Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
Immár negyedszázados múltra tekinthet vissza a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Amikor február 14- én megemlékezünk e nevezetes évfordulóról, nem feledkezhetünk meg népeink legjobbjainak kapcsolatairól, így arról a segítségről, amelyet I. Péter nyújtott a magyarok Rákóczi Ferenc vezetésével vívott szabadságharcához. Szólni kell arról a barátságról, amelyet népeink legjobb fiainak vére pecsételt meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború időszakában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen értékes számunkra, mivel a szocialista rendszer közös voltának szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyökeres érdekeinek egységére, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez való hűségre épül. . ■ Már a Szovjet—Magyar Baráti Társaság múlt évi programjainak puszta felsorolásából kitűnik, milyen széles körben hatoltak be barátságunk eseményei a szovjet emberek életébe. A társaság munkájának formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sokrétű maga az élet. A társaság tevékenységében az elmúlt esztendőben nagy helyet foglaltak el olyan tömegrendezvények, mint a testvérvárosok, testvérmegyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcserék, turistautazások. Nagy jelentőségűek voltak a népeink életének nevezetes dátumai alkalmából rendezett konferenciák, szemináriumok és ünnepségek, amelyeken a résztvevők kinyilvánították baráti érzelmeiket. Nagyon népszerűek voltak a színészekkel, zenészekkel és a kultúra más művelőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kitárják egymás előtt a lelküket, ez a bizalom és barátság legmagasabb foka. A társaság munkájában aktív szerepet játszanak a kollektív tagok, a vállalatok és intézmények, kolhozok és iskolák, számuk a Szovjetunióban ma már 1700 körül mozog. A társaság alapszervezeteinek munkájában nagy figyelmet szenteltek a rokon vállalatok és szervezetek társadalmi és termelési tapasztalatainak kicserélésére. Nem titok, hogy az előadói munka sok tekintetben, ha ugyan nem teljes mértékben, az előadó felkészültségétől függ. Ezért nem véletlen, hogy a társaság különös figyelmet fordít a Magyarországra küldendő szovjet előadók kiválasztására. A jubileumi és emlékezetes dátumok kapcsán a társaság folytatta a szovjet emberek megismertetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes találkozó volt a Kálmán Imre-est, amelyet a híres magyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szervezetekkel együtt számos irodalmi estet is szervezett, többek közt „Magyar irodalom a Szovjetunióban”, valamint „Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet” címmel. Ezzel csupán körvonalaztam a népeinket összefűző barátság fejlesztésére jó szívvel végzett sokrétű munkát. Hiszen az egész szocialista közösségben a barátság és az egység az, ami leküzdhetetlen erővé tesz bennünket. N. Z. Barátságunk ápolói Iskolából napközi az öregeknek A körzetben — három községben — több mint ötezer ember él. A lakosok majdnem fele hatvan éven felüli. A tanács a megüresedett iskolaépületet átalakítva nemrégiben hozta létre az öregek napközi otthonát. Az új létesítmény negyven-ötven idős embernek nyújthatna reggeltől estig barátságos, kellemes környzetet, hasznos időtöltést és társaságot. Miért a feltételes mód? Tizenkilencen látogatják a napközi otthont . Már annyi gyűlés volt, ahol szóba hoztuk a napközi otthon kérdését Kértük a Vöröskereszt és körzeti orvosok segítségét: küldjék hozzánk az egyedülálló időseket. Szinte eredmény nélkül... — Megcsörren a