Nő, 1985 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1985-08-06 / 32. szám
fjÉGVS·^ „Mindent elnéző megbocsátás" jeligére Kedves fiatalasszony! Kérdésére, hogy feljelentheti-e még a férjét, aki a tavasszal durván bántalmazta, minek következtében agyrázkódást szenvedett, a válasz mindössze egy mondat: az orvosi látlelet alapján igen, s ha a bíróságon kérelmezi házasságának felbontását, ez az ítélethozatalt is meggyorsítja, arra való terintene is, hogy a házasság még gyermektelen. Anyósa ellen is feljelentést tehet azon a címen, hogy miután elköltözött tőlük személyes használati tárgyait (a „cuccait", miként levelében megnevezi ezeket) jogtalanul visszatartja. Nos, ennyi, ami esetének jogi részét illeti. Ezt viszont megtudhatta volna rögtön a nemzeti bizottság szociális ügyosztályán, vagy a rendőrségen, illetve a kezelőorvosától, aki akkor a látleletet is kiállította. Öt oldalnyi sűrűn irt levele, amelyben másfél éves házasságának, enyhén szólva viszontagságait leírja, azonban arról tanúskodik, hogy a feljelenthetőség csupán másodrangú, mert saját magának sem vallja be a lényeget: ezt a nagyon csúnyára sikeredett házasságot mindenáron fenn akarja tartani, esetleg újjá varázsolni, mert még mindig vakon szerelmes a férjébe, mert az anyósa kidobta, a férje nem hívja vissza, a jelek szerint otthon sem rózsás a helyzete, ha számon kérik lövését-menését „balhéznak", ha későn jár haza stb. Vagyis: mindenki, a férje, az anyósa, a szülei, hogy úgy mondjam, házon belül vannak csak maga rekedt házon kívül, itt is, ott is. Ezért pedig mindenkit hibáztat — férjét, anyóst, szülőket —, csak egyedül önmagát nem. Hiszen maga a megtestesült jóság a mindent elnéző, mindent megbocsátó, a mindent eltűrő, a mindent elszenvedő ártatlan liliomszál, a kis mártír. Az az eshetőség, hogy minden gondjáért-bajáért csakis saját magát okolhatja, nyilván még véletlenül sem jutott eszébe! Mert aligha lehetséges, hogy egy ifjú férj a házasságkötés után nyomban elkezd kocsmázni, csavarogni, diszkózni, lányok után futkosni, ha nem folytatott volna már a házassága előtt is ilyen kicsapongó életmódot Az még megbocsátható, hogy ennek ellenére hozzá ment feleségül, mert a vakon, hirtelen szerelemre lobbanó nők abban a tévhitben élnek, hogy mellettük, velük a duhajkodó fiatalember tisztességes kezes báránnyá változik. Maga, úgy látszik, még ennél is evakultabb volt. A férje úgy elagyabugyuta, hogy egy hétig nyomja a kórházi ágyat két hétig még betegállományba teszik, és ez még nem elég. Odamegy a „cuccaiért", és amikor nem adják hanem sértegetik, azon a címen, hogy már késő van, lefekszik a férje mellé, az pedig, mintha „a osznkusan visznen a helyzettel", és ha csakugyan olyan ember, mint amilyennek leírja, miért ne tette volna, elvégre maga volt a kezdeményező... Érthetetlen, hogy legalább ekkor miért nem vitte magával a holmijait is, miért hagyta ott továbbra is. Ez volt az ürügy, hogy néhány nap múlva megvárhassa a férjét?! Beültek egy kávéházba megbeszélni a válást, de, írja, ott voltak a haverak és havernők, és a férje se szó, se beszéd, átült hozzájuk. S maga mit tett? Hívatlanul maga is átült közéjük és késő estig feltehetően jól el is szórakoztak így együtt. És így tovább, körbe-körbe! S közben nem meri beadni a válókeresetet, mert az anyósa ezzel-azzal megfenyegette?! Ha valóban el akarna válni, nem hiszem, hogy bármilyen fenyegetés is visszatarthatná attól, hogy a saját hibájából megtiport (mert hagyta!) emberi és női méltóságát, vagy legalább annak foszlányait megmentse. A saját ostobaságából kifolyólag történtek után, ha nem is hagyhatja el éppen emelt fővel a „csatateret", de mint vesztes, legalább a következtetéseket vonja le a jövőre nézve! Hiába erőszakolja különböző