Nógrád, 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-26 / 21. szám
Egy év alatt gazdagodva Sok mindennel lett gazdagabb tizenkét hónap alatt Rétság, a gyorsan fejlődő járási székhely. Kezdjük mindjárt a végén. Az új esztendőt már korszerű otthonában köszönthette 24 család, hiszen átadták a községrendezési tervekben a VII-es jelet viselő épületet. Járható, úgynevezett vizesbeton borítást kapott a nagyközség legforgalmasabb járdaszakasza a kettes út két oldalán. Az alig egyesztendős szolgáltatóház az év közepén „gyújtott be minden motort”, azaz minden helyisége lakót kapott és valóban szolgáltat a Ramovill, a fodrászat és a fényképészet. Több mint félmillió forintba került a Dózsa György úti óvoda felújítása. A tatarozás mellett korszerű vizesblokkot is kialakítottak a kicsik számára. Dolgoznak az elmúlt év vége óta a VI-os jelű épület alapozásán, ebben a lakóházban 24 lakás készül. Eltűntek az olajkályhák az általános iskola osztálytermeiből, hiszen a szerelők elvégezték a központi fűtés utolsó simításait is. Magánerőből is sokan építettek házat az elmúlt évben Rétságon. Közülük többen a Körtefa utcát választották lakóhelyül, amely ebben az évben kapott szilárd burkolatot, az ottlakók nagy örömére. A November 7 lakótelepen élők csupán az anyagot igényelték a tanácstól, a járdaépítést már maguk végezték el, akárcsak a házak körüli parkosítást. Az idén a nagyközségi közös tanács számításai szerint a működési bevételek 23 százalékkal haladják meg a korábbi esztendőét. A mind nagyobb feladatokat magára vállaló költségvetési üzem, amely nemcsak a tanács számára végzett munkákat, adójával épp ezt az összeget növeli, miként a népszerű bánki strand látogatóinak forintjai. A kulturális ágazat összegét az idén, a tavalyihoz képest 1 millió 850 ezer forinttal szándékoznak növelni. Többek között 100 ezer forint jut majd az iskolai KRESZ-park kialakítására, a könyvtár 53 ezer forinttal többet költhet szlovák, német és természetesen magyar nyelvű könyvekre. A fejlesztésben első helyen a lakásépítés szerepel a nagyközségben. Huszonnégy lakás alapozási munkálatairól szót ejtettünk Egy másik épületnek már a második szintjére emeli a panelokat a daru. Nyilván 1982-ben is többen építenek magánerőből korszerű családi házakat. A tervek között szerepel a Bánkot és Rétságot érintő ivóvízhálózat társulati úton történő kiépítése, valamint az új egészségügyi objektum kiviteli tervének elkészítése. Az év végéig 210 ezer forintot költenek a Mikszáth út világítására és megfelelőbb lámpatesteket kap majd a lakótelep főútja is. Fejlesztésekre egy év alatt több mint hárommillió forinttot költenek 1982-ben. h. z. Melyik napon vásároljunk? A boltok bejáratánál már jó néhány napja tanulmányozhatjuk az új nyitvatartási rendet; szinte mindenütt módosítani kellett ahhoz, hogy az idén a kereskedelmi dolgozók is megkaphassák a heti két pihenőnapot. A kereskedelemben az ötnapos munkahét bevezetése az egész lakosságot közvetlenül érinti, kit kellemesen, kit kellemetlenül. A fogyasztók és a szolgáltatók érdekei ebben a tekintetben csak nehezen egyeztethetők össze, hiszen a fogyasztóknak az lenne a legkényelmesebb, ha a hét minden napján, a nap minden órájában, nyitott ajtókat találjanak. (Valaha volt is egy ilyen élelmiszer-áruház Budapesten, amelyet máig is „éjjel-nappali” Csemegének becéznek.) A vásárlók ilyen természetű kényeztetése idejét múlta, ami viszont nem jelenti azt, hogy az ötnapos munkahéttel tovább csökken a nyitvatartási idő. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes vezetői sajtótájékoztatóin közölték a nyilvánossággal, hogy az üzletek, az áruházak, a vendéglátóhelyek, az utazási irodák heti nyitvatartási időtartama nem változik. Ami mégis módosult, és amit vegyes megítéléssel fogadunk, az a nyitás és a zárás időpontja. Az élelmiszerboltok szombatonként korábban húzzák le a redőnyt, viszont csütörtökön és pénteken tovább tartanak nyitva. Az iparcikküzletek szintén korábban zárak szombaton, viszont egy iszük már reggel 8-kor nyit is a csütörtök mellett a pénteket is bevásárlónappá nevezték ki. Ezekre a módosításokra azért van szükség, hogy a heti két pihenőnapot a kereskedelemben is kiadhassák. Egyúttal arra is igyekeznek bennünket nevelni, hogy szabad szombaton még bevásárlással se fárasszuk magunkat, hanem szabad időnket a pihenésnek, a sportnak, a szórakozásnak, a családnak szenteljük. Az álláspont vitatható. Mert igaz ugyan, hogy a hűtőgépekkel felszerelt háztartások nem szorulnak mindennapi bevásárlásra, a tartós élelmiszereket meg igazán meg lehet venni a hét bármely napján, nálunk a dolgozó nők közül sokan mégis rákényszerülnek, hogy szombaton menjenek a piacra, sőt, a boltba is. Így juthatnak friss áruhoz, azután a hétköznapok, különösen ahol kicsik még a gyerekek, nagyon zsúfoltak, rohanással telnek. Mindennek ellenére azt lehet mondani, hogy helyénvaló a bevásárlást lehetőleg hétközben elvégezni, így lehetne korszerűbb az életmód. Feltehetőleg idővel módosulnak is a vásárlói szokások, alkalmazkodnak ahhoz, amit a kereskedelem sugall, sőt, propagál. Nagyobb gonddal csak azok találják szembe magukat, akik kis községekben élnek, vagy olyan helyen laknak, ahol csupán apró üzletek működnek. Egy olyan üzletben ugyanis, ahol mindössze egy, két, vagy legfeljebb három alkalmazott dolgozik, a heti két szabadnap kiadásához heti két napot zárva kell tartani. Méghozzá az ott dolgozók érdekében — a vasárnapon kívül, lehetőleg szombaton vagy hétfőn. Egy jól szervezett és megfelelően felszerelt háztartás könnyedén vezethető úgy is, hogy két, egymást követő napon a bolt felé sem néz a család. Inkább az a kérdés, milyen lesz ezekben az élelmiszerboltokban az áruválaszték a kétnapos zárás előtt és után? Tartani lehet attól, hogy ez gyenge. Zárás előtt azért, nehogy a boltos nyakán maradjon romlandó áru, a két bolti pihenőnap után viszont azért, mert a friss szállítmányok esetleg nem érkeznek meg a nyitásra. Még bonyolultabbá válik a dolog, ha meggondoljuk, hogy az élelmiszeriparban, ahol a friss tejtermékek, felvágottak készülnek, esetleg szintén szabad szombatot tartanak, s akkor vajon mit szállítanak a hétfői hajnali boltnyitásra ? Akadnak még más, kidolgozatlan részletkérdései is az új rendnek. Köztudott, hogy a kereskedelmi dolgozók mintegy 80 százaléka nő, nagy részük édesanya. Vajon hogyan tudnak gondoskodni a gyermekek felügyeletéről ott, ahol a bölcsődék, az óvodák, az iskolák szabad szombatot tartanak, de a boltok kinyitnak? Vagy: mit kezdjenek a szombati bevétellel az üzletek dolgozói ott, ahol a posta —szabad szombat lévén — nem veszi fel a pénzt? Mielőtt csak a fogyasztói érdeket állítanánk előtérbe, gondoljuk meg, hogy a rövidített szombati üzleti órák is azt jelentik a kereskedelmi dolgozók számára, hogy a második pihenőnapot általában csak havonta kétszer kaphatják meg szombaton. Végül is úgy tűnik, hogy’ a most kialakított új nyitvatartási rend ésszerű és tisztességes kompromisszum a vevők és az eladók között, aminek eredményeként —, hisz ez a lényeg — a négyszázezer kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó is élvezheti a heti két pihenőnapot. Gál Zsuzsa Tizenhét hónap mögöttük és előttük Mondhatnánk