Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-24 / 172. szám
4 mwjwi KULTÚRA A 60. egyházzenei hangverseny Balassagyarmaton Az 1956-os forradalom mártírjai emlékére, valamint II. János Pál pápa megválasztásának 12. évfordulója alkalmából ünnepi orgonahangversenyt rendeztek a balassagyarmati rk. plébánia templomában. Ez a hangverseny már a 60. templomi zenés áhítat, melynek mindenkori rendezője az agilis Varga János kántor karnagy, a templomi Szent Felicián kórus vezetője. Sághy Ferenc kanonok plébános köszöntötte a közönséget, méltatva a pápát köszöntő ünnepség jelentőségét, majd megemlékezett a hősökről, akiknek áldozatvállalásából új értékek születtek, köztük az összetartozás tudata, akik előtt lerójuk a nemzet háláját. Sárbogárdi Tamás káplán kommentárokkal ismertette az egyes műsorszámokat. A Himnusz elhangzása után Patakiné Kerner Edit előadóművész az Ausztráliában megjelenő magyar lapból ötvenhatos keltezésű verseket mutatott be mély átérzéssel. Ezután Lehotka Gábor Örömhír motettáját adta elő a Szent Felicián kórus Varga János karnagy vezényletével, Unterweger Zsolt zeneművészeti főiskolai hallgató orgonakísérete mellett. A Bachot megelőző német orgonistanemzedék egyik legkiválóbb alakjának, Pachelbel zeneszerzőnek d-moll prelúdiumát és fúgáját lenyűgöző bravúrral interpretálta orgonán Lehotka Gábor, akit - mint az újságok is megírták - egyhangúlag választottak meg a budapesti zeneművészeti főiskola tanárának, éppen születése napján. Molnár András operaénekes, érdemes művész világos színezetű, behízelgő hangja a János passióból vett áriában kitűnően érvényesült. Nem csoda, ha Párizs, Pozsony és néhány világváros nemrég vendégül látta. A városi zeneiskola kitűnő tanára, a fúvószenekar karnagya Tóth Miklós mutatkozott be B trombitájával Purcell Sonáta című szerzeményével, kimagasló sikerrel. Talán kevesen tudják, hogy az 1848–49-es idők vértanú tábornokai mellett volt még egy tábornokhőse a forradalomnak és ez: Pigetti olasz származású vitéz katona, akinek az utolsó percben sikerült külföldre szöknie és így elkerülte a kivégzést. Az ő leszármazottja Pikéthy Tibor, az egykor Vácon élt zeneszerző, akinek G-dúr toccatáját, magas igényű szerzeményét Lehotka Gábor mutatta be orgonán művészi fölénnyel. Gounod közismerten kedvelt Ave Máriája Molnár András operaénekes áhítatot lehelő énekével a legtisztább érzelmeket váltotta ki a hallgatóságban. Johan S. Bach C-dúr toccata, adagio és fúga szerzeményének eljátszásából ismerhette meg igazán a közönség istenadta képességét Lehotka Gábornak. Szédületes, gyors futamok, variációk, alig követhető trillák után, csak lábtechnikával brillírozható előadásban volt kihasználva az orgona minden lehetősége. A hívek által közismert - és főleg áldoztatáskor eljátszott - mennybetörő betét elbájolta a meghatott hallgatóságot. Dvorák Béke ódájának hangjai - amit a kórus énekelt - betöltötte a templomot és az alázatos békeóhaj az iskolázott kórusnál imádsággá változott. A pápai himnuszt a közönség az énekkarral együtt énekelte. Befejezésként Sághy Ferenc plébános méltatta a művészek játékát, köszönetet mondva a szereplőknek szép vállalkozásukért. Meglepetésre a műsor befejezése után Lehotka Gábor, aki a műsorban az orgonakíséretet is vállalta, a felforrósodott hangulatban ráadásként eljátszotta minden idők egyik legnagyobb művét, J. S. Bach d-moll toccatáját és fúgáját, amit az újabb időben a zenetörténészek a zeneszerzőséget illetően erősen vitatnak, mert azt mondják, hogy a mű előbb vonószenekarra készült, aztán valaki átírta orgonára. De ennek eldöntése nem a közönségre tartozik. A lényeg az, hogy a hangverseny elérte célját és hatalmas lelki élménnyel gazdagodhattak mindazok, akik eljöttek a 60. gyarmati hangversenyre. Kamarás József Új, a nógrádiak szívéhez igencsak közelálló lapot köszönthetünk: Losoncon negyvenöt évi hallgatás után ismét magyar nyelvű újságot vásárolhatnak a standokon a szlovákiai