Nógrád, 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

negyvennél több halálos áldozat Libanonban Az izraeliek elraboltak öt szíriai tisztet Több mint negyven ember esett áldozatul szerdán Izra­el újabb kalóztámadásának, amely a dél-libanoni Hasbaya város és környéke ellen irá­nyult. Az izraeli légierő gé­pei fedélzeti rakétákkal és gépfegyverekkel lőtték a vá­ros épületeit, s a környező gerillatáborokat, s 30 gerillát, valamint tizennégy polgári személyt megöltek. A sebesül­tek száma eléri a hatvanat. Szaeb Szalam libanoni mi­niszterelnök szerint a légitá­madás — minden kegyetlensé­ge ellenére — csupán „eltere­lő” hadművelet volt, hiszen a libanoni területre hatoló iz­raeli gyalogos és gépesített egységek Ramia város térsé­gében, a határtól alig 100 mé­terre foglyul ejtették egy szíriai katonai küldöttség öt tisztjét, és a kíséretükben le­vő libanoni katonákat. Az iz­raelieknek nyilván értesülésük volt a küldöttség látogatásá­ról, s voltaképpeni céljuk az emberrablás volt. A szíriai külügyminisztéri­um nyilatkozatban követelte az elrabolt tisztek azonnali szabadon engedését. „Ez a cselekedet újból megerősíti a cionista hatóságok agresszív szándékait” — hangoztatta a nyilatkozat. Libanon az üggyel kapcso­latban sürgős panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál, fenntart­va magának azt a jogot, hogy ha szükségesnek látja, kérni fogja a tanács összehívását A libanoni kormány csü­törtökön rendkívüli ülést tar­tott. Áttekintette a szerdai tá­madás nyomán kialakult hely­zetet A Frangié államfő elnökle­tével tartott 3 órás ülés után Katcsik Babikjan libanoni tá­jékoztatásügyi miniszter ki­térően válaszolt arra a kér­désre, vajon a kormány el­határozta-e, hogy kéri a Biz­tonsági Tanács összehívását közvetlenül a rendkívüli minisztertanács előtt, ugyan­csak Frangié államfő elnökle­tével ülést tartott Libanon legfelsőbb katonai tanácsa is. A legfelsőbb katonai tanács­csütörtök délelőtti ülésének napirendjén két kérdés szere­pelt — jelentette a MENA — a szerdai izraeli agresszió kö­rülményei és következményei, valamint Szaeb Szalam kor­mányfő beszámolója a Bejrút­ban tartózkodó Jasszer Arafat­tal, a Palesztinai ellenállási szervezet elnökével tartott megbeszélés eredményeiről. A miniszterelnök arról tájékoz­tatta a legfelsőbb katonai ta­nácsot. Arafat kinyilvánította, hogy a palesztin ellenállási mozgalom kész együttműködni a libanoni hatóságokkal az ország biztonságának megőr­zésében. A szíriai kormány csütörtö­kön felkérte az ENSZ Bizton­sági Tanácsának tagjait, has­sanak oda, hogy Izrael bo­csássa szabadon a Dél-Libanon ellen intézett szerdai támadás során foglyul ejtett öt szíriai tisztet. A Tel Aviv-i katonai szó­vivő a szerdai kalózakcióval kapcsolatban csak annyit kö­zölt, hogy a foglyul ejtett szíriai tiszteket ez idő szerint „alaposan kihallgatják”. (MTI) Következetes állásfoglalás az IKP kongresszusán Me­r Wilner bírálta a kormányzatot Mint a TASZSZ Rómából keltezett tudósítása közli, Tel Avivban „Az arab területek megszállása ellen, a békéért!” jelszó jegyében, 1500 küldött és vendég. 17 testvéri kom­munista és munkáspárt kül­döttségei részvételével tanács­kozik az Izraeli Kommunista Párt XVII. kongresszusa. