Nógrádi Szövetkezetek, 1985 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2 Szabóság a főutcán... A VAROS forgatagában szinte észrevétlen húzódnak meg. Nincs fényes reklámjuk, kivéve egy neonbetűs felirat: „Ruhaipari szövetkezet”. Lehet az sem tágít sohasem. A bejárat vas szerény. Pedig ott a szövetkezet kis szabóságában tízegynéhány ember nem is a t fényes jövedelemért, hanem inkább a munka iránti szeretésből ki tudná megmondani hány öltést tesznek munkaidejük alatt, vagy azon is túl mennyit hajolnak a varrógép fölött azért, hogy örömet okozzanak az embereknek. Éppen a napokban be a balassagyarmati fejezték ipari- tanuló-iskola végzős leány- hallgatóinak a szép fehér blúzaik szalagavatói varrását. Készen ott csillognak a szekrény fogásaim az alkotások. Akár reklám is lehetne, olyan szépen megvarrták. Finom fodrokkal díszítették, mértéktartó csipkékkel, nagy örömet lelnek Biztosan benne ,viselői, de szemlélői egyaránt. Ennek a kis szabórészlegnek éppen ez a hivatása:örömet okozni az embereknek. Szolgáltatni a szépet, a jót, a meglepetést. A részleg vezetője Bartos Miklósné szerénykedve minden túlzást elhárítva mondta: — Mi nagyon kicsi kis részlege vagyunk a szövetkezetünknek. Igaz, nem sok millió hasznot hajtok, de nem megvetendő, hogy tíz-egynéhányan apró fillérekből tevődő munkánk után esztendőként közel másfél millió forint jövedelemmel járulunk hozzá a szövetkezetünk évi bevételéhez. Van egy brigádjuk a Március 21., Nagy Magdolna vezetésévek Azt szokták mondani, hogy számukra legnagyobb öröm, ha másoknak örömet okozhatnak. Az életük nem olyan egyszerű. Szűk varroda hátul, a régi épület udvarára néző ablakkal. Lehetne világosabb is. Elöl az utcára néző szerény kirakatos kis helyiség pulttal, szekrénnyel. Szalonnak álmodják, de ahhoz még messze van. Azt mondta a részleg vezetője: — Szeretnénk, hogy szalon legyen, de pénz kellene... És nem marad más hátra, mint elvégezni a munkát, megteremteni a pénzt, hogy a munkakörülményeik javuljanak, hívogatóbb legyen külsőségekben is a szabóságuk. Nem azért mintha hiány lenne a megrendelőkből. Olyan szolgáltatásra, mint az övék igényt tartanak az emberek, mert szeretnék szép ruhában járni. Baj lenne, ha nem így lenne, így aztán Balassagyarmatról annak messze környékéről mennek a megrendelők. Salgótarján és környékén is ismert a gyarmati szabóság. Aki szép akar lenni, annak nincs távolság, kivált ha tudja, hogy az igényét ki tudják elégíteni. Bartosné mondta: — A szolgáltatás titka, hogy eleget tudjon tenni a kívánságoknak. .. Nem könnyű, elmondtak egy történetet. Valaki Bécsben járt és vásárolt valami nagyon szép bársonyt. Azt hozta el, hogy náluk készítsenek belőle ruhát. Már maga az anyag igen kényes, nagy hozzáértéssel kell megvarrni, a megrendelő is igényes. De náluk a hozzáértéssel nincs baj. A gond ott kezdődött, amikor a bársony — hűen önmagához, — minden nézőszögből, vagy fény mellett más-más színt mutatott. megrendelő felpróbálta, föntről lefelé nézve megváltozott színt látott Kétségbeesett. — Másra is rá kellett adnunk a ruhát, hogy a megrendelő meggyőződhessen a bársony csalóka színjátékáról. .. Azt tartják a szalon dolgozói, hogy az udvarias kiszolgálás, a látható jó szándék a megrendelő iránt, mindennél fontosabb. Nekik pedig még inkább fontos, mert igen nagy a konkurrencia a dolgozóikat is csábítják, és lehet, hogy anyagiakban is jobban járnak akik mennek. De azt a hangulatot ami náluk van, azt