telefon a nádújfalui öregek napközi otthonában, s Nádasdy Józsefné igazgatónő máris a kagylóért nyúl. — Igen... igen, megoldottuk. Nem, nagyon pontosan jár a busz, minden öreget a háza előtt vesz fel, és kilencre együtt vagyunk. A téesz nagyon jól megszervezte. Igen. Ma két taggal gyarapodtunk. Viszonthallásra. — Ott tartottunk, hogy „szinte eredmény nélkül”! — Igen, pedig akik már rendszeresen itt töltik a napjukat, jól érzik magukat. A mindenkori programtól függetlenül pusztán az a tény, hogy együtt vannak, nagyon jó. De felolvasásokat tartunk, folyóiratokból, szépirodalmi művekből. Kézimunkázunk, hímezünk, hamarosan szőni is fogunk. Most készítjük elő a rongyokat, aminek jelentős részét a jánosaknai fehérneműgyár adta. Az általános iskolával közösen hímzőszakkört tervezünk, hogy az asszonyok megtaníthassák a gyerekeket a helyi népművészeti motívumokra. Özvegy Boros Jánosné vezetésével a népdalkör is megalakulóban van. Ugyanakkor bevásárolunk lakóinknak, ha kívánjuk. Hetente meglátogat bennünket a körzeti orvos. Mint a telefonbeszélgetésből kiderült, a téesz reggel-este biztosítja a napközi otthonba járók utazását. Ez utóbbi azért fontos, mert a nádújfalui otthon a homokterenyei, mátranováki és jánosaknai időseké is. Hogy a napközi otthon közösségének tagjai otthonosan érzik magukat, saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla. Az ízlésesen berendezett, pedánsan tiszta helyiségekben kis csoportokban beszélgetnek, hímeznek a munkában megfáradt idősek. De nem hagy nyugodni a gondolat, hogy többen is lehetnének. .. Hogy a tanács, a községek, a környező munkahelyek szorgoskodásával létrehozott szükséges, hasznos és humánus intézmény kihasználatlan. .. A kérdésre talán azok adhatnak választ, akik ma vannak itt először. Kiss Áron éppen levelet ír, felesége újságot olvas, amikor megzavarjuk őket elfoglaltságukban. A faluban úgy tartják, hogy ez a „szeretetház”. Ide olyanok jönnek, akikkel a családjuk, a gyerekük nem törődik. Megszólják annak a gyerekét, aki ide jár. Az az igazság, mi is megkérdeztük a gyerekeinket, hogy vennék, nem haragudnának-e, ha napközben az otthonban időznénk, s ők megnyugtattak bennünket. Meg az otthon a bisztróból kapja az ebédet, és sokan előítélettel vannak a nem odahaza készült étellel szemben. Én Salgótarjánban a vendéglátó-vállalatnál dolgoztam a nyugdíjig, tudom, milyen szigorú higiéniás követelményeket kell betartani, de sokan nem tudják... — világít rá az okokra Kiss Áronné. Azt már újra Nádasdy Józsefnétől tudjuk, hogy ha többen látogatnák az intézményt, lehetőségük nyílna saját konyha vezetésére. Kiss Áron a megírt levelek között matat: — Arra is kíváncsi ugye, hogy akkor miért vagyunk mégis itt? — Széthajtogatja a papírt, olvasni kezdi hangosan az idevágó részt, de hangja elcsuklik. Margit néni fejezi be a felolvasást. Megindító levél, pedig nem arról szól, hogy nincs senkijük, egyedül vannak a világban. Salgótarjánban élő gyerekeik nagyon szeretik őket, és amikor csak tudnak ellátogatnak hozzájuk. De csak hét végén tudnak, hisz dolgoznak, és gyerekeiket nevelik. Unalmas már így az élet. A fájós derékkal, meggyengült karokkal még a ház körüli munka is nehézkes. Jobb hát a társaságban, mint szomorú kettesben. „Szeretetotthon”. Fanyar szó. De nehéz száműzni a tudatból, s megérteni, hogy nem azonos az öregek napközi otthonával. Lassan-lassan egyértelművé válik azért a különbség, s talán jövő télen már a másik két foglalkoztatószobában is lehet (kell) fűteni. Veszprémi Erzsébet Kiss Áronék első napja az otthonban NÓGRÁD — 1983. február 12., szombat Lakásról, ösztöndíjakról, kedvezményekről