Népújság, 2014. augusztus (66. évfolyam, 175-198. szám)

2014-08-07 / 180. szám

4 NÉPÚJSÁG AKTUÁLIS Ülésezett Szászrégen önkormányzata Augusztus 31-én tartotta havi soros ülését Szászrégen önkormányzata. Egy fontos határozattervezet az ivó­víz árának növelése volt. Ezek szerint az ivóvíz köbméterenkénti ára magán­­személyeknek 3,86 lej jogi személyek­nek pedig 3,11 lej, a csatornázás 3,14 lej, illetve 2,53 lej, az esővíz-elvezetés magánszemélyeknek 0,98 lej, illetve jogi személyek esetén 0,79 lej. Ami a költségvetés kiigazítását illeti, a tanács 300.000 lejt utal ki a tanügyi intézményeknek a szokásos nyári higienizálásra. Az RMDSZ frakcióve­zetője, Nagy András elmondta, hogy ez az összeg nem lesz elég. Ezzel kapcso­latosan azt kifogásolták, hogy a mun­kálatokat ne preferenciálisan, hanem közbeszerzés útján ítéljék oda. A helyi önkormányzat partnerkap­csolatai révén több rendezvényt is tá­mogat. A Görgény-völgyi Fesztivál szervezői részére 25.000 lejt hagytak jóvá. A IX. alkalommal sorra kerülő rendezvényt augusztus 22-24. között tartják. A Hegedűkészítők Egyesületé­nek 20.000 lejt juttat a tanács a máso­dik nemzetközi hegedűkészítő verseny megszervezésére. A rendezvényre a román hegedűkészítők mellett magyar­­országi, olaszországi, svédországi, ja­pán és kínai mestereket is várnak. A versenyre augusztus 20-22. között ke­rül sor. A K' Arte Művelődési Egyesü­let 4.000 lej támogatást kapott a III. „ar­deal” kortárs művészet és kultúra fesztiváljának megszervezésére. Idő­pont: augusztus 11-17. A képviselőtestület jóváhagyta a testvérvárosokba - a moldáviai Ungheni, Nagykőrös, Érd - látogató küldöttségek összetételét. Zöld utat kapott az a kérés is, melyet egy magáncég intézett a hivatalhoz, hogy szabadidőközpontot építhessen a Sós utca 3. szám alatt. Jóváhagyták a Radnótfája utca 2. szám alatti lakóház és terület értékelő jelentését. Itt - a Radnótfáji és Görgényi utcák kereszteződésénél - a hivatal körforgalmat szeretne kiépíteni. Az előtanulmány szerint a munkálatok értéke 1.385.000 lej, ebből 133.000 lej a terület értéke. Az ötlet még 2009-ből származik, tanácsi határozat is van ró­la, de közben nem tudtak megegyezni a tulajdonossal. Az említett helyen egy II. világháborús emlékmű is található, melyet a kellő időben megfelelő helyen kell majd újra felállítani. A városatyák két határozattervezetet elnapoltak, mivel hiányosan voltak előterjesztve. Az egyik a háziállatok tenyésztésének szabályozására és kor­látozására vonatkozott a város A zóná­jában, a második pedig a villanyosz­lopok karbantartását szabályozta volna. A különféléknél említésre méltó Kalabér László hozzászólása, aki több lakos kérését is tolmácsolva a motorbi­ciklik, az ATV-k közlekedésének kor­látozására, illetve betiltására tett javas­latot olyan helyeken, mint például a Kerekerdő, a város körüli mezők, ter­mőföldek, a város utcái. Ugyancsak lakossági kérést tolmácsolt, amikor az esküvőkön a tűzijátékok betiltására tett javaslatot. Ezek nagyban károsítják a város melletti erdők madárvilágát. Zsigmond Zsolt tanácsos a különbö­ző blogokon megjelenő rosszindulatú megjegyzésekre tért ki, azzal kapcsola­tosan, hogy a képviselőtestület jóvá­hagyta azt a tanácsi