Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-18 / 15. szám

nr I­rrSi­n Du­rviLU népszava­­ r 2024. január 18, csütörtök I Ezer milliárdos rezsijátszma RÁSZORULOK Az energiaválság láthatóvá tette a rezsicsökkentés súlyos mellékhatását: a lakások több mint fele energiapazarló. A kormánynak lenne esélye változtatni, de az uniós alap eléréséhez át kellene alakítani a támogatási rendszert. SZALAI ANNA Magyarország csaknem 1000 milli­árd forintot fordíthatna épületfelújí­tásra, rezsitámogatásra egy új uniós alapból, ha hajlandó lenne szociáli­san célzottá tenni a hazai támogatási rendszert. A jelenlegi rezsivédelem ugyanis nem ilyen, mindenkinek jár rászorultságtól függetlenül, ami csúnyán pazarlóvá tette a magya­rokat. Jól mutatja ezt a lakossági energiafogyasztás elszabadulása a kormány korábbi rezsicsökkenté­si intézkedései nyomán. Az áram, a földgáz és a távhő felhasználása 34- 43 százalékkal nőtt az energiaárak 20-25 százalékos csökkentése, majd befagyasztása után 2014 és 2021 kö­zött­­ hívta fel a figyelmet a Habitat for Humanity Magyarország 2023- as jelentésének harmadik, a szociális klímapolitika lehetőségeit bemutató fejezetében, amelyet tegnap ismer­tetett a két szerző, Feldmár Nóra és Koritár Zsuzsanna a szervezet Mar­git körúti irodájában. Még ennél is rombolóbb hatás az épületek elhanyagolása. Az örökké tartó olcsó rezsi illúziója háttérbe szorította a szigetelést, a nyílászá­rócseréket, illetve a lakások fűtés- és elektromos rendszereinek felújítá­sát, a hatékonyabb energiafelhasz­nálást elősegítő korszerűsítéseket. A magyarok többsége benne ragadt régi, „széllel bélelt”, nagy alapterü­letű családi házában. Márpedig egy 1980 előtt épült ház 2,5-3-szor an­­­nyi energiát fogyaszt, mint egy azo­nos alapterületű, de korszerű ott­hon. Az alacsonyan tartott energiaár, bár csökkentette a hátralékosok szá­mát, keveseket ösztönzött felújítás­ra, mígnem jött az ukrán háború és a nyomában elszabaduló energiaárak, ami fenntarthatatlanná tette az álla­mi rezsivédelmet. Az uniós szociális klímaalap eléréséhez a kormányok­nak 2025 jú­niusáig kell kidolgozniuk a saját prog­ramjukat. Az egyetlen fel­tétel: a pénzt szociálisan célzottan kell felhasz­nálni. Az Orbán-kormány 2022 augusz­tusától jelentősen átalakította a sza­bályokat, miközben a lakosságot senki nem készítette fel a gyors vál­tásra. Valóságos pánik tört ki, amit később felváltott az egyéni alkal­mazkodás, amelynek fő eleme a fo­gyasztás csökkentése és az alternatív fűtésmódokra való áttérés. A Habi­tat saját kutatásából azt szűrte le, hogy a hamis biztonságérzetet min­den átmenet nélkül váltotta fel a tel­jes bizonytalanság, a csalódottság és a felháborodás. Egy másik felméré­sük szerint a rezsiszabályok változá­sa előtti 52 százalékról 76 százalékra nőtt azok aránya, akiknek megterhe­lő a rezsiszámlák kifizetése. A Magyar Energetikai és Köz­mű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint az árszabályozás be­jelentése utáni 12 hónapban a lakos­sági gázfogyasztás negyedével, az áramfogyasztás 7 százalékkal esett vissza az előző évhez képest. Az in­tézkedés az alacsony jövedelműe­ket sújtotta leginkább, hiszen kisebb jövedelemből kellett kigazdálkod­niuk a megugró árakat. A szociáli­san érzéketlen Orbán-kormánytól azonban semmiféle állami segítség­re nem