Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-18 / 82. szám
6 Egy verdülő élet nyomdokain Tessék csak visszaemlékezni a nyolc évvel ezelőtti tanácsválasztásokra. Akkor volt a mostanihoz hasonló, valamiféle szívet-lelket bizsergető, emelkedett hangulat. Akkor, amikor az egész országgal együtt a héhalmiak is először saját választottjaik kezébe tették le a hatalom gyakorlását. Héhalomban Kiss Péterre és a hozzá hasonló egyszerű emberekre esett a választás. Arra a Kiss Péterre, aki ugyan járatlan volt a falu igazgatásának tudományában, de egyszerű, becsületes, dolgos emberek közül való volt. Arra a Kiss Péterre, aki nem is olyan régen még, mint napszámos Sósberger báró uradalmában verejtékezett. De hát báró Sósberger és Kiss Péter tanácstag, ugye ez nem illik össze? Igaz is. Ki tudja hol volt már akkor Sósberger. A község az első tanácsválasztások alkalmával már az úri kölönctől megszabadulva szabadon lélegzett. A báró birtokából több mint kétszázan kaptak juttatott földet. Kiss Péter a község választottja is hat holdat vallhatott belőle magáénak. Szóval Kiss Péter az uradalmi napszámos először saját gazdája lett, azután meg a falu népe, az egész falu sorsát, a falu gondjának, bajának, ügyes-bajos dolgainak irányítását bízta rá. A kezdeti lépéseket az iskolaépület egy kicsi kis szobájában tették meg. Itt ültek össze esténként a tanácstagok. Nappal az iskolaszünetekben csak úgy zuhogott a futballabda a tanácsiroda ajtaján. De ilyen körülmények között is folyt a felelősségteljes, komoly munka. A község azóta SOKAT SZÉPÜLT, GAZDAGODOTT, sok gondot a háta mögé utasított. A régi és új gazdák virágzó kertészkedést folytatnak. Ez évben is 350—100 holdon termeltek zöldségfélét. Termelvényeikből még külfödre is szállítottak. 140 holdról takarítottak be cukorrépát a Selypi Cukorgyár részére. Szép állatállományuk is van. Több gazda 3—4 sertésre kötött hizlalási szerződést, s az egész községben mintegy 200 darab sertést hizlalnak szerződés alapján. De csinosodik, szépül az egész Héhalom. A tanácstagok és a község lakói nem hagyják magára a tanács vezetőit, s az általuk választott elnököt. Nagy gonddal munkálkodnak a községfejlesztésen. Nem múlt el tanácsülés, hogy egy-két életrevaló javaslat ne hangzott volna el. Az elgondolásokat, javaslatokat persze nyomban TETTEK IS KÖVETTÉK. A tanácsülésen Molnár István tanácstag például 160 négyzetméter járda elkészítését vállalta. Mint szakember saját maga szervezte meg a munkát, s díjtalanul el is készítette a járdát. A Petőfi Sándor utcai 560 négyzetméter járda építéséhez is a tanácstagok és a lakosok segítségét élvezték. Ide társadalmi munkával 130 kocsi sódert hordtak a lakosok, s ott volt közöttük a munka egyik irányítója, a lakók által megválasztott Szűcs János tanácstag is. A község útjainak rendbehozása érdekében a tanács megszervezte, hogy az útépítéséhez szükséges kő Nógrádkövesdről társadalmi munka segítségével jusson el a községbe. Itt Kovács Imre és Füzér János tanácstagok kapcsolódtak be a munkába. Amióta a község irányítását a tanács vette kezébe, egy igazán modern és szép falurészt építettek 130 új lakóépülettel. A Petőfi Sándor és a Dózsa György utcákat kikövezték. A Táncsics, Ady, Rákóczi és Gárdonyi utcákba villanyt vezettek be. Ebben az évben 3400 méter hosszúságiban betonjárdát építettek. S mindemellett nem kerülte el figyelmüket a fiatalok problémái sem. A kultúrházhoz öltözőt építettek, a kultúrcsoport részére 11 ezer forint értékben ruhákat és egyéb felszereléseket vásároltak. A sportkörnek 16 ezer forintért labdarúgó felszerelést vettek, a kisebbeknek meg játszóteret építettek. Ilyen szép és nagyszerű munka után most a tanácsválasztás idejének kellős közepén ott ülnek egymással szemben Kiss Péter az elnök és Bitera Tibor, a titkár. A legelső tanácsválasztástól kezdve együtt munkálkodnak Héhalom község életének formálásán. Kiss Péter a héhalmiak Péter bácsija most már szakavatott hangon