felsőoktatást egy szervezetbe tömörítjük? Azt a cél tűzzük ki neki feladatul, hogy 10 év alatt röpítse a világ élvonalába az agrár-felsőokta­tást? Vagy inkább azt, hogy belátha­tó időn belül piacképes mennyiségű és minőségű burgonyát, sárgarépát, fokhagymát termeljenek itthon? Elég az, ha a hazai mezőgazdál­kodás (is) olyan kezekben van, me­lyek műtrágyával megmérgezik és einstandolják a kishantosi biogaz­daságot? A legjobb termőföldekre autógyárakat telepítenek és nem jó minőségű vetőburgonya-gumókat? Sokan gondolják, hogy a mező­­gazdaságot újra kellene gondolni. De fog ez menni anélkül, hogy meg­kérdeznénk a gazdákat? Azokat, akik még kitartanak, és mezőgazda­ságból akarnak megélni? Anélkül, hogy tudnánk, mire lenne szüksé­gük, hogy többet, jobban tudjanak termelni. Miniszterelnökünk közhírré tet­te: a magyarok nem akarnak mig­rációs társadalomban élni. Ez azt jelenti, hogy a krumpli se migrál­­jon? Hogy megtermeljük mi a saját burgonyaszükségletünket?! Hogy megmutatjuk a világnak, mire ké­pes a magyar ember? Akár a lakos­sága számára elegendő élelmiszer termesztésére is?! Az elmúlt 100-200 év agrárszak­emberei nem forognának a sírjuk­ban, és revánsot vennénk végre Trianonért. Engem kifejezetten lel­kesítene. díjas városvédőV GARAY KLÁRA Podmaniczky­­ Idősek, holokauszttúlélők, Klubrádió A­z országromboló, em­berellenes és szeretet nélküli NER Média­tanácsa, azáltal, hogy nem újította meg a Klubrádió jogosultságát a frekven­ciája használatára, elsősorban a legidősebbek, köztük holokauszt­túlélők Klubrádió-hallgatását ve­szélyezteti. Leginkább közülük okozhat sokaknak nehézséget az internetes rádiózásra való áttérés. Pedig mint anyám­­ Váradi Júlia szavaival: „a Klubrádió anyukája” - mondta egy a Klubrádió frekven­ciájáról szóló korábbi közmeghall­gatáson. „Semmi sem oldja úgy az egyedül élő idős emberek magá­nyát, mint a Klubrádió.” Az általában amúgy is egészségi gondokkal küzdő időseknek attól kell tartaniuk, hogy az általuk is támogatott közösségi rádiójukat többet nem hallhatják a lakásukban lévő megszokott készülékeiken. Az ezt okozó NER-Médiatanács az egészségüket és ha az már na­gyon törékeny, akkor az életüket is veszélyezteti. A NER-médiapo­­litikára is illenek anyám NER-ok­­tatáspolitikára mondott szavai: „Iskolaromboló, gyerekellenes, szeretet nélküli.” A szabadegye­ Sek idős embernek a rádiója műsorához való hoz­záférését veszélyez­tetni em­berellenes és szeretet nélküli rombolás némként is működő Klubrádiót tá­mogató hallgatók között lévő sok idős embernek a rádiója műsorá­hoz való hozzáférését veszélyeztet­ni emberellenes és szeretet nélküli rombolás. Ez nemcsak szívtelenség, hanem a ’48-as 12 pont sajtószabadságról szóló elsőjét is sérti. A NER-kor­­mányt még ellenfelei is magától értetődően konzervatívnak neve­zik, pedig a NER-ben nemcsak egy csipetnyi jóindulat, egy csipetnyi hiteles konzervativizmus sincs. A magyar szólásszabadság sok­szor tragikus, de elsötétíthetetlenül fénylő hagyománya szerint nem a NER, hanem éppen az ellenfelei a konzervatívok. A Klubrádió az egyik legkonzervatívabb intézmény az országban. Egy magát magyarnak valló em­ber nem attól lesz konzervatív, hogy nemzeti színű féltéglával döngeti a mellét. Hanem mindenekelőtt attól, hogy tiszteletben tartja ezek­nek a szavaknak az örökségét: „Kí­vánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ez nem nyomtatvány­kitöltés, ez erőszakmentes üvöltés. Azok hangján is, akik szabadság­­harcainkban meghaltak és börtön­­büntetést szenvedtek. A ’48-as „Mit kíván a magyar nemzet” mondatra felelő 12 pont közül egyedül az el­sőben szerepel a „kívánjuk” szó. Ez az örök érvényű mondat a magyar alkotmány morális kiegészítése. Tartalmilag hasonló az amerikai alkotmánynak a szólás és a sajtó