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára beszá­molójában a közel-keleti hely­zetről kifejtette: az arab te­rületek izraeli megszállását az amerikai imperializmus esz­közként használja fel, hogy nyomást gyakoroljon az arab nemzetek antiimperialista mozgalmára. A főtitkár határozottan el­ítélte az izraeli kormány szé­les körű szovjetellenes rága­lomhadjáratát, amely árt Iz­rael nemzeti érdekeinek. Wilner hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nagy erőfeszítése­ket tesz a közel-keleti igaz­ságos, tartós békéért. Az előadó bírálta a Tel Aviv-i kormány erőszakos te­lepítési politikáját, a meg­szállt területeken élő arab la­kosságot sújtó intézkedéseit Hangsúlyozta: az Izraeli Kom­munista Párt véleménye sze­rint a közel-keleti probléma megoldásának egyetlen útja az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt területek­ről és a béke megteremtése a Biztonsági Tanács ismert határozata alapján. A főtitkár rámutatott a cionizmus reakciós naciona­lista jellegére, hangsúlyozta, hogy ez ellenkezik minden ország zsidó dolgozóinak ér­dekeivel és az izraeli nép nemzeti érdekeivel. A cioniz­mus a szovjet­ellenesség fész­ke és az imperializmust szol­gálja. Wilner élesen bírálta a Kí­nai Kommunista Párt veze­tőinek politikáját, amely a nemzetközi kommunista moz­galom bomlasztására irányul és szovjetellenességet szít. A kongresszus folytatja munkáját. (TASZSZ) Athén politikája veszélyezteti Görögországot Ülést tartott a GK­P plénuma Az Igazság Hangja rádióál­lomás közlése szerint a Görög Kommunista Párt június má­sodik felében tartotta 16. plé­numát. Megvitatták az ország politikai helyzetét, valamint a görög kommunisták feladata­it. A kérdés előadója K Koli­­jannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára volt. A plénumon elfogadott ha­tározat hangsúlyozta Nixon elnök moszkvai látogatásának rendkívüli jelentőségét. Helyeslőleg vette tudomásul a csúcstalálkozón létrejött megállapodásokat, melyek kö­zül különösen jelentős a ha­dászati fegyverek korlátozása. Az ország belpolitikai hely­zetét elemezve a plénum részt­vevői rámutattak arra, hogy a görög fasiszta katonai dikta­túra folytatja népellenes poli­tikáját. A plénum végezetül rámu­tatott arra, hogy az athéni kormányzat állandó haditen­gerészeti támaszpontokat bo­csát az amerikai 0. flotta ren­delkezésére, nagy mennyisé­gű nehézfegyverzetet kap im­perialista pártfogóitól, beavat­kozik Ciprus belügyeibe. Ez­zel és más olyan kísérletek­kel, melyekkel az Egyesült Államok és a NATO kalan­dor céljait szolgája, kiélezi a Földközi-tenger térségének politikai helyzetét és veszé­lyezteti Görögországot, a gö­rög népet. (TASZSZ) 2 NÓGRÁD - 1972. június 23., péntek I Zárt ajtók Mersza Matruhban Az Arab Köztársaságok Szö­vetsége Elnöki Tanácsának tagjai — Szadat, Asszad és Kadhafi — szerdán este a kíséretükben levő személyi­ségek nélkül négyórás, ma­gánjellegű eszmecserét tartot­tak, nyilvánvalóan azért, hogy megvitassák és kiértékeljék a Libanont ért izraeli kalóztá­­madást. Ezt megelőzően Idi Amin ugandai elnökkel tárgyaltak, aki országának a föderációhoz fűződő kapcsolatai fejlesztését szorgalmazza. Amin csütörtö­kön visszatért Kairóba hiva­talos látogatásának folytatá­sára. Az Arab Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsá­nak tagjai csütörtökön Mersza Matruhban zárt ajtók mögött folytatták tárgyalásaikat — jelentette a Mena hírügynök­ség. Az Al Akhbar arról tudósí­tott, hogy a három arab ál­lamfő tárgyalásainak közép­pontjában a legfrissebb közel­­keleti fejlemények, továbbá az Arab Köztársaságok Szö­vetsége és az afrikai államok fokozottabb együttműködésé­nek lehetőségei állnak. (MTI) NDK- NSZK megbeszélések Eszmecsere a jószomszédi viszonyról Bonnban csütörtökön végez amilyenek az egymástól fü­lt­ért a két német állam kép­­zetlen államok között szoka­­viselői közötti megbeszélések sosak­ e heti fordulója. Mint a ki­ A közlemény bejelenti