Vadászlap, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
VADÁSZATI, VADVÉDELMI, EBTENYÉSZTÉSI ÉS LÖVÉSZETI SZAKLAP A SZLOVENSZKÓI VADÁSZATI VÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: Presov, postafiók 36. sz. KIADÓHIVATAL: Urbánek Ferenc és Tsai, Trnava. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15.-ÉN. XV. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. 1941. JANUÁR H0. Szerkeszti: JURÁN VIDOR felelős szerkesztő. EGYESÜLETI TAGOK INGYEN KAPJÁK TAGSÁGI DÍJÉRT. Ir. Záborsky V.: Vadászati ügyeink általánosságban. A vadászatot ma nem tartjuk csak az időtöltés, mulatság, sport és szenvedélyünk kielégítése egyik lehetőségének, de úgy tekintünk rá, mint a nemzetgazdaság egyik fontos ágazatára, mely a nemzeti vagyon jelentékeny részét képviseli. Kétségtelenül kitűnik ez a statisztikai adatokból, melyek szerint a vadászati területek összkiterjedése a Szlovák Köztársaságban ez idő szerint 3,603.745 hektárt tesz ki, melyből vadaskertekre 16.820 ha, önálló vadászterületekre 1,073.841 ha és a többire (községi, úrbéres, közbirtokossági) 2,513.984 ha esik. Az 1937. év folyamán a vadászszákmány összesen 380.292 darab vad volt, mintegy 627.315 kg súlyban. Ha a szőrmésvad kilogrammját 10.— Ks-val, a szárnyas vadét pedig kilogrammonként 15.— Ks-ával számítjuk, körülbelül 6,556.975 Ks összértékhez jutunk. A be nem számított, de a tényleg elejtett vadmennyiséggel együtt az összérték kereken mintegy 8.000.000 Ks-t tesz ki. Természetesen a mai árakat véve alapul, az érték tetemesen emelkedik. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy mai vadállományunk összértéke legalább 30 millió Ks-ra becsülhető. Vadászatunk tehát megérdemli, hogy magára vonja az illetékes körök figyelmét. Vadászatunk fellendülni és a szomszéd államok színvonalára emelkedni csak akkor fog, ha a vadvédelmi és ápolási kérdések rendezése érdekében kiadott törvényes előírások és rendelkezések foganatosítva és betartva lesznek. Ezzel egyidejűleg védjük tehát a nemzeti vagyonunkat. Az érintett előírások és rendelkezések betartása felett őrködni nemcsak a közigazgatási hivatalok és azok szerveinek, hanem és tulajdonképen ez elsősorban az igazi és korrekt vadászok kötelessége. Ezek részéről az ügy iránti jóakarat abban nyilvánul meg, hogy ők maguk még a törvényes előírások esetleges hiányában is igyekeznek fenntartani egészséges, szükséges és jó vadállományt és igyekeznek az illetékes hivatalokat megfelelő javaslatokkal rábírni az eddigi előírások hézagainak újabb és modern előírásokkal való kitöltésére, illetve pótlására, ők ismerik legjobban a tekintetbe jövő elégtelenségeket és szükségeket és azért ők a leghivatottabbak a kellőleg indokolt javaslatoknak vadállományunk védelme érdekében való benyújtására. A javaslatok benyújtásánál természetesen tekintetbe kell venniök elsősorban az állam és a benne élő polgárok, mint egész egységet alkotó társadalom érdekeit úgy, hogy az ne menjen azonban a gyengébbek, különösen a szegényebb földművesosztály rovására a vadállományunk esetleges túlságos szaporodása esetében. A vadnak túlságos elszaporodása káros lehet a mezőgazdaságnak és erdőgazdaságnak egyaránt és ezért észszerűen kell ezt az ügyet kezelni és szabályozni. Mindezek olyan kérdések, amelyeket főképpen csak a hivatott vadászok egységes és tárgyilagos javaslatai alapján lehet igazságosan elbírálni és eldönteni. A vadászok alapos javaslatok tételére azonban csak akkor képesek, ha egyakartúak és fegyelmezettek. Azt csak akkor lehet elvárni tőlük, ha alapszabályok alapján bizonyos egyesületben vannak szervezkedve. Szlovák Köztársaságunkban vannak ilyen egyesületeink és pedig a vadászati védegyletek. Ezek mind a Vadászati Védegyletek Szövetségében vannak megszervezve. A szövetség irányítja az egyes vidéki egyleteket, tanáccsal látja el őket és ezek egyes tagjait. Az egyletek és azok tagjai viszont javaslatokat küldenek fel szövetségünknek az egyes vadászati kérdések rendezésére. Iniciatívája van azonban magának a szövetségnek is. Arról, hogy mit végzett e szövetség, illetve az összes vadászati egyletek az elmúlt 20 esztendő alatt, részletes jelentést olvashattunk szaklapunk múlt számában. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy sok jó törvényes rendelkezés látott már napvilágot szövetségünk közbelépésére. Az bizonyítja azt, hogy vadászaink között van fegyelem, összetartás, egy akarat, mert e nélkül a szövetség nem produkálhatott volna óriási eredményt. Ez bizonyítja azt is, hogy vadásztársaink hűek maradtak a vadászati védegyletek alapítójának rendelkezéséhez, mely szerint a vadászok eredményes munkát csak úgy és akkor képesek produkálni, ha nemzetiségi és osztálykülönbségek nélkül összetartanak! Bízom benne, hogy tovább is ezt az elvet fogjuk követni magyar testvéreinkkel együtt és vadászatunk fellendítése érdekében »viribus unitis« fogunk haladni tovább.