Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)

2023-12-07 / 285. szám

2 I 2023. december 7., csütörtök __________________________________________________________________________________________________REFLEKTOR Nők a kultúrpolitika célkeresztjében NEVELÉS Az anyákat akarja megszólítani kifejezetten nekik szóló programokkal a kormányzat. A cél az lehet, hogy a következő generáció számára már a NER értékeit örökítsék tovább. F. SZABÓ KATA „Még egy fontos ügyet szeretnék előremozdítani a közeljövőben, amivel eddig nem vagy nem jól fog­lalkoztunk. (...) A családanyák meg­szólítása kifejezetten őket célzó iro­­dalmi-muzeológiai programokkal. (...) Ha kulturális termékeket akarsz eladni, akkor az anyákat kell meg­céloznod. Online világ ide vagy oda, többnyire ma is ők határozzák meg a család kultúrafogyasztási szokása­it. (...) A magyar társadalom kultu­rális szempontból erősen matriar­chális, otthon nagyjából mindenről a nők döntenek” - nyilatkozta De­meter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum főigazgatója november végén a Mandinernek. A magyarok kultú­rafogyasztási szokásait vizsgáló ku­tatások legtöbbször valóban arra a következtetésre jutnak, hogy a nők többet olvasnak a férfiaknál, a töb­bi területről azonban nincsenek is­mert, széles körben elérhető adatok. A Publicus Népszava számára végzett kutatása szerint a nők 65 százaléka olvas szépirodalmat va­lamilyen rendszerességgel, míg a férfiaknak csupán 47 százaléka. Et­től függetlenül több tekintetben is sántítanak Demeter megállapításai Gregor Anikó szociológus, egyete­mi docens szerint. A magyar társa­dalomra semmilyen szempontból nem igaz, hogy matriarchális lenne a berendezkedése, és az sem, hogy a háztartásokban mindenről a nők döntenének. „A nagyobb anyagi ki­adással j­áró döntéseket j­ellemzően nem a nők hozzák meg a családon belül, pláne akkor, hogyha a pá­rok között komoly különbség van a bérek tekintetében a férfi javára, márpedig ez elég gyakori. Amit De-GYŰJTÉS Magyarországon még mindig kevés a női vezető, és bár pozitív példák és kivételek akadnak, a legfontosabb kulturális intézmé­nyeink nagy részét férfiak irányít­ják. így van ez a Kulturális és In­novációs Minisztériumban is, ahol az első számú vezető Csák János miniszter, és csak a második poszt, a kultúráért felelős államtitkári jutott nőnek, Závogyán Magdol­nának. A legfontosabb múzeumok női vezetőinek egyike az L. Simon László eltávolítása után a Magyar Nemzeti Múzeumot megbízott fő­igazgatóként néhány hete irányító Hammerstein Judit. A Ludwig Mú­zeumot 2013 óta Fabényi Júlia, és szintén tíz éve a Robert Capa Köz­pontot Körösi Orsolya vezeti. A je­lentékeny magángalériák és aukciós házak egyikét, a Faik Miksa utcai Vi­rág Judit Galériát is nő - Virág Judit - alapította 26 éve és vezeti (Kelen Anna, Nemes Zsófia és Törő István társaságában). Ami a könyvespolcainkat illeti, a meghatározó könyvkiadók veze­tői között kiegyensúlyozottabb a nő­férfi arány: Kuczogi Szilvia (lapunk volt munkatársa) az Európa Könyv­kiadót, a Kolosi Beáta vezette Líra Csoporthoz tartozó Magvetőt Dávid Anna, a Rózsavölgyit Gazdag Judit, az Athenaeumot Dián Viktória irá­nyítja. A Sárközi Bence vezette Lib­­ri Könyvkiadói Csoporthoz tartozó Libri kiadót Gyuricza Eszter, a Je­lenkort Nagy Boglárka, a Park Kiadót Tönkő Vera igazgatja. A Diafilm­­gyártó Kft.