le­­adott közlemény mondja, dr­­vábbá, hogy a megbeszélése- Michael Kohl, az NDK és két június 28-án, szerdán az Egon Bahr, az NSZK állam- NDK fővárosában folytatják, titkára szerdán és csütörtökön Michael Kohl, az NDK mi­véleménycserét folytattak az­niszterelnökségi államtitkára NDK és az NSZK között olyan csütörtök délután a kölni normális jószomszédi kapcso- bonni repülőtérről visszauta­ltak létrehozásáról, mint zott Berlinbe. (MTI) Csak kis eltérés Tanaka Kakuei, Fukuda Takeo, Miki Takeo és Ohira Maszajosi jelöltségének hiva­talos regisztrálásával utolsó fázisába érkezett a hatalmon levő liberális demokrata párt elnökválasztási konvencióját bevezető kampány. A július 5-i választáson a négy jelölt közül egynek legkevesebb 240 szavazatot kell szereznie ahhoz, hogy pártelnökké és ezzel együtt Japán új mi­niszterelnökévé lehessen. Mind a négy elnökjelölt mi­niszterként szolgált Szato kor­mányzása idején. Nézeteik a legfontosabb bel- és külpoli­tikai kérdésekben csak kis­mértékben térnek el egymás­tól. Mindannyian hívei a ja­pán—amerikai biztonsági szerződés fenntartásának és a két ország közti „partneri” vi­szony megőrzésének. Azonos nézetet vallanak abban is, hogy az új kormány fontos feladata a japán—kínai dip­lomáciai kapcsolatok normali­zálása. A japán közvélemény ab­ban reménykedik, hogy Szato után olyan ember kerül hata­lomra, aki kevésbé konzerva­tív és rugalmasabban alkal­mazkodik a változó bel- és külpolitikai körülményekhez. (MTI) Az arab állam­szövetség elnöki tanácsa Mersza Matruh-1 ülésének résztvevői (balról jobbra): Hafez Asszad szíriai, Idi Amin ugandai, Anvar Szad at egyiptomi és Moammed Kad­hafi líbiai államfő i Talán már nem is újság, ha azt mondjuk: a második világháború utáni Olaszor­szág egyik belpolitikai zsák­utcából a másikba bukdá­csol. Lavírozó kormányok sokasága bukott már el, a felszínes szemlélő számára morzsányinak tűnő görön­gyön. A kiváltó okok min­den esetben a társadalmi­politikai krízisben gyökerez­tek­ abban, hogy a mélyen­­szántó ellentmondásokat tük­röző politikai válság akuttá vált Itáliában. Amikor tavasszal megvá­lasztották Leone személyé­ben az új köztársasági el­nököt, egy pillanatra úgy tűnt: ez alkalommal rövid lélegzetvételhez jut az or­szág. De mert a politika fő iránya nem változott, nem alakulhatott ki semmiféle egyensúly vagy stabilitás. Alig néhány héttel az elnök­­választás után újabb kor­mányválság robbant ki. Ezt az idézte elő, hogy a keresz­ténydemokrata párt jobbra­­tolódott, egyre nyilvánvalób­bá vált: nem hajlandó a legégetőbb gazdasági-társa­dalmi reformok végrehajtá­sára, nem mond le a válási törvény hatálytalanítására irányuló népszavazás kiírá­sáról. Ugyanakkor a szocia­lista párt balra orientáló­dott, nem csatlakozott a ke­reszténydemokrata politiká­hoz. Gulietto Andreotti vál­lalkozott ebben az időben a válság megoldására: „egy­színű” kereszténydemokrata kormánya azonban nem sze­rezte meg a parlament bi­zalmát, s bár élvezte a nagy­tőke és a liberális párt tá­mogatását, a szenátusban le­szavazták. Leone köztársasági elnök ebben a helyzetben nem te­­t­hetett mást, feloszlatta a képviselőházat és a szená­tust, s az 1973-ra esedékes rendes választás helyett, má­jus 7—8-ra rendkívülit írt ki. Az Olasz Köztársaság történetében példátlanul áll a házak idő előtti feloszla­tása. Egyedisége ellenére is mutat azonban általánost. Nevezetesen azt, hogy a mai Olaszországban minden olyan megoldás, amelyik megkísérli kikerülni a re­formok végrehajtását, s ki akarja rekeszteni az ország irányításából a kommunis­ták vezette baloldalt, eleve