Népújság, 2005. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-08 / 5. szám
200 éve hunyt el Csokonai Vitéz Mihály Kovács András Ferenc Ouverture. Tzimbalom-dall „Dácia térmezején danolván. (_.--------------------------------) Ki vagy, miért vagy, hol lakói? és kinek Szavára mozgasz? s végre mivé leszel? Hát így meg úgy, s amúgy is! Akárhogyan suhintom - Nekem sugárka sem pöng A menny kék cimbalomján! Cifrázni semmi kedvem, Siket cukorbabák közt Kesernye lett a játék, Kölönc az égi lélek, Selyemmadárka bábja - Mindenség húrja pattog, Püfölje, üsse ménkű! Hajh, így meg úgy, s amúgy sem! Akárhogy is suhintom - Nekem betelt a mérték, Pohár sötét ürömmel! Sok volt örök potyázás, Öröm csömörre váltott, Sok volt a vándorünnep, Vendégség, lagzi, névnap - Sok volt a vágy s a sírvers, Vigasság, búcsúvétel, Fársángi hecc, madárfütty! (Az ember, a poézis első tárgya - 1801) Feszt úgy, meg így, semígy sem! Bármint suhintanám is - Hiába vált reménység, Hízelkedő világok! Hiába annyi szépség, Pillangó, szférarózsa! Szerezzen más zenéket - Zörgesse, üsse, verje Menny boldog cimbalomját, Csillaglomb páravázát, Mint koldus maszkabálba Betévedt, úri vendég. * Én a te combod satujára vágyom Családra leltem, lányaim csipognak, / Szeretnek engem, ennem, innom adnak, / Beszélnek hozzám, jók velem naponta, / Boldogságom kibontja szárnyait (Kovács András Ferenc) * A bizonyosság és az egyetlen igazság utáni vágy teszi az emberiséget tönkre. (...) A zsidóságomra többet gondolok, mint kellene, mert ez valamiféle negatív identitás, amikor egyesek azt bizonyítják, hogy nélkülem jobb lenne a világ. Tulajdonképpen központi szerepemnek hála, pöffeszkednem kellene a büszkeségtől. Hogy Csurka velem alszik el minden éjszaka. De a filoszemita badarságok talán még jobban dühítenek. Hibátlanná tesznek. Ők is tehetetlen bábbá változtatnak engem. Csak egy karikatúra vagyok, befejezett jellemvonásokkal. (Gulyás Miklós) * A fenyőpiacon bőrkabátos, fiatal férfiak sétafikáltak, nyakukban fotómasinával. Ha egy fiatalabb ember került a látószögükbe, azt ők menten lefényképezték. Pak-pak. Ez aztán terhelő dokumentum volt. A szekust azért fizette az államhatalom, hogy ott álljon a posztján. (Tóth Mária) * szennyes az ég is, torz és ronda minden, nincs tiszta szépség, csak emlékeinkben, / gyermekmesévé szépült messzi múltban. // A cinkos erdőt hagyom hát reád, / a kandi őzet, lombok sátorát, / melynek tövén először rád borultam. (Jánosházy György) * Nobel közbeszól: „Titkár elvtárs, azonnal tessék menni a megyéhez, egyenesen Dula elvtárs telefonált.” Ekkor kintről sorozatlövések törnek be. „Majd megyek”, legyint Győző, aki hallja ugyan a lövéseket, ám fogalma sincs eredetükről. Senki semfeltételezi, hogy lövések volnának, pedig olyan tiszták és hangosak, mintha egyenesen a folyosóról jönnének. (Láng Zsolt) * Hírt és hatalmat keveset kóstoltál, / de faltál irodalmat, s most dézsmálnál / több kaviárt bár, te, ki védő lombtól, /régen kikezdett törzstől messze jársz már. (Lászlóffy Csaba) * Lejár mindjárt az első tekercs, és a második gép, ha minden jól megy, magától indul, aztán az elsőből kifut a film, le kell venni a teli orsót, hogy be lehessen fűzni a következőt. Sándor ilyenkor átöleli a derekát, és úgy állnak hosszan a mentolos cukor szagú leheletében, ő pedig hátrasimít a kezével, nem