szabadságát is védő első kiegészíté­séhez. Ezt a hagyományt sérti a NER-médiatörvény, ami lehető­vé tette, hogy a NER-Médiatanács minden tagját a NER válassza ki. Ez teljesen ellentétes a sajtósza­badság magyar nemzeti hagyomá­nyával és annak részeként a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság 37/1992-es határozatával, amely leszögezte, hogy semmiféle társa­dalmi csoportnak nem lehet meg­határozó befolyása a sajtóval kap­csolatban választott testületekben. Varga Judit NER-igazságügy­­miniszternek persze sem ez, sem a Klubrádió idős hallgatóinak a ve­szélyeztetése nem okozott gondot, amikor a BBC interjújában élve­zettel védte a tévesen oly gyakran konzervatívnak nevezett NER mé­diapolitikáját Q was enjoying it” - mondta a beszélgetés végén­. En­­­nyit az országromboló, embertelen és szeretet nélküli NER igazságáról. MOLNÁR PÉTER Fidesz­­alapító, volt országgyűlési képviselő (1990- 98), szólás­szabadság­kutató, magyar és Európa­­bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Időrend Egyre gyakrabban hallani, hogy a hazai járványadatok alakulása már a tavaly októberihez hason­lít, tehát túl vagyunk a második hullámhegyen. A tények tények, csak a belőlük levont következ­tetés ne lenne átgondolatlan! A korlátozások lazítása mellett így érvelnek egyesek:„Ilyen alacsony esetszámokat októberben láttunk utoljára, és akkor ugye nem vol­tak komoly megszorítások, élhet­tük a megszokott életünket. Tehát vissza lehet vonni a tilalmakat az októberi szintre.” Október után azonban nem a tűrhető szeptem­ber következett, azután pedig nem a víg augusztus, hanem a szomorú november és komor de­cember. A zárás (bár megkésett és következetlen, de) szükséges volt. Naptárt, idősort, filmet le­het visszafele pörgetni, de az idő csak előrehalad, és az ok-okozati összefüggések is egyirányúak. A lazítást fertőzés követheti. Addig is, míg a hiteles vakcinák megér­keznek és tömegeket immunizál­nak, van egy azonnal bevethető mentőöv: pénzbeli kompenzáció a jövedelem nélkül maradt em­bereknek és vállalkozásoknak. Még csak külföldre sem kell érte menni. Konzultáció MAROSI LAJOS „Február közepén indítunk nemzeti konzultációt a nyitás kérdéseiről. Ez a disputa, ez a konzultáció értelmes, mert van vakcina, van miről beszélni” - mondta Orbán Viktor. A nyitás az egészségügyet és a nemzet­­gazdaságot érinti alapvetően. Ott a felelős döntéshozatalhoz a háttérintézmények, szakembe­rek és szakértők teljes spektruma rendelkezésre áll. A kormánynak tehát ezekkel az intézményekkel és a szakemberekkel kellene kon­zultálnia. A lakosság túlnyomó többsége ezekhez a kérdésekhez nem ért, a konzultáció tehát értel­metlen. (Nemzeti konzultációról amúgy csak akkor beszélhetnénk, hal. nem manipulatív kérdésekre kellene válaszolni, 2. a konzultá­ciós válaszok nyilvánosak és el­lenőrizhetőek lennének.) Orbán Viktor most is csupán azért fog kidobni milliárdokat a magyar adófizetők pénzéből, mert egy már jó előre eltervezett népsze­rűtlen kormánydöntést akar a nép nyakába varrni. KINDZIERSZKY EMIL Nemzeti Tiborcz István, Orbán veje nem­zeti anyatehéntartás támogatá­saként 587 ezer forintot kapott. Tudjuk az Alaptörvényből, hogy az anya nő, az apa férfi, a szar­vasmarháknál az anya tehén, az apa bika. Mivel csak a tehenek kapnak nemzeti mivoltukból tá­mogatást, a bikák nem, ezért jog­gal meg lehetnek sértődve. Ami a nemzeti teheneket illeti, sajnos magyar fajta csak elvétve van. Valamikor a magyar tarka volt a legelterjedtebb, de a holstein-fríz kiszorította, ami egyébként ame­rikai fajta. Nemzetinek nevezni elég furcsa. Ha Tiborcz meg akar felelni a támogatás feltételének, magyar tarkára van szüksége, ha jelenleg mást tart is. MOLNÁR ISTVÁN Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelinepszava.hu

Next