Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-11 / 185. szám

fi­l#wl fllTOIu IC&na&VOuD VdiOSd Szeged Csongrád megye székhelye, je­lentős kulturális és tudományos köz­pont. Építészeti műemlékei, egyházi emlékei, múzeumai, galériái és az 1931- tő­l megrendezett Szegedi Szabadtéri Já­tékok látogatók ezreit vonzzák évrő­l-év­­re a Tisza-parti városba. A mai város Algyő, Kiskundorozsma, Szőreg, Tá­pé és Gyálarét Szegedhez kapcsolásával jött létre 1973-ban. A település nagyobb része a folyó jobb partján, a kertváros jellegű Újszeged pedig a bal par­ton terül el A város nevezetes műemléke a Dóm té­ren lévő Fogadalmi templom, a Hősök kapuja, építé­szeti szempontból is jelentős a város és a megye múlt­ját, művészeti értékeit őrző Móra Ferenc Múzeum. A Maros torkolata miatt átkelőhely lévén, Sze­ged az őskortól lakott hely. A környéken az Öthalom területén bukkantak a legrégibb emberi településnyomokra. Az utolsó jégkorszak vége fe­lé, mintegy 24 ezer évvel ezelőtt, mamutvadászok egy csoportja telepedett itt meg. Az ember jelen­létét ettől kezdve folyamatosnak tekinthetjük e tá­jon. Különösen fontos újkőkori és bronzkori lele­tek kerültek elő a városhoz tartozó falvakban, Tá­pén és Szőregen. A II. század közepéről, Ptolemaiosz leírásából ismerjük a település legré­gibb nevét: Partiszkon. A későbbi vár helyén római őrállomás vigyázta a tiszai átkelőhelyet, a Maros menti só- és aranyszállítást. A nagyszéksósi hun fejedelmi lelet és számos történeti adat valószínű­síti, hogy Attila székhelye a környéken lehetett. Szegedet Baján avar kagán csapatai szállták meg 567 után, s a környék egészen a IX. század kezdetéig avar fennhatóság alá tartozott. Ma már tudjuk, hogy az avar kaganátus központja valahol a magyar Alföldön, talán egy ideig Szeged környé­kén, mindenesetre a Kárpát-medence központjá­ban lehetett. A környék a fejedelmi törzs szállás­helyéhez tartozott 896 után - a jobb parti, ártéri szigeteket a honfoglalók s­űrűn megszállták. A XI. században a település királyi birtok lett. A Maro­son úsztatott só, a közlekedés lehetőségei, az ural­kodótól nyert kiváltságok a XII. században serken­tették várossá válását. Neve először 1183-ban sze­repel oklevélben: Cigeddin. A tatárjárást követően Szeged e vidék legjelentősebb városa, ekkor kap­ta kitüntető kiváltságait, s valószínűleg 1260-1280 között új várat építenek itt - méghozzá kőből. A XV. században a török veszély miatt a Hunyadiak támogatásával jelentős hadászati és egyházi köz­ponttá fejlődött. Hunyadi János innen indult a tö­rök elleni, győztes nándorfehérvári csatába 1456- ban. Még néhány évtized, s a szabad királyi váro­sok közé sorolja Szegedet II. Ulászló (1498). A város 1522-ben már az ország egyik legnépe­sebb települése volt, lakosainak száma több mint 7000, annyi, mint Budáé, Pesté, Kassáé. A török hódoltság alatt jelentős erősség lett. Mint a szul­táni birtokok egyik központja, viszonylagos védel­met élvezett. 1721-ben megnyílt az első gimnázi­um, a piaristáké. S még ugyanabban az évtized­ben, 1728-ban a lakosságon belüli ellentétek és a babonás hiedelmek kiváltotta boszorkánypörök hozták kedvezőtlen hírbe a várost. A XVIII. század első felében, hosszadalmas birtokperek után Sze­ged számos környékbeli pusztát megszerzett, így alakult ki hatalmas, 142 ezer kat. hold kiterjedé­sű határa. A XVIII. század második felében újjá­született a városkép. A századfordulóra esik Ved­res Istvánnak, „Szeged Széchenyijének” és Dugo­nics Andrásnak tevékenysége. Szeged a székhelye 1849 júliusában a Pestről elmenekült kormány­nak. 1854-ben pedig elkészült a Pest-Szeged közöt­ti vasútvonal, s vasúti híd épült 1858-ra. Az 1879. március 12-i árvíz pusztítása után, 1880-1883 között Újszegedet egyesítették Szeged­del. Lechner Lajos körutas-sugárutas terve alapján egységes arculatú város épült. Az 1920-as triano­ni békeszerződés Szeged szomszédságában húzta meg az országhatárt, s ez érzékenyen érintette a vá­ros déli és keleti kapcsolatait. 1921-ben Szegedre került a Kolozsvári Tudományegyetem, két évvel később a Csanádi püspök is áttette székhelyét Te­mesvárról. Először 1931-ben rendezték meg a sza­badtéri játékokat. Nobel-díjával 1937-ben szerzett világhírt a városnak Szent-Györgyi Albert biokémi­kus professzor. 1944 után lassan indult a fejlődés. A város határában 1950-ben kilenc önálló tanya­községet szerveztek. Szeged 1962. január 1-jén is­mét Csongrád megye székhelye lett. Az 1965-től fel­tárt kőolaj- és földgázmezők „égő aranya” (Mocsár Gábor) nagy lendületet adott a város fejlődésének. 1973-ban Algyő, Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé és Gyálarét Szegedhez kapcsolásával létrejött a mai város - bár Algyő azóta ismét önálló lett. Gyurkó Péter és Gyurkó Alexandra képriportja % 4 *< * 4 *

Next