Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-30 / 4. szám
. A lendvali község 1990-ig terjedő középtávú fejlesztési tervében beruházásokat látott elő a vízszabályozásra a Fekete-értől Črenšovci irányában, ezenkívül a Fekete ér szabályozásért is. A Szocialista Szövetség hotszas helyi választmányában a polgárok a nemrégiben követelték, hogy lássanak hozzá miinél előbb e terv megvalósításához. Mivel e területen lemaradás van a beruházásoknál, a polgárok követelése indokolt. Lendva A lendvai község társadalmi terve leszögezi, hogy megőrizzük és fejlesztjük a meglévő vízgazdaságot oly módon, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet biztosítunk. A vízgazdálkodás során az említett időszakban továbbra is karbantartják és rendezik a patakmedreket, hogy megőrrizzék a jelenlegi vízrendszert. A beavatkozások során külön gondot fordítanak a vízi világ védelmére, a víz minőségének megőrzésére és arra is, hogy megvédjük vizeinket a szennyeződéstől. Mindezt tesszük azzal a céllal, hogy megőrizzük az egészséges lakókörnyezetet és racionális térrendezést biztosítsunk. Mindezek kapcsán figyelembe vesszük a szélesebb körű társadalmi érdekeket, figyelemmel kísérjük és ellenőrizzük a térségbe való beavatkozásokat annak érdekében, hogy megvédjük természeti és kulturális örökségünket. A fenti megállapításokból kiindulva hívott össze az elmúlt hét végén széles körű értekezletet a Szocialista Szövetség lendvai községi választmánya, mert a vízszabályozási tervvel kapcsolatban komoly ellentmondások merültek fel. A tervet ugyanis a lendvai horgászegyesület, a Velika Pojana-i vadászegyesület és az erdészek is »megvétózták«. Véleményük szerint a meglévő tervek kivitelezésével komoly károkat okoznának, felborítanák az élővilág egyensúlyát, egyszóval károsítanák a környezetet. Megállapításuk szerint az elmúlt évtizedekben történt vízszabályozások máris észrevehető károkat okoztak, az újabbaknak pedig beláthatatlan következménye lehet a környezetre. Vitathatatlan, hogy a környezetbe való ilyen méretű beavatkozásnak lehetnek következményei. Az is tény, hogy ilyenkor mindenki nyer, de ugyanakkor veszít is valamit. A veszteség és a nyereség fokát kell tehát mérlegre tenni, hiszen az egészségeskörnyezet megőrzése mindannyiunk érdeke, azoké is, akik a beavatkozást végzik és azoké is, akik itt élnek. Tény, hogy az elmúlt években végzett vízszabályozási munkák során a lendvai község területén is csökkent a talajvíz szintje, de az is tény, hogy ily módon sikerült Lendvát és környékét megmenteni az évszázadok óta tartó árvizektől és több száz hektár minőséges termőfölddel gazdagodott a község mezőgazdasága. Az is tény, hogy akkoriban azok kardoskodtak leginkább az árvizek ellen, akik ma kifogásolják a tervezett vízszabályozási munkáik folytatását. Nehéz volna maradéktalan pontossággal összefoglalni az említett értekezleten elhangzott élénk, időnként igen éles vitát. Érthető, hogy ilyen ellenvetések mellett a lendvai f földművesszövetkezet nem hajlandó egyetlen dinárt sem beruházni addig, amíg nem sikerül közös nevezőre jutni. Tény azonban az is, hogy a munkálatokra előlátott pénz megvan, és miinél később látnak hozzá a dologihoz, annál drágább lesz. Az értekezleten ott volt valamennyi érintett fél és az az általános vélemény alakult ki, hogy nagyon nehéz lesz olyan megoldást találni, amely mindenki számára megfelelő. Kérdés, egyáltalán van-e ilyen megoldás? Ezért türelmes párbeszédre és érdekegyeztetésre van és lesz szükség és nem szabadna szem elől téveszteni az alapvető célt, amely szerint fokozni szeretnénk a mezőgazdaságii termelést, amely Muravidék és így a lendvai közeléig számára is a legnagyobb