beszél a közigazgatás dolgairól. A utcasorok parlamenterjei már egyeztették véleményeiket, s a közügyek intézésének kormánykerekéhez kijelölték választottaikat. A héhalmiak nagyrészt A RÉGI TANÁCSTAGOK MELLETT MARADTAK. A huszonöt tanácstagból mindössze hét újat jelöltek. S bbár nem várható nagy változás a tanácstagok összetételében, azért mondjuk meg őszintén: ez a választás, amely egy kicsit számvetés is, egy kicsit előretekintés is izgalomban tartja a községet. Amolyan szívet-lelket bizsergető izgalomba, hiszen már hetek óta estéről estére vitatják az eddig elvégzett munkát, s emellett száj-száj után ismétli egy törpe vízmű építésének szükségességét, meg hogy a mozi és kultúrház részére székeket kell venni. Az újonnan jelölt régi tanácstagok azért, hogy választóik meg vannak elégedve eddigi munkájukkal, az újak meg azért vannak izgalomban, hogy meg akarnak felelni majd választóik várakozásának. A kérdés most már kialakult formájában van, feltéve s nincs messze a választások napja, hogy frissült erővel tovább folljon majd a megkezdett munka Héhalomban is a község dolgozó népének további boldogulására. Orosz Béla j'illllllllllllllllllllllllllHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli 33. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT megfelelő gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket keres felvételre. Jelentkezni lehet minden hét szerdáján az AKÖV komplex telepén. —w nógrádi nípüjbag Fényt adnak az emberek Jelölőgyűlésen történt az acélárugyár egyik körzetében. Felállt egy idős, egyedül élő nénike. Kisírta panaszát. Elég szépen él a nyugdíjából, de mindenre nem telik. Képzeljék el, nincs villanya. Mert nem tud annyi pénzt gyűjteni, hogy bevezettesse, összenéztek a jelölők. Valamennyien becsületes, szorgos kezű munkás emberek. — Nem kell ide pénz, nénike - szólal meg az egyik. — Majd mi összeadjuk — ígéri tiszta szívvel a másik. — Úgy van, mi jut egyre, pár forint. Ne legyen már sötétségben öreg napjaiban ez a szegény asszony - helyeseltek egy szívvel, teli szeretettel valamennyien. Amit lehet, magunk megcsinálnak — határozták el. A villanyszerelők társadalmi munkával beszerelik, az anyag árát összeadják. És lelkükre ígérték, napokon belül lesz világosság. — i~a — Mi a véleménye a választásokról? Című kérdésünkre ismét érkeztek válaszok, amelyeket a következőkben közlünk: SZATMÁRI ISTVÁN: acélArugyőri MINŐSÉGI ELLENŐR: A múltban sem nekem, sem a feleségemnek nem volt szavazati jogunk, mivel gyakran voltam munkanélküli, hol itt, hol ott dolgoztam, ezért lakásomat is gyakran kellett változtatnom. 1945-ben szavaztam először feleségemmel együtt, és már akkor is a nép igazi képviselőire, a kommunistákra adtam szavazatomat. A mostani választás ránk nézve különös jelentőséggel bír, mivel öt gyermekem van és két leányom most járul először a szavazó urnákhoz. Mi valamennyien a népfront jelöltjeire adjuk szavazatunkat, mert úgy látjuk, hogy országépítő terveink — amit pártunk és kormányunk a nép érdekében tűzött ki célul—csak így válhatnak valóra. PÉNZES ÁRPÁD, HUGYAGI EGYÉNI GAZDA: Én úgy látom, hogy azok az emberek, akiket megválasztunk tetteikkel is bizonyítani fogják választásunk helyességét. Bízunk ezekben az emberekben. Én is rendszerünknek köszönhetem biztos létemet. Ez az élet nem a múlt nyomorúsága, s azért nem az, mert saját magunkért, kormányunk által kitűzött célokért dolgozunk. VÁSÁRI PÁl postás, SZÉCSÉNY: Sok emberrel beszélek nap mint nap, örülök mikor mindenfelé a bizakodás hangját hallom. Bízunk jelöltjeinkben. Helyes politikánk eredményeit látom az új létesítményekben, életünk minden mozzanatában. A Hazafias Népfront jelöltjei a mi érdekeinket képviselik. Mint utcabizalmi is teljes szívvel dolgozok a választások sikeréért. KÖZÖS ERŐVEL 10000 forint értékű társadalmi munka a Kővár utcában Éveken át húzódott a Kővár utcai lakók vízellátási problémája. Mindig volt valami akadálya a vízvezetékhálózat