határozatot, mely kimondja, hogy a bérlők megvásárol­hatják az eddig állami tulajdonban levő földeket. Vagyis, ha van egy házam, udvarom, ami után eddig bért fizettem, ezután a ház és udvar területét megvá­sárolhatom. A tanácsos hangsúlyozta, hogy ez bárkire, bármelyik bérlőre vo­natkozik. Egy másik kérdés, amire ki­tért a tanácsos, a városban rohamosan növekvő bűncselekmények, betörések száma. Javasolta, hogy több térmegfi­gyelő kamerát helyezzenek el a város „kényesebb” pontjain. Maria Precup polgármester asszony válaszában elmondta, hogy jelenleg 24 térmegfigyelő kamera van felszerelve a városban. Sajnos, olyan is van, amit már széttörtek. A városban rendőrség, csendőrség, helyi rendőrök közös cso­portjai járőröznek, sok személyt, köz­tük kiskorúakat is tetten érnek, de egy­két nap után a rendőrség „el kell en­gedje” őket. Fábián András Marosvásárhelyiek II. világtalálkozója Új nyitórendezvénnyel bővült a program Mint arról már korábban is hírt ad­tunk, augusztus utolsó hetében a világ minden táján élő elszármazottakat is Marosvásárhelyre vonzza a Vásárhelyi Forgatag. A marosvásárhelyiek II. vi­lágtalálkozójának létrehozói kedden tartottak újabb szervezői megbeszélést. Erről, illetve a Facebookon elérhető programtervezet bővüléséről Kirsch Attilával, a Forgatag keretében tartan­dó nagyszabású rendezvény ötletgaz­dájával és főszervezőjével beszélget­tünk.­­ A legfrissebb hír az, hogy az au­gusztus 30-31 -én, szombaton és vasár­nap zajló rendezvénynek lesz egy pén­teki nyitórendezvénye. Grossmann Péter, Németországban élő marosvá­sárhelyi származású zongoraművész Oh, zordon szépség című verses össze­állítását tekinthetik meg az egybegyűl­tek a Stúdió Színházban. A pontos idő­pontot az elkövetkezőkben szögezzük le, de mindenképpen a délutáni órák­ban lesz az irodalmi műsor, amely gon­dolatiságában is megteremti a világta­lálkozó hangulatát. Szombat délelőtt 10 órakor a Refor­mátus Kollégium - Bolyai Farkas El­méleti Líceum dísztermében a Fülöp György életpályáját bemutató könyv­vel ismerkedhetnek meg a résztvevők.­­ A könyvbemutató megszervezése azért nagy kihívás, mert bele kell férnie egy órába, ezt követően, 11 órakor ugyanis fórumbeszélgetés kezdődik a Bolyai líceum - Református Kollégi­um udvarán. Ezen a fórumon bárki megoszthatja a résztvevőkkel gondola­tait arról, hogy mit jelent marosvásár­helyiként élni itthon, illetve a nagyvi­lágban. Az eszmecserét két műsorveze­tő irányítja, jelenleg még megbeszélé­seket folytatunk arról, hogy kik töltsék be ezt a fontos szerepet - tette hozzá a főszervező, akitől azt is megtudtuk, hogy a fórum helyszínével a marosvá­­sárhelyiség és bolyaiság összekapcso­lódását szeretnék érzékeltetni. - Az idők során sok marosvásárhelyi szeretett volna a Bolyai líceumba járni, és álma nem vált valóra. Ezen a ren­dezvényen azt üzenjük nekik, hogy őket is éppen úgy várja, fogadja a nagy múltú iskola, mint azokat, akik a diák­jai voltak. A világtalálkozó új mozzanata a Szombaton 13.30-kor induló Bolyai­­túra, amelyen bárki részt vehet. Az érdeklődők az iskolát, a múzeumot, illetve a többi emlékhelyet tekintik meg. A szervezők felkészültek arra, hogy nagyfokú érdeklődés esetén egy időben 4-5 túravezetőt is biztosítsanak. Délután 5 órakor ünnepi gálaműsor kezdődik a Kultúrpalotában. A Sebes­tyén Aba színművész rendezte, 150 perces műsorban számos műfaj képvi­seltetik, a részleteket egyelőre nem árulta el a világtalálkozó főszervezője. 