Nógrádi Bányász, 1984 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1984-02-29 / 4. szám

E 311 MRCIUS 8 nap szinte valamennyiünkben azonos fogalmat, azonos tartalmat idéz fel: a nőket. Édesanyáikat, feleségeket, lányainkat. 74 év óta emlékezünk meg ezen a napon a nőkről, de tudatunkba alig néhány évtizede ivódott be, manapság már kedves hagyományaink, évfordulóink, ünnepeink rangjára emelkedett a nők napja. Különösen sokat változtak élet- és munkakörülményeik, társadalmi helyzetük a felszabadulás után. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1970-ben átfogó vizsgálat után hozott korszakos jelentőségű döntéseket a nők helyzetének, társadalmi szerepük javítására, elismertetésére. Az elmúlt 14 évben a változások szembetűnőek, önmagukért beszélnek és már visszafordíthatatlanok. Közhelynek számít ma már emlegetni eredményeiket és divatosabbnak tűnik jól átgondoltan szidni, felsorolni, ragozni hibáinkat, torzulásainkat, felemlegetni azt, amire még egyszerűen nem tellett, és nem tudtuk megoldani, pedig jogos, indokolt lenne. Én mégis emlékeztetek: — a 40 órás munkahétre, — a munkakörülmények javulására, — azonos elbírálásra a bérezésben, jutalmazásiban, a kitüntetések odaítélésében, — a gyermekgondozási segély felemelésére, — a szénjárandóság saját jogon való kiterjesztésére, — a rendszeres nőgyógyászati szűrésekre, — a szakmai és politikai képzés, továbbképzés nagyobb lehetőségeire, — a gazdasági, társadalmi tisztségekben nagyobb arányokra, — vállalatunknál a most végrehajtásra kerülő nagyobb alapbéresítésre, — a rugalmasabb munkarendre, — a munkaidőhöz jobban igazodó szolgáltatási, kereskedelmi ellátásra, — főleg nőket érintő premizáltak körének kibővítésére. Talán a legfőbb eredménye társadalmunknak, hogy nem szükségesek újabb különleges intézkedések helyzetük javítására, mert azonos megítélés válik jellemzővé a hétköznapi tetteikben. Természetszerűen érvényesülnek jogaik, és nem különleges elbírálásnak számít, hogy ne legyen különbség férfi- és női jogok között. A nőnapra emlékezünk, s az alkalom nemcsak a világot, nemcsak a meghatódottságot, nemcsak a szereteket, de a harcot, a szolidaritást, a változtatás igényét is felidézi. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1976-ban meghirdette a nők nemzetközi évtizedét, amely 1985-ben zárul, amikor is világkonferencián értékelik az „ENSZ nők évtizede” eredményeit. Ez a nagy múltú szervezet a világ közvéleményének figyelmét ráirányítja a rendkívül feszült nemzetközi helyzetre, arra, hogy a rakéták arzenálja, az amerikai imperializmus szította fegyverkezési verseny a földgolyó minden emberének, főleg a nőknek, anyáiknak okoz mérhetetlen gondot és szorongást. A múlt évi tanácskozásukon —, amelyet Magyarországon tartottak — egyöntetűen fejtették ki aggodalmukat a rendkívül nehéz, feszült helyzet miatt. Egyértelmű, hogy nyugati gazdasági válságra a fegyverkezés nem hatásos a orvosság és nem szabadítja meg az embereket a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól, az inflációtól. Ugyanakkor a válságtól, a megnövekedett terhektől a legtöbbet a nők szenvednek. Felidézzük a gondolatokat, a harcot a jobbért, a nemesebbért és a szolidaritást azokért, akiknek a helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb a miénknél. A béke legjobb katonái ők. Elemük a béke, mert aki életet ad, annak minden parányi sejtje a békét akarja szolgálni. Akik életet adnak, azoknak legfőbb ellenségük a halál, a háború, a