kappan, nem ám... (Vida Gábor) * Gyávaságod mindig / elrejtve hordtad. / Rossz kupééként, amit / kaptál, elszórtad, / mégis teszed magad / csak, hogy már bánod: / újra újabb élmény / tudatlanságod. (Káli István) * Csak a Gellért-féle álmodoztok hiszik, hogy az Isten teremtette világban azonnal minden megváltozhat, hogy egy keresztény országban majd másként süt a nap, tavasszal a szél máshonnan fúj, a virágok illatosabbak. Egy változó, de megmaradó világban, gondolta Sebe, igenis jelent valamit, ha egy táltosfiúból püspök lesz, egy szükség esetén csodatévő püspök, akire a magyarok egy kívülálló számára rejtelmesnek látszó okok miatt - mégiscsak hallgatnak. (Bánki Irén) * föl-le / járok / egy lifttel // fölfelé / virrad // lefelé / sötétedik (Simonfy József) * jöjjön bár Nauszika, avagy Kirké / súgjanak fülembe bódító álmot / legyen a kedvesem lágy ajkú szirén // én a te combod satujára vágyom / te maradtál aki nékem adni kész / elfolyó nedvem immár mind a tiéd (Oláh András) * A Reménység Tavánál egyhetes táborozáson vettem részt vendéglátóimmal. Ezenkívül Chicagóban, Detroitban, Clevelandben, New Brunswickban, Connecticutban és Washingtonban tartottam előadást. Látogatásom idején rendszertelenül naplójegyzeteket készítettem mindarról, ami velem és körülöttem történt, és néhány félmondatot és szókapcsolatot is feljegyeztem a gondolatvillanásokból, amelyekről egy időben azt hittem, hogy nem lehet elfeledni őket, annyira fontosak, de 1991 fele- ruárja, egy kimerültség okozta rövidzárlat óta megtanultam, hogy igenis, elfeledhetők, ajánlatos tehát mindent rögzíteni. Ezek között a jegyetek között találtam meg - idézőjel nélkül - a következő szavakat: az emlék is elképzelés, a memória is fantázia. (Gálfalvi György) * Halottak napja. Sír a tök / s a berbécs alatt a parázs. / Megremegnek a temetők, / jönnek a mustra holt anyák. // Ne igyál, fiam, mi iszunk / mustot most, az angyalát! / Halottak táncolják körül / az udvart és a vén szobát. (Farkas Árpád) * Molnár János tizenegy évvel ezelőtt megjelent könyvének az a címe, hogy Az egyetlen. Én meg tizenegy év elteltével is csak ülök itt, és úgy érzem - és most direkt sarkítottan, tehát, meglehet, igaztalanul fogalmazok -, amerre csak nézek, szinte mindenütt ugyanazt az „egyetlent”, a számomra legpregnánsabban talán éppen Az egyetlen kapcsán megismert „egyetlent” láttam ma is (még ma is?, vagy ma egyre inkább?) az erdélyi magyar közéletben: az egyetlen - és eszerint örök -romi magyar-magyar torzsalkodást... (Martos Gábor) * Molnár Miklós szövege néhány remek telitalálat mellett egészében is kitűnő portrét fest Szentkuthy Miklósról, mégpedig annak saját stílusában, lelkesen lobogón, tiszteletet nem ismerőn blaszfémiázva, hódolva trágárkodón, óriási halandzsaszövegben matematikai pontosságú megállapításokat téve, a különböző nyelvek lexikális burjánzásában tobzódva, minoritásokat óriásivá nagyítva, gesztusokból rítust álmodva... egyszóval szentkuthysan. (Fekete I. József) * A csillagok földjén nincs senki, senki társ! / Egymásra hagyattunk az űrben, egy vérek e föld-szigeten, / S nem tudhatom, hogy mit érez kisgyerekem. // Üres ivargolyók ürege zár egyenkint. / Gumi velünk, vagy áll. Nagynéha összecseng. / Mit tudhatunk a szűk sötétbe bent? (Kaffka Margit) * LÁTÓ, 2004/12. december B. D. Haller József pasztellje A „fényes’’ és „sötét” József Attila József Attila „fényes" és „sötét” arcait bemutató kettős képzőművészeti kiállítás nyílt pénteken a Ferencvárosi Művelődési Központban és a MERZ Házban - tájékoztatta az MTI-t a tárlatok ötletadója, a kiállító művészek egyike, aki kifejezett kérésére csak Triceps művésznéven kíván megjelenni a nyilvánosság előtt. Aznap, Attila napján, a költő születésének 100. évfordulója kapcsán nyílt meg hivatalosan a József Attilaemlékév. A Magyar Elektrográfiai Társaság nevű művészeti társaság harminckét magyar, zömében magyarországi művészt kért fel arra, hogy az 1937-ben, 32 éves korában elhunyt költő egy fiatalkori arcképét grafikai módszerekkel átdolgozza. Minden művésznek két képet kellett készítenie József Attila „fényes”, illetve „sötét” arcáról - mondta el az elsősorban színházi rendezőként ismert Triceps, aki egyben a IX. kerületi MERZ Ház alternatív kulturális központ vezetője. Az ugyanaznap megnyílt tárlatokon a Ferencvárosi Művelődési Központban (FMK) József Attila 32 „fényes” oldalát, míg a MERZ Házban azok párjait, 32 „sötét” oldalát állítják ki. Előbbiek színes, utóbbiak fekete-fehér digitális printek. A művészek - akik között erdélyi, svájci és hollandiai magyarok is vannak - ugyanazt a József Attila-képet, egy 1924-ben készült fekete-fehér fotográfiát dolgozták fel különböző elektrográfiai módszerekkel, komputer, faxkészülék, xeroxgép segítségével. Az A 3-as méretű képeket fekete fémkeretben állították ki. A „fényes” és „sötét” József Attila-tárlatok címét Triceps a költő verseiből merítette, amelyekben a poéta lelkének fényes és sötét oldaláról beszélt. József Attila „fényes” és „sötét” arcai egy hónap múlva helyszínt cserélnek; február elejétől az előbbiek a MERZ Házban, utóbbiak pedig az FMK-ban lesznek láthatók. Áprilisban, a költészet napjához, a költő születésnapjához kapcsolódva egy harmadik kiállítóhelyen közösen fogják bemutatni a diptychonokat. A MERZ vezetője a „fényes” és „sötét” József Attila-koncepció kapcsán kifejtette: a költőről mára szélsőséges megítélések alakultak ki. Az emberek egy része azért nem foglalkozik vele, mert proletár költőnek tartja, másik felük viszont változatlanul jó poétának tekinti. Van, aki a „megkattant” alkotók közé sorolja, szerinte a többség azonban egyáltalán nem olvassa verseit. A tárlatok ötletadója úgy ítéli meg: az emlékév lehetőséget nyújt annak kiderítésére, hogy az önmagát fényesnek és sötétnek látó költő mit üzent az utókornak, vagyis jelenünknek. A kiállításokkal egy időben úgynevezett József Attila-börzét is rendeznek a MERZ Házban: erre magánszemélyektől különböző kiadványokat - verseskönyveket, tanulmányköteteket, emléklapokat, bakelit és CD-lemezeket - gyűjtöttek össze a költőről. Kiállítanak csaknem „egy köbméternyi” József Attila-könyvet is, az installáció darabjait a kiállítás végén meg lehet majd vásárolni. Az emlékévben a képzőművészeti tárlatok mellett további két rendezvénnyel emlékeznek József Attilára - mondta. Áprilisban multimédiás előadást tartanak, amelyen a költő Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című naplóját dolgozzák fel animációs filmes, zenés és énekbeszédes eszközökkel. Később egy József Attila-daikupályázatot hirdetnek. Ez lesz az irodalmárok válasza arra, hogyan látják József Attilát - mondta az ötletadó. József Attila-emlékév