távlatokat nyújtja. Ilyen célkitűzéseik mellett is szeretnénk megőrizni az egészséges környezetet, a hal- és vadállományt, egészséges ivóvizet biztosítani a lakosságnak elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben. A térrendezéssel többen is foglalkoznak, de a jelek szerint a koordináció közöttük nem a legjobb, és ezen kellene a jövőben javítani. Csaknem valamennyien azt kifogásolták, hogy még mindig nem készült el az a tanulmány, amely a talajvíz állapotáról szól, és amely nélkül nehéz egy-egy döntés, amikor vízisszabályozásról van szó. A szakemberek véleménye szerint a Feketeér szabályozása egyáltalán nem hat ki az ivóvízre, mert a vízgyűjtő területek másutt vannak. Tény, hogy ez a patak igen elhanyagolt, medrében elburjánzott a növényzet, emelkedett a vízszintje és emiatt a környéke mocsarasodni kezd. A szabályozásra tehát szükség van. Kétségtelenül fogas kérdésekről van szó, amelyeknek egyeztetésére azt javasolták, hogy alakítsanak egy külön tanácsot, amely felméri, milyen tervek készültek el már eddig a területrendezésről és melyek azok, amelyek még hiányoznak a munkák zavartalan végzéséhez. B. K. Zs. Vízszabályozás és környezetvédelem (avagy, hogyan kellene az érdekeket egyeztetni?) olvassuk és terjesszük a -----------MFPÚJSÁGOT NÉPÚJSÁG Egy bús másik arca(2) MIT TUDOTT MORO ÖZVEGYE A SVÁJCI SZÁMLÁ RÓL? FOLT ESIK ALDO MORO BECSÜLETÉN? A PARTBAN MÉG MINDIG ESZMÉNYNEK TARTJÁK — FERTO ÉS MUSCELLI PERE DAMOKLÉSZ KARDJAKÉNT LEBEG MORO EMLÉKE FELETT Bíró: »Asszonyom, úgy vélem, hogy önt Moro csorbítatlan tekintélyének megőrzése izgatja, azé az emberé, aki az ön férje volt. Tudnia kell azonban, ha Featót védelmezi, azzal csak néhai férjét vonja be ebbe a tisztességtelen ügybe. Jól tudja, hogy a svájci számláról mi semmit sem sejtettünk, mindezt Feato említette saját védelme érdekében...« Moro özvegye: »Én csak azt hiszem, hogy az igazság nehezebb helyzetben levőnek segít majd. A telefonbeszélgetésem célja pedig az igazság rekonstruálását szolgálta, semmi mást...« Ügyész: »»Legyen olyan bátor, és mondja meg a bíróságnak, hogy mindezt azért mondta és cselekedte, hogy megvédje Featót...« "Hallgatás volt a »válasz«. Amikor megindult kifelé a tárgyalóteremből, az ügyész azt követelte a bíróság elnökétől, hogy Moro özvegyének tanúvallomását küldjék el a iközvédlóságra. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Eleonora Moro elítélését követelte. Az asszony mindent hallott, de amikor az ügyész mellett ment el rá se nézett. Itt végre Feliciónak sikerült átvenni a szót: »Asszonyom, asszonyom bocsásson meg, hogy megszakítom önt, de nekem úgy tűnik, hogy a devizaszámla történetéről egészen mást mondtak el a vizsgálóbírónak.« De még mennyire mást, és méghozzá Feato ismertette az esetet ugyanezzel a bíróval. Szó szerint azt mondta, hogy a pénzt még 1975-ben egy olajmágmásnak, bizonyos Morseillónak adták azzal, hogy vigye el Svájcba, tehát még Moro életében, és nem 1978-ban, amikor a politikust terroristák megölték. Erre az egész ügyre 1983. május 16-án derült fény. E kijelentés miatt Moro özvegyét a bebörtönzés veszélye fenyegeti. Ugyanis 1966. október 17-én tanúként hallgatták ki a kerekedett affér kapcsán. Akkor váltig tagadta, hogy bármit is tudott volna a svájci bankszámláiról. Mindezt eskü alatt vallotta. Ezután felolvasták a lehallgatott beszélgetés szövegét. Tehát nemcsak tudott a számláról, hanem el akarta simítattni az ügyet a vizsgálóbíróval. Eleonóra asszonynak gondolkodási időt adtak, és egyben lehetőséget is arra, hogy magyarázatát a november 19-i újabb tárgyaláson elmondja. ő azonban még jobban belebonyolódott magyarázatának változataiba, a bíró