Népújság, 2014. november (66. évfolyam, 252-276. szám)
2014-11-25 / 272. szám
8 NÉPÚJSÁG Emerenc: nosztalgia a szeretet iránt A november 18-ai felújításon láthattam azt az előadást, mellyel a színház és a közönség Farkas Ibolya művésznőt ünnepelte 55 éves pályafutása alkalmából. Úgy látszik, minden nagyobb művész megadja a lehetőséget a közönségnek, hogy újra és újra felfedezhessék. Szabó Magda Az ajtó című előadásában ő Emerenc. De ki is ez a furcsa lény? A maga vad és szelíd, esendő és tündéri, szomorú és izzó lényével az emberi élet mélyébe hatol. El tudja fogadni az elfogadhatatlant. Micsoda titka lehet? Teljes mélységében ábrázol, odavonzza a drámai csendet, az oldott nevetést, ott van az emberi sors minden szépsége és tragikuma. Emerenc a művésznő egyik legnagyobb, döbbenetes erejű alakítása. Mennyi erőből és gyengeségből áll egy ember ríme, a játék korunkhoz is küldhet üzenetet. Hatásosan, megrendítő erővel. Betegség? Abban az életben nem lehet feloldódni, de nem a pusztító kór miatt, hanem mert az értelmesebb élet, a menekülés lehetősége nagyon is szűkös korlátok közé szorul. Ez a távlattalanság öli meg a lelket. Nosztalgia a szeretet iránt? Ennek a vágyódásnak a fájdalma érinti meg leginkább lelkünk. Igen, a nagyobb karambol a közöny, amely közömbösíti az emberi érzéseket és kapcsolatokat. Emerenc: fanyar, finom, elegáns. Keserű és bölcs, fanyar bölcsesség. Torokszorító önhalál. Nem hős és nem mártír. Ember, s mily büszkén hangzik ez a szó! Farkas Ibolya olyan művész, aki egy kicsit igazán belehal minden szerepbe, így láthatjuk a legnagyobbat: az azonosulás csodáját. Önmaga szívdobbanását erősíti fel szinte hallhatóvá! Rejtelmes játéka a léleknek: borzongató lélekjáték. Az előadásnak vége. Emerenc eltűnik, és marad az emlék, amit megőrzünk belőle. Egy mosoly, megrendülés, egy gondolat. A múlt terhét viselő jelen és sok töprengenivaló. A művésznő mindig teljes bedobással játszik. Talán ez etikai kérdés. A lelki erőnlét kulcsa pedig talán a hit, hogy az igazi színház életben marad. Az igazi nagyság jele az egyszerűség. Embernek és művésznek egyaránt kiváló. Furcsa áramkörbe kerülünk: a művészet bűvölete ez. Láthatatlan sugár. Két iszonyú nehéz feladat van: nevetni és sírni. De milyen az igazi nevetés? És milyen a sírás? És ami a kettő között van? A teljesség? Lábujjhegyre állva nem lehet megnőni, belülről kell. Adni vagy nyújtani? Nagyon nagy különbség. Az utóbbiban benne van az adás összes variánsa. Drága művésznő! Köszönjük mindazt, amit nekünk nyújt. Remélem, még sokszor tapsolhatunk újabb és újabb szerepekben nyújtott alakításaihoz. Ehhez kívánunk egészséget és töretlen alkotókedvet! Vígh Katalin Kezelésre ütemeztek be az onkológiára, Lázár Gabriella doktornőhöz, az analízisek elvégzése után. A doktornő hosszas kezelést javasolt. Azért fordultam az újsághoz, és azért írom ezt a pár sort, hogy a kedves olvasók tudomására hozzam: nem találkoztam még egy Tiszta szívvel olyan orvossal, mint Lázár doktornő, aki türelemmel, kedvesen és önfeláldozóan törődött velem. Kivizsgálásomat szemmel követte, majd utólag, gyógyulásom érdekében, beindította a kezelést. Nagy meglepetésemre szolgált az orvosnő és az asszisztensnő odaadása. Bizony, ezt a hozzáállást nemigen tapasztaltam mások részéről. Mindenütt, ahol voltam, csak a sietséget és a durva beszédet tapasztaltam a betegekkel szemben. Azt szeretném, hiszen az lenne a természetes, ha a betegeket minden orvos ilyen tisztességesen kezelné az onkológián. Dobos Márton Két évvel ezelőtti kezdeményezésem, miszerint valamilyen formában illemtanra volna jó tanítani a kamaszkor küszöbén lévő diákokat, meghallgatásra