ürügyekkel, ezt a házasságot megmenteni nem lehet legfeljebb úgy folytathatja tovább, hogy alkalmanként együtt züllik a férjével! Ez azonban olyan önsorsrombolás lenne, amelyből később talán soha sem tudna kilábolni. Még fiatal, vegyen erőt magán elviselni a kudarcot és újra kezdeni az életet. Higgye el, érdemes, bármi, még az „értékes cuccai" árán is! Üdvözlettel cuc*o egészségünk ,22 éves srác vagyok. Két hónapja megismerkedtem egy lánnyal, akit szeretnék feleségül venni. Mielőtt megkérném a kezét, szeretnék tanácsot kérni. Arról van szó, hogy nemi szervem merevedésekor elmarad az előváladék termelődése. Azt szeretném tudni, hogy betegség jele-e ez, s ha igen, akkor hogyan lehet kezelni?" N.K. András Férfiaknál az úgynevezett előváladékot a prosztata (dülmirigy) termeli. A prosztataváladék kettős szerepet tölt be. Az előjáték során termelődő dülmirigyváladék egyrészt megkönnyíti a hímvessző bevezetését a hüvelybe. Elválasztásához ilyenkor kifejezett, esetleg hosszabban tartó nemi izgalom, előjáték szükséges. A közösülést azonban a váladék hiánya sem akadályozza meg, ha a hüvelyváladék termelődése elégsé VÉDELMÉBEN gős. Másrészt a dülmirigy váladéka hozzákeveredve az ondósejtekhez pótolhatatlan segítséget nyújt ahhoz, hogy az ondósejtek ,,hivatásukat” teljesíthessék. Közvetlenül ugyan nem vesz részt a megtermékenyítésben, de olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek 30—48 óráig biztosítják a spermiumok (ondósejtek) életképességét, valamint hajtóanyagot jelentenek számukra, amely a méh bejárata mögötti méhnyakban „tankolt” újabb „erősítéssel” együtt lehetővé teszi, hogy eljussanak a petesejttel való találkozás helyéig. Levele alapján nem valószínű, hogy valamilyen betegségről lenne szó, a leírtak inkább a megfelelő előjáték hiányára utalnak. Ha ez sem segítene, problémáiról számoljon be a házassági tanácsadóban, ahol lehetővé teszik a megfelelő urológiai vizsgálatok elvégzését. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ & Fiatal, kezdő jogászként kerültem ebbe a munkakörbe. Néhány hét leforgása alatt volt alkalmam megbizonyosodni afelől, hogy sok ember — ha jogi szempontból vajon jut a tanácsomul, mennyit is tegyen, kihez forduljon segítségért a hiszékeny vagy a segítőkész ember, aki barátjának, ismerősének bizonyos pénzösszeget kölcsönzött, és hiába várja annak megtérítését ? Vagy ki orvosolja a cserbenhagyott elvált asszony panaszát, aki egyedül neveli gyermekeit, maga mögött tudva egy szerencsétlen kimenetelű házasságot, nem szólva durva és kicsapongó férjéről, aki nem hajlandó teljesíteni még apai kötelességének minimumát sem: fizetni a bíróság által kiszabott gyermektartásdíjat? Jogi panaszokat orvosolni, kéréseket teljesíteni, embereken segíteni — e nemes feladatra elsősorban a bíróság mint állami szerv hivatott. Természetesen nem önkényesen teszi ezt, hanem minden esetben szigorúan követi a polgári peres eljárás szabályait, amelyeket az 1963. évi 99. számú törvény tartalmaz (módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Törvénytár 1983. évfolyamának 78. számában találhatjuk meg). Ez az ún. Polgári perrendtartás, melynek célja, hogy a bíróság előtti eljárásban a polgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa. Én elsősorban a bírósági végrehajtás egyes mozzanataira, főbb jellemzőire szeretném fölhívni a kedves Olvasó figyelmét munkám oroszlánrészét ugyanis éppen a polgári peres eljárás e végső stádiuma képezi. Először néhány szót általában magáról a bírósági végrehajtásról. Mikor kerül sor bírósági végrehajtásra ? Erre a kérdésre a Polgári perrendtartás 5. része adja meg a választ, amely kimondja, hogy: Abban az esetben, ha a kötelezett (adós) önszántából nem teljesíti azt, amire őt végrehajtó okirat