Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

Wfr»sxben a magyar csapat Az utolsó állomás a cél előtt­ ­ Holnaptól — mint megírtuk — nemzetközi sportesemény színhelye lesz Salgótarján. A leánykosárlabda Salgó Kupa és IBV mérkőzéssorozatának ad otthont a városi sportcsar­nok. Nyolc ország vonultatja fel csapatát a viadal alkal­mából: a Szovjetunió, Romá­nia, Lengyelország, Magyaror­szág, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba és Korea. Két csoport­ban bonyolítják majd le a mérkőzéseket. (A felsorolt or­szágok közül az első négy ver­senyez az „A” csoportban, a második négyes pedig a „B”­­ben.) Az öt napig tartó sportese­ményre, a magyar válogatott már egy héttel előbb megér­kezett, hogy felmérje a tere­pet. Naponta két edzést tar­tanak a mieink a helyi sport­­csarnokban. Meglátogattam egyik edzésüket, ahol Tursics Sándor vezető edzőt invitál­tam egy interjúra. (Addig a lányok természetesen folytat­ták azt edzést, a nagyszerű se­gítőtárs, Szittya Imre segéd­edző irányításával.) — Mióta játszik a csapat eb­ben az összeállításban? — kérdeztem a szakvezetőt. — Áprilisban állt­ össze a csapat a mostani formában. Romániában voltunk egy háromnapos mérkőzéssoro­zaton, amely nagyon jó al­kalom volt arra, hogy a pá­lyán megszokják egymást a lányok. A mostani együttes „­magját” tulajdonképpen ott ültettük el. Ezeket a lányokat már régóta figyeltük, mert a kosárlabdában, mint min­den sportban, az egyik leg­fontosabb feladat az után­pótlás-nevelés. Így kiválo­gattuk azokat, akikre, úgy gondoltuk, a legnagyobb szük­ség van, és belőlük hoztuk össze ezt a csapatot. — Mely klubokból válo­gatták ki a lányokat? — Ha azt .­gondolja, hogy csak pesti egyesületeknél van jó utánpótlás, akkor téved. Nagy segítséget nyújtottak nekünk a többi klubok vezetői is. Ebben a válogatottban szá­mos, vidékről felkerült já­tékos található. Az is igaz, hogy most már őket is le­igazolta egy-egy­ fővárosi egyesület, de a kezdeti lépé­seket vidéken tették meg. Van azonban két pécsi leány, akik még mindig városuk sport­klubjában kosaraznak. — Mi az oka annak, hogy a jó játékosokat szinte kivé­tel nélkül elviszik a pesti klubokba? — Ennek az az oka, hogy vidéken csak nagyon kevés városban van megfelelő tá­mogatása a kosárlabdának. Különösen itt az északi me­gyékben rossz a helyzet. A tehetséges játékosoknak nincs alkalmuk bizonyítani, mert a színvonal is alacsony, és nem kerülhetnek a mércén olyan magasra, hogy felfi­gyeljenek rájuk. Ilyen mó­don még most is sok játékos „eltűnik”, pedig ha a férfi­kosárlabdát vesszük, a vidék vette át az irányító szerepet az utóbbi időben. Ugyanez nem mondható el a nőknél. Sőt...! — Kit tart a legesélyesebb­nek az IBV-győzelemért? — A lengyel és a koreai csapat kivételével, vélemé­nyem szerint mindegyik együttesnek van esélye a jó helyezés elérésére. A legerő­sebbnek a szovjet és a kubai csapatot tartom, de ez nem mérvadó. — Mi a véleménye a mi­einkről? — Nagyon sokat várok Nagy Dorottyától és Balogh Judittól. Dorottya az abszolút rangsorban második, bedobó­szerepkörben pedig első. Judit a hátvéd szerepkörében má­sodik. Egyébként mindketten felnőttválogatott-keretta­­gok. Nagyon sokat emelnek a csapat játékának színvonalán és növelik a teljesítményt. — Mit gondol, milyen he­lyezést ért el a csapat? — kérdeztem, de választ nem kaptam, ugyanis az edző már a terem másik oldalán futott. Azt hittem, megharagudott a kérdés miatt, de csak azért ment el, hogy egy hirtelen észrevett technikai