Nógrád, 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Mincs még Ammanban A DPA bejrúti tudósítója csütörtöki helyzetjelentésében azt írta, hogy a jelek szerint még mindig nem jött létre az a­ megállapodás, amelyről a Palesztinai gerillák és a Jor­dániai kormány képviselői már napok óta tárgyalnak. A vita tárgyát, — mutat rá a DPA tudósítója — a milí­ciák képezik, amelyeknek több ezer tagja áll készenlét­ben Ammanban és Jordánia más városaiban. Felfegyver­zett önkéntesekről van szó, akik általában rendes szak­mai tevékenységet­ is folytat­nak, többnyire polgári ruhá­ban járnak, de a gerillakom­mandóik parancsnoksága alá tartoznak, és biztonsági fel­adatokat hajtanak végre. E milícisták „kiegészítik” az egyenruhás gerillákat, akik­nek elsőrendű feladata az, hogy bevetésekre induljanak Izrael ellen. A jordániai kor­mány­­ azt követeli, hogy a milícistáikat is vonják ki a városból. A gerillák viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a milícisták továbbra is állja­nak készenlétben „támasz­pontjaikon”, melyekkel az Ammanban és más városok­ban levő menekülttáborokban rendelkeznek. Egyébként a négytagú bé­kéltető bizottság egyiptomi tagja, aki a napokban kor­mányával konzultált Kairó­ban, és csütörtökön visszatért Ammanba, közölte: a bizott­ság két-három napon belül Ammanban befejezi, majd Bejrútban folytatja munkáját. (MTI) Kegyetlen terror a bennszülöttek elnyomására Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága által létesített kül­lönleges szakértői csoport újabb adatokat tárt fel a dél-afrikai fehér fajvédők, a mocambiquei és angolai portugál gyarmatosítók ke­gyetlenkedéseiről. G. Lindsay, a polgári jo­gok amerikai ügyvédi bi­zottságának egyik vezetője elmondotta, hogyan járt a Dél-afrikai­­ Köztársaságban Joel Carlson ügyvéd, aki afrikaiakat próbált védeni bírósági tárgyalásokon. A dél-afrikai hatóságok elvet­ték útlevelét, ami a gyakor­latban a letartóztatást meg­előző lépés. A szakértői cso­port kérdéseire válaszolva Lindsay elmondta, hogy két másik jogászt, akik benn­szülött lakosokat védtek, ugyancsak letartóztattak és börtönbe vetettek. A mocambiquei diákok nemzeti szövetségének egyik tagja beszámolt azokról a körülményekről, amelyek között a portugál gyarmat lakossága él. A kényszer­­munka Mocambiqueban to­vábbra is létezik. A legki­sebb tiltakozást is kegyetle­nül megtorolják, így példá­­ul megöltek több mezőgaz­dasági munkást azért, mert munkakörülményeik javítá­sát és a fizetésük emelését kérték. Néhány évvel ezelőtt, a portugál rendőrség az egyik afrikai törzs 600 tag­ját agyonlőtte, mert a szak­­szervezethez hasonló tömö­rülést próbáltak létrehozni. Macambiqueban az afri­kaiaknak az országon belüli közlekedését törvények tilt­ják és ezek megsértéséért huzamosabb ideig tartó „ja­vító-nevelő” munka jár. (MTI) ' i*. ■*.___­ i A Varsói Szerződés hadseregeinek törzsgy­a­korla­t­a A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői hadműveleti kiképzési tervének megfelelően 1970. jú­lius 1. és 9. közötti időszak­ban a Magyar Népköztársa­ság területén szárazföldi, lég­védelmi, repülő, és haditen­gerészeti hadműveleti törzsek együttes gyakorlatot hajtot­tak végre. A gyakorlat vezetője I. I. Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnoka volt. Az együttes gyakorlat hoz­zájárult valamennyi haderő­nem törzsmunkája összehan­goltságának további fokozásá­hoz, a tábornokok, tengerna­gyok és tisztek hadműveleti kiképzésének tökéletesítéséhez, valamint a baráti hadseregek közötti fegyverbarátság elmé­i. I. Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, az egyesí­tett fegyveres erők főparancs­noka július 9-én, a sikeres gyakorlat befejezése alkalmá­ból ebédet adott. Az ebéden részt vettek: Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, honvédelmi miniszter, Benkei András, bel­­ügyminiszter, valamint Angel Caneva, a Bolgár Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­nak póttagja és Martin Dzur vezérezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere, továb­bá a gyakorlat vezető helyet­tesei és a törzsgyakorlaton részt vett törzsek vezető be­osztású tábornokai, tengerna­gyai, főtisztjei, a magyar nép­hadsereg vezetői. Pohárkö­szöntőt mondott I­ I. Jaku­bovszkij, a Szovjetunió mar­sallja és Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Czinege Lajos vezérezredes. Az Állami Népi Együttes honvédelmi miniszter, július nagysikerű műsort adott a 7-én vacsorát adott a törzs­­gyakorlaton részt vett tábor­­gyakorlat részvevőinek tiszte­­nekok, tengernagyok és főtisz­­tetére­­tek tiszteletére. (MTI) E­eyítéséhez.­ Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter jelenlétében július 8-án fo­gadta I­­I­ Jakubovszkijt, a Szovjetunió marsallját, az egyesített fegyveres erők fő­­­­parancsnokát, a gyakorlat ve­zetőjét, valamint Sz. M. Stye­­menko hadseregtábornokot, az egyesített fegyveres erők ve­zérkari főnökét, a főparancs­nok első helyettesét. A Sze­­merdzsiev vezérezredest, a bolgár néphadsereg vezérkari főnökét, a nemzetvédelmi mi­niszter első helyettesét és Csémi Károly altábornagyot, a magyar néphadsereg vezér­kari főnökét, a honvédelmi miniszter első helyettesét. A vacsoráin részt vettek I. I. Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, az egyesített fegy­veres erők főparancsnoka, a gyakorlat vezető helyettesei, a törzsgyakorlaton résztvevő törzsek vezető beosztású tá­bornokai, tengernagyai és fő­tisztjei, valamint a magyar néphadsereg vezetői. A vacsorán Czinege Lajos vezérezredes és I­ I. Jaku­­bovszkij, a Szovjetunió mar­sallja pohárköszöntőt mon­dott. * 2 NÓGRÁD - 1970. július 10., péntek Vietnami értekezlet David K. Brucenak, az amerikai küldöttség új veze­tőjének megérkezéséig az Egyesült Államok küldöttsége szemmel láthatóan csak for­málisan vesz részt a Vietnam­mal foglalkozó párizsi érte­kezleten. Az amerikai kül­döttséget ideiglenesen vezető Philip C. Habib nagykövet, a csütörtökön megtartott 74. ülésen mindössze néhány mondatos felszólalást olva­sott fel, amelyben arra szorít­kozott, hogy az amerikaiak tárgyalási készségét hangoz­tatta. Hosszabb felszólalásában ugyanezt tette Pham Dang Lam saigoni küldött is. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a VDK kormányának küldött­ségei Nixon elnök Legutóbbi kijelentéseit elemezték. Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője kijelentette, hogy Nixon elnök június 30-i jelentése és július 1-i tv-interjúja után az Egyesült Államok és a világ közvéleménye egyaránt arra a megállapításra jutott, hogy semmi változás nem követke­zett be a Nixon-kormány ag­­ressziós politikájában. To­vábbra is meg akarják hos­­­szabbítani a háborúit Dél-Vi­­etnamban, fokozni a katonai intervenciót Laoszban, folytat­ni az agressziót Kambodzsa ellen, kiterjeszteni a háborút egész Indokínára. Dimh Ba Thi, a DIFK kül­döttségének helyettes vezető­je rámutatott: Nixon elnök július 1-én ismét azzal fenye­­getődzött, hogy meghosszab­bítja Dél-Vietnam megszállá­sát és folytatja a háborút, ha a lakosság nem fogadja el esztelen feltételeit csapatai­nak visszavonására. Az Egye­sült Államoknak tudnia kell mondotta, hogy a dél-viet­namiakat nem lehet semmifé­le fenyegetéssel megfélemlíte­ni. (MTI) Finn vendégeink nyilat­kosa­­ a tapasztalataikról (Folytatás az 1­ oldalról.) A magyar—finn barátsági hét alkalmából hazánkban tar­tózkodó finnországi vendégek csütörtökön délelőtt megtekin­tették a Parlamentet. Ezzel egyidőben a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti székhá­zában a barátsági hétre érke­zett politikai delegáció — élén Jaakko Numminen oktatás­ügyi miniszterrel — találko­zott a magyar sajtó, a rádió és televízió képviselőivel. Összehívására vonatkozó ja­vaslatára az érdekelt álla­moktól nagyon pozitív vála­szokat kapott. Finnország kor­mánya derűlátóan ítéli meg a biztonsági konferencia össze­hívásának lehetőségét. — Ugyancsak jó érzéssel tölt el bennünket, hogy hoz­zánk hasonlóan, Magyarország is aktív szerepet játszik az európai biztonsági konferencia sikerre vitelében. A