számíthattak, holott a többi uniós országban éppen ekkor indí­tottak rezsitámogatási programot. Az energiaválság miatt szintén ne­héz helyzetbe került önkormány­zatok saját szűkös forrásaik mi­att pedig csupán csekély segítséget nyújthattak a bajbajutottaknak. A „rezsiillúzió” miatt állami szin­ten se tettek semmit a hatékonyabb energiafelhasználás elősegítése ér­dekében, ahogy a klímapolitikai cé­lok elérése sem volt fókuszban, így csak kevés olyan projekt indult, amely lehetővé teszi az uniós kere­tek kihasználását. Holott társadal­mi igény lenne rá: a hét elején nyílt napelempályázat iránt például olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a re­gisztrációkat fogadó állami informa­tikai rendszer órákra lefagyott, végül 17 ezer pályázónak sikerült leadnia a szükséges dokumentumokat. Az Energiaügyi Minisztérium előzete­sen ennél jóval kevesebbel, 15160 projekttel számolt. Az energiaválság mellett az Unió által kitűzött klímacélok is a kor­mányzati stratégia módosítását követelnék. 2030-ra 16 százalék­kal, 2050-re 100 százalékkal kelle­ne csökkenteni a szén-dioxid-kibo­­csátást, ráadásul a megtakarítás 55 százalékát a legrosszabbul teljesí­tő lakóépületeknél kellene elérni. Magyarországon a legalsó jövedel­mi ötödbe tartozók nagy többsége ilyenben él. Kiadásaik csaknem ötö­dét viszi el a rezsi. Az általuk lakott lakások, házak korszerűsítése ön­magában 17,4 százalékos energia­megtakarítást eredményezhetne. Örök kérdés a finanszírozás. Az EU már futó programjaiból össze­sen 460 milliárdot költhet a kor­mány energiahatékonysági pro­jektekre. Ez cirka 100 ezer lakás korszerűsítésére elég, holott a kitű­zött klímacél eléréséhez évente 130 ezer otthont kellene felújítani. Az EU, felismerve, hogy a karbonsem­legesség elérését szolgáló szabályo­zások jelentősen növelik az ener­giaszegénység kockázatát (azok esetében lehet erről beszélni, akik nem tudnak hozzáférni az alapvető életszínvonalat és egészséget biz­tosító energiaellátáshoz), létrehoz­za a szociális klímaalapot, amelyet a szén-dioxid-kibocsátás kereskedel­­mi rendszer bevételeiből töltenek fel. Az alap pénzügyi kerete tág kör­ben használható fel rövid és hosszú távú célokra, beleértve az épület­korszerűsítést és a rezsitámogató­Magyar­­országon a legalsó jöve­delmi ötödbe tartozók kiadásainak csaknem ötödét viszi el a rezsi­ sokat is. A kormányoknak 2025 jú­niusáig kell kidolgozniuk a saját programjukat. Ezt a helyreállítási alaphoz hasonlatosan hagyja jóvá az EU. Az egyetlen feltétel: a pénzt szo­ciálisan célzottan kell felhasznál­ni, azaz elvileg csak rászorulók szá­mára adható támogatás, indítható program. (Azért van egy kiskapu: a keret valamivel több mint harmada általános rezsitámogatásra is adha­tó, ha épületfelújítás társul hozzá.) Ez komoly irányváltásra kénysze­rítheti az Orbán-kormányt, hiszen a 2016 és 2023 között a lakástulajdon­hoz kapcsolódó támogatásoknak csupán kis részét költötték el rászo­rultsági alapon. A csod, az otthon­felújítási támogatások, államilag tá­mogatott hitelek stb. összesen 2234 milliárd forintot vittek el a közpon­ti költségvetésből. A pénz alig vala­mivel több mint a tizedét - 232 mil­liárdot­­ használták fel a rászorulók segítésére, például önkormányza­ti lakásfenntartási támogatására, szociálistűzifa-programra, akadály­­mentesítésre, gyermekvédelmi