hibát ki­javítson, mert­­ beszélgetésünk közben, fél szemmel, azért mindig a dobálózó leányokat figyelte. Amikor visszajött, válaszolt: —1 Nagyon szeretném, ha a csapat dobogós helyezést ér­ne el. Azonban meg kell, hogy mondjam: az IBV első­sorban a kadett EB-re való felkészülésünk utolsó állomá­sát jelenti, ahol még megfi­gyelhetjük, kijavíthatjuk az apróbb hibákat, és végül meg­határozhatjuk a csapat vég­ső játékstílusát. Az utóbbi időben egyébként más váro­sokban is edzőtáboroztunk, legutóbb Miskolcon egy hétig. — Hogyan vélekedik az it­teni lehetőségekről? — Őszintén csodálkozom, hogy ilyen pompás sportcsar­nokuk van, mégsem tart a tarjáni kosárlabda ott, ahol ennek alapján tarthatna. Sok pesti egyesület örülne, ha ilyen lehetőségek mellett edzhetne. Szerintem elsősor­ban a­­ menedzselésben lehet itt a hibá." — Jó versenyzést kívánok, és köszönöm a beszélgetést! Telek Szabolcs ISKOLAI SPORT Nógrádi sikerek a bajai ODOT-on A napokban Baján szere­peltek a nógrádi középiskolá­sok az országjáró diákok or­szágos találkozóján, méghoz­zá kiemelkedően. Csak­nem egy héten át színes kulturá­lis és sportprogramból válo­gathattak a jelenlevők. Már az első viadalon, a vá­rosismereti versenyben reme­keltek a salgótarjániak: a győztes Baranya megye mö­gött a Bolyai Gimnázium el­ső csapata ezüstérmes, máso­dik csapata tizedik lett (fel­készítő tanárok: Adácsi László és Szabó István). A nógrádi női labdarúgócsapat egy győ­zelemmel és egy döntetlennel a középdöntőig jutott. A Pe­­tőfi-sziget körüli VIT-vágtán értékes helyezést­­ szerzett Ho­ys­neck Jenő (Szécsény), Vár­völgyi Szilárd (Balassagyar­mat), Viktor Csaba (207. sz. ISZI) és Ivády Edit (Pásztó). Büszke­­ lehetett rájuk felké­szítő tanáruk, Kiss Zoltán. "Az időjárás sajnos nem ked­vezett a szabadtéri sportok­nak. A tájfutók „svéd stílus­ban” lebonyolított viadalán, Jánoshalma—Kunfehértó kör­nyékéről­ indultak útnak a ver­senyzők. Az igen nehéz és hosszú pályán Reguly Andrea (St. Madách Gimn.), maga mögé utasította, nevesebb el­lenfeleit és meglepetésre ma­gabiztosan nyerte a versenyt. A IV. pályán iskolatársa, Varga Erika a második, Ivá­dy Edit (Mikszáth Gimn.i, a negyedik, Dudás Szilvia (Bsfv. Balassi Gimn.), a nyolcadik helyen végzett. Összesítésben ez az ezüstérmet jelentette Nógrád megye női együttesé­nek, a csongrádiak második csapata mögött. A fiú tájfutóknál a balassa­gyarmatiaké volt a főszerep. Közülük Kovács Péter, az V. pályán bronzérmes lett, az ugyancsak balassis Vastag Gábor viszont a III.-on meg­szerezte a győzelmet! Az ös­­­szesítésben a nógrádi csapat — Fábiánnal és Madarásszal kiegészülve­­— az előkelő ne­gyedik helyezést érte el. Az eredményes­ szereplésért a megye válogatottja dicsérő ok­levelet kapott, és hasonló­­ si­kerekben reménykedve bú­csúztak diáksportolói a talál­kozó résztvevőitől: viszontlá­tásra jövőre, a soproni ODOT- on ! Zentai József .Labdarúgás Egy fővárosi csapat lesz az NB II-ben Tegnap játszották az osz­tályozó küzdelmek visszavágó­it a labdarúgó NB II-be ju­tásért. Nagy csaták után a Komlói Bányász, a Szabó L. SE és a Ganz-MÁVAG került a második vonalba. A Ganz- MÁVAG a 20 csapatos NB II. egyetlen fővárosi csapata. Az osztályozók eredményei: Komlói Bányász—Sabaria SE 1—1 (1—0) Szombathely, 6000 néző, v.: Kőrös. Góllövők:­ Huber, illetve Vi­­dos. A Sabaria mezőnyfölényt harcolt ki, de a 17. percben mégis a vendégek szereztek vezetést. Ezután hiába táma­dott végig a Sabaria, csak a 88. percben sikerült