kötelezi, a jogosultnak joga van kérni a bírósági végrehajtást. Melyik bíróságnál kérheti? Az általános szabályok értelmében fő útmutatóul a kötelezett fél állandó lakhelye szolgál — ha pl. az adós Bratislava 2. körzetében lakik, az 1. fokú bíróságot a 2. körzeti bíróság képviseli —, itt kell a jogosultnak kérnie a bírósági végrehajtást. A bírósági végrehajtási eljárást gyorsan és hatékonyan kell lefolytatni. Gondoskodni kell arról, hogy a jogosult minél hamarabb hozzájusson követeléséhez, és az adósnak ne legyen módja az eljárás meghiúsítására vagy elhúzására. Bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a jogosult rendelkezik olyan okirattal, amely végrehajtó jogcímet képez. A bírósági végrehajtásnak több formáját ismerjük. A leggyakrabban előforduló végrehajtási forma az adós munkabérét (fizetését) érintő egyszeri, ill. havonkénti bizonyos összeg levonása. A pénzkövetelést elsősorban az adós munkabéréből, szövetkezeti vagy egyéb, időszakonként visszatérő járandóságából, illetőleg munkából eredő díjazásából kell levonni. Az adós munkaadója köteles a munkabérből a behajtandó összeget levonni és a jogosultnak kifizetni, ill. havonta folyósítani. Így Konkrét példa: I. Tamás és V. Péter egy üzemben dolgoztak és összebarátkoztak. V. Péter minden álma egy személygépkocsi megvásárlása volt. Ahhoz, hogy vágya teljesüljön, 5 000 koronára volt még szüksége. J. Tamás barátságát bizonyítva két munkatárs jelenlétében a kért összeget kölcsönözte V. Péternek. V. Péter aláírásával is hajlandó volt biztosítani barátját a kölcsön megtérítéséről egy éven belül. Néhány hónap múlva V. Péter munkahelyet változtatott, a barátság meglazult. J. Tamás az egy év eltelte után hiába kérte számon V. Péter tartozását, a régi barát nem volt hajlandó fizetni. J. Tamás a bírósághoz fordult, amely igazságos ítéletet hozott. J. Tamás felperesnek V. Péter alperes köteles 30 napon belül az 5 000 főst megfizetni. V. Pétert azonban a 30 napos határidő sem bírta jobb belátásra, a kölcsönt nem fizette vissza, így hát az ítélet jogerőre emelkedett. J. Tamás ekkor fordult hozzám, kérve a bírósági döntés végrehajtását. A bírósági titkár a jogosult kérelmére kiállítja az ún. végrehajtási lapot abban az esetben, ha: 1. Az alapul szolgáló határozat, ill. a határozat megfelelő része jogerős vagy előzetesen végrehajtható; 2. a teljesítési határidő letelt J. Tamás esetében mindkét feltétel adva volt. E feltételek ellenőrzése után a bírósági titkár jegyzőkönyvbe foglalja a jogosult indokolt kérését, adatait, valamint az adós adatait is. Ha a jogosult előtt nem ismert az adós lakhelye vagy munkaadója, a polgári perrendtartás 260. §-ának értelmében kérheti a bíróság segítségét a szükséges adatok felkutatására. Szólnunk kell még néhány szót a végrehajtás során felmerülő költségekről is. Ha a jogszabály másképpen nem rendelkezik, a végrehajtás során felmerülő költségeket a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a végrehajtást kérő (a mi esetünkben J. Tamás) legkevesebb 50 fős értékű okmánybélyeggel látja el kérelmét. Ugyanis az 1985. jan. 1-től érvényben levő rendelet kimondja, hogy a végrehajtási költségek a behajtandó összeg két százalékát teszik ki, de legkevesebb 50 Kés-t Tehát ha J. Tamás 5 000 Kés visszafizetését kéri, a végrehajtási költség az 5 000 Kős két százaléka, azaz 100 Kés, okmánybélyeg formájában ő viseli ezt a kiadást de V. Péter már J. Tamásnak 5 100 Kés-t köteles megtéríteni (5 000 Kős kölcsön és 100 Kős végrehajtási költség). A jegyzőkönyv alapján kiállított végrehajtási lap eredeti példánya a bíróságon marad. Egy-egy kiadványi lapot postán kézbesítünk a végrehajtást kérőnek — a jogosultnak —, az adósnak, valamint az adós munkaadójának. DOBOSNÉ SZIGL ILONA (non)