azt is, hogy Szécsényben már tavaly is az idei feladatok megvalósításán munkálkodtak, ötven jövendő lakás helyét készítették elő, megrendelték a terveket a NÓGRÁDTERV-nél. A tervezők állták a szavukat, december 20-ra „szállították” a terület beépítési tervét és a beruházási programot. LAKÁSOK SOROZATBAN A tervidőszak alatt 20 célcsoportos, 60 OTP-beruházásban készülő több szintes és 8 szövetkezeti lakással számolnak Szécsényben. Ebből ötvenhez — 20 célcsoportos és 30 OTP-beruházású — az év második felében már hozzáfognak az építők, ha a kiviteli tervek idejében elkészülnek. Harminc OTP-lakás a Dugonics utcában már javában épül, átadásuk júniusban várható. UTAK, UTCÁK ÉS AZ IVÓVÍZ Tavaly korszerű burkolatot kapott a Szántó Kovács János út, az idén a Kun Béla út felújítása lesz a feladat. Ugyanezekben az utcákban még tavaly lefektették az ivóvízhálózat csöveit. Az ivóvízzel egyébként már az elmúlt esztendőben is akadtak gondok, ezért most Szécsény új kútrtal gazdagodik. Terveik között szerepel egy magas víztározó megépítése, valamint az összekötő vezeték, amely Ludányhalászival kapcsolja össze a nagyközséget. TISZTA TELKEK Tavaly, a Serházkert területén 14 telket mértek ki a korszerű családi házak építőinek, már értékesítik azokat. A Sport utcában 180 telket alakítanak ki a jövendő építők számára, itt is a csoportos formát részesítik majd előnyben. S, hogy tiszták legyenek a régi és az új telkek, új szeméttárolót alakítanak ki. NÓGRÁD , 1932. január 26., kedd Mottó: Salgótarján, 1982. január 27-én ünnepli várossá nyilvánításának hatvanadik évfordulóját. ☆ Mily csodálatos, mily nagy varázslat, hogy a régi helyén nőtt fel az új, hogy az ütött-kopott, hámlott vakolatú házak helyébe modern épületcsodákat emeltek, hogy a sok nélkülözést megért egy utca városából, a kenyeretlen Tarjánból modern ipari centrumot varázsolt az alkotó ember, az alkotó gondolkodás! A városlakó, ki e hegyekkel övezett bölcsőben eszmélt a világra, ki gyermek- és ifjúkorát élte át ebben a sokarcú, állandóan változó, színesedő völgyben, talán elfogult és pátosz nélkül nem beszélhet arról az útról, amelyet a város bejárt a hatvan esztendő során.☆ A város. A régi. Vannak, kiknek emlékezetében még elevenen él az enyészetre ítélt, sokak által elfelejtett utcakép. Az utca. Aprócska boltjaival, a cukrászdák, a Déryné, meg a Duda cukrászda, ahol a legjobb fagylaltot lehetett kapni. Meg a Hangya, az akkori legforgalmasabb bevásárlóközpont. Varga Józsi bácsi semmit nem felejtett, mert ifjúkora, szerelmei, mindennapi sorsa, élete kapcsolódott ezekhez a házakhoz. Az emlékei. Idézgeti az öreg a múltat. Barangoljuk a régi Tarjánt, a Szilárdi-udvar cselédsorán járunk. Ott, ahol a nyomor, a szegénység mindennapi vendég volt a családoknál. Ott, ahol egy pár cipőben négy-öt testvér járt felváltva iskolába, a palatábla és „kormos” szagú népiskolába. Aztán a Hirsch-gyár előtt toporgunk a munkanélküliekkel, hátha sikerül a kapun belülre kerülni. Aztán a kisvillamossal, az egyetlen közlekedési lehetőséggel folytatjuk utunkat végig a bányai soron, fel egészen a régi kórházig. És már a Nemzeti étteremben koccintunk, a híres, üvegcsilláros, elegáns Nemzetiben, a város legreprezentatívabb szórakozóhelyén. Villanások. A felgyorsult idő állomásai: a város kezdi lerázni magáról az elnyűtt terhet, a szegénységet. Emeletes házak épülnek, a marhapiac helyén, a vásártéren, bontanak, alakítanak, építkeznek, már áruháza is van Tarjánnak, s vasárnaponként a főutcán elegánsan öltözött, vidáman sétálgató emberek köszöntik egymást. Megpihennek a szökőkutas parkban... és addig-addig