Nem szétforgácsolni, hanem a legfontosabb területekre összpontosítani Beszélgetés Losonci Tamással, a Nógrád megyei Tanács ifjúsági titkárával Az ifjúsággal való foglalkozás mindinkább a tanácsi munka szerves részévé válik, ezáltal a tanácsok és szerveik nagyobb figyelmet fordítanak az ifjúság nevelésére, oktatására, kulturális, egészségügyi, szociális, sportolási és szórakozási szükségleteinek kielégítésére. Az elmúlt esztendőben Nógrád megye tanácsainak alapja 3 244 000 forint volt, ennyit költöttek konkrét ifjúságpolitikai célokra. Az idén ez a szám meghaladja a három és fél milliót. Losonci Tamást, a Nógrád megyei Tanács ifjúsági titkárát arról kérdeztük, melyek az 1983-as év főbb ifjúságpolitikai célkitűzései ? — Szerteágazó és sokrétű teendőink között egyfajta rangsort állítottunk föl — válaszolta. — Az első öt helyre soroltuk a gyermeknevelést, a fiatal házasok lakáshoz jutásának elősegítését, a veszélyeztett fiatalokral való törődést, az egyenlőbb esélyek biztosítását a tanulásban, valamint a szabad idő eltöltési feltételeinek javítását. Hadd tegyem hozzá, hogy ezek mellett még egyéb feladataink is akadnak. Azt szeretnénk, hogy a meglévő pénzüket, nem szétforgácsolva, a legfontosabb és legsürgősebb területekre összpontosíthatnánk. S ezáltal e helyeken jelentősebb eredményeket szeretnénk fölmutatni. — Kezdjük talán a manapság legégetőbb gonddal, a fiatalok lakáshoz jutásának lehetőségeivel. — Elsősorban az általános juttatási rendszeren belül tudunk érdemibb munkát végezni. Arra törekszünk, hogy tervezhetőbbé váljék az első lakáshoz jutás ideje, erősödjön az elosztás igazságossága. A KISZ Nógrád megyei bizottságával, s az építőipari szervezetekkel együttműködve elemezzük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amely a fiatalok gazdaságosabb és gyorsabb lakáshoz jutását biztosítja. Két jelentősebb fejlemény várható e téren. Az egyik a fiatalok háza lesz, amely a NÁÉV volt munkásszállóján kap helyet, s noha még véglegesen nincsenek kidolgozva a feltételek, valószínű, hogy maximum mintegy négy-öt évig lakhatnak itt, s ez alatt kötelesek lesznek annyi pénzt megtakarítani, amely lakásvásárláshoz, illetve a kiutalt tanácsi lakáshoz való „beugrásra” elegendő. A másik dolog, a félkész lakások önálló befejezése. Ismert nehézség, hogy a belső szakipari munkálatok során olykor meglehetősen elhúzódik az idő, nos, ha arra lehetőség adódik, akkor egy-egy szakmai brigád, baráti társaság átvállalhatja a végső munkálatokat. S még egy lehetőség is adódik: vidéki településeken, falvakban szorgalmazzuk a telekkialakításokat. Gond azonban, hogy a saját telekvásárlások a gyakoribbak, mivel a fiatalok húzódoznak a tartós használatra átadott állami telkektől... — Ha már pénzről van szó, a három és fél milliós költségvetés több mint egyharmad részét az ösztöndíjak „viszik el.” Kik, milyen formában és mennyi ösztöndíjat kaphatnak? — Alapvető célunk itt a diákok esélyegyenlőségének a megteremtése, a hátrányos helyzet csökkentése, a nehezebb körülmények között tanuló gyermekek anyagi támogatása. Félévenként és egyénenként ez az összeg 1000— 4000 forint közötti, amelynek szétosztását az iskolák végzik, a helyi diáktanács, a KISZ- szervezetek véleményezésével. A tehetségesebb gyerekek számára rendszeresen szervezünk tanulmányi táborokat, az idén az általános iskolások Kunhegyesre, a középiskolások Balassagyarmatra és Debrecenbe mennek két hétre, ahol a szaktáborok munkájában vesznek részt. — Korábban bevált és ismert kedvezményes utalványokat kaptak a fiatalok, a különféle közösségek. Gondolok itt, az étkezési jegyekre, a