Népújság, 1991. április (43. évfolyam, 64-84. szám)
1991-04-02 / 64. szám
2 OLDAL - NAPÚJSÁG Árverezés nélkül is lehet?! (Folytatás az 1. oldalról) de, a prefektúrához fordultunk. Pontosabban Chirpelean úrhoz, aki a kereskedelemért felelős megyei igazgatóságot vezeti. Tőle tudtuk meg, hogy a privatizálás felé való első lépésként a községi polgármesteri hivatalok mellett működő szolgáltató és termelő egységeket fogják üzletbérletre, árverezésre bocsátani: a malmokat, pékségeket, készruha-, építkezési részlegeket... Ami a városi kereskedelmet illeti, a kereskedelmi társaságok az 5 évre visszamenőleg nem rentábilis egységeket árverezik el — vélekedett Chirpelean úr. Ha sovány, legyen sovány, de árverezés — ezzel a gondolattal kértünk további tájékoztatást Chiorean Elvira asszonytól, az említett osztály aligazgatónőjétől, aki nagyon készségesen rá is kérdezett adologra, néhány kereskedelmi társaságnál. Sajnos kiderült, hogy árverezés a közeljövőben nem lesz Marosvásárhelyen. Hogy Bukarestben, Temesváron, Brassóban volt, hát azok más megyék! Itt nálunk a belső fékek még kitvenően működnek. S hogy miért nem lesz az erők és ajánlatok összemérése? Egy előző kormányrendelet alapján SZÉPEN ELKELTEK MÁR mind a kereskedelmi egységek. Konkurencia nélkül a volt üzletvezetők — egyesek szívesen, mások kevésbé — vették üzletbérletbe (locatie de gestiune) szőröstől bőröstől őket. Hogy néhány példát említsünk, az Extra kereskedelmi társaságnál a meggyesfalvi Record üzletet, a Calarasilor utcai 138-as és 156-os, a Grivita utcai 135-öst, a Litoralnál, az állomásnál, a Kárpátok sétányán levő élelmiszerüzleteket és így tovább. Az Unic kereskedelmi társaságnál a főtéri ékszer, a Dacia, a Moda... került üzletbérletbe. Mindez egyelőre még nem okozott különösebb változást, ásítanak az üres polcok, az élelmiszerüzletekben lassan a félkezünkön számolhatjuk meg az áruválasztékot. Maradtak az újságot olvasó, politizáló, de a kereskedelmi politikát nemigen gyakorló elárusítónők — tisztelet a kivételnek — és maradt az esztétikát nélkülöző üzletberendezés. Csak azt nem tudni, mire való a kormányrendelet, ágaskodik az emberben a kérdés. Porhintésnek, mint annyi egyéb? Egyik kereskedelmi társaság vezetője mondta a minap, hogy nem lehet egyszerre mindent. Fogadjuk el, hogy kifele nem keverednek, de legalább az üzleten, a vállalaton belül esetleg akadt volna jelentkező, ha már minden üzlethez oly görcsösen ragaszkodnak a kereskedelmi társaságok. S közben marad minden a régiben, és ahogy mondják az említett társaságoknál szépen gyűl a nyereség. De vajon meddig? Mert folyton soványodó pénztárcánk megnyitása érdekében talán ideje lenne hangot változtatni és ehhez nem ártott volna egy kis vérátömlesztés a kereskedelemben sem. Például árverezés útján! — Miféle újabb hőbör(g) ez, uram? Telve a standok bóvlival, és akkor maguk is: elő az izomszét, s hajrá-hoppáré, humort a népnek, miközben az árak röár a Most Blanc körül csomolungmásznak?! Hát mi ez? — Ez nem hőbörg (mint: tuborg), ez csak az, aminek írja magát: — a Népújság szórakoztató melléklete... Hogy láttunk már szórakoztatóbbat is? Hát persze. Van, aki azon szórakozik, ami másnak nem sikerül, úgyhogy kárörvendők kárörvendve versengjenek a b'Abelért. Mitőlünk tellett volna többre is, dehát a keretek. . . a papír. . . a nyomda. .. Tovább is van, sírjak még? — Oh, ne, ohne, f’Ordítsa komolyra magát és a szó(sz)t. — O.K. Már régóta dédelgettem a keblemen, azazhogy melengettem (mint kölgyót) egy igazi hazai magyar