Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-02 / 152. szám

VELEMENY Búza az ocsútól A kedves olvasó ne verje a fejét a falba és főleg ne mondja le dühében a lap előfizetését, csak mert nem tudja, ki az arizonai képviselőház elnöke! Ari­zonában is kevesen tudták, pedig Russell „Rusty” Bowers egyenes derekú ember, amiért keserves árat fizet. Az másodlagos, hogy meggyő­­ződéses konzervatív, aki legköze­lebb is Donald Trumpra szavazna. Amikor villámlott és a búza elvált az ocsútól, helyén volt a szíve: ne­met mondott az Egyesült Államok elnökének, aki választási csalásra próbálta rávenni. Trump azt szerette volna, ha Arizona nem azokat az elektorokat jelöli az elnökválasztó testületbe, akikre az államban a többség szava­zott, hanem olyanokat, akik majd őt emelik paj­zsra. A házelnök azonban tudta, hogy ez az amerikai demok­rácia végét jelentené. Továbbá el­lentmondana mormon hitének, ők ugyanis isteni eredetűnek tartják az amerikai alkotmányt, így aztán háza előtt megjelentek a trumpista tüntetők, akik korruptnak és pe­­dofilnak nevezték a hétgyermekes családapát. Amerikában az ilyesmi nem tréfadolog, elvégre több fegy­ver van közkézen, mint ahány keze van a köznek, és az FBI rendszere­sen leplez le politikusok megölésé­re szövetkező „milíciákat”. Tudna erről mesélni Mike Pence volt alelnök is, aki olyan mélyen ke­resztény, hogy a feleségén kívül más nővel nem hajlandó magára marad­ni egy szobában. 2021. január 6-án a tömeg már a bitófáját is megácsol­ta, ám ő megtagadta a menekülést a Capitoliumból. Alig pár méterre voltak potenciális hóhérai, és órá­kat ült járó motorú autójában, de nem engedte, hogy elinduljanak. Amint kitisztult a levegő, vissza­ment, hogy rezzenéstelen arccal levezényelje a procedúrát, amely­nek végén ifjabb Joseph Robinette Bident hirdette ki megválasztott elnöknek. Brad Raffensperger Georgia „államminisztere”, azaz a helyi adminisztráció irányítója, aki a vá­lasztások lebonyolításáért is felel. Ebben a minőségében hívta fel Do­nald Trump, hogy „szerezze meg” a szükséges mennyiségű voksot, ami után Georgia elektorai aztán rá szavaznának. A hithű republiká­nus Raffensperger nemcsak nemet mondott, de a beszélgetés hangfel­vételét is kiszivárogtatta. Az igazság malmai lassan őrölnek, de lehet, hogy végül ez lesz Trump veszte. 2021. január 3-án a Fehér Ház­ban közölték Jeffrey Rosen meg­bízott igazságügyi miniszterrel és helyetteseivel, hogy egy trumpis­­tát állítanak a tárca élére. Az emelt hangú vitában azonban sikerült meggyőzni az elnököt arról, hogy a terv kudarcra van ítélve, mert az amúgy republikánus Rosennel a minisztérium teljes vezetése távoz­na, ami rá is rossz fényt vetne. Kedden aztán megismertük Cas­sidy Hutchinsont, aki huszonéve­sen is tudja: a demokrácia megőr­zése fontosabb annál, mint hogy éppen ki nyeri a választásokat. Az elnöki apparátus fiatal munkatársá­ra kongresszusi tanúvallomása után záporozni kezdtek a gyalázkodó és fenyegető üzenetek, de már késő, szorul a hurok a puccsisták körül. Néha keveseken múlnak a dol­gok, s olykor, mikor az ég zeng, konzervatív, jobboldali emberek is tudják, hol a helyük. Ennyi elég is. Aztán majd meg lehet beszélni, mi legyen az adókkal, az abortusszal meg a többivel. HORVÁTH GÁBOR V­ízügyes szemmel nézve a világ ilyen: a mérnöki lelemény azt is el tudja intézni, hogy a folyók hegynek felfelé halad­janak, az emberi gyarlóság ellenben azt is, hogy ott se legyen víz, ahol ép­pen rengetegnek kéne lennie. Nagyjából ez most a helyzet a jó­kora természetes vízbázistól csak pár tucat