pusztítás. A szolidaritásunk diktálja: emlékezzünk, hogy a gyermek sorsa is a kezünkben, felnőttek kezeben van. Földünk több mint 2 milliárd gyermekének negyede éhezik. Éhes most is, mikor ezeket a sorokat leírom és éhes lesz holnap is. Hogy magyar gyereket ez már nem érint, az történelmi szerencsénk is. Igaz nálunk is vannak szegények, egyedülálló anyák, régi jogon mini-nyugdíjas nagyapák, de olyan nincs, aki kislányának, unokájának legalább egy igazi hajas babát ne tudott volna venni. Mert ha van valami amiben a mai Magyarország úgy érte el az egyenlőséget, hogy közben a színvonalat is emelte, akkor ez a kisgyerekek öltözködése, táplálkozása, játékszerei. De emberként felelősséget kell éreznünk azért is, hogy az éhezés világában az életképesség alsó határát nem éri el a csecsemők 20—30 százaléka, mert olyan anyáik hordták ki őket, akik gyermekkoruk óta mindig éheztek. (Ez fejlett országokban 2—3 százalék.) Másfél milliárd ember nem éri el az évi 300 dollárt, havi 500 forintot, s ebből nem egy, de esetleg 5 gyermeket kell eltartani. A falukutatás korábban, valamikor a 30-as években már végeztünk ilyen számításokat. Napi 14 fillér jutott az életre a 3 millió koldusnak. A mai másfél milliárdnak 8 dollár centből kell megélnie, egy-egy forint 50-ből Ez megfelel a régi 14 fillérnek. Sajnos nemcsak a „300 dolláron aluli” országokban, hanem a nagyon is fejlett, gazdag országok „bádogvárosaiban” élők is igénylik együttérzésünket, szolidaritásunkat. Hazánkban tisztelet övezi a nőt, az anyát, aki az életet hordozza, s pótolhatatlan szerepet tölt be a gyermek életében, a család összetartásában. Fő feladatunk, hogy könnyítsük a szülők helyzetét, segítsük elő hivatásuk szép és nyugodt teljesítését. Talán nem tekintik női olvasóim sem ünneprontásnak, ha felhasználom ez alkalmas; egyik legszebb magyar szavunk, az „édesanyám” rehabilitálására. Mintha ez a szó eltűnt volna beszédünkből. Igaz, ma mintha sivárabb lenne a fiatalok érzelemvilága, vagy legalábbis szemérmetesebb, ha szavakba kell foglalni. Mert olyan serdülők, akik pirulás nélkül csókolóznak a nyílt utcán, de kimondani az érzelmet, szerelmet, a gyermeki szeretetet, úgy tűnik — az ő kedvenc szavajárásukkal — ,,cikis”. Lehetséges, hogy a válások miatt sok az ,,új anyu, új apu”, és ezért kerülik a régi, melegebb szót? Vagy miután növekedett az állam és a társadalom szerepe a gyermeknevelésben, ezzel együtt csökkent a szülők felelőse>62/6 ? * Rábízzuk talán a gyereket előbb a bölcsődére, óvodára azután iskolára, klubokra és a KISZ-re (s ez helyes is), de közben a régi szülői szerep csökkenésével együtt a felelősség nagyobb részét is ledobjuk a vállunkról ? Pedig a nevelés, az emberformálás érzelmi kapcsolat kérdése is.alán nem méltatlan az alkalomhoz, hogy gondolataink a béke, a gyermek, a jövőnk körül kalandoztak és majd a hétköznapokon folyamatosan, lehetőségeink szerint oldjuk meg mi is a közel 1008 női dolgozónk nem kevés számú jogos gondját. Dr. Lipták Sándor szociális igazgató T XI. ÉVF., 4. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1984. FEBRUÁR 29. Tájékoztató a Nógrádi Szénbányák 1983. évi nyeresége és részesedési alapja felosztásáról Amint arról lapunk hasábjain dolgozóinknak már beszámoltam, 1983-ban lényegében sikeres évet zártunk, amit bizonyít, hogy 20,4 millió Ft nyereséget értünk el. Ebből a nyereségből 3,0 millió Ft községfejlesztési adót, 9,9 millió Ft nyereségadót fizettünk, 1,5 millió Ft tartalékalapot képeztünk, valamint 0,6 millió Ft egyéb kiadásokat eszközöltünk. A kelezettségek összesen 15,1 m Ft-ot tettek ki, így vállalatunknál 5,4 millió Ft érdekeltségi alap képződött. A vállalat vezetősége úgy foglalt állást, hogy ebből 3,4 millió Ft fejlesztési alapot és 2,0 mFt lakásépítési alapot képez. Fel kívánom hívni itt is a figyelmet az improduktív költségek csökkentésére, hiszen emiatt több mint 2 millió Ft-al magasabb nyereségadót kellett fizetni, ami azt jelenti, hogy a felosztható érdekeltségi alap ennyivel lett volna magasabb (5,4 mFt helyett 7,4 millió Ft). A vállalati szakszervezeti bizottság 1984. II. 24-i kibővített ülésén elfogadta az állami költségvetés által biztosított részesedési alap felosztását és üzemek közötti elosztását is. A rendelkezésre álló részesedési alap 32,0 millió forintot tesz ki. Ebből — előzetes testületi döntés alapján — 11,2 millió forintot fordítunk a jóléti és kulturális alap kiegészítésére, 1,2 millió forintot munkaversenyre, élüzemi jutalmakra és állományon kívüliek részesedésére. Ezek levonásával 19,6 millió Ft marad közvetlen anyagi ösztönzésre. A kollektív szerződés előírásainak megfelelően ezen összeg 78 százaléka, azaz 15,3 millió Ft fordítható év végi részesedésre, 22 százaléka, azaz 4,3 millió Ft évközi prémiumra és jutalomra. Az év végén összeg megfelel a kifizetendő bérszínvonalba számító bértömeg 3,139 százalékának. A részesedés üzemek közötti felosztásánál a vszb úgy összehasonlításképpen megjegyzem, hogy 1982-höz képest 32,5 százalékkal, azaz 3,8 millió Ft-tal magasabb részesedést fizetünk, egy főre vetítve pedig, 32,7 százalékkal, azaz 668 Ft-al nagyobbat. A növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy vállalati szinten nem léptük túl bérszínvonalunkat és így részesefoglalt állást, hogy a bérszínvonal-túllépés ellenére a kányási bányaüzem részére bérarányosan kiszámított ősz- a szeg 50 százaléka legyen kifizethető a Tiribesen elért eredmények és Kányás-aknában jelentkező nem várt kedvezőtlen viszonyok miatt. Eme testületi döntés előtt az egyes üzemek képviselői felszólalásaikban elismerésre méltó, magas szintű bányászszolidarításról tettek tanúbizonyságot. Ezek után bemutatom, hogy az egyes üzemek milyen nyereségrészesedést fizethetnek ki, dési alapunkat nem terheli bérfejlesztési befizetési kötelezettség. A részesedés kifizetésére március 13-án kerül sor. Bízom abban, hogy az 1984. évi gazdálkodásunk eredményeként dolgozóink még magasabb nyereségrészesedésben részesülhetnek. Dr. Gergely István vezérigazgató-helyettes Kártyási bányaüzem Szorospataki bányaüzem Ménkesi bányaüzem Nagybátonyi gépüzem Kisterenyei üzem Külfejtési üzem Tervezőiroda Igazgatóság Összesen: ezer Ft-ban Fítttő „R” n. 1617 1099 2,86 2084 2779 7,84 2617 3625 9,86 2395 2814 11,04 2396 2596 10,34 1719 3970 13,39 639 3944 12,88 901 2714 8,91 14 368 2708 8,38 Érvanyaggal felvértezve Mint már arról tudósítottunk, februárban valamennyi pártalapszervezet elfogadta 1984. évi munkaprogramját. Az ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális feladatok eredményes megvalósítását segítő felkészítőt szervezett vállalati pártbizottság a párta titkárok részére. A bükkszéki Bányász Üdülőben megszervezett kétnapos felkészítőn valamennyi üzemi pártbizottság, pártvezetőség és alapszervezet titkára részt vett. Gordos János a megyei párbizottság titkára a megye lakosságát foglalkoztató kérdésekről adott tájékoztatót. A belpolitikai élet több olyan területére, tényezőjére hívta fel az alapszervezetek figyelmét, amely a politikai munkával, a gazdaság eredményességével van szoros összefüggésben. Szigetvári János, a megyei oktatási igazgatóság előadója nemzetközi viszonyokkal, korunk nagy kérdésével, biztonsággal foglalkozott. Számos nemzetközi esemény összefüggéseit világította meg. Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A pártszervezetek szerepére hívta fel figyelmet, több, a tevékenységünkben jelenlévő ellentmondásra, vitás kérdés megoldására figyelmeztetett. Sándor László, a megyei pártbizottság osztályvezetője az alapszervezeti munka aktuális kérdéseivel foglalkozott. Zsuffa Miklós több olyan gazdasági, műszaki kérdés megválaszolására vállalkozott, amely napjainkban foglalkoztatja a párttagságot, dolgozóinkat. Egy-egy előadás után lehetőségük volt a résztvevőknek a konzultálásra, az előadásban el nem hangzott további kérdések feltételére. — K. F. — Tervteljesítés várható februárban Február végéhez közeledve már látható volt, hogy reális esélyünk van mennyiségi tervünk teljesítésére. 27-i előzetes adatok Február szerint vállalatunk 102,4 %-ra teljesítette időarányos tervét, 1670 tonnával termelve többet az igényelttől. Tekintettel arra, hogy 1500 tonna körüli készletünk van, szállítási igényeink kielégítése esetén ez még javulhat is. Külön örömet jelent, hogy a TÜZÉP részére tervezett szállítást is túlteljesítettük. Időnként vagonhiány hátráltatta a termelvény elszállítását, de ezt a nagybátonyi szénosztályozón dolgozók szabadnapi többletmunkával ellensúlyozták. Üzemenként vizsgálva külfejtési üzem kiváló teljesísítménye kerül az élre, hiszen csaknem 10 ezer tonna a többlettermelésük. Termelvényük nagy részét a jó minőségű nyirmedi I-es telepiből termelték. Mélyművelésű aknáinknál már kedvezőtlenebb a helyzet, hiszen a meglévő készleteket figyelembe véve Ménkesen és Tiribesen a minimális elmaradás behozható, de Szorospatakon is várható a tervszint megközelítése a hónap végéig. Kányáson a magas tervszámoktól való elmaradás jelentős, februárban már nem várható tervteljesítés. Mélyművelésű üzemeinknél a már sajnos megszokott nehézségeken kívül is akadtak jelentős problémák. Kányáson már a befejezéshez közeledik a III. sikló légvágatában a szállítószalag szerelése, ami jelentős mennyiségű munkaerőt kötött le. A fejtéseken védőréteghiány akadályozza a jobb teljesítmény elérését. Ménkesen nagy megterhelést jelentett az, hogy a 13. sz. frontfejtés teljes szélességében vágatot harántoltak. A harántolás elvégzése után már a tervezettet megközelítik a teljesítmények, s várhatóan újra elérik az előző eredményeket. Az állás 8. sz. front jó eredményei ellensúlyozták a problémákat. Szorospatakon szállítóberendezések és maróhengerek meghibásodása akadályozta a jobb eredmények elérését. Vágathajtásban nem javult a helyzet, hiszen Kányáson 67 m, Tiribesen 12 m, Szorospatakon 86 m, Ménkesen 19 m az időarányos elmaradás. A múlt havi jó eredmények ellensúlyozták a jelenlegi gyengébb eredményt, de minden lehetőséget meg kell ragadni elővárásaink gyorsítására. Főnyi Attila ; A szovjet Vörös Hadsereget 1918. január 15-én egy Lenin által aláírt kormányrendelet hozta létre. Első erőpróbája volt 1918. február 23-án, a németek ellen győztesen megvívott pszkovi csata. Azóta február 23-a a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta napja. Ebből az alkalomból Nógrád megye nagyobb településein koszorúzási ünnepségeket tartottak. Képünkön: Díszszemle a moszkvai Vörös terén.