Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-27 / 23. szám

10 I _____________________________________________VÉLEMÉNY Kérjük vissza a lovat! CIVIL BESZÉD N­érjük vissza a lovat Erdo­­gantól! Olyan csúnyán vi­selkedett állítólagos ma­gyar barátjával, hogy nem érdemli meg az ajándékot. Pláne, hogy a magyarok közös aján­dékáról van szó. Elvégre a mén Me­zőhegyesről való, ahová már ment némi közpénz, 2022-ben pl. 15 mil­­liárdocska a gazdaságot fenntartó alapítványnak. A miniszterelnök meg is írta a Facebookon: „Egy lovas nemzet ajándéka egy lovas nemzet­nek.” Ez nekem mint a lovas nem­zet határozottan lovatlan tagjának is nagyon tetszett, nem is akadé­koskodtam. Ajándék lónak ne nézd a fogát, akkor sem, ha nem kapod, csak adod. Nem nézzük, és kész. Nem kell nekünk mindent látni, ami a hatalmasok között történik. Szóval ha a kormányfő nem is, de én kérem vissza a lovat. Megsér­tődtem, az ő nevében is. Előre tu­dom, mit mondanak majd, melyik része jut nekem a lónak, de hát is­tenem, ezt is megszoktuk már. Ám azt mégsem tűrhetem, hogy a sze­gény miniszterelnök végig tartot­ta a törökök helyett a hátát, hagy­ta, hogy az egész világ hülyének, avagy - ami nem sokkal jobb - Er­­dogan-, illetve Putyin-bérencnek nézze. Ja, és még hazugnak is, hi­szen hetente más ürügyet találtak ki a svéd NATO-csatlakozás késsel-Orbánt bosszant­hatja, hogy repedezni kezdett a hosszú évek munkájával építgetett szobortalap­zat a lába alatt. A Su­perman-jel­­mezét kissé megrángat­ták. tetőjére. Kínos is volt, amikor Né­meth Zsolt, akinek már elege volt az egészből, elköpte: „Nagyon szo­ros egyeztetés volt folyamatosan, a legutolsó pillanatig a török és a ma­gyar diplomácia között.” Hát lehet, hogy az utolsó pil­lanatig nagyon szoros egyeztetés volt, de valahogy épp az utolsó pil­lanatban a török vezetés le sem saj­nálta a magyar kollégákat. Inkább az amerikaiakkal tárgyaltak - ki érti ezt?! -, és valahogy nem volt érkezésük (legfeljebb csak az utol­só előtti vagy utáni percben) fel­venni a telefont Orbánnak is, hogy sorry, de inkább mi leszünk az utol­só előttiek, és nem te. Hiába taka­­rództál ezzel vagy százszor bel- és külföldön egyaránt. Hja, ahogy már hallottuk nagy­­jainktól, a hála nem politikai ka­tegória. Csakhogy miközben kor­mányunk lógó nyelvvel lihegett a hozzá hasonló politikai eszmé­nyekkel rendelkező önkényurak, Erdogan és főleg Putyin nyomában, minden látható haszon és nemze­ti érdek nélkül megutáltatta ma­gát a fél világgal. Félő, hogy rész­ben minket, alattvalókat is. „Totális diplomáciai kudarc” - így az összes nemzetközi szakértő. „Túltaktikáz­­ta magát” - vihorászik elégedetten pl. a Neue Zürcher Zeitung, a veze­tő nyugati lapokkal együtt. Márpe­dig az a srác, aki az osztályban már mindenkibe belekötött, nemigen számíthat később a többiek jóin­dulatára. Egy darabig fogukat szíva hagyják, hogy pimaszul megdézs­málja a tízóraijukat, de előbb-utóbb visszaadják a kölcsönt. Orbánt ennél is jobban bos­­­szanthatja, hogy repedezni kezdett a hosszú évek munkájával építge­tett szobortalapzat a lába alatt. A Superman-jelmezét kissé megrán­gatták. Eddig arról volt szó, hogy végre van egy dacos magyar, aki re­­vansot vesz a nevünkben a világon, rácáfolva méreteinkre és helyze­tünkre, világformáló tényezővé lép elő. Ő az, akit mindenki tisztel, aki mindig előre megmondja a tutit, akire még egy volt amerikai elnök is felnéz. És mivel ő minden ma­gyar kvintesszenciája, általa a mi keblünk is dagad. Lehet, hogy téged a főnök sem­mibe vesz, hogy a kocsmai haverok között sincs tekintélyed, és még otthon is papucsként tartanak, de Orbán! Orbán, az megmondja, elő­re látja, kiverekszi vagy kiügyes­­­kedi. Ujja köré csavar, kioszt vagy megzsarol mindenkit, felnéznek rá és tartanak tőle. Téged, sorsverte, peches embert nem fél és nem tisz­tel a kutya se, a