Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-12 / 20. szám
Négyszemközt „Mi van a fiammal?" jeligére „Lassan három éve, hogy nagy bánat ért bennünket. Elvesztettük a legkedvesebb személyt. Harminchárom éves volt a menyem, fiatal, vidám, és mindenkihez igen-igen jóságos. Elment reggel, aztán többet már nem láttuk. Meg se mutatták nekünk, azt mondták, jobb lesz úgy. El sem búcsúzhattunk tőle. A fiam azokban a napokban nagyon erősen viselkedett. Legalábbis én azt hittem. Még örültem, hogy lám, milyen jól tartja magát! Nem esett össze, még csak nem is sírt talán. Pedig neki aztán igazán sokat jelentett a felesége! Tíz évet éltek együtt boldogságban. Kevés az ilyen összeillő pár! Úgy láttam, a fiam még akkor, a tizedik évben is rajongott a feleségéért. Aztán teltek a hónapok. Én rettegtem, vártam, hogy összeomlik. Ekkora veszteséget nem lehet egykönnyen viselni! De ő továbbra is nyugodt maradt. Most is az, mintha nem sok történt volna. Az otthonukban sem változott meg semmi, minden úgy van, mint három évvel ezelőtt Még a menyem ruhái is ott lógnak a szekrényben. Meg a térítők, vázák, minden úgy, ahogy ő hagyta. Engem ez kicsit zavar, terhel is, mert a sok finom női aprósággal együtt sokkal nehezebb rendben tartani a lakást. De a fiam nem enged hozzányúlni semmihez Mindenre azt mondja, hogy csak maradjon. Az unokám most tízéves. Sokszor kérdez az anyjáról, beszélgetne róla, de az apja ilyesmire nem hajlandó. Elutasítja a gyereket, mégpedig legtöbbször azzal, hogy az anyád most is itt van köztünk. Most már egyáltalán nem tudom, hányadán állok a fiammal! Korábban ítéltem meg őt és a házasságát rosszul, vagy most?! De terhes is nekem ez a mostani állapot nagyon. Együtt élek a fiammal és az unokámmal. Három férfi egy rakáson! Én már öregember vagyok, hatvannyolc éves. Az unokám meg még kicsi. S a fiam alig törődik valamivel, csak van éppen. Hát mi lesz így velünk!?" Kedves Édesapa! Nehéz így, néhány soros levélből megítélni a helyzetüket, véleményt mondani fia korábbi és mostani állapotáról. Abból a pár dologból azonban, amelyet megírt, mégis arra merek következtetni, hogy minden külső látszat ellenére fiát igen erősen megviselte feleségének az elvesztése. Hogy még három év után is őrizgeti felesége ruháit, tárgyait gyakran még mindig odaképzeli az otthonukba, mind erre vall. Fia máig sem tette túl magát a megtörténteken. Érzéseibe belemerevedett, olyannyira, hogy még beszélni sem tud róluk, s cselekvésképtelenné lett Ezért nem változik körülötte sem, az otthonában, az életvitelében, de a belsejében sem három éve semmi. Mindenképpen segítségre szorul. Arra kéne rávenni valamilyen formában — talán a barátok, kollégák bevonásával, ha Önre nem hallgatna —, hogy végre beszélni kezdjen az elmúltakról, a kétségeiről, az érzéseiről. Mégpedig értő emberrel. Pszichológussal, aki a beszélgetések során segít rátalálni a megbénult, elnehezült állapotból kivezető útra. E külső segítség nélkül elképzelhető, hogy fia egyre inkább belesüllyed saját belső világába, apátiába esik, élete vegetálás lesz. Ami egyben az Ön, méginkább az unokája életének erős beszűkülését is jelentheti majd. Üdvözlettel Egészségünk védelmében „Két kisgyermekem van, már hatodik éve otthon vagyok velük. Otthonlétem alatt a már gyermekkoromban kezdődő ideges problémáim kiújultak, és tovább fokozódtak. Idegesnek érzem magam, levert vagyok, gyakran sírok, néha remegés, „szív idegesség "jön rám. Férjem megértő, türelmes, de a dolog már engem is erősen zavar. Emiatt nem tudunk társaságba járni, már attól is félek, hogy bemenjek a városba, hátha rosszul leszek. Orvosnál már ismételten voltam, „neurózison" kívül egyebet nem találtak, a nyugtatók azonban nem javítottak állapotomon. Talán az a baj, hogy már túl hosszú ideje vagyok otthon, és nem dolgozom ?" „Halvány őszirózsa " Az idegesség, neurózis ma már szinte néptegséggé vált. Mindnyájan ismerünk olyan embereket, akik bizonytalan, hol itt, hol ott jelentkező fájdalmakkal, szívszúrással, kézzsibbadással orvostól orvoshoz járnak, és akiknél ismételten eredmény nélkül — helyesebben mondva negatív eredménnyel — zárul a „teljes kivizsgálás”. Aggódva hordják magukkal a negatív röntgen, EKG-, valamint laboratóriumi leleteket, és kétségbeesve mondják: „Lehet, hogy minden leletem normális, de én mégis betegnek érzem magam. A legkisebb zaj vagy ellenkezés felingerel, éjjel álmatlanul hánykolódom, reggel fáradtan ébredek, és napközben alig tudom elvégezni a munkámat. " Ha az ilyen esetekben az orvos ideges eredetűeknek mondja a fennálló panaszokat, a beteg sokszor