nem találják meg másutt és akik elmennek, legtöbbjük visszatér a főutca zajában ma még csak szalonnak mondott szabóságiba. Mert lehet-e jobb érzés, mint megelégedett embereket látni, a végzett munkával örömet okozni. Tervekkel teli mindennapjuk a szabóság dolgozóinak. Az idén átalakítják az üzletet. Szalonképesebbé. Biztosan szép lesz, hiszen finom női kezek formálják szebbé. Aztán újdonságokat nek, ami természetesen tervezmég titok. Annyi bizonyos, ha megvalósul, megrendelőik javát szolgálja. Aztán a női szabóság mellett a férfiszabóságot is jobban szorgalmazzák. Csak legyenek szabómesterek, akikből mostanság nagy a hiány. A VÁROSBAN szerényen FORGATAG,meghúzódva éli mindennapját az a kis szabórészleg, mely a Balassagyarmati Szabóipari Szövetkezet egyik képviselője az emberek szolgálatában. Bobál Gyula Szövetkezet a lakosság szolgálatában A szolgáltatóiparban felszínen maradni nem könnyű dolog, — fogalmazta meg Kmetty Lajos, a Balassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet főkönyvelője. Indokolta is, hogy szélesedett a konkurrencia köre. A versenyben az győz, aki jobban A legutóbb megtartott dolgozik. gyűlésen egyhangú volt közaz állásfoglalás: a jövőben a legfontosabb a minőségi munka. A szövetkezet fő célkitűzése, hogy növeld a hagyományos személyi szolgáltatást. Ebbe tartozik a fényképkészítéstől kezdve a fodrászaton keresztül az épületek felújításáig. a szállítási igények ellátása és így sorolhatnánk hosszasan. A keresleteik azt diktálták a szövetkezet számára, hogy az épületjavító-skaramtartó szolgáltatást bővítse, valamint korszerűsítse. Balassagyarmat és környéke, valamint Rétság és vonzáskörzetében a települések megszépített épületei igazolják ennek a célkitűzésüknek a megvalósítását. Egyre nagyobb igény jelentkezett a lakosság részéről a különböző szállítások lebonyolítására. Erre a célra tizenkilenc tehergépkocsit állítottak szolgálatba. Ma már elmondható, hogy a Balassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet Nyugat-Nógrádot behálózza, ott van mindenütt, ahol a lakosság igényli munkájukat. Drégelypalánkon és Rétságon úgynevezett szolgáltatóház működik a mindennapi igények kielégítésére. Mindezek mellett az építőipari részleg jelentős munkát folytatott többek között Romhányban a kerámiagyárban, ott voltak Ferihegyen, és részt vettek a repülőtér eddigi felújításában. Jelentős volt az ESZETT-nek végzett építőipari munkájuk, valamint váci építkezésük. Igényli építési tevékenységüket a MÁV is. A szövetkezet munkája az elért sikerek ellenére gondoktól terhes, munkaerőhiánnyal küzdenek. Közel kettőszázötven embert foglalkoztatnak, de ezek közül többen rövidebb-hosszabb idő után elhagyják a munkahelyüket. Ennek megfékezésére javítják a politikai munkát. Kidolgozták az idei feladattervüket, amelyet a közgyűlésen ismertettek. Bővítik az átalánydíjas elszámolási rendszerben üzemelő szolgáltatást. Az ilyen személyi jellegű üzleteket az év közepéig már ebben a rendszerben üzemeltetik. Balassagyarmaton korszerűsítik az üzlethálózatukat és jobb munkakörülményeket teremtenek és kulturáltabb kiszolgálást biztosítanak. Megnyitják a sokak által már hiányolt testkultúraszalont. Az épületjavító és -karbantartó részleg idei célkitűzése a gondosabb munka-előkészítés, az anyagellátás. A munka jobb megszervezésével biztosítani kívánják a határidők pontos betartását. Új részleget is beindítanak: a reklámpropaganda és kiállításszervezést. A