Népújság, 2023. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2023-01-20 / 16. szám

4 NÉPÚJSÁG _____________________________________________________AKTUÁLIS _______________________________________________2023. január 20., péntek Beszélgetés Tóth László Csíkszeredai főkonzullal „Kultúránk egy kis szeletéről sem szabad lemondanunk” Mint az oly sokszor elhangzott, e hétvégén ünnepeljük a ma­gyar kultúra napját. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulá­tusa - hagyományaihoz híven - ez évben is kulturális eseményt szervez ezen alkalomból Marosvásárhelyen: egy rendkívüli klasszikus zenei hangversenyt, amelyre a Kultúr­palota nagytermében kerül sor január 22-én, vasárnap 18 órai kezdettel. A koncerten a budapesti származású Hamar Zsolt karmester vezényel, közreműködik két, Marosvásárhelyről el­származott szólista: Dávid Tamás (Basel, Budapest) hegedű- és Székely Attila (Berlin) zongoraművész. Kísér a Marosvásár­helyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara és a Maros­széki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar (karnagyok: Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera). A hangversenyen Bartók Béla: 1. rapszódia hegedűre és zenekarra, Liszt Ferenc: 2. A- dúr zongoraverseny, Bartók Béla: 2. rapszódia hegedűre és zenekarra és Kodály Zoltán Galántai táncok című műveit hall­hatja a közönség. Kaáli Nagy Botond A közelgő koncerttel, illetve a magyar kultúra napjával kapcsola­tosan Tóth László Csíkszeredai fő­konzullal beszélgettünk. A Csíkszeredai konzulátus a diplomáciai jellegű, illetve az állampolgársági ügymenettel, honosítással kapcsolatos tevé­kenységei mellett számos kultu­rális eseményt is szervez Csíkszeredában és más erdélyi városokban egyaránt. Szervezői szemszögből miért fontos ez a konzulátus, illetve a főkonzul számára? - Bár főkonzulátusunk elsődle­ges tevékenysége a klasszikus kon­zuli feladatkörökhöz kötődik, mint minden külképviseletnek, nekünk is vannak kulturális diplomáciai fel­adataink. A diplomácia egyébként mindig használta a kultúra eszköz­tárát, az évszázadok során igazából csak a formai keretek változtak meg. Ami engem illet, hiszem Szé­chenyi igazát, amikor úgy fogalma­zott, hogy a kiművelt emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Azt gondolom, hogy nemzetünk megmaradásában - és ez különösen igaz a külhoni magyarságra - kulcs­szerepe van a kultúrának. Annak, hogy az irodalomban, zenében, kép­zőművészetekben képesek voltunk kimagaslót alkotni, és annak, hogy mindig voltak közöttünk olyanok, akik ezt az értéket megbecsülték és megőrizték. Tudta ezt Széchenyi, de tudta Bernády is, aki azért építtette a Kultúrpalotát, benne a gyönyörű nagyteremmel, és azért hozott létre értékes képzőművészeti gyűjte­ményt, mert hitte, hogy általuk a polgárság műveltebb lesz, jobbá fog válni, olyanná, amely előbbre viheti a közösség, a város ügyét. Ön, csakúgy mint elődje, ma­rosvásárhelyi származású. A magyar kultúra napjához köze­ledve - ennek a fényében is -je­lentett-e valamit Ön számára, és ha igen, mit jelentett élete, hiva­tása során a marosvásárhelyi, erdélyi származás, neveltetés? -Az, hogy Erdélyben születtem, hogy itt nevelkedtem, hogy Maros­­vásárhelyen végeztem iskoláimat, a családi közeg után a legtöbbet je­lenti