figyelmeztette is: ha azt gondolja, hogy ezzel megvédheti Moro tekintélyét, nagyon téved. Mintha biztos lenne abban, hogy egy nemzeti hős özvegyét nem lehet elítélni. Az olasz közvélemény azonban teljesen felbolydult, a gyanú árnyékába került az egész ügy. Úgy tűnik, hogy Morénak, a még mindig ünnepelt hősnek mégis volt egy másik arca. Kérdés: »A bíróságon elhangzott, Aldo Moro rendelte el, hogy »Svájcban nyissanak külön számlát, mert katonai államcsénytől tartottak. Az azóta feloszlatott titkosszolgálat kora volt az, De Lorenzo és Borgese tábornokok kora (jobboldali tisztek, akiket később összeesküvés miatt elítéltek). Moro azonban nem foglalkozott sokat ezzel. Igaz, néha a minisztertanácson is említetette a témáit, de nem nagyította a veszélyt«. Kérdés: »Az Ön véleménye szerint tehát Moro a katonai államcsínytől való félelmében nem nyitott volna bankszámlát külföldön?« Felelet: »Nem. Hiszem, hogy nem volt ilyen. Mindig betartotta a törvényeket. Ami Moro, Feato és Museheili viszonyát veti, valóban nem mondhatok sokat...« Ezek csak részletek Luigi Guinak, a Kereszténydemokrata Párt egyik vezetőjének és képviselőjének válaszaiból. Gui jó barátija volt Aldo Morénak, és minden kormányban volt tárcája. Hasonlóan vélekedett Guido Bodrato, a párt jelenlegi titkárhelyettese is, aki a baloldali áramlatot képviseli a pártban. Szerinte: »A tárgyaláson hallottak alapján még mindig nincs meggyőződve arról, hogy Aldo Morénak két arca lett volna«. Kérdés: »Moro asszony a svájci bankszámla megnyitását egy esetleges államcsínnyel kötötte össze. Igazi érvnek hangzik ez az ön szemében?« Felelet: »Nem tudom, így van-e. Lehet, hogy most nem hangzik meggyőzően, de képzeljük magunkat abba az időbe, amikor minden rothadásnak indult. Ma azokon csodálkozom, akik azt állítják, hogy akkor nem volt puccsveszély, csak kitalálták, hogy Aldo Moro emlékét megóvják a vádaktól. Nem fér kétség hozzá, hogy Moro nemzeti egységpolitikája és a kommunistákhoz való közeledése kiváltotta a jobboldal ellenállását és heves reagálását. Szeretnénk, ha nem csupán Moro özvegye védelmezné a meggyilkolt politikus emlékét. A párt tagjai közül sokan szeretnénk ezt tenni, de azért nem lépünk fel, mert félő, hogy politikai botrányt akarnak kirobbantani, ami éppen a Védelemre szoruló Moro emlékének ártana. Ez csak két részlet az Aldo Moro igazi szerepe körül folyó vitának. El kell mondani még, hogy nyílt törekvés tapasztalható,amely arra irányul, hogy kétszínűnek mutassa be a meggyilkolt politikust. Tény, hogy magántitkára résztvett számos botrányban és meggazdagodott, de arra nincs bizonyíték, hogy mindebben Moro támogatását élvezte, vagy hogy Moro személyes hasznára cselekedett úgy. Feato esete mégis »dőporos hordó« Moro számára, ezért akarja tisztára mosni emlékét az özvegye. Törekvése közben egyre jobban belebonyolódik a történet szálaiba, ezért még az aveszély is fenyegeti, hogy hamis tanúvallomásért elítélik. És mégsem fogja tudni megvédeni Aldo Moro emlékét. Az olasz közvélemény — politikai nézeteiből függetlenül — alaposan meglepődött és azon töpreng, hogy Moro, aki nyilvánosan a demokrácia bajnoka és építője volt, aki a becsületesség megtestesítőjelként szerzett tekintélyt magának és a korrupció és törvényszegés ellen harcolt — titokban az ellenkezőjét tette? Lehetséges-e, hogy az Olaszok nemzeti hőse, akinek tanairól ma is szemináriumokat tartanak, kétszínű volt? Erre a kérdésre talán a torinói bíróság sem tud feleletet adni. Talán a következő nemzedékek megfejtik a rejtélyt, mi még nem tudjuk a helyes választ. (Vége) Februárban új telefonkönyv A Szlovén Postaforgalmi Vállalattól kapott értesülések szerint a jövő hónapban