Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-22 / 18. szám
10 I ______________________________________________VÉLEMÉNY Hadikapitalizmus HOZOTT ANYAGBÓL piaci alkalmazkodás és a liberális jogállam működésének folyamatos korlátozása, a döntések centralizálása terén határkő volt 2020. március 11. A Covid miatt bevezetett járványügyi készültség elrendeléséhez szükséges különleges jogrend (veszélyhelyzeti szabályozás) kihirdetése jelentette a valóságos „nagy ugrást” a vezéri hatalomra, a szervezett káoszra és az ország javainak megkaparintására épülő Orbán-rendszer totális kifejlődésében. A trükköt azóta megszakítás nélkül alkalmazzák: az Országgyűlés működését és a szabadságjogok gyakorlását korlátozó veszélyhelyzetek, a különleges jogrendi szabályozások sorban követték egymást. Általuk fokozatosan fölénk tornyosult az évszázada Oroszországban kifejlődött hadikommunizmusra emlékeztető új rendszer: „hadikapitalizmus” rendszere. Ebben a jogállam épületének szétbombázása mellett a termelés, az elosztás, az árképzés, a finanszírozás „parancsnoki magaslatait” állami komisszárok szállják meg, akiknek statáriális joguk van a megszokott polgári viselkedés felfüggesztésére, a helyesnek vélt magatartás kikényszerítésére, az államilag szervezett káosz maradéktalan fenntartására. A NEMZETI FASZÁLLÍTÓ KÖZPONT VEZÉRE Ahogy a hadikommunizmus (1918, Oroszország) is az ágazati-szakmai központok (centri) és főigazgatóságok (glavki) létrehozásával kezdődött, úgy a hadikapitalizmus is mesterségesen kiagyalt, megbízható elvtársakkal feltöltött parancsnokságokat ültetett az önálló működésre képes, ahhoz szokott intézmények nyakára. (Ilyen például az oktatásban a Klebelsberg Kunó Központ, a kórházak fölött a Kórházi Főigazgatóság, a kutatóintézetek nyakán a Magyar Kutatási Hálózat, az önkormányzatok fejére nőve a megyei kormányhivatal stb.) A mindenhez (is) értő miniszterelnök hatalommániájától vezetve kormánya eszement módon kezdte elvonni a szocialista gazdasági reformok idején nehezen kicsikart döntési-működési önállóságot. Egyre nagyobb egységekbe egyesítette, egyre nagyobb hatalmú sündisznócskák alá szervez. Ahogy a hadikommunizmus bevezetéséhez meg a szocializmus fennmaradásához elengedhetetlen volt a korlátlan vodkaivás szabadsága, ugyanígy a szabad pálinkafőzés és a lebutított oktatás a hadikapitalizmus eszköze és alapja, te az intézményeket, állami cégeket. Mindenütt állami behemótok vagy államtól függő irányítási láncolatok jöttek létre. A létrehozott központok a legapróbb részletekig beavatkozhatnak, szabályozhatják alárendeltjeik életét. A vezér a faszállítókat néha ordítva, néha karácsony előtti ajándékcsomagokkal elbűvölve tereli karámjába, egy azonban tény, hogy az észszerű döntésekre nincs már lehetőség, legyen az akár a betört ablaküveg pótlása, amit a fővárosi központ rendel meg Csajágaröcsöge iskolájába is, vagy a törött vasúti sín cseréje, aminek pótlására a távoli vasútvonalat szétbarmolva cipeltetik át a faszállítókkal a vasat. ŐRÜLT KÖZPONTOSÍTÁS, A KÖZPONTOSÍTÁS ŐRÜLETE Ennek a „túlzott központosításnak” a bemutatására vállalkozott Kornai János az azóta megszűnt Népszabadságban megjelent „Számvetés” (2011), majd „Központosítás és kapitalista piacgazdaság” (2012), valamint az Élet és Irodalomban közreadott „A kanyar Magyarországon” (2015) című írásaiban. Ezekben részletesen elemezte, hogy a központosításnak egyetlen célja az ellenállás lehetőségének megszüntetése, a piramis csúcsán álló vezérhez való szolgai