la­kásalapra. Mindeközben hatalmas összeget költöttek a Németh Szi­lárd rezsibiztos által felügyelt rezsi­védelemre: 2021-ben 296 milliárdot, 2022-ben 1800 milliárdot, tavaly 2580 milliárdot. Az idén ezt 1340 milliárdra akarják visszahúzni, ami viszont további megszorító intézke­déseket, a rezsitámogatás csökken­tését sejteti. A szociális klímaalap 2032-ig használható fel, ám ehhez meg kell határozni az energiaszegénységben élők és a veszélyeztetettek körét, programokat kell kidolgozni, és létre kell hozni egy intézményrendszert, amely a rászorultak számára is elér­hetővé teszi ezeket a támogatásokat. Az óra már ketyeg, a tét pedig 1000 milliárd forint. Háttérbe szorultak a hatékonyabb energiafel­használást segítő korszerű­sítések, sokan benne ragadtak a „széllel bélelt" ingatlanokban ■<:2 '<Q<Z ÖO Jogszerű, hogy inkább vietnámiakat alkalmaznak MUNKAERŐ - A mára kialakult helyzetben potenciális veszély, hogy magyar munkavállalók vesztik el munkájukat, és harmadik ország­beliek lépnek a helyükre - mondta lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, hozzátéve: mindez úgy következhet be, hogy az érvényben lévő munka­ügyi szabályoknak ez az eljárás nem mond ellent. László Zoltán azután beszélt er­ről, hogy váratlanul közel hatvan munkavállalójától vált meg a Salgó­tarjánban üzemelő dél-koreai cég, az akkumulátorgyártásban érdekelt Bumbhun, amely korábban milliár­dos nagyságrendben kapott mun­kahelyteremtő állami támogatáso­kat. A közel hatvan elbocsátott hazai munkavállaló kölcsönzött munka­erőként dolgozott az üzemben, ahol az elmúlt év végén vietnámi mun­kásokat tanítottak be­­ a 24.hu be­számolója szerint utóbbiak lépnek a helyükre. Mindez Nógrád megyé­ben, ahol országos összehasonlítás­ban az egyik legmagasabb a munka­­nélküliség. A kölcsönzött munkavállalók esetében a foglalkoztatottak mun­kaviszonyának megszüntetése na­gyon egyszerű. Ha a kölcsönbe vevő - ebben az esetben a dél-koreai cég - visszamondja igényét, akkor ez olyan gazdasági ok, ami alapján a kölcsönbe adó minden további nél­kül megszünteti a munkaviszonyt. A szakszervezetek erre már egy évvel korábban felhívták a figyel­met, és a mostani példa László Zol­tán szerint láthatóvá teszi, hogy a foglalkoztatásban eljött az a pillanat, amikor a gazdasági érdek felülír más érdeket. A hírben szereplő magyar munkavállalókkal kapcsolatban az alelnök feltette a kérdést: miért természetes az, hogy itthon akko­ra számban található kölcsönzött munkaerő? A gond éppen a jogsza­bályi környezet, mert ebben hiába mondják ki, hogy elsőként magyar munkavállalót kell alkalmazni egy­­egy meghirdetett álláshelyre. A sal­gótarjáni eset is azt mutatja, hogy itt nem meghirdetett álláshelyekről volt szó, és ezért nem érvényesül­het a magyar munkavállalók elsőbb­sége. Ráadásul a kölcsönzött mun­kaerőtől olcsóbb megválni, mint a kétéves magyarországi munkaszer­ződéssel rendelkező harmadik or­szágbeli munkavállalótól. A Nemzetgazdasági Minisztéri­um ebben az ügyben született saj­tóközleménye vizsgálatot helyezett kilátásba, de éppen a kölcsönzött munkaerőre vonatkozó szabályozás sajátosságaira nem tért ki. BOD PÉTER A cég csaknem hatvan munkaválla­lójától vált meg a közelmúltban <po<43 o László Zoltán: Ebben az esetben nem érvényesülhet a magyar dolgozók elsőbbsége

Next