Nógrádi Szövetkezetek, 1985 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2 Szabóság a főutcán... A VAROS forgatagá­ban szinte észrevétlen hú­zódnak meg. Nincs fényes reklámjuk, kivéve egy neon­betűs felirat: „Ruhaipari szö­vetkezet”. Lehet az sem tágít sohasem. A bejárat va­­s szerény. Pedig ott a szövet­kezet kis szabóságában tíz­egynéhány ember nem is a t fényes jövedelemért, hanem inkább a munka iránti szere­tésből ki tudná megmondani hány öltést tesznek munka­idejük alatt, vagy azon is t­úl mennyit hajolnak a varrógép fölött azért, hogy örömet okozzanak az embereknek. Éppen a napokban be a balassagyarmati fejezték ipari- tanuló-iskola végzős leány- hallgatóinak a szép fehér blúzaik szalagavatói varrását. Készen ott csillognak a szek­rény fogásaim az alkotások. Akár reklám is lehetne, olyan szépen megvarrták. Finom fodrokkal díszítették, mérték­tartó csipkékkel, nagy örömet lelnek Biztosan benne ,viselői, de szemlélői egyaránt. Ennek a kis szabórészleg­nek éppen ez a hivatása:örö­met okozni az embereknek. Szolgáltatni a szépet, a jót, a meglepetést. A részleg ve­zetője Bartos Miklósné sze­rénykedve minden túlzást el­hárítva mondta: — Mi nagyon kicsi kis részlege vagyunk a szövetke­zetünknek. Igaz, nem sok millió hasznot hajtok, de nem megvetendő, hogy tíz-egynéhányan apró fillérekből tevődő munkánk után esztendőként közel más­fél millió forint jövedelemmel járulunk hozzá a szövetkeze­tünk évi bevételéhez. Van egy brigádjuk a Már­cius 21., Nagy Magdolna ve­­zetésévek Azt szokták mon­dani, hogy számukra legna­gyobb öröm, ha másoknak örömet okozhatnak. Az életük nem olyan egy­szerű. Szűk varroda hátul, a régi épület udvarára néző ablakkal. Lehetne világosabb is. Elöl az utcára néző sze­rény kirakatos kis helyiség pulttal, szekrénnyel. Szalon­nak álmodják, de ahhoz még messze van. Azt mondta a részleg vezetője: — Szeretnénk, hogy szalon legyen, de pénz kellene... És nem marad más hátra, mint elvégezni a munkát, megteremteni a pénzt, hogy a munkakörülményeik javulja­nak, hívogatóbb legyen kül­sőségekben is a szabóságuk. Nem azért mintha hiány len­ne a megrendelőkből. Olyan szolgáltatásra, mint az övék igényt tartanak az emberek, mert szeretnék szép ruhában járni. Baj lenne, ha nem így lenne, így aztán Balassagyar­matról annak messze környé­kéről mennek a megrendelők. Salgótarján és környékén is ismert a gyarmati szabóság. Aki szép akar lenni, annak nincs távolság, kivált ha tud­ja, hogy az igényét ki tudják elégíteni. Bartosné mondta: — A szolgáltatás titka, hogy eleget tudjon tenni a kíván­ságoknak. .. Nem könnyű, elmondtak egy történetet. Valaki Bécs­ben járt és vásárolt valami nagyon szép bársonyt. Azt hozta el, hogy náluk készít­senek belőle ruhát. Már ma­ga az anyag igen kényes, nagy hozzáértéssel kell megvarrni, a megrendelő is igényes. De náluk a hozzáértéssel nincs baj. A gond ott kezdődött, amikor a bársony — hűen önmagához, — minden néző­­szögből, vagy fény mellett más-más színt mutatott. megrendelő felpróbál­ta, fönt­­­ről lefelé nézve megváltozott színt látott Kétségbeesett. — Másra is rá kellett ad­nunk a ruhát, hogy a meg­rendelő meggyőződhessen a bársony csalóka színjátéká­ról. .. Azt tartják a szalon dolgo­zói, hogy az udvarias kiszol­gálás, a látható jó szándék a megrendelő iránt, mindennél fontosabb. Nekik pedig még inkább fontos, mert igen nagy a konkurrencia a dolgozóikat is csábítják, és lehet, hogy anyagiakban is jobban járnak akik mennek. De azt a han­gulatot ami náluk van, azt nem