31-én, vasárnap reggel 8.45-kor öku­menikus imára várják a Vártemplomba a marosvásárhelyi történelmi egyházak képviselőit és természetesen a helyie­ket. - Azt szeretnénk, ha nemcsak a főté­ri, hanem valamennyi marosvásárhelyi egyházközség bekapcsolódna a város­unkért mondott imába, ezért minden történelmi egyházhoz ellátogattunk, és meghívtuk képviselőiket az ünnepi együttlétre - mondta Kirsch Attila. Az ökumenikus imát követően hálaadó istentiszteletet, illetve szentmisét tarta­nak a marosvásárhelyi templomokban, a Vártemplomban, a Keresztelő Szent János-plébánián és a Régi Kórház utcai evangélikus templomban 10 órakor, a Bolyai téri unitárius templomban 11 órakor kezdődik a szertartás - tudtuk meg Kirsch Attilától, aki azt is elmond­ta, bár nem várják el, hogy a kiküldött több ezer meghívó címzettje feltétlenül visszajelezzen részvételi szándékáról, a tavalyi rendezvényen regisztráltak kö­zül sokan üzenték, hogy augusztus vé­gére visszatérnek Marosvásárhelyre. Nagy Székely Ildikó Nyáron történt Ebben a nyári kánikulában, amikor hírek hiányában a bolhából is elefántot lehet fölfúj­ni, minden kis információ nagy értéket kap a médiában. Bezzeg száz évvel ezelőtt az újsá­gok alig győzték a híreket utolérni és elhall­gatni. A kettős magatartás oka a kirobbant első világháború. A mozgósítás és lelkesítés, az ellenség ócsárolása és lebecsülése, a kato­nakötelesek muzsikás bevonulása, a hazafias úrhölgyek ápolónői képzésre jelentkező özöne helyet kapott a hasábokon, míg a katonai tit­kok, létszám, haderő harcképessége elhallga­tásra ítéltettek, a hadmozgás iránya csak a már megtörtént harci események után kullo­gott papírra. Vereségről szó sem volt nálunk, annál fényesebb győzelmekről különkiadások­ban. Közben az újságok terjedelme csökkent, mert szükség volt a papírra, pl. a Vásárhelyen megjelenő Székely Napló már csak egy lapon, olykor egy oldalon jelent meg, és itt keveredtek a városi hírek, az elesettek névsora a fogságba esettekével, a menekülteké a fényes hadi virtu­sokkal. Üdvözlő táviratok, akciók, megvoná­sok: hónapról hónapra kevesebb liszt jutott a polgári lakosságnak, meg kellett fékezni a hús­árak égbe szökkenését, amire a mészárosok és hentesek sztrájkkal feleltek, napokig nem tettek ki húst a vásárlóknak A városi rendőrkapi­tány időről időre közzé­tette a városháza hivata­los árszabását, amit lehe­tetlen volt betartani. A polgármesteri hivatal segélyeket osztott az itthon maradottaknak az üzletek előtt tömegverekedés tört ki, ha vala­hová áru jött. Bernády főispán és a város alpolgármeste­re, Nagy Imre rendszeresen járt Budapestre a belügyminisztériumba és a nagyobb cégekhez, ahol megpróbált lisztet, kávét, cukrot, szenet, kokszot, legalább szénport szerezni télire. A bankok nem hiteleztek többé, sőt megpróbál­ták behajtani kölcsöneiket, amelyekkel eladó­­sították Marosvásárhelyt. így aztán félbema­radtak a megkezdett építkezések, dugába dől­tek a nagy tervek, pl. a kórházépítés. Ezt a kór­házat Bernády a Kosárdombon képzelte el, közel a kadétiskolához. Akkor nem lett belőle semmi, a téndeket a világháború befejezése után közel két évtizeddel, 1937-ben vették elő újra és kezdődött meg a szokott huzavonával a kórházépítés, amit már csak egy újabb világ­háború elején fejeztek be. Ez lett a „régi" nagykórház. 