kilométerre lévő Solymá­ron. Az önkormányzat hiába kérte már a hét közepén a lakosokat, hogy a hőhelyzetben legyenek kedvesek elhalasztani az ivóvízzel történő autómosást meg a medenceöblö­getést. A vízügy potméterei bizony másnap is csak azt mutatták, hogy „majd a szomszéd spórol” alapon aki tudott, továbbra is pancsolt. Elvégre miért ne, ha van rá pénze? Hiszen a víz is csak egy kínálat, arra csörgedezik, amerre a kereslet - a pénz - csörög. Nos, éppen hazánk egyik leggaz­dagabb települése, Solymár tanme­séje mutatja, hogy az egoizmusra épített rendszernek hol vannak a határai. A vízügyesek szerint még a csúcshőség mellett is mindenkinek jutott volna víz némi takarékosko­dással. Azonban miután a hőségben boldog-boldogtalan nekiállt pacsál­­ni, a rezsicsökkentésnek köszönhe­tően mára lerohadt helyi vízhálózat pillanatok alatt túlterhelődött. A szakszóval „alapzónában” lévő ala­csonyabb területek lábánál szépen csillogtak az ivóvízzel locsolt gye­pek, ivóvízzel mosott szélvédők, míg a hegyi villák lakói hirtelen ízelítőt kaptak, hogy milyen totálisan ki­szolgáltatva lenni mások önzésének. És egy kis kóstolót abból, hogy milyen lehet az élet mondjuk a dél-magyarországi tanyavidéken, ahol generációk nőttek fel úgy, hogy folyamatos a „katasztrófahelyzet”. Azaz önkormányzati lajtos kocsi vi­szi az úgy-ahogy iható, műanyagízű langyos vizet, és aki nem fut időben a kannával, az arra a napra szomjan marad. Ki tudja, talán már régóta ott sem kellene nélkülözni, ha az ország velük is annyit törődne, mint most a tehetősebbek szomjúságával. RÓNAY TAMÁS NÉPSZAVA 2022. július 2., szombat 9 A pápa mindkét fél­nek próbált gesztusokat tenni. Azon­ban lassan belátta, hogy a béketerem­tés teljesen reménytelen vállalkozás. Különbségek A­z ember már meg sem lepődik azon, mennyire hatékony a propaganda. Ennek újabb bizonysá­ga az a Nézőpont Inté­zet által készített felméré szerint a válaszadók többsége, 78 százaléka úgy véli, Orbán Viktornál csak Ferenc pápa áll inkább a béke pártján. Bár a mindenhonnan ránk zúdu­ló álhírekkel nem lehet felvenni a versenyt, azért érdemes lenne szer­­tefoszlatni néhány tévhitet. A ma­gyar miniszterelnök békepártisága eddig abban rejlett, hogy a háború előtt elment Putyinhoz, majd azóta telefonon is beszélt vele. Ha azon­ban valaki aktívan lép fel a békéért, s a két felet kompromisszumra akarj­a ösztökélni, mindkettővel tárgyalnia kell erről. De arról egyelőre nincs hír, hogy a magyar miniszterelnök elfogadná Volodimir Zelenszkij uk­rán elnök kijevi meghívását. A pápa viszont kezdettől fogva igyekezett tenni a békéért. Már a háború kitörésének másnapján el­ment Oroszország Vatikánba akk­reditált nagykövetéhez, és hamar megbízottakat küldött Ukrajnába, hogy felmérjék a humanitárius helyzetet. Tehát mindkét félnek próbált gesztusokat tenni. Azonban lassan belátta, hogy a béketeremtés teljesen reménytelen vállalkozás, mert Oroszországgal nem lehet tár­gyalni, Putyin a saját őrült eszméi­nek a rabja. Ezért is döntött úgy az egyházfő, hogy elhalasztja a Kirill pátriárkával tervezett találkozóját. Az orosz ortodox egyház feje ugyan­is, akit a magyar kormány „mentett meg” az uniós szankcióktól, gátlás­talanul támogatta az orosz agres­­­sziót. Hogy a pápa hibázott-e azzal, hogy nem nevezte meg Putyint a háború fő felelősének, hogy szüksé­ges volt-e belekeverni a NATO -t an­nak taglalásába, ki a felelős a háború kitöréséért - ezek jogos felvetések. De azt is tudni kell, hogy „külügy­minisztere”, Paul Gallagher kijevi látogatása után jogosnak nevezte a fegyverek