találják meg másutt és akik elmennek, legtöbbjük visszatér a főutca zajában ma még csak szalonnak mondott szabóságiba. Mert lehet-e jobb érzés, mint megelégedett em­bereket látni, a végzett mun­kával örömet okozni. Tervekkel teli mindennap­juk a szabóság dolgozóinak. Az idén átalakítják az üzle­tet. Szalonképesebbé. Bizto­san szép lesz, hiszen finom női kezek formálják szebbé. Aztán újdonságokat nek, ami természetesen tervez­még titok. Annyi bizonyos, ha megvalósul, megrendelőik ja­vát szolgálja. Aztán a női szabóság mellett a férfisza­bóságot is jobban szorgal­mazzák. Csak legyenek sza­bómesterek, akikből mostan­ság nagy a hiány. A VÁROS­BAN szerényen FORGATAG,­meghúzódva éli mindennapját az a kis szabórészleg, mely a Balas­sagyarmati Szabóipari Szö­vetkezet egyik képviselője az emberek szolgálatában. Bobál Gyula Szövetkezet a lakosság szolgálatában A szolgáltatóiparban fel­színen maradni­ nem könnyű dolog, — fogalmazta meg Kmetty Lajos, a Balassagyar­mati Szolgáltató Szövetkezet főkönyvelője. Indokolta is, hogy szélesedett a konkurren­­cia köre. A versenyben az győz, aki jobban A legutóbb megtartott dolgozik. gyűlésen egyhangú volt köz­az állásfoglalás: a jövőben a leg­fontosabb a minőségi mun­ka. A szövetkezet fő célkitűzé­se, hogy növeld a hagyomá­nyos személyi szolgáltatást. Ebbe tartozik a fényképké­­szí­téstől kezdve a fodrásza­ton­­ keresztül az épületek fel­újításáig. a szállítási igé­nyek ellátása és így sorolhat­nánk hosszasan. A keresleteik azt diktálták a szövetkezet számára, hogy az épület­ja­ví­­tó-skaram­tartó szolgáltatást bő­vítse, valamint korszerűsítse. Balassagyarmat és környéke, valamint Rétság és vonzás­körzetében a települések meg­szépített épületei igazolják ennek a célkitűzésüknek a megvalósítását. Egyre nagyobb igény jelent­kezett a lakosság részéről a különböző szállítások lebonyo­lítására. Erre a célra tizen­­kilenc tehergépkocsit állítot­tak szolgálatba. Ma már el­mondható, hogy a Balassa­gyarmati Szolgáltató Szövet­kezet Nyugat-Nógrádot be­hálózza, ott van mindenütt, ahol a lakosság igényli mun­kájukat. Drégelypalánkon és Rétságon úgynevezett szolgál­­tatóház működik a minden­napi igények kielégítésére. Mindezek mellett az építő­ipari részleg jelentős munkát folytatott többek között Rom­­hányban a kerámiagyárban, ott volta­k Ferihegyen, és részt vettek a repülőtér eddigi fel­újításáb­an. Jelentős volt az ESZETT-nek végzett építő­ipari munkájuk, valamint váci építkezésük. Igényli épí­­­tési tevékenységüket a MÁV i­s. A szövetkezet munkája az elért sikerek ellenére gondok­tól terhes, munkaerőhián­­nyal küzdenek. Közel kettő­­százötven embert foglalkoz­tatnak, de ezek közül többen rövidebb-hosszabb idő után elhagyják a munkahelyüket. Ennek megfékezésére javítják a politikai munkát. Kidolgozták az idei feladat­tervüket, amelyet a közgyű­lésen ismertettek. Bővítik az átalánydíjas elszámolási rend­szerben üzemelő szolgáltatást. Az ilyen személyi jelle­gű üzleteket az év közepéig már ebben a rendszerben üze­meltetik. Balassagyarmaton korszerűsítik az üzlethálóza­tukat és jobb munkakörül­ményeket teremtenek és kul­turáltabb kiszolgálást biztosí­tanak. Megnyitják a sokak által már hiányolt testkultúra­­szalont. Az épületjavító és -karban­tartó részleg idei célkitűzése a gondosabb munka-előkészí­tés, az anyagellátás. A mun­ka jobb megszervezésével biz­tosítani kívánják a határidők pontos betartását. Új részleget is beindítanak: a reklám­propaganda és kiállításszer­­vezést. A cél, hogy 30 millió