Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-16 / 13. szám

10 I­SMtu,_______________________________________________________________VÉLEMÉNY Avatár a tankerületben Miután az MI­vel foly­tatott kísér­letezések azt mutat­ták, hogy a világ csupán nyelvi ada­tokból is felépíthető, avatárunk­tól joggal várhatjuk el, hogy képes lesz a bonyo­lult alrend­szer adatai közötti összefüggés elemzéset­épesek-e a mesterséges in­­telligencia nagy, prediktív nyelvi modelljei más, ma­gasabb minőségű tudást generálni, mint amilyent betanítóik beléjük tápláltak? „Meg­értik”-e a felhasználói beviteleket (hisz többnyire adekvát válaszokat adnak) vagy csak szimulálják a meg­értést? Ha egy középiskolai tanuló a bevitelek (tanári magyarázat, tan­könyv, külső információk) alapján „megtanulja” a tananyagot, és jó vá­laszokat ad, akkor ő is csak szimulál­ja a tudást? A válaszadás komoly akadályba ütközik, hiszen az érdemi válaszhoz nagyobb pontossággal kellene tud­nunk, hogy mit is értünk tudáson, megértésen vagy akár tanuláson. A kérdés pedig messze nem akadémi­ai: az MI képességeinek rohamos fejlődése és mindennapjainkba való benyomulása elengedhetetlenné te­szi, hogy újratervezzük a mester­séges intelligencia tudást generáló eszközei és az iskolarendszer közöt­ti munkamegosztást. A két nagy tudásmenedzs­ment-rendszer közötti feladatmeg­osztás körvonalai megrajzolhatók a két rendszer egymástól nagyban el­térő képességei alapján. Nyilvánva­ló, hogy az MI minden adatalapú fel­adat kezelésében verhetetlen, ami miatt egy sereg adminisztratív mun­ka rábízható. Az osztályteremben vagy a nagyelőadóban elhangzó elő­adással szemben jelentős előnyben van a virtuális, interaktív tudásmeg­osztás, hiszen az előadásokat tartal­mazó podcast megállítható, időtől, iskolai tértől függetlenül hallgatha­tó, megosztható és egy-egy speciális önszervező tanulási hálózatban meg is vitatható. A magas fokú interakti­vitást biztosító Mi-eszközök segít­ségével rákérdezhetünk az online tananyagok nem világos részleteire, kérhetünk háttéranyagokat, ellen­őriztethetjük saját munkáinkat, és a chatbotok - egyéni igényeinkhez igazodva - fáradhatatlanul válaszol­nak is. Ezzel szemben a tanároknak - a személyes interakciók lehetősé­gei miatt - a hagyományos szoci­alizációs tanárszerepben, azaz a motiválásban, az érzelmi ráhatás­ban, a csoportépítésben vannak a gépnél hatásosabb eszközeik. A ta­nári adminisztratív munka és a ru­tinszerű tudásközlő feladatok át­adása nyomán pedig megnyílhat a lehetőség, hogy több idő jusson a specifikusan humán feladatokra Az eredményes munkamegosz­tás menedzselésének persze elen­gedhetetlen feltétele, hogy elegen­dő ismeretünk legyen a két nagy alrendszer tulajdonságairól. Az MI esetében a szakemberek a mester­séges intelligencia algoritmusai ál­tal kifejlesztett programokat három nagy csoportba sorolják. Az elsőbe tartoznak azok a csetelőprogramok, amelyek egy átlagos érettségizett műveltségi szintjét és feladatmeg­oldó képességét érik el. Ezekkel például a chatGPT-vel, a Binggel és a Barddal­­ találkozik az átlagos fel­használó, és ezek egyre gyakrabban teljesítenek az átlagot jóval meg­haladó szinten is. Ráadásul amióta a Bing és a Bard esetében a szöveg­generáló és kereső képességet in­tegrálták, megbízhatóságuk foka is nagyban megnőtt. A második csoportba tartoznak azok a programok, amelyek csak egyetlen szűk területen teljesíte­nek, de azon a legkiemelkedőbb emberi produktumokat is maga­san felülmúlják. Ilyenek a bonyolult szabályokon alapuló játékok (em­lékszünk, hogyan kapott ki a számí­tógéptől a sakk és a go világbajno­ka), vagy ilyenek azok a programok, amelyek nagy gyógyászati adatbázi­sok gyors és pontos kiértékelésében múlják felül a legjobb szakorvoso­kat is. Végül a harmadik (még a fejlesz­tés stádiumában lévő) szintet ál­talános mesterséges intelligenciá­nak (Artificial general intelligence, AGI) nevezték el. Ezen a szinten