Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)
2023-12-09 / 287. szám
Európai Unió - Társadalom FOLYTATÁS AZ ELŐZŐ OLDALRÓL A beadványozó EP-képviselők a felkérésben kifejezetten nem egy-egy magyarországi ellenzéki párt képviselői ebben az eljárásban, hanem, mint azt az Európai Parlament 2005. szeptember 28-i határozata az EP-képviselők statútumáról, jogállásukról helyesen tartalmazza, minden magyar, sőt Magyarországon érdekelt uniós állampolgár, illetve Magyarországon székhellyel rendelkező jogi személy képviselőjeként vannak megszólítva. Az EP-képviselők idézett statútuma szerint a képviselőket jelölő pártok a továbbiakban a képviselők irányába utasítást nem adhatnak, korlátot nem állíthatnak fel, minden ilyen tartalmú blankettamegállapodás egyébként semmis és tiltott is. Sokat jelent, hogy a felkérésben részt vállaló számos szervezet, mint egyfajta új összefogás, társadalmi szerződés, új ellenzéki kerekasztal, annak ellenére megtalálta a közös érdeket, amely a szabad választás, a valós társadalmi akarat és érdek megjelenésének a biztosítása, hogy a köztük mint pártok és civil szervezetek közötti versengés, mint ellentét, sajnos, ma jellemzően jelen van a mindennapjainkban. Reményeink szerint most a közös fellépés egy kiemelten fontos kérdésben, a választásoknak az Orbán-rezsim általi folyamatos torzításainak szankcionálásával, a Fidesz-KDNP eredményeinek uniós elutasításával járhat. Mindez talán mintát is mutat majd arra, hogy miként lehet és kell is az összefogás hiányosságait kiküszöbölni, hiszen az oktalan vetélkedés az alapvető társadalmi kérdésekben ma oly sokszor akadályozza a hatékony fellépést az orbáni rendszerrel szemben. A teljesség igénye nélkül, a beadványozók között jól megférnek egymás mellett az LMP kivételével a hazai ellenzéki parlamenti pártok, valamint több mint fél tucat parlamenten kívüli párt és számos más civil szervezeti formáció. Ebben az alapvető társadalmi kérdésben, a szabad akaraton alapuló választás kikövetelésében egyazon platformon közösen tudnak fellépni. A felkérő szervezetek között van, csak példaként, a Civil Bázis Egyesület, Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközössége, az Oltalom Alapítvány, a Mindenki Magyarország Mozgalom, az Egységes Közlekedési Szakszervezet, a Roma Érdekvédelmi Szervezet, a Magyarországi Közérdekű és Közmunkásokat Foglalkoztató Egyesület, az állatvédők stb. Az Európai Bizottsághoz benyújtásra kerülő beadvány határozott célja, hogy az Orbán-kormánnyal szemben elinduljon egy újabb, ám a kabinet számára talán az egyik legfájóbb kötelezettségszegési eljárás. Fontos következménye lehet a választást megelőző hónapokban remélt kiterjedt választási ellenőrzés, amely a Fidesz-KDNP szavazói körében akár jelentős bizonytalanságot is kelthet vagy a már meglévő bizonytalanságukat erősítheti. Ezzel szemben az uniós eljárás, az uniós ellenőrök jelenléte az ellenzéki szavazók esetében éppen fordítva, reményt és bizakodást adhat arra, hogy szavazzanak, mert a voksaik mögött egy további, valós erő, az Európai Unió is megjelenik. Ezért része a beadvány felépítésének a társadalmi összefogás lehetséges voltának bemutatása, valamint annak igazolása, hogy a megválasztott EP-képviselők megválasztásukat követően alapvetően már nem párttisztségviselők, hanem mindannyiunk uniós jogainak képviselői. Az eljárás ötletgazdájaként és egyik kidolgozójaként mostantól már a következő, harmadik felvonás sikerre vitelére koncentrálok. Nagyon várom az Európai Bizottság döntését, fellépését, melyhez ezt követően a magyar társadalom aktív bekapcsolódására lesz szükség. Mert bizony fel kell végre állni arról a bizonyos sámliról, padról, székről, fotelből, kinek