alkalmazkodás kikényszerítése. Kornai külön nem emelte ki, pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy a valóságos cél az erőforrások fölötti korlátlan rendelkezés, az állami javak magánzsebekbe irányítása. Ez valósult meg az oktatástól az egészségügyi szolgáltatásokig, a múzeumoktól a színházak irányításáig, a temetkezésektől a gyógyfürdőkig, a helyi önkormányzatoktól a fegyveres testületekig, a dohánykereskedelemtől a szelektív hulladékbegyűjtésen át az autópályák működtetéséig. A piaci verseny szinte valamennyi területen korlátozottá vált, a kormány nemzeti bajnokokat, kegyenceket jelölt ki. Kedvencei különleges pozícióra formálnak jogot minden területen, legyen az a pénzintézeti szektor, a turizmus, az építőipari megrendelések, a közbeszerzések szervezése vagy a természetvédelmi területek felszámolása és megszerzése. A PÉNZÜGYI SZABÁLYOZÓKTÓL A TERVUTASÍTÁSIG A hadikapitalizmus minden észszerűséget nélkülöző rendszerében az egyelőre magántulajdonú vállalatok, a háztartások és a költségvetésből gazdálkodó intézmények elveszítik józan tájékozódási képességüket, ezért az adott időszakban elérni kívánt központi célt akciózással és kampányokkal igyekszik a sötét szobában két fekete macskaként játszadozó miniszterelnöki központi ügy megvalósítani. Előre kiszámíthatatlan módon váltakozik a kiadási előirányzat zárolás és a pénzeső, a kamatcsökkentés vagy a hüvelykszorítóként alkalmazott pénzelvonás. Visszatért a „húzd meg-ereszd meg” lüktetése, igaz, szómágiával folytatott kampányokkal, amihez mindig akad ügyeletes „jobb-” (Matolcsy) vagy „balkéz” (Nagy Márton). A miniszterelnök szájából egy szegény kisgyermek panaszait idéző csacskaságok (háborús meg szankciós infláció) meg minden értelmet nélkülöző magyarázatok (pozitív nullát kell elérni) özönlenek; ezek ismerősen csengenek mindazoknak, akik átélték a szocializmus évtizedeit, így ők előrelátóan a központi akciók és kampányszlogenek, valamint a kijózanító folyományok áradására számítanak. Az árbefagyasztásra (benzinársapka), a rezsivédelemre és annak következményeire: a vonalas infrastruktúra szétrohadására (csőtörések, szolgáltatási korlátozások), a költségvetés növekvő hiányára, a 170-es évek eladósodásának megismétlődésére. Ahogy az értelmetlen központi beavatkozás hatására fogynak az anyagok meg a szakemberek (orvosok, tanárok), úgy kerülnek elő a várólisták (magyarán az orvosi beavatkozások szüneteltetése), úgy halmozódnak a kifizetetlen számlák és válik újfent gyakorlattá a sorban állás, s úgy lesz megszokott az orvosok és tanárok átvezénylése. Ismerős az ágazati meg a funkcionális miniszterek osztályharca is. Először csak az értelmetlenül pufogtatott frázisokba öltöztetett makrocélok tűnnek fel (2030-ig utolérjük Ausztriát), hasonlóan ahhoz, ahogy Hruscsov idején az „utolérni és túlszárnyalni” (dognaty i peregnaty). Ezt követően - ahogy egy rendes tervgazdaságban - ágazati célokat jelölnek ki (800 kilométer autópálya, villamosépítés Hódmezővásárhely és Szeged között, Európa elektromos autógyártó központja leszünk), aztán következnek az egyes szervezetek által teljesítendő tervmutatók. Végül helyreáll a meghaladott régi szemét. A SZABAD GONDOLATTÓL A SZABAD PÁLINKAFŐZÉSIG Ahogy a hadikommunizmus bevezetéséhez meg a szocializmus fennmaradásához elengedhetetlen volt a korlátlan vodkaivás szabadsága, és a rendszer akkor dőlt össze, amikor korlátozták a vodkázást, és a tisztánlátást hirdették (glasznoszty), ugyanígy a szabad pálinkafőzés és a lebutított oktatás a