Népújság, 1969 (12. évfolyam, 1-49. szám)

1969-01-11 / 1. szám

AZ APOLLO—8 KORSZAKNYITÓ ŰRREPÜLÉSE, DÖNTŐ SZAKASZBA ÉRKEZETT A­ MAGYAR TV MŰSORÁBÓL Az idén eljutunk a Holdra Sohasem múltak olyan gyorsan a percek, mint amikor az elmúlt napokban a televízió előtt végigizgultuk az Apollo—8 jelzésű, háromszemélyes űrhajó kilövését, élveztük a közvet­len közvetítéseket a sok ezer kilométer távolságban száguldó űrhajó fedélzetéről, gyönyörköd­tünk abban a csillogó égitestben, amelyről ki­derült, hogy nem más, mint sárgolyónk, a Föld, és lélegzetvisszafojtva figyeltük a Hold felszínét alig száz kilométer magasságból. SZOMSZÉDOS ÉGITEST MEGHÓDÍTÁSÁÉRT FOLYÓ NAGY VERSENYFUTÁS Korszaknyitó vállalkozásnak voltunk szem- és fültanúi a napokban és bizony, sokunk­ban felmerült az a türelmet­len kérdés, hogy ha már min­den ilyen tökéletesen megy végbe, mint az amerikai űr­kutató szakembereknek ez a nagy vállalkozása, meddig kell még várnunk arra az expedícióra, amely le is eresz­kedik a Holdra, Földünk örö­kös kísérőjére, első égi szom­szédunkra. AZ APOLLO — 9 ÉS AZ APOLLO — 10 ÚTJA A nagy esemény időpontja most már nincs messze. Ta­lán csak néhány hónap választ el bennünket attól a perctől, amikor az első ember megveti lábát egy mási­k égitesten, e­­zúttal »csak« a Holdon. A jós­latot azokra az adatokra ala­pozzuk, amelyek eddig napvi­lágot láttak. Az amerikai szakértők — tekintet nélkül az Apollo—8 küldetésének sikerére — rop­pant elővigyázatosak, tartóz­kodnak a merész kijelenté­sektől. Hangsúlyozzák, hogy az első Hold utazásra július­­augusztusnál korábban sem­mi esetre sem kerülhet sor. Kiemelik, hogy a nagy expe­díció előtt a legtökéleteseb­ben és a legalaposabban felül kell vizsgálni minden beren­dezést, minden műszert, mert a legapróbb mulasztásnak is végzetes következményei le­hetnek. Ezek szerint az Apollo űr­hajóval végzett 8-as számú vállalkozást néhány hónap múlva megismétlik azzal a különbséggel, hogy James McDivitt, David Scott és Rus­sa­ Schweikart, az Apollo—9 fedélzetén kipróbálják az em­ber nélküli komphajót. A bo­nyolult űrberendezést lebo­­csátják a Holdra, majd távi­rányítással ismét üzembe he­lyezik a komphajó bogárnak nevezett felső részét, és ha ezek után sikerül vele össze­kapcsolódni a Hold körüli »parkoló«­pályán, akkor a következő vállalkozás , az Apollo—10 legénysége elindul­hat történelmi útjára. Ha figyelembe vesszük a­­zokat a körülményt, hogy az Apollo űrhajókat szállító Sa­turnus rakéták szerelése kö­rülbelül három hónapig tart, akkor bízhatunk benne, hogy a mostantól számított máso­dik vállalkozás 1969 júniusá­ban lesz. GONDOSKODNAK-E MEGLEPETÉSRŐL A SZOVJETEK? A világűrkutatás mai szín­­vonalán meglehetősen nehéz jóslatokba bocsátkozni, mert eddig csak az amerikai űrku­tatás eredményeit és sikereit vettük figyelembe. Nem tér­tünk ki egy esetleges megle­petésre, ami szovjet részről következhet be. A szovjet űrkutatás pilla­natnyi és általános helyzete ismeretlen. A szovjetek vala­mennyi kísérletüket a legna­gyobb titokban, a nyilvános­ság teljes kizárásával végzik. Módszerüket megfelelő érvek­kel indokolják, a tudomány eredményeiből azonban — ha­csak nem titkos katonai cé­lokat szolgálnak — indokolat­lan a közvélemény kizárása. 