talált a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület tagjainál. De meghallgatásra talált aztán kész javaslatunk akkor, két évvel ezelőtt Márton Csilla és Bölöni Mária, most meg István Gizella, a marosvásárhelyi Református Kollégium akkori, illetve mostani kilencedik osztályainak osztályfőnökeinél is, így aztán az idén is jó kedvvel láttunk hozzá, hogy megszervezzük a kétfordulós eseményt, amelynek mottója: így viselkedj!. Az első fordulóban osztályfőnöki órán előadást tartottunk az illedelmes viselkedésről, két héttel később, november 14-én a második forduló a tulajdonképpeni versenyt foglalta magában. Itt a diákok egy 20 pontos tesztlap kérdéseire válaszoltak, majd következett a gyakorlati rész, ahol a tételeken szereplő helyzetgyakorlatokat próbálták megoldani, illetve bemutatni. Szívesen hallgatták előadásomat, amelyben arra vezettem rá őket, hogy figyeljenek pár alapvető illemszabályra nem csupán ünnepi alkalmakkor, de a hétköznapokban is. Hisz viselkedésük alapján nemcsak őket, hanem a családjukat, a barátaikat, az iskolájukat ítélik meg az emberek. Tiszteljék a másikat, annak másságát, ők maguk pedig kedvesek, udvariasak, figyelmesek, mosolygósak, tisztelettudóak legyenek. A szünetben kolléganőimmel alig győztünk válaszolni a diákok kérdéseire, meghallgatni az általuk így viselkedő, összegyűjtött, illemmel kapcsolatos sok közmondást és velük közösen értelmezni azokat. Az első díjat a csupa fiúkból álló „R-Day” csapat nyerte, amelynek tagjai Mészáros Dávid, Szántó Illés László, Márton Zoltán, Dinu Alfréd, Szakács Levente-István és Hajdú Edmond Attila voltak. Az első három nyertes csapat pénzjutalomban részesült. Végül közös kiértékelőre is sort kerítettünk. Megegyeztünk abban, hogy jó volt, hasznos volt ez a vetélkedő. Tehát jó talajba hullott tanításunk, bevallották, a felkészülési időben sűrűn használták az internetet, levették könyvespolcaikról az idevágó könyveket. Viszszaigazolódott állításunk és meggyőződésünk, hogy bizony a mai gyerekek is igénylik a jó modorra való nevelést, foglalkoztatja őket a téma. Sokan már azt szerették volna tudni, szervezünk-e máskor is ilyen és ehhez hasonló vetélkedőket, de azt is, hogy milyen más tevékenységeket folytat és szervez egyesületünk. Érdeklődésüket biztatásnak, köszönetnek vettük. Mi is kívánjuk nekik, hogy a különböző viselkedési formákat hasznosan tudják kamatoztatni életük folyamán bármely helyzetben, gólyabáljukon pedig viselkedésükkel kiváljanak társaik közül, hogy érezzék, mások is követik példájukat, hogy figyelnek rájuk. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében Fogarasiné Bereczki Irma NYILVÁNOSSÁG 2014. november 25., kedd Tiszaszentimreiek Nyárádszentimrén A jobbágyfalvi Seprődi János Kórustalálkozó ráadásaként, egy jókedvű est után, alig kipihenve magunkat, Nyárádszeredából a kisbusz elindult felfelé. Az útirányító kis kütyü hamar letérőt jelzett, de azt nem, hogy köves az út. A buszbelieket nem zavarta a lassú haladás. Inkább a felröppenő fácánkakas hívta fel magára a figyelmet. „Aztán kakas” minősítést meg is kapta, a meghúzódott férfiak nemtetszésére. A bemelegített új vendégház illendően díszítve várta a vendégeket. A harangok szólítására hamarosan zsúfolásig telt a terem. A helybeliek apraja és korosai is különösen sokan eljöttek a vasárnapi imára. Az itteniek és a dalkör együtt éneklésével a zsoltáros énekek betöltötték a vendégházat. Az istentisztelet alatt a tiszteletes úr boldogan szemlélte a vendégeket és a híveket, köszöntötte őket, és felkért pár alföldi dal eléneklésére. Mucza Ágnes dalkörvezető bemutatta a dalosait és a dalkör történetét. Az