Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-16 / 13. szám
10 ISMtu,_______________________________________________________________VÉLEMÉNY Avatár a tankerületben Miután az MIvel folytatott kísérletezések azt mutatták, hogy a világ csupán nyelvi adatokból is felépíthető, avatárunktól joggal várhatjuk el, hogy képes lesz a bonyolult alrendszer adatai közötti összefüggés elemzésetépesek-e a mesterséges intelligencia nagy, prediktív nyelvi modelljei más, magasabb minőségű tudást generálni, mint amilyent betanítóik beléjük tápláltak? „Megértik”-e a felhasználói beviteleket (hisz többnyire adekvát válaszokat adnak) vagy csak szimulálják a megértést? Ha egy középiskolai tanuló a bevitelek (tanári magyarázat, tankönyv, külső információk) alapján „megtanulja” a tananyagot, és jó válaszokat ad, akkor ő is csak szimulálja a tudást? A válaszadás komoly akadályba ütközik, hiszen az érdemi válaszhoz nagyobb pontossággal kellene tudnunk, hogy mit is értünk tudáson, megértésen vagy akár tanuláson. A kérdés pedig messze nem akadémiai: az MI képességeinek rohamos fejlődése és mindennapjainkba való benyomulása elengedhetetlenné teszi, hogy újratervezzük a mesterséges intelligencia tudást generáló eszközei és az iskolarendszer közötti munkamegosztást. A két nagy tudásmenedzsment-rendszer közötti feladatmegosztás körvonalai megrajzolhatók a két rendszer egymástól nagyban eltérő képességei alapján. Nyilvánvaló, hogy az MI minden adatalapú feladat kezelésében verhetetlen, ami miatt egy sereg adminisztratív munka rábízható. Az osztályteremben vagy a nagyelőadóban elhangzó előadással szemben jelentős előnyben van a virtuális, interaktív tudásmegosztás, hiszen az előadásokat tartalmazó podcast megállítható, időtől, iskolai tértől függetlenül hallgatható, megosztható és egy-egy speciális önszervező tanulási hálózatban meg is vitatható. A magas fokú interaktivitást biztosító Mi-eszközök segítségével rákérdezhetünk az online tananyagok nem világos részleteire, kérhetünk háttéranyagokat, ellenőriztethetjük saját munkáinkat, és a chatbotok - egyéni igényeinkhez igazodva - fáradhatatlanul válaszolnak is. Ezzel szemben a tanároknak - a személyes interakciók lehetőségei miatt - a hagyományos szocializációs tanárszerepben, azaz a motiválásban, az érzelmi ráhatásban, a csoportépítésben vannak a gépnél hatásosabb eszközeik. A tanári adminisztratív munka és a rutinszerű tudásközlő feladatok átadása nyomán pedig megnyílhat a lehetőség, hogy több idő jusson a specifikusan humán feladatokra Az eredményes munkamegosztás menedzselésének persze elengedhetetlen feltétele, hogy elegendő ismeretünk legyen a két nagy alrendszer tulajdonságairól. Az MI esetében a szakemberek a mesterséges intelligencia algoritmusai által kifejlesztett programokat három nagy csoportba sorolják. Az elsőbe tartoznak azok a csetelőprogramok, amelyek egy átlagos érettségizett műveltségi szintjét és feladatmegoldó képességét érik el. Ezekkel például a chatGPT-vel, a Binggel és a Barddal találkozik az átlagos felhasználó, és ezek egyre gyakrabban teljesítenek az átlagot jóval meghaladó szinten is. Ráadásul amióta a Bing és a Bard esetében a szöveggeneráló és kereső képességet integrálták, megbízhatóságuk foka is nagyban megnőtt. A második csoportba tartoznak azok a programok, amelyek csak egyetlen szűk területen teljesítenek, de azon a legkiemelkedőbb emberi produktumokat is magasan felülmúlják. Ilyenek a bonyolult szabályokon alapuló játékok (emlékszünk, hogyan kapott ki a számítógéptől a sakk és a go világbajnoka), vagy ilyenek azok a programok, amelyek nagy gyógyászati adatbázisok gyors és pontos kiértékelésében múlják felül a legjobb szakorvosokat is. Végül a harmadik (még a fejlesztés stádiumában lévő) szintet általános mesterséges intelligenciának (Artificial general intelligence, AGI) nevezték el. Ezen a szinten a gép