1968 őszén Moszkvában o­­lyan hírek keltek szárnyra, hogy a Szovjetunió első Hold­­expedíciója december 7-én in­dul, amikor a Föld és a Hold állása ideális. A kedvező Hold­állások ugyanis kéthetenként ismétlődnek meg. A decem­ber 7-i kísérlet — ezt ugyan hivatalosan sohasem erősítet­ték meg, s nem is cáfolták — elmaradt. Van egy másik vélemény is, amely szerint a Szovjetunió űrkutatása stagnál, illetve lemaradt. Az ezt valló szakér­tők állításukat azzal a körül­ménnyel támasztják alá, hogy az utóbbi néhány év tudomá­nyos értekezletein a szovjet küldöttség nem terjesztett be érdemlegesebb munkákat, és a küldöttségek összetétele is megváltozott, újabb fiatalabb szakértőkkel bővült, akik majd csak ezután mutathatnak fel kézzelfogható eredményeket. Emlékeztetnünk kell arra, hogy néhány évvel ezelőtt, a­­mikor a szovjet űrkutatás o­­lyan sok fényes sikert ért el, a nemzetközi tudományos összejövetelell­en felolvasott szovjet munkák száma arány­ban állt az amerikai sikerek é­s lefedezések számával. Meglepetések azonban ezek után is történhetnek. Minden­képpen elmondhatjuk azon­ban, hogy az idei, az 1969. év, a Hold meghódításának esz­tendeje. 1969. január 14 — 19. Január 14. kedd: 17.58 Hírek; 18.05 Jó napot tanító úr! Portréfilm; 18.25 A világ nagy vasútja 1. Magyarul beszélő francia filmsorozat 9. Sinek a zöld pokolba (ism.); 18.50 Filmösszeállítás; 19.10 Esti mese; 19.20 Boszorká­nyok pedig nincsenek. Tör­ténelmi vígjáték két részben. A szünetben: kb. 20.25 Tv- Hiradó; 21.30 Komolyzene. Január 15, szerda : 17.58 Hírek; 18.05 Angolnák nyomában. Jugoszláv kisfilm; 18.20 Pályaválasztási műsor; 19.00 Esti mese; 19.10 Show­­hivatal: A skönnyűműfaj rival­dája; 20.00 Tv-Hiradó; 20.20 Legszebb pillanat. Magyarul beszélő olasz film; 21.45 Chap­lin filmjeiből. Chariot, a bo­­xoló. Január 16, csütörtök: 17.58 Hírek; 18.05 Reklám­­műsor; 18.10 Ezüstérmesek II.; Mexico '68; 18.40 Reklám­­műsor; 18.45 Nótaszó. Helyszí­ni közvetítés; 19.05 Esti mese; 19.15... és milliók leszünk. Magyar kisfilm; 19.25 Fórum; 20.00 Tv-Hiradó; 20.20 Fórum... (A műsor folytatása); 21.20 J. Halliday — S. Wartan show. Január 17, péntek; 17.25 Pedagógusok fóruma; 17.58 Hírek; 18.05 Reklámmű­­sor; 18.10 Lányok, figyelem!; 18.30 Molekuláris biológia III­; 19.00 Külpolitikai sajtószem­le; 19.10 Esti mese; 19.50 Nyelvlecke, Magyar rajzfilm; 20.00 Tv-Hiradó; 20.20 Vera doktornő. Magyarul beszélő szovjet film; 21.40 Esküvő. Tévéjáték; 22.20 Tv-Hiradó — 2. kiadás. Január 18. szombat: 9.00 Nótaszó (ism.); 9.20 Vera doktornő (ism.); 10.40 Könnyűzene az Intervízió mű­sorából; 11.10 Kisfilmek 1. Vendégszerető Anatolia (len­gyel) 2. Nyelvlecke (magyar) ism.; 15.58 Hahnenkammten­­nen. Lesiklás. Közvetítés Kitz­­bühelből, felvételről; 16.30 Rek­lámműsor; 16.35 Húsz év legjobb 12 magyar játékfilm­je: Körhinta; 18.10 Reklámmű­sor; 18.15 Hírek; 18.20 Remek­művek titkai II: Jean van Eyck műhelyében; 18.40 Ak­tuális riportműsor; 19.25 Ci­cavízió; 20.00 Tv-Hiradó; 20.20 Szerelmi körhinta. Magyarul beszélő osztrák-román film; 22.10 Vezényel :Heribert von Karajan. Dvorzsak: Újvilág szimfónia. Január 19, vasárnap: 10.10 Hétmérföldes kamera. Úttörőhiradó; 10.25 Hahnen­­kammrennen: Műlesiklás — első futam. Közvetítés Kitzbu­­helből; 11.10 Jégvirág. 