elkészítésének. A közelmúltban lehetőség nyílt a régi terv megvalósítására. Bácskai István tanácstag, akit most jelöltek a körzetben, tolmácsolta a lakók kérését a városi tanácsnak. Szorgalamas utánjárással intézte el, teremtette meg az előfeltételeket a munka megkezdéséhez. Vonsik Ernő, Füzér József, Császárné, az utca „patrónusai” kézbe fogták a társadalmi munka ügyét, megszervezték az utcában a munkát. Ecer Pál, a vízművek dolgozója a szerelés, anyagellátás biztosítását vállalta. Petik István 85 éves nyugdíjasnak, igaz, nehezére esik a csákányozás, de róla beszélnek az utcában a legtöbbet. ő mondta, hogy: — Ha mi közömbösséget tanúsítunk, nem törekszünk és nem segítünk a közügyekben, akkor céljainkat nem érhetjük el. Tóth István bácsi is 82 éves, de vágja rendületlenül a földet, pedig a Karancs utcában lakik, de ebbe az utcába szokott járni vízért, s úgy érzi, neki is kötelessége segíteni. Mintegy tízezer forint értékű társadalmi munkát teljesítenek itt a Kővár utca lakói. A munka befejeztével nem pihennek meg, mert e „vizes" munka után a gyalogjárót akarják rendbe tenni. Bácskai elvtárs már intézkedett, hogy megkapja az utca a kövezéshez szükséges cementlapokat. Szépül ez az utca is. S a lakók, ha majd megcsavarják a vízcsapot, ha végig sétálnak az új járdán, az ő közös munkájukra gondolnak. Nem nagy harcok emléke lesz ez, de az ilyen hétköznapi hőstettek acélosítják, ötvözik a közösséget. 1958. október 18. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1958 X 18. Vízszintes: 1. Várnai Zseni verscím (folyt, vízsz. 18.). 13. Hangulat is van ilyen. 14. Névelővel: kerékfajta. 15. Vissza: a Ludolf-féle szám neve. 17. ,,Néni”-becenév. 19. Állathang. 20. Fontos élelmi cikk (1. kocka kettős betű). 21. Történelmi időszak. 22. AJE. 23. Vissza: régi mértékegység. 24. Vissza: szárnyasok testét fedi. 27. Tejtermék. 28. Nemzet. 30. Vissza: nagyobb település. 31. Se ez............ 34. Női becenév. 35. Férfinév (folyt. függ. 32-ben). 37. Fafajta. 42. Háziállat. 45. Bárány jelzője is lehet. 47. Régi népfaj. 48. A feleség. 51. Madár-fajta. 52. Visszakötözőszer (orvosi). 53. Utasai fele. 55. Zongora része! 57. Alant m.-hangzói. 58. Hamis. 59. Názáret m.-hangzói. 60. Egyik elektromos sarok. 62. Azonos hangzású betűk. 63. Női név. 64. Eszménykép. 66. Klasszikus regényírónk. Függőleges. 2. Szovjet folyó. 3. Fanyar gyümölcs. 4. Régi népfaj. 5. Görög bölcselő volt. 6. Fontos élelmi cikk. 7. Vissza névelővel az egyik oldal. 8. Nem a háta mögé. 9. Sportág. 10. Minek közepén! 11. Kád szélei. 12. Két nógrádi község. 14/a. Várnai Zseni verscím. 16. Lepke. 19. Nem ellenség. 23. Hatvan melletti község. 25. TAZ. 26. Nem pontatlan (folyt, vízsz. 29.). 27. Tartódoboz. 33. Mészáros (folyt, vízsz. 36.). 38. Hangszeren játszik. 39. Mozog ikerszava. 40. Idegen pénzegység. 41. Bányajáratok (folyt, vízsz. 46.). 42. Visszaének. 43. Innivaló. 44. Nógrádi község. 49. Magasra emelé. 50. Beszélő. 53. Régi népfaj (utolsó kocka kettősbetű). 54. Inni ad. 55. Fordított kérdőszó. 56. Vissza: férfinév. 59. Nak párja. 61. Szarvas-fajta. 63. Bízni kezd! 65. Vissza: hamis. Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget! Beküldendő: vízsz. 1. (folyt, vízsz. 18.), vízsz. 66., függ. 1. és függ. 14/a., valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény október 22-ig. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt. Könyvjutalmat nyertek: Körmöczi Gyula Zagyvapálfalva, Nagy Ibolya Nagybátony és Varga Béla Nagybárkány. >-■ [UNK] [UNK] —— . S FIGYELEM! • Szúpatakon minden héten £ ! szerdán a nagybátony! £ KISIPARI « TERMELŐSZÖVETKEZETI CIPÉSZ RÉSZLEGE MEGRENDELÉSEKET vállal és kész £ £ MUNKÁKAT SZÁLLÍTjA ! LE, MEGRENDELÉSTŐL SZÁMÍTOTT EGY HÉTEN BELÜL. 