Nimród, 2001 (89. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-10 / 11. szám
neti szempontból két ábrázolás kiemelkedő: a király lábánál fekvő elejtett kárpáti szarvas és a „Halak”-t intonáló vadászkísérő. A művész jól tudta azt, hogy miért modellezett kárpáti szarvast, ugyanis ez volt és még ma is az európai szarvasalfajok közül az, amelyik a legszebb és a legkívánatosabb agancsot rakja fel. E szarvas viszont csak a Kárpátok koszorújában és az Alacsony- Tátrában tenyészik. A másik jellegzetes esemény a „Halak”, a sikeres vadászatot befejező kürtszó, amely a vad tiszteletére hangzik el, ugyanakkor e dallammal búcsúzik a vad otthonától, a természettől. E fennkölt szertartás végigkíséri a vadászat ezeréves kultúrtörténetét, és ezt mi is őseinktől örököltük és mentettük át a mának. Kétségtelen, hogy ez a szoborcsoport a maga egységében méltó ábrázolása a magyar, de egyben az egyetemes európai vadászati kultúrának, és joggal állapíthatjuk meg, hogy ebben a témakörben ehhez hasonló műalkotás az európai művészettörténelemben egy sincs. Előadásomban külön hangsúlyoztam, hogy Stróbl ebben a témakörben alkotott szobrai nemcsak művészi alkotások, hanem ennél többek, maradandó európai vadászattörténeti dokumentumok. A konferenciát inkább baráti összejövetelként értékelném, amelyen teljes mértékben megnyilvánult a művész emlékének hagyományos ápolása mindkét részről. Poszler akadémikus felvetette a gondolatot, hogy a kultúra és ebben a művészetek is az élet azon területei, amelyeken a szomszédos kelet-közép-európai népek még szorosabban közeledhetnének egymáshoz. A találkozó baráti légköre e felvetésnek mindenben eleget tett, és még kiegészült a közös hagyományokon alapuló vadászati kultúra ápolásával. Molnár László, Ph.D. Pozsony (Bratislava) Emlékezés Halálának hatvanadik, a Sopron környéki harcok nyolcvanadik évfordulóján, október harmadikán emlékünnepséget tartottunk Maderspach sírjánál a cinkotai temetőben. Az ünnepséget a Maderspach Viktor Vadászklub és Egyesület szervezte a Vadász Könyvklub Egyesülettel. A katonai díszőrséget a Tartalékos Katonák Országos Egyesülete adta. A családtagokon és Maderspach tisztelőin kívül több egyesület képviseltette magát, a tiszteletadás vadászkürtök zenei kíséretével történt. A neves vadász-író, legendás huszárkapitány életútját Ádám Jenő méltatta. Koszorút helyeztek el a család tagjai, a Maderspach Vadászklub, a Vadász Könyvklub Egyesület, az Országos Magyar Vadászkamara, a Vadászkamara Budapesti és Pest megyei Szervezete, az OMV, a Tartalékos Katonák Országos Egyesülete, a Duna menti Nemzetőrség, az 56-os Vitézi Lovagrend, a Szent György Lovagrend, az 56-os forradalom Széna téri harcosainak képviselői és más szervezetek. Maderspach leánya, Irén néni az ünnepség befejeztével meghatódva köszönte meg a család nevében a jelenlévők tisztelettudó emlékezését. Maderspach sírját befedték a hála és megbecsülés koszom, virágai. * * * Igen kevesen tudják, hogy Maderspachéknak is volt előnevük, a „Kattsburgi”, de nem használták. Maderspach visszautasította a Horthy kormányzó által adományozandó „vitéz” titulust. A 2000. évben két könyv jelent meg Ádám Jenő gondozásában Maderspach Viktorról: „Élményeim a Nyugatmagyarországi Szabadságharcból”, valamint a „Havasok magányos vadásza” (Maderspach életének története). A budapesti székhelyű, 2000 nyarán alakult Maderspach Viktor Vadászklub és Egyesület „emlékszobát” kíván berendezni. Kérjük, ha valakinek a birtokában van általa írt könyv, cikk, tárca, esetleg valamilyen tárgy, fénykép, úgy azt szíveskedjenek jelezni - az emlékszoba céljaira megvásárolnánk. Tel.: 06/30/312-1785. Lovag-vitéz Ádám Jenő a Magyar Vadászklub elnöke Vadászkút Millenniumi vadászkutat avattak szeptember 1-jén a Hanság déli peremén fekvő Madárvártán. Nagy Imre, a kutat kivitelező Rábaközi Vadászszövetség elnöke elmondta, a turisták és a látogatók számára építették ezt a pihenőt, hogy aláhúzódjanak, ha esik az eső, ihassanak, kezet moshassanak a tikkasztó hőségben. A hanyi ember számára ugyanis mindig nagy érték volt a tiszta, hűsítő víz. Ajándék A „Bergengóciai Magyar Elefántvadászok Szövetsége” jeligével küldött megható ajándékért hálás köszönetemet fejezem ki. Széchenyi Zsigmondné A vidraállomány felmérésének tapasztalatai folytatás a 19. oldalról dözik. Ez a fajta „vadászat” ritka, de tapasztalható. Természetesen a „vidrakárprobléma” miatti üldözés ettől még nem lebecsülendő. Sajnálatos tendencia, hogy annak mértéke észrevehetően növekszik. Az orvvadászaton túl az élőhelyeken folytatott gazdálkodás sem mindegy, hogyan, milyen elvek szerint történik. Természetvédelmi szempontból a vizes élőhelyeken úgymond nem elfogadható eljárások rövid - nem a teljesség igényével készült - sorát a következőkben foglalhatom össze: az elektromos halászat térhódítása, a műanyag varsa térnyerése, a kemikáliák nagybani alkalmazása, a nádégetés, a partmenti „zöldsáv” (például bokorsorok) kiirtása, halas- és horgásztavak „szárazra állítása”, akár évekig is (például tulajdonjogi per miatt), művelésiág-változtatás (az élőhely „víztelenítése”). A legfontosabb, hogy közeledjenek egymáshoz a mezőgazdaság és a természetvédelem ma még eltérő értékrendjei, s végre a prioritások terén közös nevezőre jusson a két ágazat. A vidraállomány jövőbeni felmérése lényeges dolog, a folyamatos monitoring fenntartása biztosíthatja csak, hogy kellő alapossággal tudjunk a vidra és a vizes élőhelyek védelmében véleményt formálni. Az ,Alapítvány a vidrákért” szervezet által végzett magyarországi vidraprogramot (évek óta tartó folyamatos állományfelmérés, tudatformáló előadássorozat gyerekeknek, felnőtteknek, beteg, árván maradt vidrák mentése és visszavadítása stb.) szeptemberben a Sasakawa Béke Alapítvány Közép-Kelet-Európai Környezetvédelmi Díjával jutalmazták. Ezt a rangos japán természetvédelmi elismerést idén második alkalommal nyerhette el több magyarországi társadalmi szervezet, köztük az „ Alapítvány a vidrákért”. A végén pedig egy kérés: Tisztelt Olvasó! Ha vidrával kapcsolatos észrevétele van, kérem, írja vagy telefonálja meg nekünk! Postacímünk: 1156 Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: (06) 30- 258-3637. Gera Pál Nimród 11/2001. 37 =