2 zenés irodalmi, képzőművészeti ösz­­szeállítás; 12.40 Csak gyere­keknek! 1. Bohócok (csehszlo­vák rajzfilm); 2. A róka (ju­goszláv természetfilm); 12.55 Műlesiklás — második futam; 15.43 Mezőgazdasági szalkfika­­sorozat; 16.15 Reklámműsor; 16.25 Az aranykesztyű lovag­jai. Tévéfilm I. rész (ism.); 17.55 Nótaszó; 18.15 Tudomá­nyos magazin; 18.55 Heti kül­politikai összefoglaló; 19.05 Esti mese; 19.20 Sebastien az emberek között. Magyarul be­szélő francia kisfilm-sorozat; 3. A szakítás; 19.45 Sporthí­rek; 20.00 Tv-Híradó; 20.20 Magyarázom a mechanizmust. Vidám rajzfilmsorozat; 20.30 Bors. Kalandfilmsorozat — I. rész; 21.25 Kupagyőztesek — új slágerek, kb. 22.05 Tv-Hí­radó — 2. kiadás. MIKES GYÖRGY: Küld a • • • Küld a feleségem, menjek a pincébe. Nem menek, nem menek édes fiam, kincsem. Küld a feleségem, erigy pincébe. Nem megyek, nem megyek, édes fiam, kincsem. Küld a feleségem, mars le a pincébe. Jól van no, jól van no, megyek a pincébe. Le is megyek nyomban, ke­zemben a balta. A sufniban körülnézek, meglátom a tüs­köt. Szép, nagy tuskó, lehet vagy tíz kiló, ha nem több. Tavaly télen, amikor utoljára lenn jártam a pincében, még nem volt több öt-hat kilónál azóta szedte magára a többit. Hogy mitől hízik egy tuskó, nem tudom. Meglököm a lábammal, meg se moccan. Barnásfeketén ter­peszkedik a sufni közepén, s neadjisten, hogy arrébb men­ne. Belerúgok még egyszer. Nem mozdul, de mintha mo­rogna valamit, hogy hagyjon engem békén, nagyságos úr. Ez én vagyok. — Menj arrébb, mert széj­jelváglak! — mondom fenn­hangon, és felkapom a baltát. Nem megy arrébb. Megma­kacsolta­­magát. Elkap az in­dulat és belevágom a baltát. Na, most megkaptad. Nem mozdul most sem. Kihúzom a fából­­ a baltát, azaz csak húz­nám, de nem jön. — Ereszd el, te! Nem ereszti. — Utoljára mondom, ereszd el! Nem ereszti. Erre ráugrom a baltára és iszonyatos erővel tépem ki a fából. De hiába erőlködöm, hiába csikorgatom a fogamat. A tuskó nem rest, ő is rám ugrik, baltával a szájában. Az utolsó percben ugrom félre. Mindketten lihegünk, és újabb fogásokon törjük a fejünket. Ekkor hátulról próbálom meg­közelíteni, és két kézzel hú­zom kifelé a baltát. A tuskó húzza vissza. Ekkor magasba lendítem, a lendítés túl jól sikerült, a tuskó hosszú pilla­natokig ott lebeg a fejem fö­lött, mint Damoklész tuskója, és nem tudom visszarántani, mert ellenfelem szabálytalanul ki akarja csavarni a karomat, és hátrafelé húzza a baltát. Most vagy teljesen kifordul a karom, vagy feladom ezt a menetet és leejtem a földre. Az utóbbit teszem: a tuskó nagy robajjal leeseik és el­gáncsol. — Ereszd el, ha