áldást követően együtt kivonultunk a templomkertbe, ahol megkoszorúzták Szent Imre herceg mellszobrát. A felcsendülő himnuszok, az egy hon, együvé tartozás ölelte át a körbeállókat. A nyárádmentiek, szokásukhoz híven sok finomságot feltálalva, megkínálták a vendégeket, mialatt az ismerkedések is megestek. A község polgármestere mint Nyárádszentimre szülötte és lakosa üdvözölte a vendégeket, ismertetve velük a bekecsaljai községet falvaival együtt. A pálinka, bor, almaié és finomabbnál finomabb kalácsok fogyasztását követően indulni kellett a Kis-Küküllő mente pár falvába. Kibéden a Seprődi János szobránál lerótt tisztelet, Szentistvánon a szobor megcsodálása, Erdőszentgyörgyön a kazettás templom megtekintése és Rhédey Claudia szerelmi történetének meghallgatása után a téli este máris ránk köszöntött. Indulni kellett a pihenő felé. Erdélyből e kis szelet szeretetet és csodálatot, nem titkolt keserűséget fakasztott újra meg újra még a visszatérők körében is. Szakács M. Endre Köszontjuk a Kökényest Dicsőszentmártonban november 18-án újra megtelt a Magyar Közművelődési Központ. A Kis-Küküllő Alapítvány kuratóriumának meghívására fellépni készült a Kökényes táncegyüttes. Várakozó hangulatban beszélgettem Fodor Józseffel, a Traian Általános Iskola aligazgatójával, aki jelenleg a táncegyüttes vezetője is. Tőle tudjuk, hogy az együttes idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját (10 éve alakult iskolai keretben, és kilenc éve mint önálló táncegyüttes működik). Az együttesnek jelenleg 110 tagja van és három csoportban működik: Nagy- Kökényes, Kis-Kökényes, Apró- Kökényes csoport. Koreográfusa Varó Huba néptáncmester, aki immár városunk lakóinak hűséges barátja. Fodor József köszöntötte a szépszámú közönséget, majd bevonultak a Kis-Kökényes csoport táncosai (12 pár). Elkezdődött egy gazdag és nívós táncbemutató, küküllőmenti táncrendet, magyarós táncrendet, györgyfalvi táncrendet és mezőségi táncrendet láthattunk. Kit és mit dicsérjünk? A fegyelmezett és beleéléssel előadott műsorszámokat, a gyönyörű népviseletet, a szülők és nevelők hozzáállását, a közönség lelkesedését? Igen, mindeniket. Megismerhettük a nevelők és tanulók közös munkájának gyümölcseit egy másik területről is, nevezetesen azt, hogy amíg a táncosok átöltöztek, a keletkezett szünetekben remek irodalmi szövegeket hallhattunk a Traian Általános Iskola tanulóinak tolmácsolásában (Nógrádi Gábor, Balogh József és Devecseri László szerzőktől). Hadd említsük meg a tanulók nevét szereplési sorrendben: Szőke Renáta, Szilágyi Tímea, Váradi Sándor, Izsák Tímea, Kovács Enikő, Antal Laura, Ádám Noémi, Dobai Gabriella. Köszönet Csíki Gyöngyi magyar szakos tanárnőnek, hogy rövid idő alatt jól megválasztott szövegeket nyújtott át a tanulók által a hallgatóságnak. A műsor végén Fodor József tájékoztatta a közönséget a táncegyüttes további fellépéseiről: december 22-én két táncjátékot mutat be a Nagy-Kökényes, december 27-én a hagyományos gálaműsor következik, ahol mindhárom csoport fellép. Néhány adathoz még hozzájutottunk: a Kökényes táncegyüttes támogatói a szülők, a Communitas Alpítvány, a Szülőföld Alapítvány, az ALKÍSZ és a dicsői unitárius egyházközség. Hadd említsük meg azokat, akik szívvel-lélekkel segítették egykor és most is az együttes fennmaradásáért végzett munkát: Fazakas Vencel, Incze Csaba, Orbán Csaba, a Barabás család, a Gáspár család, a Molnár család és még sokan mások. Köszönjük a Kis-Küküllő Alapítvány kuratóriumának a szervezőmunkát, a Kökényes táncegyüttesnek a szép műsort, amely megerősít abban, hogy „nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett”. Szlovácsek Ida