1914-ben csak a Szentgyörgy utcai régi kórház állt a bete­gek rendelkezésére, meg egy ideiglenes járványkórház. A két másik kórház a hadseregé volt a Sándor János (ma Dózsa György utcai járványkórház) utcában, és az István király úti (ma Marinescu utcai ortopédia). Viszont rög­tön a háború elején lefoglalták a közigazgatá­si tanfolyam épületét (amit később mi, maiak úgy ismertünk mint a Szakszervezetek Műve­lődési Háza) és a Római Katolikus Gimnáziu­mot (Unirea líceum), a lányiskolát (ma Petru Maior egyetem épülete), s így a lányok a Kul­túrpalotába jártak órára. A fiúkat pedig össze­vegyítették a ref. kollégiumistákkal. Igaz, már 17 évesen is lehetett jelentkezni önkéntesnek a hadseregbe, s ha élve megúsztad nyárig, rend­kívüli hadi érettségit tehettél. A szorult helyzet­re való tekintettel már a lányokat is felvették a gimnáziumba nappali hallgatóként, nem csu­pán magántanulóként. Egy eset külön is figyelmet érdemel. Désy Zoltán parlamenti képviselő volt, Maros- Torda ellenzéki képviselője, aki már túl volt a népfelkelői koron, mégis bevonult huszárként, és egy hősies roham élén el is esett. Hónapo­kig folyt a találgatás a sajtóban: életben van? fogságba esett? hol van a sírja? Ki tud róla valamit is hitelt érdemlően? Aztán kiderült az igazság, és háború végén pártja, a Független­ségi Párt hazahozta hamvait, és a Kerepesi temetőben kapott díszsírhelyet. (Különben Désy Zoltán félelem nélküli honatya volt, még miniszterelnököt is buktatott, Lukács Lászlót, választási csalásainak leleplezésével.) És voltak akciók: hadikölcsönjegyzés,­ ara­nyért vasgyűrűt, harangokból ágyút... Renge­teg nélkülözés, halál, minden családot felkere­sett a postás egy fájdalmas hírlevéllel, sebe­sültek, eltűntek, csonkák egy életre megnyo­­morodottak Vitézségi érmek és egyenruhák melyeket 1919-től kezdve nálunk felé nem volt tanácsos jelöltem. Csütörtöki kimenő - Sebestyén Mihály rovata - 2014. augusztus 7., csütörtök A replika jogán El kell temetnünk Petőfi Sándort! Becsületsértő kijelentésektől sem riadva vissza­élcelődik a Népújság hasábjain nevemmel és életutammal Spielmann alias Se­bestyén Mihály. Kétflekkes írása, szellemeskedésein és jópofás­­kodásain túl, vagdalkozásban merül ki. Sokak szerint válaszra sem méltó. De Petőfi Sándor és a magyar olvasó ennél többet érde­mel. A Magyarok Világszövetsé­gének Elnöksége 2010 februárjá­ban emelte Petőfi Sándor hamvai méltó eltemetésének ügyét, a nemzeti kegyelet megadásának kötelezettségét az elsőszámú nemzetpolitikai feladattá. Én magam Petőfi Sándor eltű­nésének 161. évfordulóján ennek alapján fogalmaztam meg nyilvá­nosan a Petőfi hamvai ügyével kapcsolatos credómat: „Petőfi Sándor halálának kér­dése nem irodalomtörténeti kér­dés. A legnagyobb magyar költő halála körülményeinek tisztázása a magyar nemzet méltóságának és önbecsülésének kérdése! Ha valóban megtalálták