fordul az idő kereke, mígnem elérkezünk napjainkig és Varga Józsi bácsival együtt büszkén forgatjuk körbe a fejünket, újra és újra megcsodáljuk a magasba kapaszkodó, hatvanadik születésnapját ünneplő várost. A városunkat! Reggel óta rójuk az utcákat Alennel, aki Párizsból érkezett Salgótarjánba. Ki most ismerkedik a mi rendszerünkkel, az életünkkel, életmódunkkal. Az imént a József Attila Megyei Művelődési Központ előtti tér nyüzsgése ejtette ámulatba, a gondtalanul jövő-menő fiatalok, a botladozó apróságok a centrum lüktető élete. — Ez olyan világvárosi — magyarázta széles gesztusokkal. Most meg a Rokkant-telep, a Schuyer Ferenc út tetejéről néz lefelé a völgyre, a domboldal képét arisztokratikus lakónegyedhez hasonlítja, minden egyes szobrot megcsodál és elismerően bólogat. Előadást rögtönöz a művészetek emberformáló, lélekgazdagító erejéről, de szóhoz sem tud jutni akkor, amikor az öblösüveggyár csiszolóműhelyében ügyes kezek mutatják neki, hogyan lehet a nyers üvegre pillanatok alatt szebbnél, szebb mintákat varázsolni... És úszik a boldogságtól amikor ajándékba kap egy finom mívű vázát... Este fiatalokkal találkozunk a Karancs- presszóban. Alen fürkészően figyel. Nézi, a társaság gondtalan, vidám hangulatát, issza a cseresznyepálinkát, a táncolókat. Hogy az ital tüzesítette fel vagy a látnivaló? Feláll és beszél a társasághoz. — Ti, úgy éltek, mint a mesében. Látom felszabadultak vagytok. Nem tudjátok mi a nélkülözés, a rettegés, van munkátok, tanulhattok, kényelemben telnek napjaitok. Én Párizst nagyon szeretem, mert ott születtem. Ott élek, de nem kaptam tőle ilyen biztonságos, harmonikus életet, mint amilyet ti kaptatok a várostól. Igen Alen, kedves francia barátom, mi már úgy élhetünk mint a mesében. De ha ismernéd végig a történetet, hogy az elődök honnan indultak, akkor csodálkoznál igazán.☆ Szeretjük e várost, amelyben élünk? Szeretjük, talán azért is szidjuk olykor-olykor, mert sorsa, élete miatt aggódunk. Mert nem mindegy számunkra, milyen lesz a folytatás? Mert nem közömbös, hogyan élik benne életüket az emberek. Hogyan ötvöződik a forma a tartalommal. A puding próbája, hogy megeszik. S a város próbája, hogy megtartja-e a benne élőket, tud-e jó közérzetet, aktív szellemi, emberi vérkeringést biztosítani? Megkedvelteti-e magát a bevándorlókkal, az itt letelepülni készülőkkel? — Tizenöt évvel ezelőtt szálltunk le a vonatról a főtéren a feleségemmel együtt. Napokig ízlelgettük az új környezetet. Csatangoltunk a városban. Tudnánk-e itt gyökeret ereszteni? Az Alföld után elragadtatással néztük a dombokat, hétvégeken Salgóra kirándultunk, és egyre ritkábban gondoltunk a végtelenbe nyúló látóhatárra. A zárkózott kevés szavú alföldi embernek eleinte kicsit furcsa volt az indulatos, szókimondó, pattogós beszédű palóc ember, de hamarosan jóbarátokra tettünk szert. Akik segítettek a beilleszkedésben. Mit mondjak? Ha látná a gyerekeinket, a két indulatos, szókimondó, pattogós beszédű palóc lurkót...! Kik, ha látogatóba megyünk a nagymamához a Tisza-partjára, néhány nap múlva már kérdezgetik. — Apu mikor megyünk haza? — meséli nevetve C. István mérnök, aztán hozzáteszi: — Azért van egy-két dolog, ami hiányzik. ]ó lenne több virág. Zöldövezet az új lakótelepeken, a csupaszürke játszótereken. Aztán Salgótarján tisztasága! Szeretjük a várost, mégsem vigyázunk rá eléggé. Kiábrándító látvány a modern utcákon eldobált szemét, hulladék. Nem a kritikus, hanem a lokálpatrióta beszél belőlem. Mert feleségemmel, családommal együtt tizenöt év után, már mi is annak vallhatjuk magunkat. Igaz? Kiss Mária Vallomások a városról