Néptanítók lapja 64. évfolyam, 1931
1931-10-01 / 19. szám
Melléklet a »Néptanítók Lapja és Népművelési Tájékoztató« 1931. évi 19. számához. Az ISKOLÁNKÍVÜLI NÉPMŰVELÉS jellege és természete megkívánja, hogy a helyi művelődési szükségletek kielégítésén felül a legfontosabb országos érdekű és időszerű kérdésekről is rendszeresen és országszerte azonos tartalmú ismertetések és tájékoztatások adassanak. Ezért e sárga lapokon időhöz nem kötötten, ilyen országos érdekű és időszerű kérdésekhez való ismeretanyagot közlünk népművelési előadók számára. Ez ismeretanyagot az előadó a helyi viszonyoknak megfelelően s a hallgatóság műveltségi színvonalához mérten — esetleg helyi példák, adatok, kifejezések alkalmazásával — dolgozza át és szabad előadás formájában közölje (adja elő). A törvényhatósági iskolán kívüli népművelési bizottságok ez előadások megtartására külön is hívják fel a helyi népművelési szervek figyelmét, ha ez helyenként netán szükségesnek mutatkoznék. Az előadásokra nézve néhány szempontot ajánlunk az előadók szíves figyelmébe: 1. Ne csak szép előadásokra törekedjünk; előadásunk elsősorban egyszerű, könnyen áttekinthető és közvetlen legyen s inkább megbeszéléshez hasonlítson. 2. Előadás közben a nagyképű tudományoskodást, tudásfitogtatást kerüljük. GAZDASÁGI ISMERETEK MELLETT MIÉRT VAN SZÜKSÉGE LÉPÍKEK KÖZGAZDASÁGI ISMERETEKRE IS? írta: DR. HORN JÓZSEF. A tudomány céljáról kétféleképen vélekednek az emberek. Vannak, akik azt mondják: az embernek mindent el kell követnie, hogy önmagát és a rajta kívül eső világot minél alaposabban megismerje. Gyűjtenie kell az ismereteket, tekintet nélkül arra, hogy van-e gyakorlati hasznuk, vagy nincs. Más szóval: az embernek a tudományt önmagáért, l'art pour l'art kell művelnie. Mások véleménye szerint: a tudománynak az a célja, hogy az ember megélhetését, boldogulását megkönnyítse. Az olyan ismeret, amelynek az ember nem veheti hasznát, nem éri meg azt a fáradságot, amelyet az ember megszerzésére fordított. Ez utóbbi felfogás szerint csak a hasznos ismeret értékes. Igen ám, de bajos, sőt a legtöbbször lehetetlen előre megmondani, hogy valamely megfigyelés, tapasztalat, kutatás mikor és hol válik hasznára az embernek. Ha Galvani olasz tudós, amikor észrevette, hogy a rézdróton függő békacomb megrándul, valahányszor a vasrúdhoz ér, úgy vélekedett volna, hogy hadd rángatódzék, hiszenígy sincs hasznom belőle, ha a megrándulás okát kutatom, s így vélekedtek volna az utána következő tudósok is, akkor ma nem járnánk villamoson, nem világítanánk villamoslámpákkal és nem tenné kellemessé hosszú téli estéinket a rádió. Ha az ember nem érdeklődött volna önzetlenül a legapróbb élőlények iránt, ma nem tudna a ragályos betegségekkel szemben védekezni, mert nem ismerné okozóikat. Még gyakorlati szempontból is az a felfogás helyesebb tehát, amely a tudást önmagáért értékeli. Ez felel meg inkább az ember érdeklődésének is, amely önzetlenül fordul a körülötte zajló események felé és kíváncsian fürkészi nemcsak a sorsára kiható eseményeket, hanem a csillagok járását is; kutatja a rég lezajlott multat s igyekszik megfejteni a világnak szelleme elől még elzárt rejtélyeit. Ámde a tudománynak ily önzetlen értékelése nem jelenti azt, hogy mindenki mindennel foglalkozzék, s különösen nem azt, hogy a népre olyan ismereteket igyekezzünk rákényszeríteni, amelyekre sem testének, sem lelkének szüksége nincs, amelyek sem spontán érdeklődésének kielégítésére, sem boldogulásának előmozdítására nem alkalmasak. Az ily ismeretek közlése csak arra lenne jó, hogy a nép figyelmét a neki szükséges ismeretektől elvonja. A tudományt önmagáért művelni, nem lehet a napi gondokban elmerülő tömegek feladata. Még kevésbbé lehet a nép lelke ötletszerűen összeszedett ismeretek lomtára. Valamely ismeretkörről csak akkor mondhatjuk, hogy arra a népnek valóban szüksége van, ha annak elsajátítása megkönynyíti számára az egyéni boldogulást, képesebbé teszi őt állampolgári feladatainak meglátására és végzésére, vagy pedig olyan nevelői hatások kiváltására alkalmas, amelyek népünket önmagában s a közösség számára is értékesebbé teszik. A közgazdasági ismeretek — amint alább látni fogjuk — sikerrel szolgálhatják mind e három feladatot.