miniszter közölte, hogy a különféle finn ifjúsági szerve­zetek— saját kezdeményezésük alapján — augusztusban meg­rendezik az európai fiatalok biztonsági konferenciáját. Az eddigi jelek arra mutatnak, hogy a tanácskozás iránt már­is nagy az érdeklődés. Az európai biztonság kérdésének­ témájához kapcsolódva Jaak­ko Numminen elmondotta A következőkben a finn ok­tatásügyi miniszter röviden át­tekintette a barátsági hét ese­ményeit. Hangot adott annak a véleményének, hogy a jövő­ben is nagyon hasznos lenne a mostanihoz hasonló, nagy lét­számú küldöttség cseréje, s megjegyezte, hogy a testvér­­városi mozgalom talán a leg­jobb forma a barátsági kap­csolatok fejlesztésére. Néhány kérdésre Anna-Liisa Tiekso parlamenti képviselő, volt miniszter válaszolt, aki a finn idegenforgalmi szervek egyik vezetője. Hangsúlyozta, hogy különösen nagy lehetősé­geket lát a magyar—finn kap­csolatok szélesítésére a turista­mozgalom keretében. Felvetet­te: jó lenne a Balaton mellett egy finn nyaralótelepet létesíte­ni, s cserébe az egyik szép finn tó partján hasonló magyar nyaralótelep épülhetne. Csütörtökön délben Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a Mátyás-pincében búcsúebé­det adott a finn politikai dele­gáció tiszteletére. Délután finn vendégeink hajókirándulás so­rán megtekintették a Duna­kanyar szépségeit, s az esti még­ a finn kormány az órákban érkeztek vissza Bu­­európai biztonsági konferencia dapestre. (MTI) A magyar—finn barátsági hét alkalmából hazánkban tartóz­kodó finn politikai küldöttség csütörtökön találkozott a sajtó képviselőivel a Hazafias Népfront székházában. Képünkön: Jaakko Numminen közoktatásü­gyi miniszter, a finn delegá­­ció vezetője beszél a sajtókonferencián Izrael rágalmaz Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette, hogy Gromiko szovjet külügymi­niszter hamarosan fogadja Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét. A Gromiko—Beam találko­zó a közel-keleti válság po­litikai megoldását célzó szov­jet—amerikai kétoldalú tár­gyalások sorozatába illeszke­dik, közölte Carl Barch, a State Department szóvivője. Időközben Izrael washingto­ni nagykövetsége a Szovjet­uniót rágalmazó dokumentu­mot tett közzé. Minthogy Iz­­rael néhány nap alatt jó né­hány phantomot elveszített a Szuezi-fronton, Tel Aviv kép­viselői a Szovjetuniót vádolva akarnak nyilvános ígéretet kicsikarni újabb harci repü­lőgépek szállítására. (MTI) Nagy mennyiségű információt gyűjtöttek össze (Folytatás az 1. oldalról.) levelet. Nyikolajev, a Vosztok —3 fedélzetén tett útja után megvalósítani.­ Az orbitális űr­ lett Ciolkov szidj­emtókénmes­ állomások létrehozásának- út- ■ Ezt követő­en Oleg Gazert­jén — tette hozzá — remiki­­go, a Szovjet Tudományos vál fontos szakaszt jelenít a Akadémia levelezd tagja lé­ Szojuz—9 repülése. „­­ ’­pett a mikrofonhoz. Hangjú-Kiemelve a Szojuz—9 koz­ lyozba, hogy Nyikolajev és monauitáinak tudományos Szevasztyjamov űrrepülése tevékenységét, hangsúlyozta, meggyőzően bebizonyította­: az hogy a nagy mennyiségű^ infor- ember nem csupán hosszú mációs anyagot gyűjtöttek gjeig tartózkodhat a világűr­­össze a Föld légköréről, az atmoszférában lejátszódó fo­lyamatokról, valamint Föl­dünk felszínéről is. bein, hanem hatékony munkát is tud végezni a kozmikus feltételek közepette. A tudós elmondotta, hogy a Szojuz—9 Keldis akadémikus ezután a jelenlevők tapsa közepette nyújtotta át Szevasztyjanovnak a Szovjet Tudományos Akadé­mia kitüntetését: a Ciolkovsz­­kij-arany emlékérmet és alt­orrepülésének kezdetén a koz­monautáknak három-négy napra volt szükségük ahhoz, hogy begyakorolják az űrha­jón belüli új mozgáskészségü­ket. É­szak-irers^pg­­­a pofl € gärfo € äi2 £&r«j Az éppen hogy hivatalba lé­pett tory-kormány elérkezett első politikai vizsgájához. Ed­ward Heath miniszterelnök aligha számított arra, hogy jú­lius 12 helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észak-írországi „for­ró nyár”. Ugyanis hosszú ide­je mindig az úgynevezett orá­­niai rend július 12-i felvonu­lása váltotta ki Ulsterben a katolikus kisebbség ellenlépé­seit. Megdöbbentő, hogy ez az or­szág mennyire nem tud ki­lépni a középkorból. 