Népszava, 2023. augusztus (150. évfolyam, 177-203. szám)

2023-08-02 / 178. szám

KULTÚRA_________________________________ ____________2Q2B.au8^S 111 A színész, aki nem akar szerepelni INTERJÚ A hatás ereje a fontos, nem az eszköz, ahogy azt eléred - mondja lapunknak az amerikai független filmek szupersztárja, John Hawkes, akit mobilj­án értünk utol egy nevadai hotelben, miközben hazafelé utazott Los Angelesbe. CSÁKVÁRI GÉZA Kicsit módosítva a híres Sztanyisz­­lavszkij-állítást az jutott eszembe a Roving Woman kapcsán: nincsenek kis szerepek, ha vannak nagy színé­szek. Amúgy meg, ha jól tudom, nem is játszott volna a filmben, első körben csak dalokat énekelt volna fel? így van, elsősorban csak zenével szerettem volna jelen lenni a pro­dukcióban, mivel nem nagyon sze­rettem volna akkoriban dolgozni színészként. Ez részben a Covid mi­att is volt, meg egyszerűen jólesett a pihenés. Ugyanakkor a főszereplő és társ-forgatókönyvíró Lena Gora régi jó barát, és mindig becsültem a tehetsége miatt. Michal Chmie­­lewski rendezőt, egyben másik írót korábban nem ismertem személye­sen. De azok a forgatókönyv-frag­mentumok, melyeket küldtek, nem győztek meg arról, hogy szerepel­nem kell, így egyfajta kibúvóként ajánlottam, hogy szeretnék nekik dalokat írni. Aztán elkezdtem át­járni hozzájuk, előadni és felvenni a dalokat, mert a pandémia miatt ezer éve nem léphettem fel. Aztán elmentek forgatni a sivatagba, Lena időnként felhívott, és elmesélte, hol tartanak. Aztán küldött egy ötperces montázst, és amikor azt megnéztem, tudtam, hogy átver­tek, nem lehet, hogy ne vegyek részt benne színészként is. Különösen, hogy a forgatás alatt Lena és Michal elengedték az eredeti forgatóköny­vet, és a valós élet - például az, hogy milyen emberekkel találkoztak - el­kezdte felülírni a tervezett sztorit. Helen Mirren mondta: a legnehezebb színészi feladat, hogy mindent úgy mutass meg, mintha nem tennél sem­mit. A Roving Womanben is efféle csöndes csodát ad hozzá a játékával a filmhez. Nagyon kedves! Annyit tennék hozzá Helen Mirren csodálatos véleményéhez, hogy csak annyira tud az ember jó lenni, amennyit a színésztársai és a rendező lehető­vé tesz. Tudja, én színházi színész voltam, és amikor elkezdtem kisebb szerepekben filmekben is játsza­ni, amikor visszanéztem magam, elrettentem, hogy mennyire „sok” vagyok. Meg kellett tanulnom, hogy a kamera nem a közönség egyfajta szimbolikus manifesztációja, ha­nem egy nagyító. Méghozzá an­­­nyira precíz műszer, hogy ki sem kell mondani semmit, a gondolata­„Nem va­gyok profi, a zenélés számomra a játék része. Nem tudok egy dalt két­szer ugyan­úgy előadni, de nyilván ennek is megvan a szépsége.” it is rögzíti. Másik nagy különbség a színház és a film között, hogy az előbbi egy hosszú próbafolyamattal kezdődik, hogy aztán minden egyes előadáson a közönséggel együtt al­kossa meg a fontos és igaz pillana­tokat. A film esetében nem szeretek próbálni, mert sokszor az első re­akció a leghitelesebb, melyet aztán szinte nem is lehetséges megismé­telni. Nem lehet természetesen meglepődni kétszer egymás után. A Roving Womanben a karakterem a film végén tűnik fel, nagyon sokat vártak rá a nézők, és valóban azt szerettem volna, hogy egy csöndes, átlagos és roppant magányos em­ber legyen. Ehhez kellett a csönd, a nyugalom és a rezignáltság ereje. A hatás ereje a fontos, nem az eszköz, ahogy azt elérem. Amikor kezébe veszi a gitárt, teljesen más dimenziókat nyit meg a jelenléte a vásznon. Azért remek, hogy ezt mondja, mert valójában én nem vagyok egy agyonképzett vagy akár tehetséges gitárelőadó vagy énekes, ugyanak­kor rendelkezem azzal a képesség­gel, hogy át tudom adni az érzést és a gondolatot előadóként, melyet szeretnék. A Martha Marcy May Marlene-ben nem saját szerze­ményt adtam elő, hanem egy Jack­­son C. Frank-nótát, melyet persze „magamra hangoltam”, úgy, hogy egy kicsit a Joy Divisionre gondol­tam. A Roving Womanben a dalokat én írtam és ezzel együtt a filmet is: édesanyám elvesztése utáni magá­nyom ihlette a szerzeményeket. Jó­pofa, hogy azt mondja, hogy a gitár a kezemben dimenziókat nyit meg, én leginkább izgalmat érzek. Nem vagyok profi, a zenélés számomra a JOHN HAWKES (Alexandria, Minnesota, 1959 szeptember 11.­) Oscar- és Gol­den Globe-díjra jelölt amerikai televíziós és filmszínész. A Winter's Bone - A hallgatás törvénye (2010) című filmdrá­mában a legjobb férfi melléksze­replő kategó­riában jelölték Oscar-díjra. 