bukásra ítélt. Jól mutatták ezt a válasz­tás után következő esemé­nyek is. Egy hónappal a sza­vazást követően ugyanis még semmire sem jutottak egymással a vezető politiku­sok. Andreotti, az ügyvezető miniszterelnök kétségbeesett erőfeszítéseket tett valami­lyen kabinet megalakítására, a zavaros belpolitikai hely­zet miatt azonban tulajdon­képpen nem jutott előrébb. A legutóbbi híradások sze­rint kénytelen volt vissza­kanyarodni a régi formulá­hoz. Addig győzködte a szo­cialistákat, amíg azok be­adták a derekukat és haj­landónak mutatkoztak részt venni egy újabb, keresztény­­demokrata irányítás alatt álló centrista kormányban. Vagyis: történt valami és mégsem történt semmi. Andreottinak csak reménye lehet arra, hogy a parla­mentben majd támogatják a radikálisok is, de erre pilla­­­natnyilag semmiféle biztosí­tékkal nem rendelkezik. Az Olasz Kommunista Párt kormányalakítással kapcso­latos állásfoglalása világosan megmutatja a helyzetet: a kezdet már mindjárt zsák­utcával fenyeget, hiszen a korábbi hasonló színezetű kormányok sem oldottak meg semmit azokból, amiket a tömegek követeltek, ho­gyan lehetne tehát várni, hogy majd a következő ha­tározottabb lesz, s követke­zetesebben lép előre a refor­mok útján. A szakszerveze­tek álláspontja jelenleg még nem ismeretes. Elképzelhető azonban, hogy éppen azért, mert a gazdasági természetű követelések túlnyomó hánya­dát az ő programjuk rögzíti, még azelőtt hátat fordítanak ennek az amúgy is fél lábon álló kormánynak, mielőtt a miniszterelnök újabbakkal szaporítaná a régi, de mind­máig teljesítetlen ígéreteket. A jóformán áttekinthetet­len olasz belpolitikai válsá­got még külön terheli az az ugyancsak centrista külpoli­tikai magatartás, amit az eddigi kormányok tanúsítot­tak, s amire a jövőben is számítanunk kell, mivel Ró­mában tulajdonképpen még a cégtábla sem változik, így hát a sorsdöntő kérdésekben következetes állásfoglalás vagy program nem várható. Nem hinnénk, hogy Olasz­ország lazítaná kapcsolatait a NATO-val, s határozottabb álláspontra helyezkedne az európai kérdésekben. Pedig — iskolai nyelven szólva — ma már minden kormány számára fontos vizsgakérdés a kontinens biztonságát szol­gáló konferencia sokoldalú előkészítése, megtartása és a kollektív biztonsági rend­szer kidolgozása. Mivel azon­ban az olasz kormányok eddig még az esetek döntő többségében az Északatlanti Szövetség határozataihoz igazodtak, a most születőtől se várhatunk többet. Mi lenne tehát a megol­dás? Az Olasz Kommunista Párt legutóbbi kongresszusa sokoldalúan elemzete az or­szág helyzetét. Fő kérdés­ként hangsúlyozta, hogy Olaszország akut válságokkal terhes vajúdását a régi ala­pon nem lehet megszüntet­ni. A bajok oka abban a felemás politikában keresen­dő, amit az egymást váltó kormányok próbáltak foly­tatni. Generálisan egyetlen problémához sem nyúltak hozzá, a toldozgatás-foltoz­­gatás pedig több kárt oko­zott Itáliának, mint hasznot. Hovatovább nevetséges lesz, hogy amíg az ország krémje egyre fényesebben él, addig a tömegek nyomora mind jobban fokozódik, holott egy­­re-másra nyilatkoznak az újonnan alakuló kormányok arról, miként oldják meg a legégetőbb problémákat. Csakhát napjainkban már elképzelhetetlen az olyan törekvés sikere, amelyik ele­ve a szervezett olasz balol­dal, pontosabban a kommu­nisták kirekesztésére alapoz. Márpedig ez az újabb zsák­utcának induló centrista ka­binet is erre spekulál, s ez egyben arra is utal, hogy éppoly tiszavirágéletű lesz, mint elődei. Szolnoki István Olaszország bizonytalan holnapja *Újabb centrista zsákutca I

Next