hadikapitalizmus eszköze és alapja. Jó előre tudható volt, hogy a sokféle tankönyv használata helyett bevezetett egyetlen hivatalos változat az érdeklődés, a tudás tiszteletének kivezetését szolgálja. Világos volt az is, hogy a múzeumok tömeges bezárása és összevonásuk (a Közlekedési, az Iparművészeti, a Hadtörténeti, a Természettudományi bezárása, illetve a Szépművészeti meg a Nemzeti Galéria, esetleg a Nemzeti Múzeum és a Természettudományi meg az Iparművészeti Múzeum összevonása) azért történik, hogy a közönség érdeklődése a kultúra iránt lelohadjon. Az új jelszó, hogy „Járjanak ezután kocsmába!”, egyúttal biztosítja az őrzött műtárgyak elkallódásának lehetőségét. Ne Bartók, Jedlik Ányos, Ganz Ábrahám, az Esterházy-kincsek, hanem a pálinka legyen hungarikum. A könyvkereskedelem vezető cégének (Libri) megszerzése az olvasási kultúra egycsatornásítását és ezzel egyidejű ellenőrzését célozza; ezt egészíti ki a gyermekvédelmi „fólia” törvény fenyegetése. Mindez világossá teszi, hogy visszatér a szocializmus mondása, miszerint „az értelmiség előtt két út áll, az egyik járhatatlan, a másik az alkoholizmus”. Az iskolák tömeges egyházi kezelésbe adása a sokszínűség megszüntetését, a szekuláris gondolkodásmód eltiprását készíti elő, ami persze előbb-utóbb az iskolai képzés hanyatlását vonja majd maga után. Tanulmányi versenyek helyett pálinkaivó versenyeket rendeznek majd, ahol a miniszterelnök és veje léphetnek elő fővédnökké. A MAGYAR HADIKAPITALIZMUS ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ ANTIMÓNIÁJA A hadikommunizmust a fegyverek, Magyarországon a szovjet szuronyok stabilizálták. Ezzel szemben a kiépült magyar hadikapitalizmus nem tudna fennmaradni az Európai Unió közös piaca nélkül. Ahogy a hadikommunizmus lényege az önellátás, az autarkia, úgy a kapitalizmus, még a hadikapitalizmus is, a korlátozott piaci mechanizmusok, a végsőkig kiszorított piaci verseny ellenére sem lehet bezárkózó, nem épülhet az önellátásra, nem zárhatja le sem az áru-, sem a pénzpiac előtt a határokat. Ez a magyar hadikapitalizmus valóságos paradoxona. Egyetlen pillanatig sem maradhatna fenn a kegyencekre, kijelölt nemzeti bajnokokra alapozott magyar hadikapitalizmus, akármennyire sikerülne is a magyarországi lakosok vásárlásaitól függő iparágakat (vendéglátás, kiskereskedelem, telefónia, gáz- és áramszolgáltatás, turizmus stb.) megszerezni, s ezáltal a magyar lakosság véréből és zsírjából a hadikapitalizmus hadiszállítóit, a mészárosokat, a garancsikat és a többi oligarchát jól tartani. Magyarországot, a magyar hadikapitalizmust az uniós tagság stabilizálja. Az a tény, hogy Magyarország tagja egy hatalmas nemzetközi piacnak, vámuniónak és ezzel közvetve az európai pénzügyi rendszernek, teremti meg a stabil működés feltételeit. Az itt letelepedett multik leányvállalatai nélkül a magyar hadikapitalizmus nem tudná exporttal ellentételezni a behozatalt, nem lenne érdeklődés újabb tőkebefektetésekre az uniós tagság hiányban. A piacnak ugyanis nincs inherens, természetes határa, csak a tranzakciós költségek szabják meg, hogy hol, milyen nagyságrendben és mekkora piacra érdemes belépni, termelni, elosztani. Határa csak az államnak, a hadikapitalizmus állami erőszakmechanizmusának van. Ám ha lezárja a határt, kilép az Unióból, akkor a piac „nem jön be”, sőt kimegy. Ez az erősnek és hatalmasnak látszó magyar hadikapitalizmus gyengeségének a titka. CSILLAG ISTVÁN közgazdász Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére. > ><oo<z<coo