Népújság, 1990. december (42. évfolyam, 239-258. szám)
1990-12-01 / 239. szám
1918 a kortársak értékelésében KÓS KÁROLY „Kétmillió magyarra, mint fundamentumra akarjuk felépíteni az új keretek közt nemzeti autonómiánkat, melynek egy részét saját szabad elhatározásból ígéri nekünk Románia szentesített törvénye: a gyulafehérvári határozat, más részét megszerzi egyfelől akaratunk és erőnk, másfelől Románia józan belátása. Amit ma a magunk számára kérünk, amiért holnap harcba széltünk, és holnapután talán már szenvedünk is, de amit hitünk szerint végre is kivívunk, azt fogják kérni, azért fognak harcolni, szenvedni, és azt fogják kivívni maguknak szász és román erdélyi nemzettestvéreink is. Nyíltan és bátran kiáltom ki ezt a végső célunkat. Minden hátsó gondolat nélkül, őszintén. És hiszem, hogy ott lappang ez az akarás mindnyájunk lelkében, akik tisztán igyekszünk látni új helyzetünkben az új célt Mert mi, magyarok megsemmisülhetünk — bár ez nem valószínű —, és eltünhetik Erdély földjéről a szász is, de élni fog akkor is Erdély, mert geográfiai egyéniség, gazdasági egyéniség, históriai szükségesség. Nyíltan és bátran kiáltom a velünk megnagyobbodott Romániának: mi, magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának, nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy-Románia megbízható polgárságot fog nyerni“ 1921 MÁRTON ÁRON „A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi igazi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk. A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tele makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és komoly munkával kikényszerítünk. A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk. Harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy a szerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha, s nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgozzunk és mindent megteszünk a szent célért, azokért, akik utánunk következnek.“ 1939 TAMÁSI ÁRON „... meg kell állapítani az alkotó erők és a szellemi javak új sorrendjét, hogy a jövő építésének alapja a rend és az igazság legyen. Nemzet és egyén magas árat fizetett azért, hogy ezt a rendet az érdek, s hogy ezt az igazságot a kevesek küzdelme képviselte a múltban. Ahogy lehetett, új erdélyi sorsunkban is javítgattuk egymást és önmagunkat, s szüntelenül fűtöttük vágyainkat, hogy a legközelebbi próbatétel idejére legyünk apáinknál igazabbak. Sok jó és emlékezetes részletmunkát végeztünk. De közben rájöttünk arra, hogy a részletekben való eredmény csupán erőgyűjtéslehet arra, hogy az egészet újrakezdhessük. Célunk már nem az, hogy beteges tüneteket gyógyogatunk; hogy jobb belátásra bírjuk a szellemi „úri rendet“; hogy külső és belső sérelmeket gyógyírral bekenjük. Új épületet akarunk: alapzattól a tetőig. S ebben az építésben már nem a régi rosszat javítjuk, hanem a régiből gondosan kiválasztjuk, ami jó." 1923. MAKKAI SÁNDOR „Senki se tagadhatja s ha tagadni akarná, a mindennapi élet eseményei befordítják az idegeibe, hogy olyan letagadhatatlan és általunk meg nem másítható tényekkel állunk szemben, melyek véglegesen eltapossák azt, aki nem számol velük. .. íme, halljuk az expatriáló és repatriáló vagonok kerekeinek szomorú csattogását és látjuk azokat az ezreket és ezreket, akik a tényekkel úgy számoltak le, hogy kitértek a tények parancsai elől. Ez nem vád akar lenni, a legtávolabbról sem, csak annak megállapítása, hogy sokan, sokan kényszerültek, külső vagy belső kényszerűségből így számolni a tényekkel. — Egyre halványodva és fogyva merül fel előttünk az a magyar arc, amelyiknek tekintete és vonásai dacosan hirdetik: nem veszem tudomásul a tényeket Aztán látunk itt-ott, egészen más dacosságú arcokat is, akik fanyarul vagy hetykén vetik oda, igenis, tudomásul veszem a tényeket és levonom a konzekvenciákat. Mindezek a leszámolási kísérletek az öncsalás és csalódás, a tévedés és tévesztés útjai reánk nézve, akik itt maradtunk, itt vagyunk és itt kell maradnunk a törvényes rend minden tisztelete mellett — örökre magyaroknak. Mi Románia polgáraivá lettünk, ennek az országnak törvényes és törvényes rendje a mi életünk meghatározója lett. Mi ennek a rendnek kereteiben, ezekben beleilleszkedve kell, hogy magyarságunkat megtartsuk, nem mások ellen, hanem a magunk öröklött lelki és szellemi egyéniségének békés és munkás érvényesítése érdekében.