jelenik meg az új 1987—88- as évre szóló telefonkönyv. A tervek szerint az új telefomkönyv 200 oldallal terjedelmesebb lesz, több mint 100 ezer adatváltozást és 50 ezer új előfizető adatait tartalmazza majd. Egész Szlovéniában mintegy 310 ezer telefonelőffizető van. A telefonkönyv elején az általános postaforgalmi tudnivalókon kívül több mutató és helységnévtár áll majd a telefonellőffizetők rendelkezésére. Az új telefomkönyv egyidőben megjelenik magyar és olasz nyelven is, amelyeket a nemzetiségi területeken árusítanak majd a postahivatalokban. Az telefonkönyv ára 3.200 dinár, míg azok, akik visszaviszik a régi Mefonkönyvet 2.800 dinárért megkapják az újat. Amennyiben a 200 ezres példányszám gyorsan elfogy a postások ígéretet tettek arra, hogy utánnyomással pótolják a hiányt. Horkolás a munkahelyen Nem ildomos a munkahelyen szunyókálni, horkolná pedig egyáltalán nem ajánlatos, legalábbis meghatározott munkahelyeken. Ez különösen az éjjeliőrökre vonatkozik, ha nem kabinjukban dőlnek le, hanem bokrot választanak »szállásul« maguknak. Egy Zimbabwei farm éjjeliőre vesztére (majdnem) éppen ezt tette: egy bokorban irigvert le, s az álom úgy elnyomta, hogy jó hangosanhorkolni kezdett. »Kollégái« azt hitték, vaddisznó, pontosabban varacskos disznó röfög a bokorban, ezért vadászpuskájukként a hang irányába lőttek. Szerencsére csak sebesülés történt. Munkahelyi baleset. 1987. január 30. KALIFORNIAI NŐK KIHARCOLTÁK A SZÜLÉSI SZABADSÁGOT. A kaliforniai nőknek csak nemrég sikerült kiharcolniuk a szülési szabadságot. A többi amerikai államban a nőknek egyelőre nincs joguk a gyermekgondozási segélyre. Amerika az egyedüli fejlett ország a világon, amelyben a dolgozó nő nem részesül jogi védelemben. KIESETT A MOTOR A REPÜLŐBŐL. A Transbrasil brazíliai légitársaság Boeing 707-es utasszállító repülőgépből a napokban kiesett a motor, és ezért a gépnek kényszerleszállást kellett végeznie Brazília észak-keleti térségében Recife város repülőtérjén. A pilóta olyan ügyesen végezte a kényszerleszállítást, hogy az utasok nem is vették észre, mi történt. A motort szésőbb megtalálták Recife külvárosában egy mezőn. TÜNTETÉSEK ADAM ÉS ÉVA ELLEN. — A pakisztáni Peshawer városban nagy tüntetőfelvonulást tartottak, amelyben élesen támadták Ádámot és Évát, pontosabban azokat, akik néhány nappal ezelőtt a Frontier Post helyi napilap címoldalán közöltek egy középkori Ádám és Éva képet, amelyen azok ruhátlanul láthatók. A néhány ezer tüntető lelkesen üdvözölte a mulah beszédét, és elfogadták azt a javaslatot, hogy a lapot betiltsák. A hodzsák egyébként azzal fenyegetőztek, hogy a muzulmánok visszaütnek, ha a kormány védelmébe veszi a lapot és újságíróit. Egyébként azokat, akik a szerkesztőség védelmében foglaltak állást, hitetlennek és sátánnak nyilvánítják. A LEGJOBB JAPAN ISKOLARENDSZER — Az amerikai News and World Report folyóirat összehasonlította az amerikai, a brit, a japán, a nyugatnémet, a szovjet és a francia iskolarendszert. Japán került az első helyre, a két utolsóra pedig Amerika és Nagy-Britannia. A japán iskolarendszer a természettudományok és a matematika oktatása szempontjából, a nyugatnémet a társadalomtudományok és az idegennyelv-tanítás szempontjából, a francia pedig az anyanyelv oktatásban bizonyult a legjobbnak. A szovjet iskolarendszer a második helyre került a természettudományok, a matematika, az idegen nyelv és az anyanyelv oktatása terén. KÖVEK HULLANAK KI SZEMÉBŐL. — Hasznatara Csanda 19 éves bangadesi lánybal szeme kövecskéket termelt. Szeméből naponta mintegy 170 áttetsző, kerek, rizs nagyságú kövecske hullik ki. Ez az úgynevezett kőbetegség (ocularis lithiasis) harmadik eddig ismert esete.