2012-ben A kezelés című filmdrámában Mark O'Brien költőt játszotta, drámai főszerep­lőként Golden Globe-jelölést szerezve. Egyéb filmjei közé tartozik az Alkonyattól pir­kadatig (1996), a Viharzóna (2000), a Te meg én és min­den ismerősünk (2005), az Ame­rikai gengszter (2007), a Mar­tha Marcy May Marlene (2011), a Lincoln (2012) és a Három óriásplakát Eb­bing határában (2017) és most a hazai mozikban debütált Roving Woman (2022) játék része. Nem tudok egy dalt két­szer ugyanúgy előadni, de ennek is megvan a szépsége. Volt egy elképesztő szakasza a karri­erjének a 2021-es évek elején, amikor szinte egyszerre jött ki a mozikban az Oscar-jelölést érő A hallgatás tör­vénye, a már említett MMMM és A kezelés, mely Golden Globe-jelölést is hozott magával. Mindig egész testé­ből játszik, mennyire volt abszurd egy nyak alatt lebénult férfit alakítania? Csak a fejemmel tudtam játsza­ni. Ugyanakkor sok szempontból bizarr volt ez a film, mert nem érez­tem teljesen korrektnek, hogy egy egészséges emberként mozgáskor­látozott karaktert játszom, miköz­ben van sok mozgáskorlátozott szí­nész a szakmában. Igaz, Ben Lewin rendező meggyőzött azzal, hogy éveken keresztül nem találta meg a főszereplőt. A forgatásról számos olyan emlékem van, hogy „kínzom magam” a hitelesség érdekében. Mark, akit alakítok, olyan gerinc­ferdüléssel rendelkezett, hogy nem biztos, hogy képes lett volna szexu­ális közösülésre. Ennek a folyamat­nak a sikeres végkifejletéig együtt jutottunk el Helen Hunt színésznő­vel, aki remek partner volt. Innentől kezdve ez is egy színészi munka volt, igaz, kisebb kellemetlenségekkel. Jól érzem, hogy nem élvezte a figyel­met? Ez a három film igencsak a közép­pontba állított, bár hosszú évek óta látható voltam, hirtelen szupersztár lettem. Ez kicsit terhes volt eleinte, de aztán úgy fogtam fel, hogy sokkal több emberrel tudok a játékommal kapcsolatot teremteni, így ez egy­ben csodálatos élmény is volt. Aztán mégiscsak a háttérbe vonult. Miért? Mert magamnak való ember vagyok, imádom magam lefoglal­ni festéssel, írással, dalszerzéssel. Nekem a Covid miatti lezárások kis megkönnyebbüléssel jártak. Tizen­hat éves korom óta vagyok színész, negyven év után jól jött a szünet. Édesanyám is beteg volt, szívesen ápoltam őt is. Jó dolog dolgozni, ám meg kell tanulni értékelni a szüneteket is. Most is van például a színészsztrájk miatt. Kapóra is jött, mivel volt egy rockbandám Austin, Texasban, a Meat Joy, mely 1985- benn feloszlott. Ám most újraala­kult a három hölggyel: Gretchen Phillips, Jamie Spidle és Mellissa Cobb mellett visszatér John Per­kins is - utóbbi volnék én. Ez a rock­­alteregóm. Totális meglepetésre 2017-ben jött a Három óriásplakát Ebbing határában a zseniális Martin McDonagh-val. Ezt a filmet sem akartam va­lójában elvállalni, már ismertem Martin színműveit. Nem akarok álszerénynek tűnni, de nem tartot­tam magam alkalmasnak arra, hogy rendőrt alakítsak hitelesen. Hallani sem akartam róla, de aztán Martin annyira kedves és meggyőző volt, olyan szereplőgárda mondott neki igent, hogy végül nem tudtam vis­­­szautasítani. Filmet úgy rendez, mintha csak színházban dolgozna. Akkor ez már szinte keresztkérdés: a Törvény nevében­­ True Detective ne­gyedik évadában szerepel? Igen, Izlandon volt a forgatás a lenyűgöző Jodie Fosterrel. Igaz, a történet Alaszkában játszódik. A forgatókönyvek elképesztőek, hi­szem, hogy jelentős lesz ez az éved. Van még egy bűnös élvezet kategó­riájú kérdésem. Az interjúra készülve esett le nekem, hogy George Clooney és Quetin Tarantino felgyújtja önt az Alkonyattól pirkadatig kezdésében. így van, és nem ez az első film, melyben Robert Rodriguez rendez engem: az 1994-es Roadracerst tuti nem látta! Az Alkonyattól pirkada­tig nekem is bűnös élvezet volt, mert nagy Tarantino-rajongó vagyok. Ro­bert pedig remek rendező, szereti, ha valaki mer improvizálni. Amúgy most, hogy szóba hozta a felgyújtást, hiába kértem, hogy engem gyújtsa­nak fel. Nem engedték, mert akkor mit szólna a kaszkadőrök szakszer­vezete? De hát a fickó kétszer ak­kora, mint én. Ha ég, össze kellene mennie, nem? - érveltem. Nem sok sikerrel, nem gyújtottak fel. „A Roving Womanben a karakterem a film végén tűnik fel. Jó dolog dolgozni, ám meg kell tanul­ni értékelni a szüneteket is Alapítva: 1873-ban 150 éves A­ NÉPSZAW Fizessen elő! Olvassa kényelmesen, otthonában a Népszavát!EDm 3Bla?K a bolti árhoz képest RhIEIT! Rendelje meg online a www.nepszava.hu weboldalon vagy hívja ügyfélszolgálatunkat a +36-1477-9008-as telefonszámon! 46 200 Ft (ez 52140 Ft megtakarítás] 12 hónapra: 91 200 Ft 156 680 ft helyett (ez 65 480 Ft megtakarítás] 3 hónapra: 23 550 Ft 6 hónapra: RDETEC 59 170 ft helyett (ez 15 620 Ft megtakarítás] 78 540 Ft helyett 0< 1o öo

Next