“ TAVASZY SÁNDOR „A kisebbségi sors lehet keserves és nehéz, de van annak felemelő és biztató tekintete is, ha meg tudjuk látni abban azt a magas rendeltetést, hogy minél kizárólagosabbakká válnak a nagy és uralkodó népek, annál égőbb szívvel és hévvel kell a nyíltságot, az egymásért való szeretetet és szolgálatot képviselniük a kisebbségi sorsban élő népeknek. A kibékítő szeretetnek és a távolságokat áthidaló szolgálatnak a vállalása jelenti a jövendőnek a biztosítását és nemzeti egzisztenciánknak a belső erősödését. Ennek a szolgálatnak a vállalása folytán nyílnak meg kisebbségi népi életünkben azok az erkölcsi források, amelyek minden veszteségért gazdagon kárpótolnak.“ 1939. LÁSZLÓ DEZSŐ „Csak későre láttuk meg, hogy egyetlen életforma lehetséges számunkra: itthon maradni, kisebbségi sorban, idegen nyelven készülni az erdélyi magyar sors öntudatos szolgálatára. Ha a világháború szörnyű tényének homlokterébe állunk és az általa felidézett, addig el sem képzelt változásokra gondolva szemléljük tíz esztendős kisebbségi utunk első öt esztendejét, megadjuk a felmentő ítéletet azoknak, akik itt hagyták Erdélyt De ma már nem mentjük fel az ítélet alól azokat, akik ma sem merik vállalni az erdélyi magyar sorsot, akik még ma is magukénak tartják életüket és pályájukat. »Nem vagyunk mi magunkéit. Ez az első pillér, ami mindinkább kezd kiemelkedni az erdélyi magyar ifjúság előtt, hogy ráépítse egész életét, szolgálatát. Nem menthetjük át magunkat Isten büntetése nélkül a szabadabb, könnyebb fejlődést és magasabb ívelésű karriert igérő magyar egyetemekre tisztán egyéni kényelmi szempontból. De itthon sem élhetünk csak magunknak, kis egyéni érdekeinkért.“ 1930 „Nem élhetünk magunk értékét még magunk számára sem ismerve feltétlen pesszimista vállvonogatásban vagy vakmerő tékozlásban. De úgy sem élhetünk magunknak, hogy könyökkel, vállal, tüntetéssel, kilincseléssel, alázatos sunyisággal, népszerűség hajszolással karriert csináljunk. Az ifjúság magamagának élése különböző bálványait kell lerombolnunk, ha egy egészséges világnézetet akarunk kialakítani.“ 1930. A gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata tökéletesen megfelel a Wilson kiáltványban meghirdetett emberjogi elveknek. Sőt, el lehet mondani azt is, hogy a nemzetiségi (kisebbségi) jogoknak ilyen tömör és haladó szellemben történő megfogalmazása, abban az időben, tehát 1918-ban, egyetlen országban se történt meg. Az 1918. év óta eltelt több mint 70 év alatt a különböző európai országok a nemzetiségi kérdést a gyulafehérvári határozat szellemében oldották meg és ugyanakkor megfelelő törvényes rendelkezésekkel biztosították a megállapított jogoknak a gyakorlatban történő alkalmazását is, így például Finnország teljes kulturális és közigazgatási autonómiát biztosít a területén élő svéd nemzetiségű lakosságnak. A Finnország területén élő 21000 svéd nemzetiségű finn állampolgárnak önálló parlamentje és közigazgatási szervei vannak. Az oktatás nyelve a svéd. Az egész ország területén a svéd nyelv úgy a hatóságok előtt, mint a magánéletben épp úgy használható, mint a finn. A világ legtermészetesebb dolgának tekintik, hogy az egyes helyiségek, utcák stb. neve svédül is ki legyen írva. Az Olaszországhoz tartozó Dél Tirol területén élő német anyanyelvű kisebbség részére, az Olaszország és Ausztria között létrejött kétoldalú egyezmény alapján biztosítva van a német és az olasz nyelv teljes egyenjogúsága úgy az oktatásban, mint a közéleti nyelvhasználatban. Ugyancsak ez az egyezmény előíria saját törvényhozó és végrehajtó testülettel rendelkező német autonóm terület létrehozását. Az 1948 évi olasz alkotmány ugyanezeket a jogokat írja elő az ország más területein élő német és egyéb nemzeti kisebbségek részére. Franciaországban a kisebbségek nyelvhasználati és más jogainak kérdését a helyi autonómiák keretében oldották meg, így például törvényes