elégedetlenül távozik a rendelőből, és úgy érzi, hogy nem találták meg a baj okát. Pedig az „idegesség" valóban előidézhet olyan tüneteket, amelyek egyes betegségek (gyomorfekély, magas vérnyomás stb.) által kiváltott panaszokhoz hasonlítanak. A baj ilyenkor nem a test egyes részein — a májban, a gyomorban vagy másutt — van, hanem az egész szervezetet irányító és összerendező idegrendszer működésében. Az idegek ilyenkor túlságosan ingerelhetők, teljesítőképességük azonban csökken, és így az úgynevezett neurózis, neuraszténia állapota alakul ki. Vannak, akik veleszületett hajlamként öröklik az idegrendszernek ezt a működési zavarát, az esetek többségében azonban ez az állapot az élet folyamán, környezeti tényezők hatása alatt alakul ki. Sokan rossz idegállapotukért a túlterhelést okolják. Pedig a munka önmagában csak Szeretnék rátalálni Negyvenöt éves, 180 cm magas, elvált férfi szeretne megismerkedni elvált vagy özvegyasszonnyal az Érsekújvári (Nové Zámky) vagy Komáromi (Komárno) járásból, aki hozzá költözne. Fényképes levelek előnyben. Kalandra vágyók kíméljék meg. Jelige: „Szeretet és megértés" Huszonhét éves, 175 cm magas fiatalember megismerkedne hozzáillő lánnyal házasság céljából. Minden levélre válaszol. Jelige: „Ősszel együtt" Harmincéves, 170 cm magas, barna hajú, barna szemű, saját házzal rendelkező, jó modorú, minden káros szenvedélytől mentes, falun élő, magányos legényember szeretne megismerkedni hozzáillő lánnyal 30 éves korig. Jelige: „Házasság céljából" Huszonkilenc éves, 160 cm magas elvált nő, egy gyermekkel, szeretne megismerkedni komoly gondolkodású, józan életű, nyugodt családi életre vágyó, karcsú férfival, ritkán idéz elő idegrendszeri zavarokat. A megfogható eredménnyel járó fizikai munka idegnyugtató hatása közismert, a magas színvonalú szellemi munka pedig az alkotás öröme révén az egyéb eredetű lelki zavarokat is kiegyensúlyozhatja. Ideges tünetekhez leggyakrabban az ambíció és a lehetőségek közötti aránytalanság vagy — főként nőknél — az érzelmi kielégületlenség vezethet. Vannak, akik a nikotin és a kávé túlzott fogyasztásának köszönhetik idegességüket. Ezek a szervezet normális fáradságérzésének elnyomásával megrövidítik szervezet által jogosan igényelt pihenés idejét, és ezzel az idegrendszer tartós kimerülését okozzák. Tévedés az, hogy az idegesség kezelési módjai közül a gyógyszerek a legfontosabbak. Bár ezek hozzájárulhatnak a tünetek csökkentéséhez, a tapasztalat azt mutatja, hogy az életmód megváltoztatása után ilyen esetekben, sokkal jobb eredmény érhető el, mint nyugtatók vagy altatók alkalmazásával. És itt jutottunk el a legkényesebb ponthoz. Bár általában mindenki elismeri az életmódváltozás szükségességét, annak kivitelezéséhez már csak jóval kevesebben jutnak el. Ez komoly elhatározást, következetes megvalósítást követel, és szükséges hozzá a környezet megértő támogatása. Az optimista életszemléletet, a mindenkori munka hasznos voltában való hitet meg lehet tanulni, bár ez egyeseknek könnyebben, másoknak jóval nehezebben megy. Nem állíthatom egyértelműen, hogy olvasónk panaszait kizárólag a tartós otthonlét okozhatja. Sok olyan családot ismerünk, ahol a háztartásban dolgozó, életcéljukat a gyermeknevelés nem lekicsinyelhető feladatában látó asszonyok boldogságához kétség sem férhet. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy másoknál a bezártság, a társadalmi életből való kirekesztettség érzése ideges tünetek kialakulását vonhatja maga után. Mindenkinek meg kell találnia azt az egyéni életstílust, amely egyszerre felel meg vágyainak és lehetőségeinek. Olvasónknak azt javaslom, hogy gondját próbálja megbeszélni pszichológussal, a lelki problémák avatott szakemberével, akinek megfontolt tanácsa, nyugodt biztató szava minden bizonnyal segíteni fog problémájának megoldásában. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ Jelige: „Megértés" Tizenkilenc éves, barna hajú lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni hozzáillő férfival 30 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Halvány őszi rózsa" Húszéves, barna hajú, kék szemű lány, aki szereti a zenét, a táncot, szeretne megismerkedni hasonló korú fiúkkal. Jelige: „Rossz a magány" Harmincegy éves, 176 cm magas elvált asszony jó megjelenésű társat keres 40 éves korig. Egy-két gyermek nem akadály. Fényképet kér. Jelige: „Igazi szerelem" Kérjük azt a 37 éves fiatalembert, akinek találkozás céljából március 21-én Rimaszombatból (Rim, Sobota) Komáromba (Komárno) kellett volna utaznia, hogy adja meg a pontos címét. Jelige: „Vali keresi Misit"