egyenlí­teni. Az egységesebb csapat benyomását keltő Komló meg­érdemelten jutott az NB II- be. összesítésben: 2—1 a Komló javára. Oroszlány—Szabó L. SE 2—1 (1—0) Mezőtúr, 2000 néző, v.: Hu­ták. Góllövők: Pitini, Zsidó ül­ésből­, illetve Mihalics. A vendégek játszottak fö­lényben, 2—0-ra is vezettek. A hazaiak a 77. percben szé­pítettek, s ezzel biztosították a feljutást. Összesítésben: 3—2 a Szabó L. SE javára. Ganz-MÁVAG—DÉLÉP 3—1 (1—1) Kőbányai út, 2500 néző, v.: Fekete. Góllövők: Oroszki (3), illetve Márton. Végig nagy küzdelemben a hazaiak lényegesen többet támadtak, s Oroszki mester­­hármasával megérdemelten nyertek. A Ganz-MÁVAG egy­évi kihagyás után jutott vis­­­sza az NB II-be. Összesítésben: 3—1 a Ganz- MÁVAG javára. Az 1985/86. évi NB II. me­zőnye: Az NB I-ből: Eger, Sze­­ged. Maradt: Vác, Diósgyőr, Sal­­gótarján, Debreceni Kinizsi, Sopron, Szolnok, Nyíregyhá­za, Kazincbarcika, Dunaújvá­ros, Metripond, Baja, Szek­­szárd, Keszthely, Nagykanizsa, Veszprém SE (korábbi ne­vén Bakony Vegyész). A területi bajnokságból: Komló, Szabó L. SE, Ganz- MÁVAG. tehetségkutató akciója úton az utánpótlás-nevelés Június végén három megye (Pest, Komárom és Nógrád), vala­mint Budapest fi­atal labdarúgó-pa­lántái részvételével a fővá­rosban rendezték meg az MLSZ és a Képes Sport te­hetségkutató akciójának terü­leti­ döntőjét. A nógrádiakat 15 ifjú focistajelölt képvisel­te. A mérkőzéssorozat célja az volt, hogy a négy együt­tesből kiválasztott legtehetsé­gesebb labdarúgók vegyenek részt majd a kisteleki há­romnapos országos viadalon, ahol három területi válogatott és Csongrád megye serdülő­­gárdája méri össze tudását. Ez utóbbi rendezvényen alakul ki majd az a két együtes, amelynek tagjai az augusztusi NB I-es nyitány­­ előtt játs­­­szák le hagyományos rang­adójukat, amelyről a televízió is közvetítést ad. Nógrád megye válogatottját Dávid Róbert és Puszuk Zol­tán állította össze és vezette a budapesti területi döntőn. Első mérkőzésén Pest megye ellen Bozsó Attila góljával vezetést szereztek a miéi­tk, ám két súlyos védelmi hiba nyomán 2—1-re alulmaradtak végül. Még ugyanaznap dél­után (!) Budapest válogatottja ellen, sziporkázó játékkal, 9—2-re nyertek a nógrádiak. A találatok közül Németh Ti­bor féltucatot, Bozsó, Orosz és Mátyás egyet-egyet ért el, utóbbi szögletrúgásból, érintés nélkül juttatta a hálóba a labdát! Másnap Komárom me­gye válogatottja volt az ellen­fél, amely 0—0-ás félidő után ismét minimális, 1—0-ás győ­zelmet aratott, bár a nógrádi együttes egy sor „biztos” gól­helyzetet hagyott ki. A kétnapos villámtornán a legjobb kapusnak Molnár Ákos bizonyult, rajta kívül az ugyancsak nógrádi Bilák Ró­bert, Orosz Attila és Németh Tibor is meghívást kapott a kisteleki „elődöntőre”. A ba­lassagyarmati Mátyás Zsolt, aki az egész mérkőzéssorozat talán legjobb mezőnyjátéko­sának bizonyult, csak azért nem utazik majd a többiek­kel, mert tavaly már szere­pelt a döntőben. Bár a nógrádiak összesítés­ben csak a harmadik helyen végeztek, pozitív gólkülönb­ségük és minimális veresége­ik mellett, több játékosuk tel­jesítménye a szakemberek íté­lete szerint is komoly remé­nyekre jogosít. Azt mutatja, hogy a megyében jó úton ha­lad a labdarúgótehetség-kuta­­­­tás és ennek bizonyára előbb­­utóbb meglesz az eredménye magasabb szinten is. P. Z. Tolóeredmények 0— 0 X 1— 0­1­3— 0. 