5 • A Tanácsköztársaság választási rendjeH uszonöt esztendős Horthy-uralom egyik legfőbb törekvése az volt: ahogy csak lehet gyalázza, rágalmazza, befeketítse a dolgozó emberek szívében reményként élő Tanácsköztársaság emlékét. Miért volt erre szüksége? A „rend” fenntartásához kellett, ahhoz, hogy elrémítse az „alullévőket” a második Tanácsköztársaságtól. Hiábavaló fáradozás volt ez... A Tanácsköztársaság nagyon sokunk tudatában úgy él, hogy megvalósította a nyolcórás munkanapot, egyelő munkáért, egyelő bért biztosított a nőknek, 30 százalékkal növelte a munkabéreket, megszüntette a pékek éjszakai munkáját stb. — főleg szociális intézkedései ismertek. Tény, nem csupán a szociális intézkedések, az ország vezető erejévé lett munkásosztály, történelmi intézkedései ezek, a hazai „polgár-világ teljes összeomlása” után miként a Mindenkihez szóló kiáltvány hangsúlyozza. A Tanácsköztársaság eddig soha nem tapasztalt mértékben kiterjesztette a dolgozók jogait. 1919. április 7-én tartották meg hazánkban az első valóban demokratikus választást. Politikai jogokkal ruházta fel a Tanácsköztársaság, a munkásosztály és a parasztság, az értelmiség tömegeit, a nemzetiségieket, a nőket és az ifjúságot. Először valósították meg valóban a demokratikus választójogot. Választó és választható volt minden 18. életévét betöltő dolgozó, továbbá a Vörös Hadsereg katonái és azok a munkások, katonák, akik munkaképességüket elvesztették. Osztályszempontból nincs választójoga annak, aki bérmunkásokat alkalmaz, vagy munkanélküli jövedelemből él. Ez volt csupán kizáró ok. A második proletárhatalom megteremtéséig nem volt ilyen választás Magyarországon. Választott a lakosság túlnyomó többsége, minden olyan ember, aki becsületes építője az országnak. A Tanácskongresszus választásain négy és félmillió dolgozó szavazott a proletárdiktatúra mellett. Az ellenség már akkor is, de még inkább utána azt hangoztatta a Tanácsköztársaságról, hogy a kisebbség erőszakos uralma volt. Egyetlen példái ennek az alávaló rágalomnak a megcáfolására. Még a franciák által megszállt Szegeden is, ahol semmiféle proletár „terror” nem érvényesülhetett — annál inkább az imperialista hadsereg nyomása — még itt is több, mint 40 ezer dolgozó, a felnőtt lakosság abszolút többsége szavazott a Tanácsköztársaság mellett. És mi, Nógrád megyei dolgozók büszkén emlékezhetünk a majd 40 esztendővel ezelőtt lezajlott első szabad valóban demokratikus választás lezajlására. Megyénk népe egy emberként tett hitet szavazott a Tanácsköztársaságra. És nemcsak szavazott, de amikor veszély fenyegette, fegyverrel a kézben védelmezte azt. A Tanácsköztársaság választási rendjét úgy tudjuk csak igazán értékelni, ha összehasonlítjuk az azt megelőző idők választási rendszerével. Concha Győző, a Budapesti Egyetem Politikai Tanszékének tanára, az akkori idők ismert jogásza egy 1912-ben megtartott előadásában így szónokol: „Az államhatalmat a társadalom szenvedő felének kezébe adni, — őket számszerű többségük által a választásokon döntővé tenni — egyelő lenne a törvényes forradalom szentesítésével... a magyar társadalomra egyenesen anarchikus hatású lenne, amennyiben a választók 43,5 százalékát lényegileg az ipari és mezőgazdasági munkások és napszámosok alkotnák.” Ebből vonja le ezután Concha úr a maga körmönfont módján a választójog, „reformja” szempontjából irányadó álláspontját, amelynek értelmében: „a választójog megállapításánál a törvényhozónak, egy nemzetnek egész valóját úgy kell egybekovácsolni tudnia, hogy az ilyen egybevetésből a választók kellékeinek megállapításaiból maradékként az alkalmas, a jó, a hazafias választó legvégül pedig az arravaló képviselő kerüljön ki." Hogy a burzsoá jogtudós kit tartott arra való jó képviselőnek és kitől féltette a burzsoázia hatalmát, a „szabad” választások rendjét, jól tudjuk, nem szorul bizonyításra. A Tanácsköztársaság elsöpörte ezt a jogrendet és megvalósította a dolgozó tömegek demokratikus diktatúráját, a legszélesebb dolgozó tömegekre kiszélesítette a választójogot és e tekintetben is közvetlen előde a második proletárhatalomnak. A választásokra készülve büszkén emlékezünk a Tanácsköztársaság példaadó emlékére.