magyarok. A Nógrádi Szó „tájlap’ alcímmel fémjelzi működésének területét. Ára mindössze két korona. Kéthetente jelenik meg nyolcnyolc oldalon. Szerkesztője Ardamica Ferenc. - A korábbi területi lapnak, az Ipelnek - Ipoly - is volt magyar nyelvű oldal-összeállítása, de az csak amolyan mutációféle volt. Mi gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, hogy egy igazi magyar tájlapot készítünk. Nem mondhatnám, hogy gördülékenyen ment minden, de azt is el kell ismerni, sokan segítettek, álltak mellénk. Most ketten vagyunk a szerkesztőségben, de régi külső munkatársainkra támaszkodva úgy érzem, sikerül teljesíteni a magyar nyelv, a magyarság érdekében azt, amit vállaltunk. Eleinte úgy gondoltuk, hetilapot készítünk, de a besztercebányai nyomda ezt nem vállalta... A hirdetésekben, információk útján beharangozott első példányszámunk a besztercebányai nyomdahiba miatt egy nappal később került az utcára... A középformátumú NSZ nyolc oldalán helyet kap majd minden témakör, ami csak érdekelheti az olvasót. A beköszöntőlap első oldalán a szerkesztőség szól vezércikkben a lapot böngészőkhöz, majd elkezd egy olyan anyagot, amely a közel kétezer dolgozót foglalkoztató füleki Kocsmalt • vasipari gyár életéről, a változások lehetőségeiről szól. Böszörményi István folytatja a még a régi Ipolyban elkezdett sorozatát, emlékeiről és ezúttal a hajdani losonci gimnáziumról beszél. Sok olvasót érdekelhet a harmadik oldal „Hit és Élet" című rovata. A kultúra avatott értője, dr. Jozef Drenko ír a losonci zenei élet múltjáról, megemlítve itt a méltán híres Rácz és Sági muzsikuscsaládokat. (Sági Balogh Jancsi egyébként az egyik szerkesztője a cigányszótárnak.) Máli néni dédanyáink receptkönyvéből ajánl főznivalót, bár nem biztos, hogy sokan nekiállnának elkészíteni például egy békalevest, amely így kezdődik: nyúzd meg a békát, válaszd el az elejét a hátuljától... Köszönti a lap a 15 éves Nógrád táncegyüttest és részletesen közli a magyar, illetve a szlovák tévéműsorok programját. A lap utolsó oldala a sporté, ahol szerteágazóan tájékoztatják az olvasót a lap körzetében zajló eseményekről. Ennyit röviden az első számból. Várjuk a következőt, hogy abból is csemegézhessünk. -solymos- Magyar nyelvű lap Szlovákiában Megjelent a Nógrádi Szó 1990. OKTÓBER 24., SZERDA Vélemény Sütő András, Pilinszky János és - legutóbb - Nádas Péter írásaiból készült alkotások szerepeltek eleddig a budapesti művészeti hetek televíziós programjában. Imponáló a szerzők névsora, nemkülönben a közreműködő művészeké. Pedig önmagában az is csodaszámba megy, hogy a napról napra nehezedő feltételek között egyáltalán születnek még tévéjátékok, van igény, jut valamennyi pénz,energia új kulturális értékek létrehozására. Se szeri, se száma a világirodalomban azoknak a műveknek, amelyek egy gyermekszereplő szemével láttatják a felnőttek alulnézetből eleinte vonzó, később egyre inkább elgondolkodtató, sőt taszító - világát. Mindig is hálás témának bizonyult azt a folyamatot ábrázolni, amint egy naiv, tisztalelkű kamasz rádöbben a valóság ellentmondásaira, amint kiábrándul környezetéből, s amint fellázad ellene. (A fokozatos alkalmazkodás, az arcvesztett idomulás általában már egy másik életszakasz sajátjaként tükröződik a művészetekben is.) Nádas Péter 1967-ben megjelent első regényének - A Bibliának - is a gyermek-család-társadalom összetett viszonya jelenti az alapképletét. A tíz év körüli főhős és a családtagok - valamint a szülői házhoz tartozók, az oda bejáratosak, s a szomszédok - kapcsolatának hátterében - mintegy a pályakezdő író eredetiségét, talentumát jelezvén - felsejlik a finom kontúrokkal megidézett ötvenes évek eleji Magyarország nyomasztó, embertelen légköre. A funkcionárius életmóddal együttjáró minden kiváltság - a budai villalakás, a fekete autó, a háztartási alkalmazott, az előkelő vendégsereg, a Rákosi elvtárs ajándékozta narancs - ellenére Till Gyurika állandó