Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő
« LaJOIL HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ ra országos elemző megbetegedési és halálozási statisztikákat is készítettek. Az első ilyen elkészített statisztika jól láthatóan megmutatta a csecsemő- és gyermekhalandóság nagyságát: 1872-ben a 0-5 éves korú gyermekek 50,87%-a halt meg egy éves kora előtt, ugyanakkor az összes elhaltak 51%-a 10 éves kor alatti gyermek volt.5 (Chyzer, 1900; Atzél, 1928-1944) A hazai közegészségügyi állapotokat rendező alaptörvények (1770, 1876, ill. ennek 1908. évi módosítása) ösztönző hatással voltak a magyar orvostársadalom alakulására, létszámának növekedésére. 1769-ben Mária Terézia rendelkezése nyomán megteremtődtek a hazai orvosképzés feltételei. 1770-ben az állam legfontosabb feladatai közé emelte a közegészségügyet, törvényekkel biztosította annak működését. A törvények orvos, seborvos és bába tartását írták elő, függetlenül a lakosság számától. (Kapronczai, 1995-1996; Kapronczai, 2000, 2000; Werling, 2000, 109-120. o.) A magyar korona területére 1851-ben terjesztették ki a birodalmi egészségügyi törvényt, amely már a lakosság létszámához alkalmazkodott: a törvényi előírások értelmében 8000 fő után kötelező volt orvost alkalmazni. (Grósz, 1915; Bakács, 1948) Ennek a kissé ellentmondásos, parázs vitáktól sem mentes, ugyanakkor tudományos-társadalmi-ideológiai szempontból erőteljesen fejlődő, változó korszak szülötte Hugonnay Vilma, aki a szentgyörgyi Hugonnay grófi család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot 1847. szeptember 30-n Nagytétényben egy harmincszobás barokk kastélyban. E nemesi származás bizonyos mértékben meg is határozta sorsát. Szülei gróf Hugonnay Kálmán huszárkapitány és tomesti Pántzély Terézia. A grófi címet viselő Hugonnay-családnak kiterjedt birtokai és a legmagasabb körökbe kiterjedő kapcsolataik voltak. A családfő gondosan titkolta, hogy anyagi helyzete fokozatosan romlik, s már korábban is csak feleségének hozománya, a kevésbé előkelő, de gazdag üvegfúvó ősök öröksége mentette meg az összeomlástól. Arisztokrata család gyermekeként a főúri családokban szokásos nevelést kapta. A kis Vilma öt testvérével együtt a kor szokásának megfelelően dajkák és nevelőnők között nőtt fel, édesanyja szeretetét csak távolról érezhette, ugyanis naponta csak néhány percet találkozhatott vele súlyos fertőző tüdőbetegsége (tbc) miatt. Felvilágosult nő lévén, így védte meg gyermekeit a halálos kórtól. Fiait gimnáziumban, egyetemeken, s külföldi iskolákban is taníttatta, de lányai csak lánynevelő intézetekben sajátíthatták el a korabeli úrilányok szokásos ismereteit. Vilmának leginkább a közvetlenül is érzékelhető szeretet hiányzott, így szinte minden vakációját Pándon, a Szilassy-birtokon töltötte. (Kertész, 1965) 1857-től, 10 éves korától az angolkisasszonyok kolostorában tanult, 1859-től Pröbstl Mária budapesti leányiskolájába került, 1863-tól pedig a szülői házban sajátította el a háztartási ismereteket. Leányiskolai tanulmányainak befejeztével, 18 éves korában férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, akit egy pesti lánynevelő-intézeti iskolatársnője, a Szilassy nagymama keze alatt nevelkedő félárva unoka, Máriássy Fruzsina révén ismert meg és három gyermekük született. Azonban a szép reményekkel indult házasság sajnos nem sikerült. Férje nála jóval idősebb volt, aki I GROZ ANDREA