Népújság, 2023. július (75. évfolyam, 147-172. szám)
2023-07-13 / 157. szám
6 NÉPÚJSÁG ____________________________________________________ HARMÓNIA____________________________________________ 2023. július 13., csütörtök A legszebb és a legnehezebb Út a karmesteri pódiumig A marosvásárhelyi származású Vass András karmester, aki Magyarország egyik vezető zenekarát, a pécsi Pannon Filharmonikusokat vezényli, és munkáját egyre nagyobb elismerés övezi, nemrégiben F. J. Haydn oratóriumát, A Teremtést vezényelte szülővárosában. A zeneirodalom egyik legjelentősebb művének tartott darab a Jubilate Alapítvány által indított Oratórium projekt révén jutott el Marosvásárhelyre. Döbbenetes erejű, sodró, a közönséget mélyen megérintő előadás volt, a színpadot zsúfolásig megtöltő előadói szívből-lélekből közvetítették a világ kezdetének magával ragadó élményét. Hangos sikere ellenére az oratórium sokkal több nézőt, hallgatót érdemelt volna. Bodolai Gyöngyi A hangverseny előtt Vass András karmesteri pályájáról, a megrázó erejű hangverseny létrejöttéről faggattam. - Hogyan lett karmester? Pont ebben a teremben, ahol most ülünk ért az a hatás, amely ezt kiváltotta bennem. Még kisiskolás lehettem, amikor a vásárhelyi szimfonikus zenekar Prokofjev Ötödik szimfóniáját adta elő, és én aznap este - bár nagyképűen hangzik - elhatároztam, hogy karmester leszek. - Gondolom, nem volt könnyű bejárni az utat a karmesteri pódiumig. - Iskolai tanulmányaimat Marosvásárhelyen a Művészeti Líceumban végeztem. Először zongorát tanultam Kreutzer Viola, majd Kovács Zsuzsa tanárnőnél, összhangzattant, zeneelméletet, ellenponttant, formatant Fejér Elemér tanár úrnál, majd később zeneszerzést Csíky Boldizsár tanár úrtól. Érettségi után az Egyesült Államokba készültem továbbtanulni, végül a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára vezetett az utam, ahol a karmester szakra jártam, Lukács Ervin tanár úr osztályába. Tanulmányaim végeztével dolgoztam zenés színházban, majd egy nemzetközi verseny első helyezettjeként asszisztens karmesteri állást nyertem a Budapesti Fesztiválzenekarnál, ahol Fischer Iván asszisztense lettem - Elismerésre méltó karrierje hogyan alakult tovább? - 2009-ben hívtak meg Pécsre, és 2010-től a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere vagyok. - Több mint két évtizede révbe jutva, hiszen sok sikeres együttműködésről szólnak a tevékenységéről szóló beszámolók, mi a legszebb, és mi a legnehezebb ebben a szakmában? - A legnagyobb szépség az, hogy karmesterként olyan zeneművekre csodálkozhatok rá, olyan kompozíciókkal foglalkozhatom, amelyekkel, ha másfelé vezetett volna az utam, feltehetőleg soha nem találkozom. A nehézség talán a felelősség oldalán jelentkezik leginkább, továbbá az emberi kapcsolatok megfelelő ápolása, a kihívásokkal való szembenézés terén, illetve korunk igencsak változó körülményei között a kultúrának a nagyon hullámzó finanszírozása mentén. - Milyen a közönség érdeklődése Pécsett? A Marosvásárhelyen előadást tartó egyetemi tanárokkal készült beszélgetésekből az derült ki, hogy sokan közülük a szimfonikus zenéért rajonganak. - Pécsett a közönség érdeklődése, a koncertek látogatottsága szempontjából igen jól állunk. Tudatos nevelőmunka, komoly évadtervezés, magas minőségű menedzsmenti munka és közönségszervezés van mögötte, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a világjárvány előtt is és utána is telt házzal működünk. Nagyon ritkán fordult elő, hogy nyolcvanöt százalékos telítettség alatt lenne a terem, az eladott jegyek száma. A Kodály Központ, amely a Zsolnai Negyedhez tartozik, egy nagyszerű konferenciaközpontból és egy majdnem ezer férőhelyes csodálatos hangversenyteremből áll. 2010-ben adták át, azóta világhírűvé vált, a világ élvonalbeli együttesei jönnek ide fellépni. Jelenleg Kelet-Közép- Európa talán legjobb akusztikájú hangversenyterme, egy csoda, amelyben látni, hallani kellene mindenkinek a zenét. Nagyon szerencsésnek tartom magam, és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen helyen foglalkozhatom ezzel a nagyon szép hivatással. - Milyen zenét, zeneműveket szeret a leginkább vezényelni? - Mindent szeretek, ami