mondom! Nem ereszti. Sőt, amikor megragadom a balta nyelét, felrepít a levegőbe és megfor­gat néhányszor a feje körül. Azután én következem: én is felrepítem a levegőbe a tüs­köt, és néhányszor megforga­tom a fejem körül, majd o­­davágom a sarokba, hogy csak úgy nyekken. A balta azon­ban még mindig nála van. Nem adja­ ! Na várj csak, fogsz te még sírni, ahol senki sem lát! Kis pihenő után a tuskó újra rámtámad és kör­­be-körbe kerget a sufniban, miközben kisebb-nagyobb ha­sáb fákat vagdos utánam. Egy ügyes mozdulattal elka­pom a balta nyelét, de az is lehet, hogy a balta nyele ka­pot el engem, mindegy az­tán teljes erőbedobással fel akarom tépni a tüsköt a föld­ről, uram segíts! A tuskó ma­radt odalenn, én azonban fel­perdültem a magasba és a baltára támaszkodva úgy áll­tam ott a levegőben, mint egy gyertya, majd lezuhantam a szénporra. — Utoljára mondom, ereszd el! — üvöltöm. — Nem bán­talak! Veszek neked másik baltát. Szebbet ennél, csillo­góbbat. Veszek neked lombfű­­részt, kisautót, villany­vasutat, törökmézet, léggömböt csak ereszd el! Nem ereszti. Tüs­köt még így nem utáltam, mint ezt. Megpróbálok a lel­kére beszélni, de hiába min­den, mintha süket füleknek beszélnék. — Tudod mit, tartsd meg a baltát! Legközelebb dina­­mittal jövök! — mondom dü­hösen és kilépek a sufniból. A tuskó, mint egy vad madár, vijjogva repül utánam, a fe­jem irányában. Szerencsére addigra már becsuktam a suf­niajtót, annak vágódott neki pincét rázó dördüléssel, így történt. Ez után kérdem az illetékeseket, meddig tűrik még, hogy garázda tüskék, a sötét fáskamrákban rátámad­janak védtelen honpolgárok­ra? NEVESSÜNK! Gyerekszáj — Papa, milyen madár ez? — Nem tudom. — Miért nem kérdezted meg, amikor kicsi voltál? — Anyuka, tudod-e, hogy a nagymama igen félős? — Miért fiacskám? — Mikor át kell mennünk a másik oldalra, mindig be­lekapaszkodik a kezembe. k­k­k A kisfiú nézi, amint a ma­mája a haját fésüli. —Mit csinálsz anyu? — Hullámokat a fejemre. — És ami az apu fején van, az az öböl? — Te hol születtél, Pistike? — Én falun. És te? — A kórházban. — Miért, beteg voltál? kk­k Barátom másodszor nősült. Megkérdi a kisfiát: —• Nos, hogy tetszik az új mama? —• Apa, azt hiszem téged becsaptak. Nem is olyan új! Olvassuk és terjesszük a Népújságot! Újévi vallomás Virágéknál lázas készülődés folyt egész délután. Szil­veszterre készülődtek. Éva, az asszony, idegesen járt-kelt a lakásban. Szava, tekintete szúrt, mint a kaktusz. A férj tettrekész figyelemmel leste felesége minden gondolatát, hogy időben reagálhasson, ha szükséges. Tudta, hogy ilyen­kor, szilveszter délután meg kell mindent tenni a drága feleségnek, mert ha nem áll jól a frizura, ha a ruhán gyűrődés van, a cipő szorít, a ruhakivágás kicsi vagy nagy, a nylonharisnya csikós vagy szintváltó, az idő ködös vagy hűvös, hó esik vagy eső szitál, gyorsan múlik az idő stb... stb... akkor vége a szilveszterezésnek, s jobb, ha el sem indulnak hazulról. Nagy igyekezetében még olyan dolgokat is elkövetett a férj, amit egyébként sohasem tett volna