minden területen képes minden emberi teljesítményt meghaladni. (Vannak olyan kutatók, akik azt mondják: ha a chatbotok képesek megoldani olyan újszerű feladatokat is, amelyekre nem voltak betanítva, és képesek szöveges utasítások alapján rajzolni, programozni, zenét szerezni, akkor már tulajdonképpen közel állnak a harmadik fokozathoz.) A tanulási alrendszert a különböző intézmények és személyek közötti bonyolult hálózatok alkotják. Működéséhez el kell tervezni a tanórákat, az órarendeket, a vizsgarendet, a terembeosztásokat, a szüneteket, a helyettesítéseket. Létre kell hozni országos érvényű tanterveket, ezeket össze kell hangolni a helyi és egyéni igényekkel. Ki kell találni az iskolai és az otthoni tanulási tevékenységek viszonyát, tartalmát, az állami, egyházi és magánintézmények, az üzleti alapú továbbképző intézmények működési rendjét. Szembe kell nézni az MI kihívásaival. Össze kell gyűjteni és rendszerezni a minőség-ellenőrzések eredményeit, ezeket vissza kell csatolni a tanárképzésbe és továbbképzésbe. Ki kell tűzni az oktatáskutatás stratégiai irányait, el kell tervezni a munkaerőpiaci szükségletekhez való igazodás mikéntjét, az általános és a szakmai tartalmak arányait, és fel kell becsülni a nemzetgazdaság tudásszükségletét. Ezek a tevékenységek viszont olyan hatalmas adatfeldolgozó, tervezői, minőség-ellenőrzői, kutatói, koordináló kapacitást igényelnek, amivel az oktatásirányító intézmények általában nem szoktak rendelkezni. Ebben a helyzetben segítségül lehetne hívni magát a mesterséges intelligenciát. Lássunk el például egy hologramos avatárt harmadik típusú mesterséges intelligenciával. Ültessük be „őt” az oktatáspolitika kulcsfontosságú vezetői helyére, és bocsássunk rendelkezésére egy speciálisan a tanulási alrendszerre trenírozott, nagy prediktív nyelvi modellt. Miután az MI-vel folytatott kísérletezések azt mutatták, hogy a világ csupán nyelvi adatokból is felépíthető, avatárunktól joggal várhatjuk el, hogy képes lesz a bonyolult alrendszer adatai közötti összefüggés elemzését elvégezni, a rendszer elemeinek belső dinamikáját összehangolni és mindezek nyomán hatékony oktatáspolitikát megvalósítani. Ehhez azonban a határunkat megfelelő hatalommal is fel kell ruházni. De mielőtt ezt megtennénk, gondoljuk át, hogy mi történne akkor, ha avatárunk hirtelen felindulásból megteremtői ellen fordítaná a tőlük frissen megkapott hatalmát. BESSENYEI ISTVÁN oktatásszociológus elvégezni. 60 setup( Tclx ninModefe, OUTPUT); loopOf HinitalW rite(8 HIGH); :v <~>o =5 DD A munkanélküliek bővített újratermelése A magyar gazdaság helyzetének és jövőjének elemzése során nagyon ritkán veszik figyelembe az oktatás helyzetét. Az uniós források felhasználásáról szólva az Európai Bizottság is többször jelezte, hogy a magyar gazdaság célkitűzései nincsenek összhangban a közoktatás jelenlegi eredményességével, pontosabban eredménytelenségével. Nézzük meg, hogy miért lenne fontos a gazdaság szempontjából az oktatás teljesítményének magasabb szintre emelése. Neves közgazdászok megállapítása szerint a magyar gazdaság hatékonysága (produktivitása) nagyon alacsony, az EU átlagának felét sem éri el, ugyanakkor az EU-ban itt a legmagasabb a beruházási ráta. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaságnak az energiahordozókkal való alacsony ellátottsága ellenére nagy az anyag- és energiaigénye. Alapvetően összeszerelő üzemeket (autógyárak, akkumulátorgyárak) építenek fel hatalmas állami támogatással, ezeknek azonban nagyon alacsony a hozzáadott értékük: az MNB elnöke szerint maximum 15- 18 százalék az ideálisnak gondolt 30- 40 százalékkal szemben. Ezzel párhuzamosan azzal szembesülnek a gazdaság szereplői, hogy elfogytak a munkaerőpiac számára hasznosítható, magasan kvalifikált hazai munkavállalók, ezért olcsó külföldi munkaerőt hoznak be a multinacionális és hazai