mi jutott, és közösen tennünk kell Magyarország szabadságáért, nemzetünk felszabadításáért annak belső fogságából! SZÉP SZÓ 13 ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Majd a háború után egy ideig fontos (kommunista) pozíciókat tölt be, csalódik a rendszerben, 1956-ban publikálja A bólogatás démona (Démon súhlasu), ma is kötelező olvasmányként ajánlható, magyarul is hozzáférhető korrajzát, 1968-ben a szovjet tankok elé áll Pozsonyban: ide lőjetek, elvtársak! Haláláig nem fogadja el, hogy hazáját idegen hatalom tartja szolgaságban, aminek következtében a honi szupremácia a társadalom peremére szorítja (még a mai értelemben vett közmunkától is eltiltják), elhagyhatná (az ország urai örülnének is neki) az országot, de nem teszi. A hazai számkivetettség szigetén, szinte a szó szoros értelmében kenyéren, alkoholon és cigarettán él: „Moja vlasi sa ma nezbaví, ani ja jej(Hogyan is lehetne ezt lefordítani? Az én hazám nem ereszt, de én sem őt. Vagy: Az én hazám nem tud megszabadulni tőlem, de én sem tőle...) Fél évvel a rendszerváltás előtt hal meg, előtte visszatér a katolikus egyházhoz, a gyászbeszédet tartó pap szavait elnyomja a szomszéd építkezés (nyilván nem véletlenül generált) fülsiketítő zaja... Mindezekről jut eszembe Esterházy Péter szép története A Bermuda-háromszögből, amely (nem is annyira áttételesen) a halhatatlanságra vágyó királyfi (és a rokonlelkek) meséjére rímel: „Néhány évvel ezelőtt, amikor egy ideig Berlinben laktunk, didaktikai családi kirándulást tettünk a két kisebbik gyerekkel Buchenwaldba, nem láttak még tábort, lássanak. Egy ilyen kirándulás szükségszerűen generál olyan mondatokat, melyek brutális közvetlenséggel mutatják az állandóan jelen lévő botrányt. Először menjünk fagyizni Weimarba plusz Goethe, és aztán a koncentrációs táborba vagy fordítva? Ez nem cinizmus, nincs mit csinálni. A gyerekek nehezen bírták, többek közt azért is, mert ebben a táborban volt annak idején Kertész Imre, akit ők jól ismernek és szeretnek, mindent tehát evvel a konkrét rémülettel néztek. Amikor azután láttak egy hullaszállító taliga- vagy bordélyszerűséget s annak aljzatán, szélén egy afféle vércsatornát, mert az európai racionalitás rájött, hogy a halottak eresztette lé problémát fog okozni, és a gyakorlatiasság, a hagyomány, a technika, a civilizáció ebben a kis elvezető csatornában, ebben a kicsi, de szellemes ötletben koncentrálódott, akkor ez és nem a rettentő statisztikák, a sok millió halott, nem a megdöbbentő képek, hanem ez a kis horpadás indította el fantáziájukat - és a kisfiú, aki fegyelmezetlenebb és vadabb, idegesen csapkodni kezdett a karjával, mint egy nehéz madár, aki repülni szeretne, és fejét ingatva, lefojtott hangon, mintha gyűlölne valakit, ismételgette: Menjünk innét! Menjünk innét! Amire a nővére lesütötte a szemét, és kimondta a szerintem legfontosabb mondatot a holokausztról: Hová?” Egy (a!) szigetre, ami nem elég magas? XXX Hogy hol élünk? Csak néhány apróság az idei ősz történéseiből. Szinte csak találomra. Az új szlovák kormány első döntése volt, hogy azonnal hatállyal leváltotta a magyar és a romaügyi kormánybiztost úgy, hogy helyettük senkit nem nevezett ki. Majd egy nappal később a belügyminiszter szintén azonnali hatállyal visszahívta a magyar nemzetiségű országos rendőrparancsnokot (noha nem a nemzetisége lehetett az ok), akkor, amikor annak október 31-i hatállyal beadott felmondása már ott volt felettese asztalán. Arra a maradék két-három napra átvezényelte Poprádra. A budapesti Corvinus Egyetem szintén azonnali hatállyal menesztette egyik tanárát csak azért, mert az be akarta tartani és tartatni az intézmény által hozott belső előírásokat. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját egy (látszólag) homofób őrület folyományaként minisztere egy rendezvény közben váltotta le posztjáról. Pontosabban a köszöntőjét még elmondhatta, de már a pódiumbeszélgetésre nem ülhetett oda, s annak végére már meg is jelent a sajtóhír: azonnali hatállyal menesztették. Annyira persze azért nem kell őt sajnálni, hiszen azt a törvényt, ami miatt most útilaput kötöttek a talpára, parlamenti képviselőként ő maga is megszavazta, de kárörvendeni sem szabad. Nagyon csúnya világ következett be. Ennél már csak az lett volna durvább, ha a megnyitóbeszéd közben két ballonkabátos, napszemüveges kigyúrt fickó közrefogja, és karon ragadva elvezeti. Ötvenes évek? Amiről Tatarka írt A bólogatás démonában 1956-ban? Vagy amit Bacsó Péter A tanúja idéz meg jó egy évtizeddel később? Vagy amit Orwell látnoki szeme tárt elénk jóval korábban? Vagy Kafka? Vagy Örkény... Igen. Ám hasonlóra volt példa 1998-ban is, amikor az egyik miniszteri biztost dolgozószobájából saját biztonsági őrei kísérték ki az utcára. Mert az új hatalomnak nem kellett. Hátborzongató. A poharak lassan telnek meg. Valakié talán éppen most, másoké hamarább... De a választók pohara mikor csordul túl? Pásztón kormánytisztviselők méricskélnek, hogy a Líra könyvesbolt vajon nem 200 méteren belül van-e a templomhoz... Szinte egy időben a szlovák (persze, hogy szlovák, ilyen magyar intézmény nincs is) Kulturális Minisztérium (nyilván futóbolond) államtitkára egy beszédében a többi közt felszólította a szlovák püspököket, hogy „iktassák be Jézus Krisztust Szlovákia királyának”. Az ellenzéki politikusok mellett a Szlovák Püspöki Konferencia is megszólalt (sziget a kaotikus hangzavarban), kifejtve, hogy „nem szerencsés, ha a hitet politikai célokra használják fel”. Az emlegetett államtitkár egyébként ominózus beszédében azt is kijelentette, „a kulturális minisztérium nevében megígérem, hogy véget vetünk a Szlovákiát nyomasztó genderideológiának”. A szlovák miniszterelnök, miután nemrégiben látogatást tett a kulturális tárcánál, kijelölte az orbáni irányt, miszerint az új kulturális miniszternek a szlovák alkotmány „Mi, a szlovák nemzet” kezdetű preambulumához kell tartania magát, valamint hogy „Szent Cirill és Szent Metód nem a genderideológiát hozta el hozzánk”. A kulturális miniszter (asszony) aztán még rádobott egy lapáttal, hogy megfeleljen főnöke elvárásainak: „A szlovák nép kultúrájának szlováknak kell lennie. Szlováknak és nem másnak”, majd hozzátette, tiszteletben tartanak ugyan más, önálló államisággal (!) rendelkező nemzeti kultúrákat is, de a szlovák kultúra „keveredését” elutasítják. Helyben vagyunk. A határon inneni és túli kakaskodó nacionalizmusok (ha nem is kizárólagos, de) fő kárvallottjai (értsünk ezalatt bármit) a kisebbségek tesznek. Például a romák, akik nem rendelkeznek, ugye, „önálló államisággal”. Fogalmam sincs, illetve el tudom képzelni, hogy a (szlovákiai) magyarok milyen elbírálás alá esnek. Az ominózus kijelentéseket követően, egy nappal (!) később a magyar külügyminiszter Pozsonyban azt fejtegette, hogy „egy patrióta, nemzeti értékeket előtérbe helyező szlovák kormány alakult, amellyel várhatóan a magyar kabinet könnyebben fog együttműködni”. A szlovák miniszterelnök és kulturális miniszter előző napi ki- és bejelentése fényében biztató jövő. Világ nacionalistái, egyesüljetek! Báthori Csaba megdöbbentő képével zárva: valóban meg kell várnunk, amíg a nacionalizmus ismét hullákra bomlik? A sziget nem elég magas... Töredékek a szigetről ** X LISZKA JÓZSEF A régi-új szlovák miniszterelnök, Robert Fico nemrégiben látogatást tett a kulturális tárcánál, és kijelölte az orbáni irányt >o<27 oz> O<Ö