cél, hogy 30 millió forint termelési értéket biztosítsanak 230 dolgozó munkájával az idén. A szövetkezet annak ellenére, hogy sok gonddal küzd, még mindig sikerrel teljesítette feladatát. Kiváló szövetkezet címet is elnyerte. Biztos hogy a nehezebb körülményei ellenére a következő időben is jól ellátják feladataikat a lakosság megelégedésére. —B— Lépést tartani az igényekkel A vegyesiparcikk-kínálat javítása érdekében az elmúlt évben több eredményes intézkedés történt. Néhány területen azonban továbbra is érzékelhető ellátási feszültség. Tüzelő- és építőanyagokból bázis feletti forgalmat sikerült biztosítani. Emellett érezhetőek az ellátási gondok, elsősorban kisméretű téglából, tetőcserépből, fenyőfűrészárukból, épületszerelvényekből. A SZÖVKER által kishatármenti forgalomban beszerzett tégla mérsékelte az ellátás gondjait. Több tartós fogyasztási cikknél erősen eltolódott kereslet korszerűbb termékek a irányába (automata mosógép, színestévé). A különböző kereskedelmi akciók, a pásztói, a szécsényi és a rétsági szövetkezetek által rendezett kereskedelmi napok elsősorban a vegyesiparcikkek és a ruházati termékek forgalmára voltak kedvező hatással. De nem kielégítő a nagykereskedelmi jogosítványt kapott szövetkezetek ez irányú tevékenysége. Az ebben rejlő lehetőségeket eddig csak kismértékben sikerült kiaknázni. Mérsékelt eredmények elsősorban a rétsági és a salgótarjáni szövetkezetek kezdeményezései során születtek. A pásztói és szécsényi szövetkezetek lényegében megrekedtek a kezdeti tárgyalások szintjén. A kibontakozás útja lehet egyes szövetkezeteknél a személyi feltételek biztosítása. WOGRADT SZÖVETKEZETE* 1985. január Eredmények és tennivalók Vagyonvédelem a pásztói áfésznél A pásztói áfész saját vagyona a legutóbbi összesítés szerint, kis híján 120 millió forintot tett ki, az összeg a két szövetkezet egyesülését megelőző évihez viszonyítva, 6,5 százalékkal gyarapodott. A százhúszmillió tekintélyes summa, ezt nemcsak gyarapítani kell, számos teendőt ad a gazdálkodással megtermelt vagyon megóvása is. Hogyan sikerül ez, milyen további teendők vannak a vagyonvédelemben — ezekről a kérdésekről tárgyalt az áfész igazgatósága az 1984. év utolsó igazgatósági ülésén, de A minden részletre kiterjőelőterjesztésben Gajder Gábor ellenőrzési osztályvezető elöljáróban így fogalmazott: “ Szövetkezetünk vagyonvédelmi helyzete az egyesülés óta összességében stabilnak mondható, egyértelműen javultak a személyi és tárgyi feltételek. Javuló szakképzettség Mit takar ez a megállapítás? A személyi feltételek javítása érdekében évenként 15—16 tanulót szerződtet pásztói áfész, ugyanakkor jelentős a felnőttoktatás keretében tanulók száma is. A fejlődést egyértelműen bizonyítja, hogy a szakképzettség mostani aránya 80 százalékos, ugyanez a mutató négy évvel ezelőtt még csak 71 százalék volt. A tárgyilagos képhez azonban hozzátartozik, hogy — főleg a kiskereskedelmi és vendéglátóegységeknél, felvásárlótelepeken — még mindig jelentős a szakképzetlen vezetők és dolgozók száma. Ezek egy része ugyanakkor — az életkorra tekintettel — mentesítést kapott a szakképesítés megszerzése alól. A vagyonvédelem ürügyén az előterjesztésben és az igazgatósági ülésen sok szó esett a szakképzettségről, ez pedig korántsem véletlen. Az osztályvezető véleménye szerint: — Erre a jövőben még jobban kell figyelni! Minden valószínűség szerint ugyanis a szakképzettség és a gyakorlati idő hiánya okozott