humormagazin létrehozásának gondolatát... — Gondolatnak gyönyör(aü). (Jó)tett mért nem követte? — Követte, de csak cammogásilag, becöllészett utána, mögötte, a fene szinte mögötte, mögötte, megette. Valami mást szerettem volna, mint a Tromf (well, már tudva volt, milyen ne legyík), afféle „humorban nem ismerek tréfát“ jeligéjű „komoly“ humorlap(pangott) csírázólagosan kommunikációs antropológiai agycsoportozatomban: folytatni a klaszszikus és kortárs hazai alkotók és a világirodalom nagyjai pászmáját, főleg pedig fórumot biztosítani minden jól író embernek, hogy a szatíra, a humor jegyében fogant szövegei eljussanak az olvasóhoz. Persze persze, nem mertem lépni ez ügyben, így aztán színes, szélesvásznú vágyálom marad(t), ám oly jelesen vágott kupán a Népújság szerkesztőbizottságának javaslata, mellyel elébe jött az én suta tervezgetésemnek, hogy ti. indítani kell(ene) egy humor-mellékletet. Mely talán — idővel, hangerősítővel és másfél millió olvasóval — önálló humormagazinná nőné ki magát. Más lenne, mint a Fakutya — már csak azért is, mert olyan technikánk nem leend mostanában. Ha valamit irigylek, akkor az csak a pazar technikával nyomtatott számos csalamádé... — Na és mégis hogyan született meg ez a b’Ábel. — Hát ennek mi eredetileg más címet szántunk, Góbé lett volna a böcsületes neve; ez ellen azonban többen hevenyen tiltakoztak, mondván, hogy a szónak túlságosan pejoratív a jelentése, még azt hinnék, uram borsit', hogy góbéskodni akarunk. No ez a fejbe esett, de meg is van a hátulütő, ti. ezt az Ábel- Bábelt nem tudják hová tenni a vásárlók (illetve dehogy vásárlók, hiszen csak nézelődök!), a Góbét viszont úgy elvitték volna, mint a falutáblát az útügyiek. .. — Pedig magas a színvona, mint (volt) a vajai tábla! — Az. És folyton emelkedik, mint az aranykorban afejlődés, egészen a legmagasabb csúcsokig. Majd tessék csak megnézni (megvenni, olvasni) a következő számot! — Miért, az mitől döglik? — Az is a nyomdai huzavonától, de jobb, tartalmasabb, mint azt már jelezni méltóztattam, felfelé ível, még az ára is. —Nem zavarja, hogy máris kezdik (személyét) azonosítani a melléklettel? Hogy elkezdik ábelba belezni önt is? — A személyi kultusz csak akkor zavar, ha mással kapcsolatos. Ábel Tamásinál még jópofa, góboskodó, odamondogató, kedélyes figura (volt). Mára elveszítette egyéniségét, egyetlen betű beleolvasztja a zűrzavaros világba, s nem értik már a szavát. Ettől: d’Abd. Am, aki mégis érti, attól: olvasó. — Hát, Bölöni, köszönöm, hogy válaszolt nekem. — Van mit. (Kérdezett: DOMOKOS) ÁPRILIS 2. KEDD A Nap kel 6 óra 55 perckor, lenyugszik 19 óra 44 perckor. Az év 92. napja, hátravan 273 nap. Ma ÁRON, holnap RICHARD napja. Sok boldogságot e név viselőinek ÁRON: Héber eredetű, jelentése: ihletett, tisztán látó (a nem általánosan elfogadott származtatás). Rif'lARD: Germán eredetű, jelentése: erős fejedelem. Kedveltségéhez hozzájárult Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. regénye, amelynek egyik rokonszenves alakja Baradlay Richard. MOZI ARTA: Az árvák I—II. rész UNIREA: A halhatatlan HALADÁS: A kisded, a kőolaj és az erdélyiek IFJÚSÁGI: A fekete majom; Mahaliene története SELECT: A díva TÖRPE MOZI: Lélek és lólék Vadnyugaton SEGESVÁRI LUMINA: Szerelem és kötelesség RÉGENI PATRIA: Barátok nélkül DICSŐSZENTMÁRTONI MELÓDIA: Utinooziorski kaland SZOVÁTAI DOINA: Egy kényelmetlen rendőr LUDASÉ FLACARA: Pálinka pezsgővel RADNÓTI LUMINA: A magnó titka SARMASI POPULAR: Az apa zsaru, a lánya punkos ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Kedvesem, édesem GYULAKUTAI PATRIA: Kettő és egy NYARÁDSZEREDAI NIRÁJUS: Éva. mcTarvazié Szerda: 10.00 Híradó 10.10 Horoszkóp 10.20 Műholdas adás 12.00 Zeneóra 13.00 A harmadik életkor 13.30 Műsorelőzetes 13.40 Zenekalendárium 14.00 Híradó 14.10 Klasszikusok 15.00 Egyetemi felkészítő 15.30 Tv-iskola (német és olasz nyelv) 16.00 Stadion 16.30 Pronoexpressz-húzás 16.40 Zene mindenki számára 17.00 Tizenévesek 17.40 Történelmi viszszapillantó 18.10 Fiatal népzeneművészek 18.30 Zárlat alatt a törvények Szatmáron 19.00 Művelődés a nagyvilágban 19.35 Rajzfilmek 20.00 Híradó: Parlamenti krónika 21.00 Futball: Svájc — Románia 23.00 Zeneműsor 23.45 Híradó. Liga az igazságért Március 23-án utolsóként az országban, Marosvásárhelyen is létrejött AZ IGAZSÁGÉRT LIGA fiókszervezete (elnök dr. Blos Laurentiu). Az országos központot az alakuló gyűlésen DUZMNEANU MIRCEA mérnök képviselte, mint a Liga országos igazgató bizottságának tanácsosa. — Lassan-lassan nehéz lesz eligazodni a folyton alakuló szervezetek, szövetségek, ligák között. Az Igazságért Liga mikor és hogyan született? — Már a forradalom idején fölmerült egy olyan liga gondolata, amely segíteni akar mindazokon, akik a diktatúra éveiben valamilyen igazságtalanságot szenvedtek. Tavaly februárban váltunk önálló jogi személlyé, a törvény által is elismert testületté. — Kik lehetnek a liga tagjai? — Mindazok a személyek, akiket meggyötörtek, s bizonyítani tudják, hogy valamilyen igazságtalanságot szenvedtek a rendőrség, az ügyészség, a törvényszék, esetleg más hivatalos szervek részéről. — Csak a diktatúra idején történtek igazságtalanságok? — Sajnos sok áldozat jelentkezett nálunk, akik a forradalom utáni időszakban szenvedtek valamilyen sérelmet. Ez a régi struktúrák továbbélésével magyarázható. Például az ügészségeken előfordul, hogy az újraindított perek dossziéi ugyanahhoz az ügyészhez kerülnek, aki valamikor éppen az igazságtalanság okozója volt. Most sem fog másképpen eljárni. Adossziékat elemezzük, csoportosítjuk, s ha valaki ellen 5-6 ember reklamál, mi pedig rendelkezünk a biztos dokumentációval, közbelépünk a jogi szerveknél, hogy leváltsák az illetőt. Eddig már két ilyen akciónk sikerrel járt, jelen pillanatban is vannak személyek, akiket megfigyelés alatt tartunk. Sajnos sok helyütt ugyanazok az emberek ugyanúgy vezetik az ügyészségeket, mint eddig. Az elmondottak vigasztalónak tűnhetnek megyénk állampolgárai számára is, hisz erre nálunk, különösen a kisebbségekhez tartozó állampolgároktól, Justitia asszony nagyon elfordította az arcát, önök szerint lehet ezen segíteni? — Harcolunk mindenféle megkülönböztetés ellen, s ugyanezt rsárrhatotra vetítjük a közreműködő szervezetekről is. Minden tagunk, aki ennek az országnak az állampolgára, egyenlő jogokkal kell, hogy rendelkezzék. Mi, akik annyit szenvedtünk, nem tehetünk különbséget a meggyötörtek között, valamennyiünknek egyenlőek a jogai. A velünk történt igazságtalanság összeköt, ezért tiltakozunk bármiféle megkülönböztetés, méltánytalanság ellen. — Ilyen magatartásért manapság itt, Romániában támadni szokták az embereket. — Senkitől sem félünk, aki annyi szenvedésen átment, van elég lelkiereje ahhoz, hogy harcolni tudjon az igazságért, a hozzá hasonló sorsú embereket ért törvénytelenségek orvoslásáért. Példaként hozhatnám fel a megyei hivatalos szerveket. Nem egy megyében örültek a megalakulásunknak. A prefektúrákat, polgármesteri hivatalokat nagy számú kihallgatástól mentesítjük. Megyei fiókszervezeteink