jó zene, de a komolyzenei repertoárból az utóbbi időben leginkább a régi zene iránti vonzódásom vált hangsúlyossá. Ezen a barokk és a bécsi klasszikus repertoárt értem, és annak is leginkább a stílushű előadása foglalkoztat. - Laikusként úgy érzem, hogy Haydn nagy ívű és összetett oratóriumát, amely hat napon át követi a teremtést, majd az első emberpár megjelenését, és amelyben zenekar, kórus, énekesek lépnek fel, egy átlagos zeneműnél nehezebb vezényelni Vagy a karmester számára ez nem jelent többlet-erőfeszítést? - A Teremtés, ha jól van előadva, olyan, mint egy jó operaelőadás, nagyon sok izgalommal és változással. A szövegkönyv, amelynek keresztény vallásos témája van, három részből áll: a Genezis könyvéből, zsoltári szövegekből, illetve John Milton Az elveszett paradicsom című művének részleteiből. Haydn már korábban is írt oratóriumot, de amikor két alkalommal ellátogatott Londonba, és találkozott Händel oratóriumaival, ezek nagy hatást gyakoroltak rá. Händel oratóriumai ugyanannyira dramatikusak, ugyanannyira érzelemdúsak és kifejezőek, mint az operái. Haydn ezt követően egészen más megközelítésben állt hozzá az oratórium írásához, és A Teremtéssel három év alatt készült el. A mű programzenének is felfogható, mert nagyon hatásosan és érzékletesen követi, szemlélteti a szövegben előforduló történéseket. Az operához képest annyi a különbség, hogy az énekesek nincsenek jelmezbe beöltözve, és nincsen színpadi mozgás, nincs rendezés és díszlet. A zene viszont hasonló, akár mint egy jó Haydn-operában Hogyan találta meg Vass András karmestert az Oratórium csapata, hogyan jött létre, alakult ki ez a sokszereplős előadás? - Két szálon működött, először is az országos Jubilate Alapítvány révén, amely oratóriuménekléssel foglalkozik, leginkább a román ajkú protestáns közösségekben; a Kolozsváron élő világhírű Sup Octavian csellistának pedig van egy zenekara, a New Hope (Új remény). Már régebben ismertük egymást, de amikor a múlt év őszén Kolozsváron jártam, és a helyi filharmóniával hangversenyeztem, eljöttek meghallgatni a koncertet, és utána megkerestek a kéréssel, hogy ebben a projektben vállalnám-e a zenei vezetést és a koncertek vezénylését. Megfelelő előkészületek és egyeztetések nyomán belevágtunk a hatalmas munkába. Haydn művét az Oratórium projekt kórusa (karigazgató Kenneth Tucker) és a New Hope zenekar adta elő Marosvásárhelyen Georgiana Simonov, Daniel Zahh és Lucian Onița kolozsvári operaénekesek fellépésével. Az oratórium szövegének magyar fordítása a kivetítővásznon volt olvasható — tegyük hozzá a mondottakhoz. — Vass András karmester vezényelte-e szülővárosának szimfonikus zenekarát? - Korábban többször megfordultam Marosvásárhelyen is, de az utóbbi időben Moldvában Jászvásáron, Erdélyben pedig Kolozsváron és Székelyudvarhelyen vezényeltem több alkalommal. — Milyen érzés abban a teremben vezényelni, ahol sikeres pályájának a gondolata megszületett? - Szívesen jövök haza, mert úgy érzem, hogy az embernek felelőssége van a saját szülőföldje iránt, ezzel együtt leginkább olyan helyekre megyek, ahova hívnak, és ahol a zenekari muzsikusok részéről megvan az a fajta nyitottság, hogy mélységében dolgozzunk a műveken, és amennyiben szükség van, akkor bizonyos részeket újragondoljunk. - Úgy értesültem, hogy a felesége is zenél, két kislányuk fogja-e követni a szülők hivatását? - Feleségem kiváló fuvolaművész, zeneiskolában, líceumban és egyetemen is tanít. Két lányunk van, és hála a Jóistennek, mindketten örökölték a zenei hallásunkat. Julianna, a nagyobb lányunk ősszel kezdi az ötödik osztályt, ő is fuvolázik, a kisebbik, Ráhel ősszel kezdi az iskolát. —Abban a reményben, hogy legközelebb a marosvásárhelyi Kultúrpalota tele koncerttermében találkozunk, egyenes utat kívánok a további sikerek felé! Fotó: Bodolai Gyöngy Vass András karmester Névtelen 1848-49-es hősök megbecsülése A honvédegyleti mozgalom és a Honvédmenház története Érdekes és tanulságos vándorkiállítás anyagát böngészhettük, nézegethettük a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti kiállítótermeiben június utolsó és július első heteiben. A részben az ismert Kossuth-nótáról elnevezett