Nők Magazinja, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
kapcsolatot teremteni a közönséggel, enélkül bármilyen szép is a ruha, nem lesz sikere. - Meddig szeretné még csinálni? - Ó, de kellemetlen kérdés. Egyelőre gondolni sem akarok arra, hogy abbahagyjam. - Mennyit keres egy sikeres manöken? - Egy adminisztrátorhoz képest sokat, egy ügyes kisiparoshoz viszonyítva keveset. Rengeteg a kiadásunk. A külsőnkre nagyon oda kell figyelnünk. Civilben is jólöltözöttnek, ápoltnak kell lennünk, ezt elvárják tőlünk. - Nézzük konkrétabban! Mit fizetnek egy-egy ruhabemutatóért? - Háromszáz forintot. - Fotóreklámért? - Négyszázat. Fürdőruhás vagy fehérneműs felvételért plusz kilencven forint jár. - És ruha nélküliért? - Olyat nem vállalok. - Mi a manökenek legnagyobb gondja? - Nem tartozunk semmiféle intézményhez. Nagyon reménykedünk abban, hogy előbb-utóbb lesz valamilyen külön szakmai szervezetünk. - Mik az eszményi manöken méretei? - 170—175 centi magasság, 55 kilós testsúly, 59-es derék-, 89-es mell- és csípőbőség. - Hogyan lehet ezeket a méreteket „konzerválni”? - A manökeneknél íratlan szabály, a ruhából csak bevenni lehet, kiengedni soha. Én például nagyon jó étvágyú vagyok, és ezért meg kell szenvednem. A súlyfeleslegemet úgy adom le, hogy nylont tekerek magam köré és úgy futok naponta több kilométert. Egyszerű, nem? KEMÉNY GYÖRGY FOTÓ: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI MÁRTA ÉS VALI