több egységben is sorozatos és nagyobb összegű leltárhiányokat. Már e megállapítás is arra vall, hogy a szövetkezet vezetése levonta a megfelelő tanulságokat az intő példákból. A példákból, amelyek szerint a bujáki kisvendéglőben 1980- ban 36 ezer, a kutasói közös kezelésű boltban 110 ezer, a 25. sz. palotási italboltban 1983-ban nem egészen négy hónap alatt 65 ezer, a hényespusztai élelmiszerboltban egyéves időtartam alatt három esetben összesen 119 ezer, a bokori közös kezelésű egységben 1982-ben négy hónap alatt felvett két leltár szerint összesen 63 ezer forint összegű hiány keletkezett. „Veszélyforrások” Minden esetben megtették a szükséges intézkedéseket, a szakképzetlen egységvezetőket leváltották. Az idézett példák ellenére legfontosabb vagyonvédelmi mutatók tendenciája javuló a pásztói áfésznél. A normalizált és normán felüli letárhiány vonatkozásában például országos szinten 8 százalékos növekedés, megyei szinten 3 százalékos csökkenés, míg a pásztói áfésznél 8 százalékos csökkenés mutatható ki. Ez pedig egyértelműen a változás jele. Pásztón is mind többet foglalkoznak az új üzemelési formákkal — jövedelemérdekeltség, szerződéses üzemeltetés stb. — s ez szóba került a vagyonvédelem értékelésekor is. Mégpedig azért, mert „sok veszélyforrást tartalmaznak a társadalmi tulajdon kezelését, a pénzügyi elszámolást illetően.” Ezek kockázata napjainkban — mint arra több példa is van — nagyobb veszéllyel járhat, mint a hagyományos egységeké. E veszélyforrás csökkentése érdekében szigorítani — naprakésszé tenni — szükséges az új formában üzemelő egységek bizonylati elszámolását a munkafolyamatba épített teljes körű ellenőrzéssel. Emllett az igazgatóság állásfoglalása szerint javítani kell a funkcionális belső ellenőrzés hatékonyságát is. A vagyonvédelemnek még természetesen számos egyéb ága is van, a mostani értékelés valamennyit áttekintette. Így például értékelték a selejtkár alakulását, ami az utóbbi négy év átlagában 4,2 százalékkal csökkent. Gajder Gábor osztályvezető arról is tájékoztatta az igazgatóságot, hogy a vagyonvédelemmel összefüggő vizsgálat megállapította: a kiskereskedelmi vendéglátóipari és felvásárlás egységek vezetői és helyettesei közül 22 személynek hiányzik az erkölcsi bizonyítványa. Ezt követően természetesen sürgős intézkedést tettek a beszerzések ügyében I kedves vevő lop isi A tárgyi feltételek manapság egyértelműen jobbnak minősíthetők a pásztói áfésznél, mint korábban. Kevesebb, de nagyobb alapterületű — új és átalakított — egységgel rendelkeznek, a korszerűbb üzletek pedig a vagyonvédelmet szolgáló új technika befogadására is alkalmasak. Gond elsősorban a kistelepüléseken, valamint az elavult, jobbára bérelt épületben, korszerűtlen körülmények között üzemelő egységeknél van a tárgyi feltételekkel. Minden új és átépített egységben a beszámolás időszaka alatt biztonságos pénzőrző és riasztóberendezést helyeztek üzembe. De legalább ilyen fontos, hogy számottevően javult a boltvezetők vagyonvédelmet illető szemlélete. Ennek eredményeként pedig egyre kevesebb észrevétel merül fel a pénzkezelés és a zárbiztonság területén. A vagyonvédelem ürügyén egy pikáns tényről is beszélni kell: a kedves vevők néha lopnak is. Néha 1980-ban 46, 1981-ben 50, 1982-ben 58, 1983-ban 61, 1984 első háromnegyedévében pedig 45 lopási jegyzőkönyv készült. Figyelmeztető azonban, hogy ezek túlnyomó részét egyetlen ABC-áruházban vették fel, a tettenéréseket