világ packázik (a ha­zád nem törődik) veled, de majd ő! Helyetted is megmutatja. Vissza­hozza régi dicsőségünket, amely nem késik többé az éji homályban. És ha visszahozza, valami majd rád is esik a fényből. Hiszen te hittél benne és támogattad. Fontos eleme volt ez a NER-tá­­bor összetartó erejének. Annyiban volt is igazság benne, hogy Orbán valóban nemzetközi tényező lett, megtestesítője, szimbóluma annak a törekvésnek, amely éppen szét­verni akarja az eddigi demokrati­kus hagyományokat, nyitott élet­módot, humánus, felvilágosodott kultúrát. Tehetséges ember, szug­­gesztív példát mutat. Ismerik a ne­vét. De hát Al Caponéét is ismerik, mégsem úgy tűnik, hogy országa büszke lenne rá. És most tessék. Kiderült: a nagy bábjátékos gyakran inkább báb, mint játékos. Kiment a folyosóra, amikor kiküldték, jó képet vág, ami­kor a török­barát cserben és egyéb­ben hagyta. Persze majd kimagya­rázzák, és megszavazzák a svéd csatlakozást. A közönsége nem, de a mezőny igazi játékosai már tudják róla, mit ér. Ara van, nem értéke. Orbánék még csak nem is mu­tathatják a durcát. De legalább a lovat visszakérhetnék. Eleinknek még bejött a lótrükk, átrázták a fe­hér lóval Szvatoplukot. De most a mi vezérünk az új Szvatopluk, a lóvá tett lovag, ő került a szívóágra. Ha így, akkor lovat vissza, min­dent vissza! Vissza a Kicsi Huszár­nak. Igaz, akkor neki is illik vis­­­szaadnia a török autócsodát, pedig már kipróbálta a vezetését. Ő pe­dig nem olyan, hogy könnyedén ki­szállna bármely vezetőülésből. Bár talán egyszer érdemes ezt is kipró­bálni. Hátha jót tesz. Remélem, megvan még a ló és az autó blokkja. Az szokott kelleni a visszacseréléshez. LENDVAI ILDIKÓ volt parlamenti képviselő o­s­zte<~> 72 in ö A török pofon hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Orbán Balázs, a mi­niszterelnök politikai igazgatója (az ATV-ben arról, hogy Törökország Ma­gyarországot megelőzve ratifikálta a svédek NATO-csatlakozását, tehát mégis mi leszünk az utolsók, akik a felvételüket megszavazzuk), hogy „ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a magyar parlamentnek van egy ülésezési rendje, amely eltér a török parlament ülésezési rendjétől. Ezzel szemben a tény az, hogy a törökök előzése nem ennek „kö­szönhető”, hiszen a magyar parla­mentben az elmúlt másfél évben bármikor kitűzhették volna az erről szóló szavazást, de a törökök háta mögé bújva ezt folyton halogatták. Mint annyiszor, most is túltolták a biciklit, és nem vették észre, hogy Erdogan közben leszállt a tandem­ről. Azt is állította a politikai igazgató (ugyanott), hogy a NATO-hoz tarto­zás a legkomolyabb politikai elköte­leződés, és azért kértek politikai kon­A tény az, hogy sem a jelenle­gi, sem az előző svéd kormány nem kiabált kígyót-békát a magyarra, legföljebb a demokrácia leépítését kifogásolta. zultációt a svéd kormánytól, mert ha kígyót-békát kiabálnak ránk, „akkor hogyan fogjuk ezt a politikai és kato­nai szövetséget működtetni". Ezzel szemben a tény az, hogy sem a jelenlegi, sem az előző svéd kormány nem kiabált kígyót-békát a magyarra, legföljebb a demokrá­cia leépítését kifogásolta, hasonló­an az Európai Unió másik 25 tag­államához - amely ezek miatt be is fagyasztotta az uniós támogatások jelentős részét -, illetve hasonló­an az Egyesült Államokhoz, amely a NATO-szövetség legfontosabb tagja. De remélhetőleg hamarosan mindannyian bocsánatot kérnek, mert különben a magyar katonák nem fogják megvédeni Svédország és az Egyesült Államok szabadsá­gát, ha támadás éri őket. Azt állította továbbá Orbán Balázs, hogy a konzultációt többek között azért is javasolták, hogy ezzel meg­könnyítsék a svédek dolgát. Ezzel szemben a tény az, hogy a svédeknek már nincs dolga a NATO-felvétellel. A magyar kor­mánynak annál inkább. Azt állította Kövér László, az Ország­­gyűlés elnöke (az Index portálnak), hogy „a svédek olyan messzire men­tek Magyarország pocskondiázásá­ban, a demokratikusan megválasztott kormány gyalázásában és mozgáste­rének szűkítésében, amit nem lehet meg nem történtté vagy mellékes kö­rülménnyé tenni'. Ezzel szemben a tény az, hogy nem mentek messzebbre, mint az amerikai, a norvég, a holland, vagy legutóbb a lengyel kormány is. Do­nald Tusk miniszterelnök például a napokban Kijevben megjegyezte Orbánról, hogy „azok, akik csend­ben támogatják Putyint, minden­féleképpen elárulják Európát, ezért emlékezni fognak rájuk, és nem nyernek majd megbocsátást”. Re­mélem, az ilyen pocskondiázókat Kövér legközelebb felszólítja az azonnali távozásra a NATO -ból. Azt is állította Kövér (ugyancsak NATO-ügyben), hogy „ha használ­hatok katonai szlenget, nem vagyunk csicskásai senkinek. Úgy érzem, sú­lyos félreértés van a svédek fejében." Ezzel szemben a tény az, hogy a csicskásai ugyan nem vagyunk senkinek, de a szövetségesei igen. Svédország az Európai Unió tagja, és miután a NATO többi tagja már jóváhagyta a felvételét, ezzel gya­korlatilag a NATO-nak is. Hacsak nem lépünk ki mind a két szerve­zetből, akkor az a bizonyos súlyos félreértés Kövér fejében van. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére. SZERINTEM Tűrünk A volt szocialista közép- és ke­let-európai országok közül Ma­gyarországon a legbüszkébb a jobb- és baloldal egyaránt arra, hogy a magyar nép harcolt a leg­kitartóbban a szabadságáért, emberi jogaiért, a demokráciáért Sajnos úgy látom, hogy az utóbbi évtizedben ez a harcosság, ha léte­zett is, semmivé foszlott Polgár­társaink közel fele elfeledte, hogy az oroszok három alkalommal is leigázták Magyarországot, és ma már oroszpártinak bizonyulnak. De nem kell ilyen messzire men­ni térben és időben: a hatalom hazánkban a társadalom szinte minden csoportját megsértette már, és ezt komoly ellenállás nél­kül megtehette. Úgy látszik, a ma­gyar emberekben a harcosságot felváltotta a beletörődés. DR. JÓKAI OSZKÁR Dilemma Nagy hibát követ el a kormány, ha a növekedést erőlteti. Az elmúlt év bizonyítja, hogy a ráolvasás­szerű látszatintézkedések, mint a kötelező akciózás és az árfigyelés, semmit sem jelentettek az inflá­ció megfékezése szempontjából. Ezek a néphülyítés eszközei vol­tak, nulla hatékonysággal. Az igazi fékezőerőnek a fogyasztás drasztikus csökkenése bizonyult, pusztán mert a lakosságnak el­fogyott a pénze. Lehet forszíroz­ni, hogy legyen növekedés, de ha lesznek állami megrendelések, és a fogyasztás is nőni fog, az adós­ság és az infláció emelkedik majd. A kormányt csak az érdekli, hogy megnyerje a választást. Vajon így sikerül-e? MIKULÁS FERENC Orvosbérek A magyar orvosbérek a legmaga­sabbak az átlagbérekhez viszo­nyítva az OECD-országokban - tudta meg a Magyar Nemzet Rétvári Bence államtitkártól. Nem is az orvosbérekkel van baj, kedves képviselő úr, hanem az át­lagbérekkel! KOPÁCSI JÁNOS La Caligula császár a kedvenc lovát nevezte ki szenátornak. Elnézve Menczer Tamás keresztényül­­dözéses videóját, Szijjártó Péter kiváló üzletkötéseit (lélegezte­tőgép, orosz gáz stb.) vagy Lázár János hónapok óta tartó ámokfu­tását, azon gondolkodom, men­­nyivel jobban jártak annak idején a Római Birodalom alattvalói. Az a paripa biztos, hogy sokkal keve­sebb kárt okozott MOLNÁR FERENC Tónusok A 444.hu adta közre, hogy végre tudjuk, miért sárga a pisi. Ta­nulmány is megjelent erről a na­gyon fontos kérdésről a Nature Microbiology szaklapban. Sajnos nálunk azonban továbbra is ho­mály fedi egyes színek korlátlan eluralkodását. Emlékezzünk csak a miniszterelnök két évvel ezelőtti szlogenjére: „Piros volt a paradi­csom, nem sárga. Magyarország előre megy, nem hátra!”Ez a szín­pompás kijelentés is megérne egy mélyreható vizsgálódást SPÁNYIK MIKLÓS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levelnepszava.hu

Next