Petőfi Sán­dor földi maradványait, akkor azok temetetlen voltukban égbe kiáltanak! A magyar nemzet pe­dig haladéktalanul és méltó mó­don el kell temesse őt a haza földjébe! Ha nem Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő, akkor azokat keresni kell. És ad­dig kell keresni, amíg meg nem találják. Majd ugyanúgy, a leg­nagyobb magyar költőnek kijáró végtisztességgel el kell temetni őt! Tudom, hogy minden magyar város versengeni fog érte! Ezért vallom és hirdetem: Pe­tőfi Sándor halálának tisztázása és Petőfi Sándor méltó eltemetése a XXI. századi magyar élet meg­kerülhetetlen ügye, egy új ma­gyar kultúrpolitika origója, egy felemelkedést szolgáló magyar nemzetpolitika sarokköve, a ma­gyar nemzeti lét erkölcsi alapve­tése. ” Idén, a fehéregyházi csata 165. évfordulóján a következőket mondtam Budapesten, a Hősök terén: „Annak a valószínűsége, hogy Barguzinban ne Petőfi Sándor hamvait tárták volna fel, kisebb, mint egy a háromezermil­­liárdhoz. A 3.000 milliárd pedig több mint százszor több annál, mint ahány ember a föld nevű bolygón összesen, az elmúlt 12.000 évben élt. Ahhoz tehát, hogy a távoli Szibériában 25 év­vel ezelőtt a Morvai Ferenc ve­zette expedíció Petőfi Sándor hamvait tárta fel, kétség nem fér. Ettől még lehet DNS-vizsgálatot is végezni, összehasonlítva a köl­tő hamvait édesanyjának földi maradványaival. Ám ez csak ar­ra lenne bizonyíték, hogy a Kere­pesi úti temető Petrovics-sírjában még továbbra is ott vannak Hrúz Mária hamvai. (!) Befejezésként felolvasom Pető­fi Sándor 22 éves korában írt Felhők ciklusának utolsó, 66. versét, melynek címe: Átok és áldás. Lehet, hogy ez a vers köze­lebb visz a Petőfi-titok megérté­­séhez? Á­TOK ÉS ÁLDÁS Legyen átok a földön, Hol ama fa termett, Amelyből énnekem Bölcső készíttetek; Legyen átkozott a kéz, Mely e fát ülteté, És átkozott az eső s a napsugár, Mely efát felnövelte!...­­ De áldás légyen a földön, Hol ama fa termett, Melyből nekem majd Koporsó készül; Áldott legyen a kéz, Mely e fát ülteté, Áldott az esős a napsugár, Mely e fát felnövelte! Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt Add meg Petőfi Sándornak a végtisztességet, add meg neki a nemzet kegyeletét, óh ma élő magyar nemzedék, és véget ér az átok, mely Világost, Trianont, a kommunizmust és a globa­­lizmust hozta Rád, és Áldás leszen életed — MAGYAROR­SZÁG! Áldás leszen életed - MAGYAR NEMZET! ” Felhívom Spielmann alias Sebestyén Mihály figyelmét arra, hogy amit az MTA sza­badkőműves befolyásoltságá­val kapcsolatban az én számba ad, azt én soha nem mondtam. Ezért felszólítom őt, hogy kö­vessen meg engem jó hírnevem rontásáért és rágalmazásért. Ami pedig az erdélyi örmény családnevemmel való élcelődését illeti, felhívom a figyelmét arra, hogy sem nekem, sem azonos nevű atyai felmenőimnek, Patrubány Miklós szépapámtól édesapámig - akik valamennyien ott nyugszanak a marosvásárhe­lyi római katolikus temetőben, a családi kriptában — senkinek sem kellett nevét magyarosítania, ör­mény eredetét lepleznie azért, hogy jó magyar lehessen. Aján­lom ezt a zsidó Spielmann alias Sebestyén Mihálynak is, mint követendő magatartást. Patrubány Miklós István Ádám, a Magyarok Világszö­vetségének elnöke

Next