számomra. Túlzás nélkül állít­hatom, hogy egész életpályámat - a családalapítástól a szakmai kitelje­sedésig - alapjaiban határozta meg. És ezen az sem változtatott, hogy időközben a felsőfokú tanulmányok elkezdése miatt Budapestre kerül­tem, majd ott alapítottam családot, és elindultam a szakmai életpályán. Azt gondolom, hogy a nagyon mély, erős kötődés a szülőföldünk, a gyermeki otthonunk iránt különö­sen jellemző ránk, erdélyiekre, ezt magamon, családomon és környe­zetemben egyaránt tapasztalom. És hiszem, hogy ennek a kötődésnek rendkívüli megtartó ereje van. — A konzulátus által szervezett idei magyar kultúra napi ese­mény egy klasszikus zenei kon­cert a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Miért esett a választásuk ez évben egy ilyen jellegű eseményre? - Főkonzulátusunk igyekszik aktív szerepet vállalni a székely­­földi kulturális életben. Számos ön­álló eseményt - könyvbemutatókat, kiállításokat, koncerteket - szerve­zünk, és még többnek vagyunk együttműködő partnerei helyi civil szervezetekkel, önkormányzatok­kal. Ezek közül kiemelkedik a ma­rosvásárhelyi, kultúra napi komolyzenei hangverseny. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, arra emlé­kezve, hogy Kölcsey Ferenc 1823- ban ezen a napon tisztázta le, azaz fejezte be a Himnusz kéziratát. Ez különleges nap minden magyar szá­mára, egyben lehetőség, hogy fel­idézzük kimagasló szellemi és tárgyi örökségünket, magyar kultú­ránkat. Jómagam 2017 végén fog­laltam el hivatalomat, és az egyik első eseményünk a 2018. januári hangverseny volt, Rost Andrea fő­szereplésével. Az alkalomhoz ke­restünk témát, és a komolyzenére esett a választásunk, Lisztre, Bar­tókra és Kodályra, akik világszín­vonalat alkottak a műfajban. Az esemény óriási sikert aratott, renge­teg pozitív visszajelzést kaptunk, így már nem is volt számunkra kér­dés, hogy ha kultúranap, akkor hangverseny a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. - A budapesti karmesteren kívül a meghívott művészek marosvá­sárhelyi származásúak. Tekint­hető-e ez egyfajta egyetemes üzenetnek is? Hogy bárhol is szülessünk, majd éljünk és sze­rezzünk hírnevet, elismerést, a gyökereink fontossága megkér­dőjelezhetetlen? Igen, ez abszolút tudatos vá­lasztás, egyrészt, ahogy a kérdésben is megfogalmazta, a gyökerek fon­tosságának hangsúlyozása, más­részt annak megmutatása, hogy ma is képesek vagyunk szépet, mara­dandót alkotni. A vasárnapi hang­versenyen fellépő Dávid Tamás hegedűművész és Székely Attila zongoraművész Marosvásárhelyen született, a Művészeti Líceumban tanult, és megállta a helyét Európa sok neves színpadán. Ahogy a Szo­­vátán működő, szovátai és felső­­nyárádmenti gyermekekből álló Kodály énekkar is, amely több nívós nemzetközi verseny első díjazottja. Mindannyian Marosvásárhely, a Székelyföld hírnevét öregbítették, legyünk büszkék rájuk, teljesítmé­nyük pedig töltsön el bizakodással és jövőbe vetett hittel. Milyen szempontok alapján állították össze a koncert reper­toárját? A szervezők dolga volt ez, vagy a meghívott művészek ajánlották a műsorrendet? Eset­leg mindkettő? A repertoár összeállítása művé­szi feladat, ebben mi laikusok va­gyunk. Annyiban talán mégis részt vettünk benne, hogy mint szerve­zők, arra kértük az előadókat, hogy magyar zeneszerzők