szorongásban, félelemben él. Mint a vele egykorúak, ő is szeretetre, megértésre vágyik, de agyonhal. A Biblia szült szüleinek még beszélgetni sincs idejük vele. Apja letudni véli kötelezettségét az obligát, választ sem váró „Mi van kisöreg?” kérdés ismételgetésével. A magabiztos szomszédlány önérzetébe gázol, s egy gyerekes szóváltás után elvitetéssel fenyegeti, feljelenti ÁVH-s apjánál. Az önmagát feleslegesnek érző nagymama bosszúja Szidikét, a cselédet veszi célba, többször is lopással vádolva. S, mit tesz a sors: az anya féltve őrzött bibliáját, -amely a háborúban álcaként szolgált bujkáló férje megsegítésében - tényleg Szidike tanyasi otthonában találják meg, ahová éppen Gyurika rongáló indulatai elől menekítette. Az igazságérzet jellemformáló erővel hat a vadóc - még kedvenc kutyáját is agyonverni képes - kisfiú magatartására, noha az ártatlan lány védelme kizárólag önmaga számára jelent erkölcsi értéket, felemelő emberi gesztust. Ebben az alig észrevehető fordulatban rejlik Nádas kisregényének - filmforgatókönyvének - sajátosságai itt a gyermeki lélek nem a rajongás - kiábrándulás, hanem a bizalmatlanság - tisztulás pályán mozog. A Várkonyi Gábor rendezte, Gurbán Miklós fényképezte tévéjáték pontosan tolmácsolja Nádas gondolatvilágát, a korabeli atmoszférát. Különösen emlékezetes pillanatokat teremtettek Gyurika - akit a beszédes szemű Bakonyi Péter alakít - ábrándozásainak, ébredező szexualitásának érzékeltetésével. A felnőttek közül - akkor is leírom, ha sokan már unhatják gyakori főszerepeit - Eszenyi Enikő - mama figurája - a leghitelesebb, de figyelemreméltóan oldotta meg újabb nagymama szerepét Törőcsik Mari is. Kíváncsian várom, hogy mikor jelennek már meg a képernyőn, s egyáltalán a szépirodalomban - a közelmúlt és a jelen felettébb bonyolult valóságát művészileg elemző alkotások is? - csongrády - Pezsgő kulturális élet a Kiss Árpád iskolában Három első osztály indult idén szeptemberben a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolában. Az „a” osztály ének-zene tagozatos, a „b” nyelvi tagozatos, ők harmadiktól angolt és németet tanulnak majd. Az elsős csoportokból kettő-az „a” és a „c” Zsolnai-módszer szerint iskolaotthonos rendszerben működik. Az intézmény összesen 700 diákját 60 pedagógus oktatja. Nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti nevelésre, színházba, hangversenyekre járnak, a Zeneakadémia rendezvényeire bérletük is van. Az iskola falai között három kórus és egy fiúkórus dolgozik, amely egyedülálló a megyében. L. T. 1/b. osztály: Első (alsó) sor balról: Cseri Nikolett, Vida Krisztina, Srancsik Gábor, Rózsa Péter, Bablena László, Bárján Kitti. Második sor balról: Botyán Roland, Híres Dominika, Gregus Gábor, Vági Balázs. Harmadik sor balról: Lazsán Ivett, Barát Barbara, Babinszki Edina, Galanics László, Fábián Levente. Negyedik sor balról: Mészáros Melinda, Zsingor Anikó, Tóth János, Hídvégi Krisztián, Sipos Gábor. Tanítónő: Verbélyi Gáborné. I/c. osztály: Hátsó sor balról: Deák Zsanett, Meló Zsuzsanna, Szrenka Péter, Csibi Gábor, Tóth Anikó, Heinrich Gabriella, Kopcsányi Sándor, Báthori Gabriella, Fábián Karolina, Bárány Gábor, Viktor Zsolt. Első sor Balról: Farkas Erzsébet, Belencsák József, Dobsonyi László, Tresó Anita, Vincze Brigitta, Dobos Vera, Déska Dóra, Imre Attila, Nándori László, Kostyánszki Péter. Tanítónő: dr. Halász Zsoltné. 1/a. osztály: Első (alsó) sor balról: Balázs Gréta, Sági Nikolett, Rescsák Tímea, Strihó Anikó, Tóth Zita, Nyíregyházi Ákos. Második sor balról: Kusicza Andrea, Kiss Rita, Juhász Anna, Schuchmann Ralf, Kiss Gábor, Tömön Mária. Harmadik sor balról: Podmaniczky Alida, Valentyik Mónika, Pásztor Szabolcs, Perenczky Zsófia, Kovács Emese. Negyedik (felső) sor balról: Czibulya Gergely, Fábián Lilla, Várkonyi Eszter, Géczy Nikolett, Molnár Csilla. Tanítónő: Ladosné Aradi Zsuzsanna. Holnapi számunkban a balassagyarmati Petőfi Sándor Általános Iskoláról olvashatnak.