a gép minden területen képes min­den emberi teljesítményt megha­ladni. (Vannak olyan kutatók, akik azt mondják: ha a chatbotok képe­sek megoldani olyan újszerű fel­adatokat is, amelyekre nem voltak betanítva, és képesek szöveges uta­sítások alapján rajzolni, programoz­ni, zenét szerezni, akkor már tulaj­donképpen közel állnak a harmadik fokozathoz.) A tanulási alrendszert a külön­böző intézmények és személyek kö­zötti bonyolult hálózatok alkotják. Működéséhez el kell tervezni a tan­órákat, az órarendeket, a vizsgaren­det, a terembeosztásokat, a szüne­teket, a helyettesítéseket. Létre kell hozni országos érvényű tanterve­ket, ezeket össze kell hangolni a he­lyi és egyéni igényekkel. Ki kell ta­lálni az iskolai és az otthoni tanulási tevékenységek viszonyát, tartalmát, az állami, egyházi és magánintéz­mények, az üzleti alapú továbbkép­ző intézmények működési rendjét. Szembe kell nézni az MI kihívásai­val. Össze kell gyűjteni és rendsze­rezni a minőség-ellenőrzések ered­ményeit, ezeket vissza kell csatolni a tanárképzésbe és továbbképzés­be. Ki kell tűzni az oktatáskutatás stratégiai irányait, el kell tervezni a munkaerőpiaci szükségletekhez való igazodás mikéntjét, az általá­nos és a szakmai tartalmak aránya­it, és fel kell becsülni a nemzetgaz­daság tudásszükségletét. Ezek a tevékenységek viszont olyan hatal­mas adatfeldolgozó, tervezői, minő­ség-ellenőrzői, kutatói, koordináló kapacitást igényelnek, amivel az ok­tatásirányító intézmények általában nem szoktak rendelkezni. Ebben a helyzetben segítségül le­hetne hívni magát a mesterséges in­telligenciát. Lássunk el például egy hologramos avatárt harmadik tí­pusú mesterséges intelligenciával. Ültessük be „őt” az oktatáspoliti­ka kulcsfontosságú vezetői helyére, és bocsássunk rendelkezésére egy speciálisan a tanulási alrendszer­re trenírozott, nagy prediktív nyel­vi modellt. Miután az MI-vel foly­tatott kísérletezések azt mutatták, hogy a világ csupán nyelvi adatok­ból is felépíthető, avatárunktól jog­gal várhatjuk el, hogy képes lesz a bonyolult alrendszer adatai közöt­ti összefüggés elemzését elvégezni, a rendszer elemeinek belső dina­mikáját összehangolni és mindezek nyomán hatékony oktatáspolitikát megvalósítani. Ehhez azonban a határunkat megfelelő hatalommal is fel kell ru­házni. De mielőtt ezt megtennénk, gondoljuk át, hogy mi történne ak­kor, ha avatárunk hirtelen felindu­lásból megteremtői ellen fordítaná a tőlük frissen megkapott hatal­mát. BESSENYEI ISTVÁN oktatás­­szociológus elvégezni. 60 setup( Tclx ninModefe, OUTPUT); loopOf HinitalW rite(8 HIGH); :v <~>o =5 DD A munkanélküliek bővített újratermelése A magyar gazdaság hely­zetének és jövőjének elemzése során nagyon ritkán veszik figyelem­be az oktatás helyzetét. Az uniós források felhasználásáról szólva az Európai Bizottság is több­ször jelezte, hogy a magyar gazdaság célkitűzései nincsenek összhang­ban a közoktatás jelenlegi eredmé­nyességével, pontosabban ered­ménytelenségével. Nézzük meg, hogy miért lenne fontos a gazdaság szempontjából az oktatás teljesít­ményének magasabb szintre eme­lése. Neves közgazdászok megállapí­tása szerint a magyar gazdaság ha­tékonysága (produktivitása) na­gyon alacsony, az EU átlagának felét sem éri el, ugyanakkor az EU-ban itt a legmagasabb a beruházási ráta. Ez azt jelenti, hogy a magyar gaz­daságnak­­ az energiahordozókkal való alacsony ellátottsága ellenére nagy az anyag- és energiaigénye. Alapvetően összeszerelő üzemeket (autógyárak, akkumulátorgyárak) építenek fel hatalmas állami támo­gatással, ezeknek azonban nagyon alacsony a hozzáadott értékük: az MNB elnöke szerint maximum 15- 18 százalék az ideálisnak gondolt 30- 40 százalékkal szemben. Ezzel párhuzamosan azzal szem­besülnek a gazdaság szereplői, hogy elfogytak a munkaerőpiac számá­ra hasznosítható, magasan kvalifi­kált hazai munkavállalók, ezért ol­csó külföldi munkaerőt hoznak be a multinacionális és hazai cégek