küldését Ukrajnának, mi­közben a magyar kormány erre nem hajlandó. Egykor a francia író-forradalmár Mirabeau mondta Robespierre-ről: „Ez az ember messzire fog jutni, mert mindent elhisz, amit mond.” De az sem szerencsés, ha mindent elhiszünk, amit mondanak. Fogadjisten PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL milyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjis­ten - mondta hétfőn a parlamentben Orbán Viktor az azonnali kér­dések órájában Tordai Bencének válaszolva. Itt és most nem különö­sebben érdekes, hogy a Párbeszéd politikusa miről kérdezte, valójában mivel támadta a miniszterelnököt, nyilván más a szereposztás, mint mikor - mondjuk - Németh Szi­lárd akar kedveskedni a főnökének. (Egyébként a megszorításokról volt szó, amelyeket a kormányfő termé­szetesen nem ismer el, sőt azt állítja: „Akármit is mond az ellenzék, a há­borús infláció ellenére megvédjük a munkahelyeket, a rezsicsökkentést és a családtámogatásokat.”) Természetesen most külön-kü­­lön is kitérhetnék az állítás hamis­ságaira, de elégedjünk meg annyi­val: nincs olyan komolyan vehető szakember, aki elfogadná, hogy ki­zárólag a háború miatt szöknek az Erősen elgondol­kodtató, ha valaki, aki­nek megvan a lehetősége arra, hogy bosszút álljon, él is ezzel a lehe­tőségével, egekbe a magyarországi árak. Hogy a magyar nép a mindennapi tapasz­talatai ellenére miért fogadja el, hogy pusztán érzéki csalódás, ami­kor a korábbi többszörösét fizeti a pénztáraknál, az külön elemzés tárgya lehetne. Ha nem zúgolód­nak, hát nem zúgolódnak. (És nem teszik, ezt láthattuk a múlt hét végi időközi választáson is...) Orbán ma azt tesz, amit akar, mind a saját feltétel nélkül behódo­ló táborával, mind pedig a társada­lom egészével. Beleértve az ellenzé­ket is. Ez kiderült ezen a megidézett parlamenti órán is. A miniszter­­elnök ugyanis nem állt meg itt a válaszával, úgy látszik, nem talál­ta elég fenyegetőnek. Hozzátette, hogy milyen lesz a fogadjisten, azt tapasztalni fogják. Ami nem jelent kevesebbet, mint hogy az ország első számú embere immár nem tűri, hogy megtorlatlanul maradjanak az őt érő kritikák; az újabb kétharma­dos győzelem már elhozta a teljes tévedhetetlenséget is. Amivel persze nem lenne semmi baj, akadnak bőven olyan emberek, akik sosem kételkednek önmaguk­ban. Az viszont már erősen elgondol­kodtató, ha valaki, akinek megvan a lehetősége arra, hogy bosszút álljon, él is ezzel a lehetőségével. Márpedig élni fog, ha nem is személyesen ő, de a rendszer és a rendszer emberei feltétlenül. Ma ott tartunk, hogy a rezsim haszonélvezői laza felsőtest­tartással átveszik Orbán fenyegető stílusát. Kocsis Máté például azt len­gette be, ha nagyon elégedetlen az ellenzék a hamarosan megszavazan­dó költségcsökkentéssel, akkor még többet fognak elvonni tőlük. Vagyis: a derék fideszes vezérkar úgy gondolja, hogy túl a törvények önkényes átírásán furkósbotot is tarthat a politikai ellenfél feje fölé, amellyel időről időre fejbe is vág­hatja. Orbánnak és a katonáinak egyre inkább terhes, hogy létezik - még létezik - egy olyan ellenzék, amely ha sok vizet nem zavar is, de olykor kellemetlenkedik, például különböző tartalmú és - ismerjük el - minőségű kritikákkal, támadások­kal illeti magát a miniszterelnököt. A kormánypártiak ma voltakép­pen egyetlen pártot ismernek el parlamenti ellenzékként, mégpedig a Mi Hazánkat. Őket nevezik konst­ruktívnak, nekik ad bizalmat Orbán Viktor, őket óvja attól, nehogy az „elődeik”, azaz a Jobbik útjára lép­jenek. Vagyis: éljen Toroczkai, 2006 hőse... NÉMETH PÉTER

Next