másutt is szorgalmazni kellene. Néhány töredéket villantottunk fel a vagyonvédelemmel kapcsolatos napirendből. Az előterjesztést Gajder Gábor osztályvezető így zárta: “ A meglevő vagyon őrzésével, védelmével legalább egyenrangú, hogy a rendelkezésre álló termelési eszközöket a legcélszerűbben és takarékosan használjuk fel. A társadalmi tulajdon védelme mellett ugyanis minden dolgozó alapvető feladata a társadalmi tulajdon gyarapítása íi. (k. g.) Az ország távoli pontjáról , sok száz kilométerről érkezett látogató a vendégeskedés első óráiban indítványozza, nézzük meg A SZÉLEST, így mondja, Szélest. Széles József ugyana is egyfajta különleges intézmény. Jómagam, a harmincnégy esztendőmmel nem is emlékszem a kozárdi kocsma bádogpultjára csak úgy, hogy Széles József állt mögötte. Mindig, öröktől fogva, az idők kezdetététől. Nem csoda, hogy A SZÉLES-ként emlegeti helybéli, a faluba vissza-visszatérő vendég, vagy a távolsági autóbuszjáratok rendszeres utasa. Csakhogy A SZÉLES már nincs, a kocsmáros elment — a megszámlálhatatlan év után pihenni, nyugdíjasként élni. Eszembe jut, mennyi mindent csinált rendkívül széles körben is, mert Széles a hosszú évtizedek alatt. Kocsmárosként — azaz italboltvezetőként — tette a dolgát, közben felvásárolt. A régi szövetkezeti dolgozó a hőskorban vagonszámra továbbította a híres és kedvelt kozárdi cseresznyét. A lakosság (és a fák) elöregedése, a termelési kedv csökkenése után azonban már csak pár mázsányit tudott összegyűjteni a hátsó raktárba. Aztán változtak az idők, új szokások jöttek. A kocsmáros-felvásárló pedig a termelővel együtt tanulta az új módit, a paradicsom és az uborka szabványait. Tényleg, mennyi mindent csinált ez a szövetkezeti veterán? Az állandó kocsmárosság mellett tüzelőolajat, tápot árult, takarmánygabonát értékesített, s megint az új szokások következményeként tisztes mennyiségű nyulat vásárolt fel. is A Széles alapvetően mégcsak mindig kocsmáros volt. Hétköznap és ünnepen, ezért élhetett ritkán kedvenc szenvedélyének, vadászatnak is. A ritka ünnepeken ugyanis hiába indultak a társak reményekkel teli erdőjárásra — őt várta a „hivatala” a bádogpulttal. Szó ami szó, a pult mögött évtizedek alatt megszokott ember nem valami kenetteljes modorú, sima szavú vendéglátós benyomását keltette. Akadt példa cívódásra, cívódásunkra is. De ha az ember belegondol, a kozárdi kocsma mégsem egy Hilton, ide valahogy nem i illene a csokornyakkendő meg a bájvigyor. Mást kíván a hely szelleme. A vendégnek tehát azt mondhatom: A SZELEST már csak legföljebb otthon nézhetjük meg, a szinte beláthatatlannak tűnő évek után más immár a bádogpult gazdája. Neki pedig, az örök kocsmárosnak több idő jut a szőlőre, a nyugalmas évekre épített présházra, a vadászatra, az unokákra. A pihenésre. Elment hát egy kocsmáros. Pihenni tér egy — a szövetkezeti szinte együtt mozgalommal élt — régi dolgozó. Ráfér, minden jót hozzá, beleértve a felejthetetlen vadászélményeket is. Amikor leírom ezzel sorokat, érzem már az előnjétől, hogy valami nincs rendben. Az illő elköszönés jogos, valami mégis sántít. Aztán rájövök: a régi és sokszor szidott bútordarabot is csak akkor vesszük észre, amikor már hiányzik Elment egy kocsmáros. Milyen gyarló is az ember: a régi szövetkezeti dolgozóról is akkor vesz tudomást, amikor már készen van az átadó leltár. Illő volna a figyelmünk jóval A SZÉLES-re, meg előbb is, megannyi társára is. K. G. : Elment egy kocsmáros