fo­rint termelési értéket bizto­sítsanak 230 dolgozó munká­jával az idén. A szövetkezet annak ellenére, hogy sok gonddal küzd, még mindig sikerrel teljesítette feladatát. Kiváló szövetkezet címet is elnyerte. Biztos hogy a nehe­zebb körülményei ellenére a következő időben is jól el­látják feladataikat a lakos­ság megelégedésére. —B— Lépést tartani az igényekkel A vegyesiparcikk-kínálat javítása érdekében az elmúlt évben több eredményes in­tézkedés történt. Néhány te­rületen azonban továbbra is érzékelhető ellátási feszült­ség. Tüzelő- és építőanyagok­ból bázis feletti forgalmat si­került biztosítani. Emellett érezhetőek az ellátási gondok, elsősorban kisméretű téglából, tetőcserépből, fenyőfűrész­árukból, épületszerelvények­ből. A SZÖVKER által kis­­határmenti forgalomban be­szerzett tégla mérsékelte az ellátás gondjait. Több tartós fogyasztási cikknél erősen eltolódott kereslet korszerűbb termékek a irányába (automata mosógép, színestévé). A különböző ke­reskedelmi akciók, a pásztói, a szécsényi és a rétsági szö­vetkezetek által rendezett ke­reskedelmi napok elsősorban a vegyesiparcikkek és a ruhá­zati termékek forgalmára vol­tak kedvező hatással. De nem kielégítő a nagykereskedelmi jogosítványt kapott szövetke­zetek ez irányú tevékenysége. Az ebben rejlő lehetőségeket eddig csak kismértékben si­került kiaknázni. Mérsékelt eredmények elsősorban a rét­sági és a salgótarjáni szövet­kezetek kezdeményezései során születtek. A pásztói és szécsényi szövetkezetek lénye­­­gében megrekedtek a kezdeti tárgyalások szintjén. A kibontakozás útja lehet egyes szövetkezeteknél a sze­mélyi feltételek biztosítása. WOGRADT SZÖVETKEZETE* 1985. január Eredmények és tennivalók Vagyon­védelem a pásztói áfésznél A pásztói áfész saját vagyo­na a legutóbbi összesítés sze­rint, kis híján 120 millió fo­rintot tett ki, az összeg a két szövetkezet egyesülését meg­előző évihez viszonyítva, 6,5 százalékkal gyarapodott. A százhúszmillió tekintélyes summa, ezt nemcsak gyarapí­tani kell, számos teendőt ad a gazdálkodással megtermelt va­gyon megóvása is. Hogyan­ si­kerül ez, milyen további te­endők vannak a vagyonvéde­lemben — ezekről a kérdé­sekről tárgyalt az áfész igaz­gatósága az 1984. év utolsó igazgatósági ülésén, de A minden részletre kiterjő­előterjesztésben Gajder Gábor ellenőrzési osztályve­zető elöljáróban így fogalma­zott: “ Szövetkezetünk vagyon­védelmi helyzete az egyesülés óta összességében stabilnak mondható, egyértelműen ja­vultak a személyi és tárgyi feltételek. Javuló szakképzettség Mit takar ez a megállapí­tás? A személyi feltételek ja­vítása érdekében évenként 15—16 tanulót szerződtet pásztói áfész, ugyanakkor je­­­lentős a felnőttoktatás kereté­ben tanulók száma is. A fejlő­dést egyértelműen bizonyítja, hogy a szakképzettség mosta­ni aránya 80 százalékos, ugyanez a mutató négy évvel ezelőtt még csak 71 százalék volt. A tárgyilagos képhez azonban hozzátartozik, hogy — főleg a kiskereskedelmi és vendéglátóegységeknél, felvá­sárlótelepeken — még min­dig jelentős a szakképzetlen vezetők és dolgozók száma. Ezek egy része ugyanakkor — az életkorra tekintettel — mentesítést kapott a szakké­pesítés megszerzése alól. A vagyonvédelem ürügyén az előterjesztésben és az igaz­gatósági ülésen sok szó esett a szakképzettségről, ez pedig korántsem véletlen. Az osz­tályvezető véleménye szerint: — Erre a jövőben még job­ban kell figyelni! Minden va­lószínűség szerint ugyanis a szakképzettség és a gyakorlati idő hiánya okozott több egy­ségben is