tárlat - Kossuth Lajos elfogyott regimentje, '48-as veterángondozás és a Honvédmenház története - egy korábban nem vagy kevésbé ismert téma kutatási anyagáról szóló gazdag, kimerítő beszámoló. A kiállítás a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény égisze alatt jött létre 2022-ben, a 150 éve felavatott Honvédmenház emlékévében. A budapesti bemutatót követően indul vándorútra a tárlat, amelynek első határon túl állomása Marosvásárhely volt. A kiállítás Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke nyitotta meg, Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója és Szekeres-Ugron Villő művészettörténész, a Castellum Alapítvány ifjúsági bizottságának elnöke mondott beszédet. A tárlat kurátorai: dr. Szeleczky Emese (Hadtörténeti Múzeum), Gönczi Ambrus (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) és a kiállítást városunkba elkísérő Ress- Wimmer Zoltán történész doktorandusz, a Hadtörténeti Intézet főelőadója. A téma időszerűségéhez nem fér kétség, hiszen olyan időket élünk, amikor felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a sorsa a lakásukat, egészségüket, testi épségüket elvesztett férfiaknak és családjuknak, akik manapság a világ különböző pontjain pusztító háborúkban vettek, vesznek részt. Vajon volt, van, lesz-e, aki olyan épületeket emeljen, és olyan gondoskodást biztosítson számukra, mint az elmúlt évszázadban az európai nagyvárosok legtöbbjében a nagy háborúk veteránjainak befogadására épített palotákban? Ötvös Koppány Bulcsú elmondta, hogy a kiállítás azért érdekes színfolt a szabadságharcról szóló rendezvények sorában, mert a csatákban és ütközetekben részt vevő, annak testi és lelki traumáit elviselő, egzisztenciájukban megtépázott névtelen hősök kerülnek a figyelem középpontjába. Pontosabban az irántuk érzett felelősség és bajtársiasság megnyilvánulása. A szociális érzékenység és társadalmi szolidaritás szép kifejeződése az 1868-ban megalakuló honvédegyletek azon igyekezete, hogy a nehéz sorsú veteránok, özvegyek és árvák számára társadalmi összefogással segítséget nyújtsanak. Ebben vállalt szerepet a marosszéki és marosvásárhelyi honvédegylet is, amelynek kiemelkedő alakja, Borosnyai Pál 1885. február 22-én éppen egy bajtársának a segélyezését intéző ülésen kapott agyvérzést, majd két nappal később elhunyt. A jó ügyet haláláig szolgálta, ahogy számos bajtársa tette. A kiállítást Ress-Wimmer Zoltán történész doktorandusz, a tárlat egyik kurátora mutatta be Tisza László százados munkásságán keresztül, aki egy évtizeden át volt az országos honvédegyleti mozgalom vezéralakja, és ez idő alatt sok kihívással kellett megküzdenie. Lemondása a Görgey Artúr tábornok személyének a rehabilitálása körüli csatározások következménye volt. Az árulással vádolt tábornok felmentését ugyanis a 48-as honvédek többsége ellenezte A Tisza családból származó, jogot végzett fiatalember a pesti gyalogos nemzetőrség segédtisztje, majd főhadnagyaként 1848. december 30-án a móri ütközetben súlyosan megsebesült és fogságba esett, ahonnan 1849-ben szabadult. Alszázadosként a hadügyminiszter mellé osztották be. A szabadságharc leverését követően külföldi egyetemeken tanult, majd birtokán gazdálkodott, és az Erdélyi Gazdaegyesület alelnöki, a Nagyenyedi Egyházmegye főgondnoki tisztségét töltötte be. A Szabadelvű Párt tagjaként volt országgyűlési képviselő, és a Torda-aranyosszéki Honvédegylet, majd az Országos Honvédegylet elnöki tisztségét töltötte be. A honvédegyleti mozgalom a 19. század második felének sajátos képződménye volt, amelynek legfontosabb összetartó erejét az 1848–49-es közös nemzeti, katonai múlt köztudatban tartása, szellemiségének őrzése képezte. Az önkényuralom enyhülésekor, az 1860-as években merült fel országos szinten az igény, hogy a forradalom és szabadságharc honvédjeit és hozzátartozóikat azonosítsák, nyilvántartásba vegyék és egyesületbe tömörítsék. Az igazolt honvédmúlttal rendelkező tagokkal az 1860-as évek végén már egyedülálló szervezetekként, alapszabályzat szerint működtek az egyesületek, amelyek hangsúlyos karitatív, szociális és hagyományőrző feladatokat láttak el. A honvédegyleti (Folytatás a 8. oldalon)