is. Lenne még bőven munkaerő-tar­talék, de ők nem elég képzettek. A PISA-mérések eredményei azt mu­tatják, hogy „bővítetten termeljük újra” a gyengén teljesítőket, akik nem tudnak a munkaerőpiac elvárá­sainak megfelelni. A jövőkutatók ál­lítása szerint azok munkáját, akik a PISA-mérések 7 fokú skáláján nem érik el a 4-es szintet, a robottech­nológia ki fogja váltani. Ez a 15 éves magyar tanulók 60 százaléka. Azok, akik a minimumszintet, vagyis az egyest sem érik el, még a jelenlegi összeszerelő sorok melletti munka­­vállalásra sem lesznek alkalmasak. Ők a 15 éves magyar tanulók több mint egynegyede. A jelenleg zajló két jelentősebb háborús konfliktus a globális világ gazdasági állapotát is megbillentet­te. Kína növekvő hegemóniája, va­lamint az USA és Kína között zaj­ló gazdasági küzdelem váltásra kell, hogy kényszerítse Európa gazdasá­gát. Közelebb kell hozni egymáshoz a részegységeket gyártó üzemeket, és meg kell erősíteni a felsőfokú, va­lamint a vállalati kutatás-fejlesz­tést. Ha nem tudunk elegendő kép­zett munkaerőt előteremteni a hazai A jövőkuta­­tók állítása szerint azok munkáját, akik a PISA mérések 7 fokú ská­láján nem érik el a 4-es szintet, a robottech­nológia ki fogja válta­ni. Ez a 15 éves magyar tanulók 60 százaléka. forrásból”, akkor még inkább a vi­lággazdaság perifériájára szorulunk: marad az összeszerelő üzemek, a környezetet szennyező akkumulá­torgyárak üzemeltetése. Lehet itt Ipar 4.0 szakképzési reformról be­szélni, de felesleges, ha a köznevelési rendszer nem tud megfelelő alappal rendelkező gyermekeket biztosítani a szakképzésnek. A kormány talán érzi, hogy a dol­gok rossz irányba mennek, mert lét­rehozta a Nevelésügyi Kormány­­bizottságot. A nagy kérdés az, hogy politikai vízióik megszilárdításá­ra állították-e fel a testületet vagy a gazdasági irányváltást/fellendülést szolgáló oktatáspolitikai intézkedé­seket fogják majd elősegíteni a szak­emberek bevonásával. Új NAT-ra szükség van, ebben a többség egyetért. Az erről szóló szakmai vitának most már nem ar­ról kell szólnia, hogy Wass Albert vagy Esterházy Péter, hanem arról, hogy egy adott szöveget hogyan tud­nak a diákok a leghatékonyabban ér­telmezni és feldolgozni. Nem a XIX. századi pedagógiai módszertannak megfelelően, memoriterekkel kell terhelni a diákok kapacitását, ha­nem azt kell elérni, hogy értsék és szintetizálják a különböző folyama­tok közötti kapcsolatokat. Nem azon kell búsongani, hogy keveset tudnak a fiatalok, és ezért hogyan töltsünk még több tananya­got a fejükbe, hanem arra kell meg­oldást találni, hogy a mesterséges intelligencia által előidézett kihívá­sokat hogyan tudja majd kezelni a magyar oktatási rendszer, hogyan lesz növelhető a tanulók kreativitá­sa. Nem ahhoz kellene mereven ra­gaszkodni, hogy az egységes művelt­séget a rendszer minden tanulóval elsajátíttassa, hanem ahhoz, hogy az egyénre szabott oktatás feltételei megvalósulj­anak. Nem a mai, a felső középosztály igényeihez igazodó tantervet kell új­ragondolni, hanem olyan tantervet kell létrehozni a „nulláról”, amely rugalmas, és megteremti annak le­hetőségét, hogy a családi háttérből fakadó lemaradást minden gyer­mek le tudja dolgozni. Még az is, akit a szociális körülményei visszahúz­nak. Ez a befektetés (most nem a ta­nárok béréről beszélek) hosszú idő alatt térül meg, és sziszifuszi mun­kát igényel, de ha most nem lépünk, és nem alapozzuk meg a társadalmi kohéziót segítő oktatást, akkor lehet a gazdaságban bármilyen nagyot ál­modni, eurómilliárdokat beruházni, nem indul el olyan gazdasági növe­kedés, amelynek hatása a jelenlegi­nél nagyobb védelmet tudna nyújta­ni a magyar emberek számára. Most a házi feladat az oktatás új pályára állítása. Ehhez azonban a stabil többséggel rendelkező kor­mánypárti­­ döntéshozók politikai bátorsága is kell. TOTYIK TAMÁS tanár, a Pedagógusok Szakszervezete elnöke Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.

Next