sorozatos és nagyobb összegű leltárhiányokat. Már e megállapítás is arra vall, hogy a szövetkezet veze­tése levonta a megfelelő ta­nulságokat az intő példákból. A példákból, amelyek szerint a bujáki kisvendéglőben 1980- ban 36 ezer, a kutasói közös kezelésű boltban 110 ezer, a 25. sz. palotási italboltban 1983-ban nem egészen négy hónap alatt 65 ezer, a hényes­­pusztai élelmiszerboltban egy­éves időtartam alatt három esetben összesen 119 ezer, a bokori közös kezelésű egység­ben 1982-ben négy hónap alatt felvett két leltár szerint ös­­­szesen 63 ezer forint összegű hiány keletkezett. „Veszélyforrások” Minden esetben megtették a szükséges intézkedéseket, a szakképzetlen egységvezetőket leváltották. Az idézett példák ellenére legfontosabb va­gyonvédelmi mutatók tenden­ciája javuló a pásztói áfész­­nél. A normalizált és normán felüli letárhiány vonatkozásá­ban például országos szinten 8 százalékos növekedés, me­gyei szinten 3 százalékos csök­kenés, míg a pásztói áfész­­nél 8 százalékos csökkenés mutatható ki. Ez pedig egy­értelműen a változás jele. Pásztón is mind többet foglalkoznak az új üzemelési formákkal — jövedelemérde­keltség, szerződéses üzemelte­tés stb. — s ez szóba került a vagyonvédelem értékelésekor is. Mégpedig azért, mert „sok veszélyforrást tartalmaznak a társadalmi tulajdon kezelését, a pénzügyi elszámolást illető­en.” Ezek kockázata napja­inkban — mint arra több példa is van — nagyobb ve­széllyel járhat, mint a hagyo­mányos egységeké. E veszély­­forrás csökkentése érdekében szigorítani — naprakésszé tenni — szükséges az új for­mában üzemelő egységek bi­zonylati elszámolását a mun­kafolyamatba épített teljes körű ellenőrzéssel. Emllett az igazgatóság állásfoglalása sze­rint javítani kell a funkcio­nális belső ellenőrzés haté­konyságát is. A vagyonvédelemnek még természetesen számos egyéb ága is van, a mostani érté­kelés valamennyit áttekintet­te. Így például értékelték a selejtkár alakulását, ami az utóbbi négy év átlagában 4,2 százalékkal csökkent. Gajder Gábor osztályvezető arról is tájékoztatta az igazgatóságot, hogy a vagyonvédelemmel ös­­­szefüggő vizsgálat megállapí­totta: a kiskereskedelmi ven­déglátóipari és felvásárlás egységek vezetői és helyette­sei közül 22 személynek hi­ányzik az erkölcsi bizonyít­ványa. Ezt követően természe­tesen sürgős intézkedést tet­tek a beszerzések ügyében I­ kedves vevő lop isi A tárgyi feltételek manap­ság egyértelműen jobbnak mi­nősíthetők a pásztói áfész­­nél, mint korábban. Kevesebb, de nagyobb alapterületű — új és átalakított — egységgel rendelkeznek, a korszerűbb üzletek pedig a vagyonvédel­met szolgáló új technika be­fogadására is alkalmasak. Gond elsősorban a kistelepü­léseken, valamint az elavult, jobbára bérelt épületben, kor­szerűtlen körülmények között üzemelő egységeknél van a tárgyi feltételekkel. Minden új és átépített egységben a beszámolás időszaka alatt biz­tonságos pénzőrző és riasztó­­berendezést helyeztek üzembe. De legalább ilyen fontos, hogy számottevően javult a boltve­zetők vagyonvédelmet illető szemlélete. Ennek eredménye­ként pedig egyre kevesebb észrevétel merül fel a pénz­­kezelés és a zárbiztonság te­rületén. A vagyonvédelem ürügyén egy pikáns tényről is beszélni kell: a kedves vevők néha lopnak is. Néha­ 1980-ban 46, 1981-ben 50, 1982-ben 58, 1983-ban 61, 1984 első három­negyedévében pedig 45 lopási jegyzőkönyv készült. Figyel­meztető azonban, hogy ezek túlnyomó részét egyetlen ABC-áruházban vették fel, a tettenéréseket másutt is