cégek is. Lenne még bőven munkaerő-tartalék, de ők nem elég képzettek. A PISA-mérések eredményei azt mutatják, hogy „bővítetten termeljük újra” a gyengén teljesítőket, akik nem tudnak a munkaerőpiac elvárásainak megfelelni. A jövőkutatók állítása szerint azok munkáját, akik a PISA-mérések 7 fokú skáláján nem érik el a 4-es szintet, a robottechnológia ki fogja váltani. Ez a 15 éves magyar tanulók 60 százaléka. Azok, akik a minimumszintet, vagyis az egyest sem érik el, még a jelenlegi összeszerelő sorok melletti munkavállalásra sem lesznek alkalmasak. Ők a 15 éves magyar tanulók több mint egynegyede. A jelenleg zajló két jelentősebb háborús konfliktus a globális világ gazdasági állapotát is megbillentette. Kína növekvő hegemóniája, valamint az USA és Kína között zajló gazdasági küzdelem váltásra kell, hogy kényszerítse Európa gazdaságát. Közelebb kell hozni egymáshoz a részegységeket gyártó üzemeket, és meg kell erősíteni a felsőfokú, valamint a vállalati kutatás-fejlesztést. Ha nem tudunk elegendő képzett munkaerőt előteremteni a hazai A jövőkutatók állítása szerint azok munkáját, akik a PISA mérések 7 fokú skáláján nem érik el a 4-es szintet, a robottechnológia ki fogja váltani. Ez a 15 éves magyar tanulók 60 százaléka. forrásból”, akkor még inkább a világgazdaság perifériájára szorulunk: marad az összeszerelő üzemek, a környezetet szennyező akkumulátorgyárak üzemeltetése. Lehet itt Ipar 4.0 szakképzési reformról beszélni, de felesleges, ha a köznevelési rendszer nem tud megfelelő alappal rendelkező gyermekeket biztosítani a szakképzésnek. A kormány talán érzi, hogy a dolgok rossz irányba mennek, mert létrehozta a Nevelésügyi Kormánybizottságot. A nagy kérdés az, hogy politikai vízióik megszilárdítására állították-e fel a testületet vagy a gazdasági irányváltást/fellendülést szolgáló oktatáspolitikai intézkedéseket fogják majd elősegíteni a szakemberek bevonásával. Új NAT-ra szükség van, ebben a többség egyetért. Az erről szóló szakmai vitának most már nem arról kell szólnia, hogy Wass Albert vagy Esterházy Péter, hanem arról, hogy egy adott szöveget hogyan tudnak a diákok a leghatékonyabban értelmezni és feldolgozni. Nem a XIX. századi pedagógiai módszertannak megfelelően, memoriterekkel kell terhelni a diákok kapacitását, hanem azt kell elérni, hogy értsék és szintetizálják a különböző folyamatok közötti kapcsolatokat. Nem azon kell búsongani, hogy keveset tudnak a fiatalok, és ezért hogyan töltsünk még több tananyagot a fejükbe, hanem arra kell megoldást találni, hogy a mesterséges intelligencia által előidézett kihívásokat hogyan tudja majd kezelni a magyar oktatási rendszer, hogyan lesz növelhető a tanulók kreativitása. Nem ahhoz kellene mereven ragaszkodni, hogy az egységes műveltséget a rendszer minden tanulóval elsajátíttassa, hanem ahhoz, hogy az egyénre szabott oktatás feltételei megvalósuljanak. Nem a mai, a felső középosztály igényeihez igazodó tantervet kell újragondolni, hanem olyan tantervet kell létrehozni a „nulláról”, amely rugalmas, és megteremti annak lehetőségét, hogy a családi háttérből fakadó lemaradást minden gyermek le tudja dolgozni. Még az is, akit a szociális körülményei visszahúznak. Ez a befektetés (most nem a tanárok béréről beszélek) hosszú idő alatt térül meg, és sziszifuszi munkát igényel, de ha most nem lépünk, és nem alapozzuk meg a társadalmi kohéziót segítő oktatást, akkor lehet a gazdaságban bármilyen nagyot álmodni, eurómilliárdokat beruházni, nem indul el olyan gazdasági növekedés, amelynek hatása a jelenleginél nagyobb védelmet tudna nyújtani a magyar emberek számára. Most a házi feladat az oktatás új pályára állítása. Ehhez azonban a stabil többséggel rendelkező kormánypárti döntéshozók politikai bátorsága is kell. TOTYIK TAMÁS tanár, a Pedagógusok Szakszervezete elnöke Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.