Neveléstörténet, 2017 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - Könyvismertetések
Könyvismertetések bizalomra épülő, szeretettel irányított nevelés, az öröm és a vidámság légkörében működő és kiteljesedő emberalakító pedagógiai programja hatott Maria Montessori pedagógiai rendszerére is. A történelmi Magyarország első „kisgyermek menhelyét”, az „Asile di Carita per l’ Infanzia”-t 1841-ben Fiumében alapították. Egyik alapítója és fővédnöke a Tolna megyei illetőségű Csapó Ida volt. A fiumei óvoda foglalkozási rendje, az Orario, Magyarország első emberbarát gyermekmenhelyének pedagógiai dokumentuma. Az olasz nemzeti egység kialakulásának időszakában számos nevelőintézetet nyitottak, gomba módra szaporodtak a tanáregyesületek, és fellendült a pedagógiai szaksajtó is. Az olasz királyságban Piemont szorgalmazására megalkották az elemi népoktatást kötelezővé tevő Casati-törvényt. A 20. század elején Európa-szerte a gyermeki szabadság kibontakoztatását és az önkibontakoztatás megnyilvánulását szorgalmazó reformpedagógiai törekvések jelentős mértékben hatottak az olasz pedagógiát átértékelő filantróp személyekre és pedagógusokra, így Maria Montessori tevékenységére is. Montessori számára elsődleges inspirációs forrásként nagybátyja, a neves geológus-tudós, Antonio Stoppani (1824-1891) az Il Bel Paese (A gyönyörű ország) című, a gyermekek számára esti olvasmánynak szánt műve volt. A korabeli nevelés két fontos problémaköre a gyermekmunka eltörléséért való küzdelem, továbbá az analfabetizmus felszámolása volt. A szerző a 19. és a 20. század fordulóján alakult első olasz honi reformiskolák között említi az Agazzi nővérek Atyai iskoláinak, továbbá az Angelo és Anna Celli által alapított „kunyhó” iskolákat, ahol az iskola nevelési programjában a malária megelőzésére irányuló nevelés is szerepelt. A Franchetti házaspár által 1901-ben alapított iskolák nevelési célkitűzéseiben a természettudományokra, a kísérletekre alapozott koncepció volt jellemző. Maria Baschetti a béke, a nyugalom és a derű megvalósítását célzó nevelési módszereiben elsőként alkalmazta a Montessori pedagógia elveit. A reformiskolák oktatási-nevelési koncepcióit a nőmozgalom számos képviselője is támogatta. A könyv három utolsó fejezete a Montessori-pedagógia tudományos hátterének és összefüggéseinek megvilágításával foglalkozik. Maria Montessori orvos, tudós, kutató, antropológus, pedagógus és gyógypedagógus volt, aki szisztematikus kutatómunkával tárta fel a gyermek szükségleteit és vizsgálta a lelki elnyomás hátterében rejlő okokat is. A római egyetem pszichiátriai karának asszisztenseként férjével, G. F. Montessori professzorral dolgozták ki az értelmi fogyatékos gyermekek nevelőinek képzési rendszerét. Elementáris erővel hatott az orvosnőre E. O. Seugin. Az ő módszereit követve fogalmazta meg pedagógiájának következő alapmotívumait: az egyéni aktivitás fontossága, a kéz, a motorikum jelentősége, a manuális tevékenység beszédprodukcióval való koordinálása, az érzékszervek fejlesztése speciális eszközökkel. Maria Montessori G. Sergi professzor, a római egyetem pszichológiai laboratóriumának alapítója, az olasz tudományos pszichológia és antropológia kiemel (HALÁSZI ALADÁR, MIHALOVICSNÉ LENGYEL ALOJZIA, TÖLGYESI JÓZSEF) 167