1­1—3 X 1— 1 X 2— 0­1­4— 0 t Férfiakat nevelő iskola David R­ud­man, ötszörös szambóvilágbajnok 15 évvel ezelőtt még nem­ is gondolt edzői karrierre, bár ehhez minden lehetősége adott volt. Ekkor, 29 évesen végezte el az építőipari főiskolát. Ennek ellenére mégiscsak szakmát változtatott. Az okot Moszkva egyik új kerületé­­nek iskolás korú fiúi szolgál­tatták. Rudman ugyanis felfi­gyelt arra, hogy az új lakó­­­telepen a kamaszok — külö­nösen a „fenegyerekek” — számára nincs olyan lehető­ség, ahol egészségesen leve­zethetnék a felgyülemlett energiájukat. Esténként a ját­szótereken gyülekező fiúk ere­jüket, ügyességüket fitogtat­va, sokszor a járókelőkbe is belekötöttek. Ugyanakkor a Rudmanékkal szembeni­ isko­la tornaterme a tanítás után kihasználatlanul állt. Mi lenne, ha megpróbálná a fiatalok érdeklődését fel­kelteni a szambó iránt? Egy­ben lehetőség lenne saját ed­zői képességeinek kipróbálá­sára is —­ természetesen tár­sadalmi munkában. Az elgondolást hamarosan tett követte, annál is inkább, mivel az iskola vezetésével hamar szót értettek. Az első foglalkozásra 19 fiú jött el. Az edzés után helyükre vitték a szőnyegeket, felmosták a tor­natermet. Hamarosan már ke­­­vésnek tartották a tornatermi foglalkozásokat és felmerült bennük egymás jobb megis­merésének igénye is. Először csak együtt futottak reggelen­ként­ a telepen,­ később már közösen ünnepelték egymás születésnapjait is. A „Szambo—70” (a meg­alapítás évéből származik az elnevezés) hamarosan önálló szabályzattal, emblémával és szokásokkal, sajátos tiné­dzserközösséggé alakult. En­nek az önkéntes sportklub­nak a belső életét a felnőtt vezetőkkel együtt a kapitá­nyok tanácsa irányítja. Játék? Természetesen, de ugyanakkor a gyerekek meg­tanulják az önállóságot és fo­kozatosan kialakul bennük a felelősségérzet is, így például a tanács a nem megfelelő is­kolai eredményekért ideigle­nesen — a rossz jegy kijaví­tásáig — eltilthatja a klub tagjait az edzéseken való részvételtől. Aztán eljött az idő, amikor a kerület vezetése önálló sportiskola létrehozása mel­lett döntött. A szambó­­szakosztály elnökévé termé­szetesen David Rudmant­ vá­lasztották. Ettől kezdődően a feladat teljes napi munkát igényelt, hiszen most már az egész kerület fiataljai láto­gathatták a „Szambos 70” klub edzéseit. Természetesen a régi terem hamarosan szűk­nek bizonyult. A kerületi tanács kifejezet­ten a szambósok számára új termet építtetett. A vakolás­nál, festésnél, a meszelésnél a klub tagjai is segédkeztek. Segítettek természetesen az ügyben érdekelt, szülők is. — Alig pár lépésnyire la­­kunk az iskolától és ezért a 9 éves fiam önállóan járhat oda — mondta Pavel Korot­kov mérnök. — Messzebbre vinni más sportegyesülethez bonyolultabb dolog lenne. Nem hiszem, hogy a fiamból kiváló sportoló válik. Meg­győződésem azonban, hogy a „Szambo—70” foglalkozó­k­ elősegítik, hogy belőle igazi, becsületes, a döntésektől nem félő, tetteit vállalni merőr férfi váljék. A „Szambo—70” a 15 esz­tendős fennállása alatt ko­moly versenyzőket is — tíz országos bajnoki helyezettet, huszonöt sportmestert és több száz első osztályú versenyzőt — is kinevelt. A „Szambo—70” példájára hasonló klubok alakultak a Szovjetunió más városaiban is. Alapítási évüktől függő­en ezek a „Szambo—75", „Szambo—80” stb. elnevezést visel­ik. Vezetőik David Rud­­manhoz hasonló lelkes sport­barátok. Nevelési és edzési módszereik természetesen el­térőek. Valamennyiükben kö­zös azonban a gyermekek sze­retete és az a meggyőződés, hogy a sport elősegíti igazi férfivá válásukat.X­ &. Edzés a moszkvai „Szambo—10” sportiskolában David Rado­man fellegvárában

Next