1690. jú­lius 12-én volt az a bizonyos Boyne melletti csata, amely­ben a protestáns Orániai Vil­mos legyőzte a katolikus II. Jakab királyt, s ezzel meghó­dította Ulstert, az ír sziget északi felét. Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erőszakos térítés következtében a protestánsok kerültek túlsúlyba ezen a te­rületen. Ma egymillió protes­táns él Észak-Írországban, a katolikus ír kisebbség lélek­­száma pedig alig több fél­milliónál. Mivel az angolok hódítóként jöttek az országba, már a múlt század elején megszerezték a legzsírosabb földeket; az ő ellenőrzésük alatt ment végbe Észak-Íror­­szág gyér iparosítása, ők tehát a gazdagabbak, s a katolikus írek a szegényebbek. Bonyolít­ja a helyzetet, hogy a sziget déli felén az önálló ír Köztár­saság sohasem mondott le az északi területek visszaszerzé­séről, az ország újraegyesíté­séről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtizedek­re. A gazdasági­ fellendülés egy-egy rövid szakaszán a füg­­­getlenségi mozgalom elcsende­sedett, de mert a protestánsok — akik a közigazgatásban is „birtokon belül”­­vannak — megengedhetetlen diszkrimi­nációt alkalmaznak a katoli­kus kisebbséggel szemben, újra és újra fellángol az egyenlőségért küzdő polgárjo­gi mozgalom. 1968 előtt már úgy tűnt, az észak-írországi írek megelégszenek azzal, hogy a jelenlegi határokon belül vívják ki a polgári egyenlősé­get. Az évek múltával azon­ban mind reménytelenebbnek érezték ezt a küzdelmet, s ma — kimondatlanul is — is­mét az ír Köz­társasággal va­ló egyesülés igénye elegyedik követeléseikben.­ Különösen reménytelennek érzik az írek a helyzetüket, amióta ismét a konzervatív párt — az ulsteri unionisták angol megfelelői — vette ke­zébe a kormányrudat Ezen a helyi reakció annyira fölbá­­torodott, hogy Bernadette Devlin letartóztatásával a jó­zan észnek ellentmondó, sú­lyos provokációra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Ber­nadette a Westminsterben a legfiatalabb képviselő. A mos­tani választásokon az észak­­írországi munkások szavaza­taival csak még inkább meg­szilárdította mandátumát. Ez a fiatal, az ír nacionalizmus és britellenes gyűlölet szellemé­ben nevelkedett. tehetséges lány, mindössze másfél—két­éves politikai szereplése során felül tudott emelkedni a jo­gos, de mégis csak szűk és bi­zonyos fokig illuzionista nem­zeti harc korlátain és ma az észak-írországi munkásság egészének — protestánsoknak és katolikusoknak egyaránt — közös érdekeit helyezi előtér­be. Amikor a rendőrség Lon­donderry határában letartóz­tatta és börtönbe hurcolta Bernadettet, Belfastban való­sággal elszabadult a pokol. Az összeütközések július 4-re már csaknem polgárháborús mére­teket értek el. Fegyverropogá­s, könnygáz és felgyújtott jár­művek, az épületek lángjai, benzinpalackok fellobbanó tü­ze, a kőzáporral támadó fia­talok csatakiáltása és a sebe­sültek jajveszékelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuk, már tizenegy a halálos áldozatok száma, sok százan sebesültek meg, de megtörténhet, hogy mire e sorokat kinyomtatják, az ál­dozatok száma lényegese­n na­gyobb lesz. Különösen nyugta­lanító, hogy mind a kirendelt katonaság, mind az ír tünte­tők lőfegyvereket, sőt géppus­kákat is használnak. A sebe­sültek közül hatvanan lőtt sebbel kerültek kórházba. A nemzeti gyűlölködés láng­jai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vet­tek, amilyent a magát szocia­listának valló Bernadette so­hasem akart. A börtönből is azt üzente eszmetársainak: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a kato­likus és protestáns munkáso­kat, a szegényeket. Az új an­gol kormány azonban semmi­féle más megoldást nem tud kitalálni erre a rettenetes hely­zetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak- Írországba, mindig több és több fegyver dördül el, és sem­mi sem történik az írek tény­leges problémáinak orvoslásá­ra. Sz. L. L

Next