szor­galmazni kellene. Néhány töredéket villantot­tunk fel a vagyonvédelemmel kapcsolatos napirendből. Az előterjesztést Gajder Gábor osztályvezető így zárta: “ A meglevő vagyon őrzé­sével, védelmével legalább egyenrangú, hogy a rendelke­zésre álló termelési eszközöket a legcélszerűbben és takaré­kosan használjuk fel. A tár­sadalmi tulajdon védelme mellett ugyanis minden dol­gozó alapvető feladata a tár­sadalmi tulajdon gyarapítása íi. (k. g.) Az ország távoli pontjá­ról , sok száz kilométerről érkezett látogató a vendé­geskedés első óráiban in­dítványozza, nézzük meg A SZÉLEST, így mondja, Szélest. Széles József ugyan­a is egyfajta különleges in­tézmény. Jómagam, a har­mincnégy esztendőmmel nem is emlékszem a ko­­zárdi kocsma bádogpultjá­ra csak úgy, hogy Széles József állt mögötte. Min­dig, öröktől fogva, az idők kezdetététől. Nem csoda, hogy A SZÉLES-ként em­legeti helybéli, a faluba vissza-visszatérő vendég, vagy a távolsági autó­busz­járatok rendszeres utasa. Csakhogy A SZÉLES már nincs, a kocsmáros elment — a megszámlálhatatlan év ut­án pihenni, nyugdíjas­ként élni. Eszembe jut, mennyi mindent csinált rendkívül széles körben is­, mert Széles a hosszú évti­zedek alatt. Kocsmárosként — azaz italboltvezetőként — tette a dolgát, közben fel­vásárolt. A régi szövetke­zeti dolgozó a hőskorban vagonszámra továbbította a híres és kedvelt kozárdi cseresznyét. A lakosság (és a fák) elöregedése, a ter­melési kedv csökkenése után azonban már csak pár mázsányit tudott összegyűj­teni a hátsó raktárba. Az­tán változtak az idők, új szokások jöttek. A kocsmá­­ros-felvásárló pedig a ter­melővel együtt tanulta az új módit, a paradicsom és az uborka szabványait. Tényleg, mennyi mindent csinált ez a szövetkezeti ve­terán? Az állandó kocsmá­­rosság mellett tüzelőolajat, tápot árult, takarmányga­bonát értékesített, s megint az új szokások következmé­nyeként tisztes mennyiségű nyulat vásárolt fel. is A Széles alapvetően még­csak mindig kocsmáros volt. Hétköznap és ünne­pen, ezért élhetett ritkán kedvenc szenvedélyének, vadászatnak is. A ritka ün­n­­epeken ugyanis hiába in­dultak a társak remények­kel teli erdőjárásra — őt várta a „hivatala” a bádog­pulttal. Szó ami szó, a pult mögött évtizedek alatt meg­szokott ember nem valami kenetteljes modorú, sima szavú vendéglátós benyo­mását keltette. Akadt pél­da cívódásra, cívódásunkra is. De ha az ember bele­gondol, a kozárdi kocsma mégsem egy Hilton, ide va­lahogy nem i illene a cso­kornyakkendő meg a báj­­vigyor. Mást kíván a hely szelleme. A vendégnek tehát azt mondhatom: A­­ SZELEST már csak legföljebb otthon nézhetjük meg, a szinte be­­láthatatlannak tűnő évek után más immár a bádog­pult gazdája. Neki pedig, az örök kocsmárosnak több idő jut a szőlőre, a nyugal­mas évekre épített prés­házra, a vadászatra, az unokákra. A pihenésre. Elment hát egy kocsmá­ros. Pihenni tér egy — a szövetkezeti szinte együtt mozgalommal élt — régi dolgozó. Ráfér, minden jót hozzá, beleértve a felejthe­tetlen vadászélményeket is. Am­ikor leírom ezzel sorokat, érzem már az elő­n­jétől, hogy valami nincs rendben. Az illő elköszönés jogos, valami mégis sántít. Aztán rájövök: a régi és sokszor szidott bútordarabot is csak akkor vesszük ész­re, amikor már hiányzik Elment egy kocsmáros. Milyen gyarló is az ember: a régi szövetkezeti dolgozó­ról is akkor vesz tudomást, amikor már készen van az átadó leltár. Illő volna a figyelmünk jóval A SZÉLES-re, meg előbb is, meg­annyi társára is. K. G. : Elment egy kocsmáros

Next