meg. No, de megérte, a délután is elmúlt vihar nélkül. Az idegek feszült állapota lazulni kezdett, s amikor este kilenc óra körül beültek a kocsiba, már világos volt Éva hangu­lata is. Sőt, még dúdolni is kezdett egy ismert slágert: Sose fájjon a fejed... Gábor, a férj, nem akart hangulatrontó lenni, néma megelégedéssel szemlélte hitvese jókedvét. Kedves kis társaságuk volt. Jó hangulat, tüzes bor, rebesítő zene mellett érkezett meg az új esztendő. Valaki köszöntőt mondott. Aztán ölelkeztek és csókolóztak. Sokat táncoltak. Tánc közben Éva figyelmeztette Gábort, hogy ke­vesebbet igyon, vigyázzon a viselkedésére. Nagyon örült, hogy férje feltűnően kedves hozzá, szinte udvarol neki. (Egyszer egy évben igazán megteheti ezt a férj!) Azután nem sokra emlékszik, hogy mi történt. Arra ébredt fel, hogy nagyon fáj a feje és ég a gyomra. Szólni akart a feleségének, de csak töredezett hangfoszlányok buggyantak ki a szájából gyakori csuklásokkal keveredve. Arra még emlékezett, hogy ilyenkor szépeket szoktak kí­vánni egymásnak az emberek. Illik tehát, hogy ő is mond­jon valamit a feleségének. — Drága .. .hukk! .. .fele ... hukk!... ségem. Kicsi... hukk!... szivecském... én egy rohadt alak ... hukk!.. . vagyok ... hukk!... Tudom, a te angyali szíved megbocsát nekem, ezért most őszinte leszek hozzád, és erősen meg­fogadom ... hukk!..., hogy ezentúl a legjobb férj leszek a világon ... hukk!... Tudom, hogy rosszul tettem, amikor más asszonyok szemébe néztem, hiszen a világon csak te vagy a legelra­­gadóbb teremtés... hukk!... Nagyot hibáztam akkor, amikor én is cigarettáztam, most hogy csak te cigarettázol, talán kevesebb pénz fogy el... hukk! ... Aljas és piszkos férj vagyok, mert féltékenykedtem rád, pedig büszkének kellett volna lennem, hogy az én ara­nyos feleségem... hukk!... másnak is tetszik... hukk!... Fösvény és kapzsi voltam, amikor nem engedtem neked ruhát vásárolni azon a pénzen, amit örököltem... hukk!..., most nem kellene a benzinért dupla árat adnom .. . hukk! ... Kár volt erőlködnöm a te hatalmad ellen, most talán én is erősebben állnék a lábamon ... hukk!... Belátom, a te okos vezetésed mellett, ahogy mindig mondtad, hogy az alkohol az ördög kotyvaléka... hukk! ..., nem égne úgy a pokol... hukk! . . . Adj egy kis oltó­szert! ... hukk!... Két órával később. — Belátom, hogy okosabb lett volna kevesebbet inni, mert akkor nem lettem volna ennyire őszinte. Még jó, hogy ez a fogadalom csak az újévre, nem pedig az új évre érvényes! ... hukk!... Ha-ha-ha!... VARGA JÓZSEF A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége landvai és Murska Sobota-i községi válaszmányának hetilapja — Felelős szerkesztő Varga Sándor — Szerkeszti a szerkesztő bizottság — Szerkesztőség és kiadóhivatal• Murska Sobota, Kidričeva 4, telefon 21-064 — Egészévi előfizetés belföldön 12 dinár (1200 régi dinár), külföldön 24 dinár (2400 régi dinár) — Folyószámla 519-3-282 NB Murska Sobota — Kiadja a Rádió és Sajtóintézet — Igazgató Jože Makovec — Nyomja a ZGP Pomurski tisk nyomdája

Next