-t pedig Lendvai Gabriel­la vezeti. Mindemellett a több mint kétszáz éve alakult Magyar Könyvki­adók és Könyvkereskedők Egyesülé­sét is nő, Gál Katalin irányítja. Művészeti egyetemeink közül­­ Vigh Andrea Zeneakadémiai rek­tori mandátumának október 31-i lejárta után­­ kettőt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet és a Ma­gyar Táncművészeti Egyetemet ve­zeti nő, előbbit Sepsi Enikő, utóbbit Fodorné Molnár Márta. Nagyon erős a férfiak túlsúlya a színházigazgatók között: Eszenyi Enikő és Ráckevei Anna távozásá­val még kevesebb a női vezető a leg­fontosabb teátrumainkban: Kováts Adél a Radnóti Színházat, Rozgonyi Kulcsár Viktória a Jurányi Házat, Eilinger Edina a Budapest Bábszín­házat irányítja. Intézményt nem, de egy-egy pró­baidőszakban csapatot irányíta­nak, azaz vezetők a színházrende­zők. A hazai színházi élet jelentős női rendezői közé sorolódik Székely Kriszta és Novák Eszter. Forgatások idején pedig a filmrendező irányít­ja a stábot, ezért számíthatjuk a női vezetők közé Mészáros Mártát és Enyedi Ildikót, akik mellett a fiata­labbak: Bucsi Réka, Horvát Lili, Kiss Hajni, Kocsis Ági, Szakonyi Noémi Veronika is halmozzák a nemzetkö­zi sikereket. És persze a női produ­cerekről sem lehet megfeledkezni: Berkes Júlia (legutóbb Reisz Gábor Magyarázat mindenre című film­jével kapcsolatban szerepelt gyak­ran), Kemény Ildikó (többek kö­zött a Dűne és a Vörös veréb), Mécs Mónika (Enyedi Ildikó Berlinben Arany Medvét nyert Testről és lé­­lekről-je), Pataki Ági (egyebek mel­lett a Fehér tenyér és az Üvegtigris). A dirigensek között világszerte is ritka a nő, magyar női karmester sincs túl sok. Úttörő szerepet tulaj­donítanak a 2015-ben elhunyt Vára­­di Katalinnak, zenekart dirigál Daru Andrea, Dobszay-Meskó Ilona, Dö­mötör Zsuzsa, és Szabó Mónika, utóbbi művészt a Virtuózok című televíziós komolyzenei tehetségku­tatóban is láthattak a nézők. A ma­gyarországi szimfonikus zenekarok között azonban egyet sem találtunk, amelynek élén ne állna. HOMPOLA KRISZTINA egyébként, körülbelül a GDP egy­­harmadát-egynegyedét teszi ki, és a nagy részét a nők végzik, csak hát ezt senki nem fizeti ki” - világít rá a szociológus. Gregor Anikó szerint látványos, hogy az elmúlt időszakban a kor­mányzati diskurzusban többször előkerültek a nők, mint a nemze­ti kultúra újratermelői, akik anya­ként és a szakmájukban is - példá­ul tanárként - felelősek azért, hogy a következő generáció ugyanazo­kat a nyelvi kódokat, a szimbólumo­kat, jelentéseket értse és használ­ja, mint a szüleik korosztálya. „Már nemcsak az a fontos, hogy szülje­nek, és biológiai értelemben ter­meljék újra a társadalmat, hanem kulturális szempontból is. Nincs új a nap alatt, a két világháború kö­zötti konzervatív nőpolitikának ugyanez volt a célja: a nőnevelés ar­ról szólt, hogy nehogy már buta as­­­szonyok foglalkozzanak a gyerekek­kel” - teszi hozzá a szociológus, aki szerint Demeter nyilatkozata mel­lett több hír is arra mutat, hogy a döntéshozók fókuszába került ez a kérdés, így a jövőben megszapo­rodhatnak a múzeumokban, műve­lődési házakban és más kulturális intézményekben a különböző kis­gyerekes programok, baba-mama körök, amelyeken valószínűleg ked­vezményesen vehetnek majd részt a megcélzott anyák. „Ilyen lépések mentén fogják tudni ideológiailag és szimbólumaiban is újratermel­ni azt a kulturális jelrendszert, ami­nek a gazdasági és politikai alapjait lefektették az elmúlt 