megalakulása után pantzaikkal sokan keresnek fel minket, megkönnyítve az említett hivatalok dolgát. A szűrő szerepét töltjük be. A hozzánk érkező dossziékat egy jogtanácsosokból, technikai, gazdasági szakértőkből álló bizottság vizsgálja át, és dönti el, mi a teendő. Egy része külmunkatárs és ők maguk is olyan emberek, akiket valamilyen igazságtalanság ért, tehát érzékenyebbek a mi sok gondjaira, problémáira. — A valóban igazságtalanul elítélt emberek mellett, tapasztalatból tudjuk, vannak olyanok is, akik a jogos döntésbe nem tudnak belenyugodni, vagy éppen betegségük miatt érzik úgy hogy valamilyen sérelem érte őket. Ilyen esetekben hogyan járnak el? — Nagyon nehéz helyzeteket éltünk át, tehát megértjük az utóbbiakat is. Nagy türelemmel, megértéssel kezeljük a segítségünkért folyamodó személyeket. Ha ügyük alapos kivizsgálása után úgy érezzük, hogy nincsen igazuk, vagy rájövünk, hogy beteg emberekkel van dolgunk, megpróbáljuk meggyőzni őket, és az utóbbiakat szakorvoshoz irányítani. — A jogosnak ítélt sérelmeket kihez továbbítják? — A főügyészséghez, ha már lezárt pereket kell újraindítani különleges fellebbezéssel, esetenként pedig más hivatalos szerveknél járunk közbe, hogy tagjaink ügyeit elintézzük. El kell mondanom, hogy Babiu úr, az igazságügyi miniszter nagyon fogékony a kéréseinkre és meszszemenően támogat. — Gondolom sok kérés érkezett, érkezik a ligához, mennyit tudtak kedvezően elintézni? — Ezrével érkeznek a dossziék, a megoldott ügyeket egyelőre százával számoljuk. — Ahogy hallottam, nem jótékonysági alapon dolgoznak. Mit tudna mondani tevékenységük anyagi oldaláról? — A tagsági díj évharmadonként 200 lej. A további költségeket a 'Szolgáltatások a ráponban kérjük. Ha valakinél'——nagyon nehéz az anyagi helyzete, mi fedezzük a költségeket. Akik megnyerik az újraindított pert, ezzel kártérítés is jár, általában nagyobb adományokkal hálálják meg segítségünket. Reméljük ugyanakkor, hogy más demokratikus országok hasonló szervezeteitől is kapunk majd támogatást. A liga Maros megyei fiókszervezete a főtéren, az Apolló épületében kapott székhelyet. Akik még reménykednek, forduljanak hozzájuk. (bodolai) Gyorsuló erózió (Folytatás az I. oldalról) Még találgatni is korai, hogy egy reális reformprogram nélküli ellenzék valójában mire lesz képes a hatalmon belül. Gazdasági ügyekben valószínű semmivel sem tudnak majd okosabbak lenni, mint a jelenlegi kormány. „Hasznuk“ annyi lehet, hogy megpróbálhatják féken tartani a befolyásuk (már amennyi van) alatt álló társadalmi rétegek elégedetlenségét a presztízsvesztés nyilvánvaló kockázatával. Amit a parlamenten kívüli ellenzék minden bizonnyal nem mulaszt majd el saját előnyére kihasználni. De ez még odébb van. Politikai viszonylatban a koalíciós kormányzás messzebbmenő következményekkel kecsegtet. És nem abban a tekintetben, hogy a külföld majd jobb szemmel nézi Romániát. Mellesleg azt se felejtsük el, a politika pókhálójába bonyolódva, hogy a keleti szomszéd is „külföld“! A demokrácia javára azztal válhat a felsőbb kormányzati átrendeződés, hogy felmerül a lenti koalíció elkerülhetetlensége. Ezzel pedig a prefektúrákon, polgármesteri hivatalokban, az egész államigazgatásban törik meg a Front hatalma. Elkezdődhet az, amit végeredményben Petre Roman kormányprogramja is ígért, de valóra váltani mindeddig nem tudott — a régi struktúrák tényleges átalakítása. Személy szerint elsősorban ennek az átalakulásnak az esélyét remélve, szemlélem várakozással a csúcson zajló örvénylést.