műveiből vá­logassanak, hiszen mégiscsak a ma­gyar kultúra napja alkalmából sorra kerülő eseményről van szó, és ahogy korábban is említettem, évek óta kifejezett célunk, hogy ezen ese­ményen nagy zeneszerzőink művei szólaljanak meg napjaink kiváló előadóművészeitől, így Bartók, Ko­dály és Liszt művei mellett hallható lesz majd Kocsár Miklós és Karai József egy-egy rövid kórusműve is. Nem éljük a legnyugodtabb napokat a jelenlegi geopolitikai helyzet, a fenyegető gazdasági válság miatt - és ez, ha nem is azonnal nyilvánvaló, de a művé­szeti életen is érezteti a hatását. Ilyen időkben mi az Ön, illetve az Ön által képviselt intézmény üzenete a magyar kultúra nap­ján? - Egy adoma szerint valamikor a második világháború idején a brit parlamentben azt javasolták, hogy vonják el a kultúrára szánt költség­­vetési forrásokat, és fordítsák hadi kiadásokra. Válaszként a miniszter­­elnök, akit Winston Churchillnek hívtak, visszakérdezett: de hát akkor mért harcolunk? A történé­szek vitatják, hogy egyáltalán leját­­szódott-e ez a jelenet, lényegét, üzenetét tekintve ugyanakkor sokat­mondó, és véleményem szerint idő­szerű, egyben válasz a feltett kérdésre. Az az üzenetünk, hogy a szomszédban zajló háború, az abból fakadó gazdasági nehézségek, a mindennapi életünket megnehezítő áremelkedés sem vezethet oda, hogy lemondjunk kultúránknak csak egy kis szeletéről is, hogy fel­lépési lehetőségek nélkül hagyjuk kiváló művészeinket, vagy enged­jük elsorvadni kulturális intézmé­nyeinket és társulatainkat. Arra biztatok mindenkit, hogy jöjjön el a vasárnapi hangversenyre, látogassa a vásárhelyi filharmónia koncertjeit, és legyen aktív részese a város kul­­­turális életének. A gyorshajtás a balesetek fő okozója (Folytatás az 1. oldalról) a tapasztalatok alapján nagy sebes­séggel közlekednek az ott áthajtó gépkocsivezetők. Az egyik helyszín a főút azon szakasza, amely a hely­ség marosvásárhelyi bejárata és a Kútalja utcai kereszteződés között van, a második a főút és az Építész utca kereszteződésének a környéke (a rendőrőrs székhelye előtti rész), a harmadik pedig a község központ­jából a Szászrégen irányába haladó részen az Egyesülés és a Kultúrház utcák közötti szakasz. Amennyiben a gépkocsivezető nem hajt gyorsabban, mint az adott szakaszon megengedett sebesség (50 km/h), a digitális kijelzőn meg­jelenik a köszönöm szó, az 50 km/h sebességet meghaladó járműveze­tők esetében pedig a kijelzőn meg­jelenik a sebesség, amivel az illető közlekedik, a gépkocsi rendszáma, valamint a Lassíts! felhívás. A be­ruházást a marosszentgyörgyi ön­­kormányzat finanszírozta annak érdekében, hogy biztonságosabbá váljon a községbeli közlekedés. A­ lóradarok felszerelését jelenleg nem teszi lehetővé a törvény Sófalvi Szabolcs, Marosszent­­györgy polgármestere lapunknak el­mondta, évek óta kérik az Országos Útügyi Hatóságot, hogy engedé­lyezzen néhány olyan beruházást, amelyeknek köszönhetően csökken a balesetveszély a szóban forgó út­szakaszon. Mint mondta, öt évvel ezelőtt kezdeményezték, hogy még több át­járóhoz szereljenek villanyrendőrt, például az Északi utcánál és az Egyesülés negyednél lévőkhöz is, de ezeket nem hagyták jóvá, csupán azt az ötöt, amit immár több mint másfél éve sikerült is üzembe he­lyezni. Ugyanakkor készítettek két tervet, aminek értelmében okos jel­zőlámpákkal látnák el a municipi­­umi temetőnél lévő elágazást, illetve ugyanezt szeretnék a főút és az Építészek utca kereszteződésénél is, ahol legutóbb is egy elég súlyos baleset történt, azonban egyelőre várják, hogy az Országos Útügyi Hatóság rábólint-e vagy sem ezekre.