rendelkezések biztosítják a kb. egy és félmillió német anyanyelvű lakosság anyanyelvének hivatalos nyelvként történő használatának jogát minden olyan helységben, ahol a német lakosság száma a 10 százalékot meghaladja. A legtöbb európai országban ehhez hasonló módon oldották meg a kisebbségek anyanyelv-használatának kérdését. Nálunk a jelenleg érvényben levő alkotmány 22. szakasza értelmében „az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, újságok, folyóiratok, színházak és mindenfokú oktatás a saját nyelvükön azokban a területi államigazgatási egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény, szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból, vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.“ A Gyulafehérvári Határozat IIRl pontjának rendelkezései és az alkotmány 22. szakasza egyaránt előírják, hogy az együttélő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvi oktatásra, közigazgatásra és bíráskodásra. A Gyulafehérvári Határozat azonban kihangsúlyozza azt is, hogy a közigazgatás, mint bíráskodás az illető nemzetiség soraiból kikerülő (származó) egyének által kell történjen. A valóságban a Gyulafehérvári Határozatban, sőt, az alkotmányban olyan szépen megfogalmazott jogok alkalmazása igen nagy mértékben függ a hatalmat gyakorló szervek jóhiszeműségétől, valamint attól, hogy milyen mértékben hatja át őket az az igazán demokratikus szellem, amely megköveteli minden állampolgártól, de elsősorban a felelős, vezető munkát végző "szervektől azt, hogy ismerjék és alkalmazzák országunk törvényeit. Abból a tényből, hogy országunk törvényhozó testülete december 1-jét Románia nemzeti napjává, tehát hivatalos ünnepé nyilvánította, az következik, hogy nagy jelentőséget tulajdonítazoknak a határozatoknak, melyeket Erdély, Bánát stb. román nemzetiségű lakosságának képviselői ezen a napon elfogadtak. Ebből is következik, hogy országunk törvényhozó szerve magáévá teszi azokat az emberjogi, igazi demokratikus szellemben alkotott alapelveket, amelyeket a gyulafehérvári nemzetgyűlés, már 1918. december 1-jén kinyilvánított és amelyeket az eltelt 70 év alatt az összes európai állam elfogadott és törvénybe iktatott. Köztudomású, hogy országunk törvényhozó testülete, jelenleg egy új, demokratikus szellemű alkotmány kidolgozásán munkálkodik. Ennek kidolgozásánál természetesen ismerni és figyelembe kell venni mindazokat a demokratikus elgondolásokat, melyek a mai európai társaimat foglalkoztatják, illetve melyek a ma ténylegesen működő nemzetközi (főképpen emberjogi) szervek megbeszéléseinek, határozatainak, javaslatainak, ajánlásainak tárgyát képezik. Elképzelhetetlen azonban, hogy az illetékes szervek ezen munkájának kiindulópontja más legyen mint a Gyulafehérvári Határozat. Az ebben lefektetett alapelvek, konkrét fogalmazások, föltétlenül helyet kell kapjanak az új alkotmányban. Megjegyzendő az, hogy az országgyűlési képviselők fő feladata lenne a különböző európai és más országokbeli helyzet (alkotmányok, törvények, demokratikus felfogás stb.), valamint a hazai társadalmi viszonyok és helyzet, a jelenlegi törvények stb. megismerése után, olyan alkotmányt létrehozni, amely képes biztosítani a társadalom helyes irányú fejlődését, az összes állampolgárok demokratikus ágait, egy olyan demokratikus társadalom kialakítását, amely egy szebb életet biztosít az ország összes polgárainak. Emberjogi elvek Európában Áprily Lajos mezült Kós Károlyinak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: „Minden összeomlott.. Nappal kaszáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn, sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn, a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetején tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn, zsibongott meg a völgy a láztól. Itt fenn, fehér sajttal kínált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája. Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot s tetőit, többet száznál és ezernél is titokzatos szót mondtam akkor: Erdély... 1922 NÉPÚJSÁG -301 PAR ......A MAGUNK ÖRÖKLÖTT LELKI ÉS SZELLEMI EGYÉNISÉGÉNEK BÉKÉS ÉS MUNKÁS ÉRVÉNYESÍTÉSE ÉRDEKÉBEN.“