turisztikai kedvezményekre. Miért szűntek meg ezek? — Hogy ismert volt, azt nem vonom kétségbe, de hogy bevált, azt igen. Ugyanis, olykor a turisztikai jegyeken sörözgettek azok, akik valamilyen ürüggyel megkapták, éppen a homlokegyenest más célra fordították, mint amire szántuk. Következésképpen újra kellett gondolnunk az ösztönzési formát, így mostanság csak azok kaphatnak, nem jelentéktelen támogatásokat, akik bizonyíthatóan hasznos, közösségi célokra fordítják. Az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy elsősorban azok a kollektívák kaptak üdülési kedvezményeket, akik egy-egy ifjúsági tábor építésében, felújításában részt vettek. Természetesen másféle üdülési kedvezményeink is vannak, hiszen ifjúsági táborok működnek Verőcemaroson, Balatonfüreden, Kilián-telepen, Balatonszemesen, ahol egy hetet például a középiskolás 400, a főiskolás 450 forintért tölthet el, holott a költségek összege ennek csaknem duplája. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a kedvezmények összege nem lett kevesebb, de az elosztás módja, differenciálása sokkal jobban közelít az igénybe vevő szociális helyzetéhez, jövedelmi viszonyaihoz. Ezenkívül fontosnak tartjuk, hogy a megyében lévő úttörő- és váltótáborokat, szünidőn túl is kihasználják a gyerekek. Remek az a pásztói kezdeményezés, mely szerint a járás úttörői péntek délutántól vasárnap estig két és fél napos „kistáborokat” szerveznek a nagymezői váltótáborban. Ugyanezek a lehetőségek adottak Salgótarjánban is, a többi nem téliesített tábort viszont a kora őszi, késő tavaszi időszakokban lehetne jobban kihasználni, természetesen nem csak az úttörőknek. — Végezetül, az egyik legfontosabb területről, az ifjúsági parlamentekről. Amelyek, igaz már jó néhány hónapja lezajlottak, de az akkor hozott elhatározásoknak most is megvalósulniuk. — Voltaképpen minden elhatározás, döntés annyit ér, amennyi megvalósult belőle. Így hát igen fontos, hogy figyelemmel kísérjük a tanácsoknál, hogy az ifjúsági parlamentek határozataiból mi valósult meg. Nemrégiben jártam néhány területen, s bizony itt-ott „megfeledkeznek” bizonyos ígéretekről... márpedig biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi parlamenten a fiatalok azzal fogják kezdeni, hogy minek beszéljenek annyit, ha falra hányt borsó marad az egész. Azt szeretnénk, ha ezek a fórumok a valós gondok megoldását segítenék. S ezért tartom szükségesnek, hogy folyamatosan figyeljünk rá. Tanka László Szertartás — galócával A légyölő galóca — a nálunk is sajnálatosan ismert gombaféle — részegséghez hasonló hatása régóta ismert. Innen a „bolondgomba” elnevezés. Amerikai és francia antropológusok, akik a mexikói indiánok ősi szertartásaiban a halucinogén gombák szerepét tanulmányozták, azt kutatják, vajon a galóca nem játszott-e hasonló szerepet Indiában is. Bár India szent könyvében, a Rid Vedában név szerint nincs megemlítve a gomba, ez a növényi anyag — a Soma —, amelyet az ősi árja szekták púpjai fogyasztottak, hogy extázisba kerüljenek, minden valószínűség szerint légyölő, perpárducgalóca vagy fakógomba lehetett. Utóbb Indiában a vallás mellőzte a gombafogyasztást, az extázist a fegyelem és erkölcsösség gyakorlásával kellett elérni. A légyölő galóca kábultságot és hallucinációkeltő tulajdonságait más népek is ismerték, így a Szibériában élők, vagy a skandináv vikingek. Népszerű könyvtár A Nógrád megyei Pedagógus Továbbképzési Kabinet könyvtárában közel tizenötezer pedagógiai és egyéb szakkönyv között válogathatnak az érdeklődő szakemberek. A népszerű könyvtárnak hétszázötven beírt olvasója van. Kép: Bihary Zoltén