­­ Mindezekkel párhuzamosan se­bességkijelzőket is szereltünk, mivel úgy látjuk, hogy a sebesség a balesetek fő okozója. A közlekedési rendőrség álláspontja az volt, hogy ahol eddig üzembe helyezték, ott hatékonynak bizonyultak ezek a ki­jelzők, és más települések példája is azt igazolja, hogy hatással vannak a sofőrökre. Három helyszínre szerel­tünk sebességjelző pannókat, azokra a szakaszokra, ahol a leg­gyorsabban szoktak hajtani a gép­kocsivezetők. Korszerű kijelzőkről van szó, amelyek nemcsak a sebes­séget jelzik, és felszólítják a sofőrt, hogy lassítson, hanem megjelenik az illető jármű rendszámtáblája is - mutatott rá a község vezetője. A hír hallatán a közösségi olda­lon sokan vetették fel a kérdést, hogy az egyszerű figyelmeztetés helyett miért nem szerelnek állóra­darokat a marosszentgyörgyi főútra, hogy a nagy sebességgel száguldó­kat meg is tudják bírságolni. A pol­gármester ennek kapcsán elmondta, ők is úgy látják, hogy az állóradarok felszerelése és a bírság hozna valós megoldást abban, hogy lassításra bírják a sofőröket, azonban sajnos a jelenlegi romániai jogszabályok nem teszik lehetővé ezeknek a hasz­nálatát. Forgalmi dugókhoz vezetne, ha mindenik átjárót villanyrendőrrel látnák el Amint arról már több ízben be­számoltunk, a marosszentgyörgyi önkormányzat évek óta kérte, már a sokat vitatott betonfal felállítása előtt is jelezte az Országos Útügyi Hatóságnak, hogy a gyalogosok biztonsága érdekében villanyrend­őrt kellene szerelni az országúti át­járókhoz, mivel nagy a forgalom, sok az átkelőhely, a gépkocsiveze­tők nagyon gyorsan hajtanak, emiatt nagy a balesetveszély. A Maros­­szentgyörgyöt átszelő országúton több mint tíz gyalogátjáró van, vi­szont végül ezek közül csupán ötöt látott el másfél-két évvel ezelőtt gombnyomásos jelzőlámpával egy forgalmi tanulmány alapján az Or­szágos Útügyi Igazgatóság, azokat, ahol a legtöbb gyalogosgázolás tör­tént az elmúlt években. Gombnyo­másos villanyrendőrt szereltek a te­lepülés Marosvásárhely felőli bejáratától mintegy 300 méterre lévő átjáróhoz, az óvoda-bölcsőde épületénél lévőhöz, ahol nap mint nap sok gyerek kel át az úttesten, a polgármesteri hivatalnál lévő átke­lőhöz, a községközpontban a busz­megálló szomszédságában lévőhöz, valamint az Állomás és Sóskút utca közelihez, ahol az évek során több halálos baleset is történt. A gépko­csivezetők azonban számtalanszor jelezték, hogy a két sávot elválasztó betonfal miatt, elsősorban sötétedés után, nagyon nehezen lehet észre­venni az úttestre lelépő gyalogoso­kat, emiatt rendkívül balesetveszélyesek azok az átjárók, ahol nincsen villanyrendőr. Kérdé­sünkre, hogy mivel indokolta az út­ügyi hatóság a döntését, miszerint az átjárók csupán egy részét látták el villanyrendőrrel, Sófalvi Sza­bolcs elmondta, az volt a hatóság ál­láspontja, hogy ne akadályozzák a forgalom fluiditását, ugyanis a lép­­ten-nyomon, minden átjáróhoz fel­szerelt villanyrendőr forgalmi dugók kialakulásához vezetne.

Next