13 évben.” En­nek része lehet a nyitás azok felé a társadalmi rétegek felé is, akik egy­szerűen nem engedhetik meg ma­guknak, hogy például színházjegyet vagy múzeumi belépőt vegyenek, je­­lenleg ez főleg a magasabban iskolá­zott, jómódú családok kiváltsága. Mindez szervesen illeszkedhet abba a kultúrharcba, amit a kor­mány (többek között Demeter Szi­lárd vezetésével) évek óta folytat több-kevesebb sikerrel. Egyre ha­tékonyabban uralják az emberek számára a kultúrát közvetítő intéz­ményeket, vagyis az iskolákat, mú­zeumokat, színházakat, könyvtára­kat, a kultúrpolitika egyre inkább próbálja meghatározni, hogy mi­lyen tartalmú színdarabok, filmek és könyvek jelenhetnek meg, ez pe­dig - különösen ha ezekhez bizo­nyos társadalmi csoportok olcsób­ban juthatnak hozzá - kísértetiesen hasonlít az államszocializmus gya­korlatára Gregor Anikó szerint. Miközben a nők célpontjai lesz­nek a kormány kultúrpolitikájá­nak, a kulturális szférában hason­lóan alacsony a női vezetők aránya, mint a politikai és gazdasági életben (bővebben lenti anyagunkban), eb­ből adódóan valójában problémáik és a szempontjaik is sokkal kevésbé tudnak megjelenni. Emellett az is igaz, önmagában abból, hogy egy in­tézményt nő vezet, még nem követ­kezik, hogy a női emancipáció vagy a női egyenjogúsítással kapcsolatos társadalmi üzenetek nagyobb teret nyernek. Mint ahogy attól, ha egy országban nő a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter, még nem kerülnek előtérbe az őket érintő problémák a politikai döntéseknél. A vezető pozíciók azokban a­kár­„Már önmagában az is egy feminista cselekedet lenne, ha a kulturális dolgozók bérét megemelnék.” sadalmakban tudnak megnyílni a nők számára is, ahol a politikai-gaz­dasági életben már megvalósult va­lamiféle emancipáció, ha nem is a teljes esélyegyenlőség. Magyaror­szágon a gyerekekről és idősekről való gondoskodás terhének nagy része még mindig kizárólag a nők vállát nyomja, így gyakran csak azok tudnak versenyben marad­ni a férfiakkal, akik ezt a feladatot másra tudják bízni, vagy nincse­nek ilyen kötelességeik. Ugyanak­kor az alacsonyabb szinteken a kul­turális szférában több nő dolgozik, mint férfi. A muzeológusok, könyv­tárosok, levéltárosok nagyobb ré­sze nő, és megalázóan keveset ke­resnek. Éppen ezért Gregor Anikó úgy gondolja, már önmagában az is egy feminista cselekedet lenne, ha a kulturális dolgozók bérét mege­melnék.­ ­ A szakértő állítja, nincs új a nap alatt, a két világhá­ború közötti konzervatív „nőnevelés” arról szólt, hogy nehogy már buta as­­szonyok fog­lalkozzanak a gyerekekkel. Pezei Szilárd ebben az interjúban csinál, azt úgy hívjuk, hogy jóindu­latú szexizmus, ami úgy tartja fent az egyenlőtlen nemi viszonyokat, mintha dicsérné a nőket. Elisme­ri, hogy mennyi mindent tesznek a családon belül a kultúra továb­­börökítéséért. Erre volt korábban is példa: Varga Mihály néhány év­vel ezelőtt egy nőnapi köszöntő­ben azt mondta, hogy a nők hősök, a láthatatlan munka hősei. Ennek a láthatatlan munkának értéke van Még mindig a férfiak vezetnek A „láthatatlan munka" hősei -így jelle­mezte a nőket Varga Mihály miniszter EGYENLŐTLENSÉG GREGOR ANIKÓ: A jóindulatú szexizmus úgy tartja fent az egyenlőtlen nemi viszonyokat, mintha dicsérné a nőket i Kováts Adél, a fővárosi Radnóti Színház igazgatója inkább kivétel. A direktorok között több a férfi 2''o'' o2ouoo < ZD Öo

Next