Nővér, 1988 (1. évfolyam, 1. szám)

1988 / 1. szám - Staudinger, Ch.: A betegápolás története

vos­­ beavatkozásoknál, továbbá a beteg funkcióinak a megfi­gyelése. Az ápolás a betegségre összpontosított. A hivatás elméleti alapja hosszú ideig ezen a talajon maradt. Az orvostudomány dinamikus fejlődésével ellentétben, a beteg­ápolásból hiányoznak a kutatásra irányuló impulzusok és az új ötletek keresése egészen a 20. századig. Ebben közrejátszik a képzett ápolónők hiánya, az orvos-nővér közötti függőségi viszony, és az egyoldalú beállítottság a gyakorlati teendők irányába. A gyakorlati ápolás megjelölés­e jellemző erre az időszakra. Azokon az osztályokon, ahol a technika előtérbe került /akut osztályok/, már technikára irányult ápolásról is lehet beszél­ni. Előbb-utóbb bekerültek a képzésbe a pszichológiai és az em­ber társadalmi kapcsolataival foglalkozó új ismeretek. A 20. század közepén a hivatáskép lassan átalakul. A kezdemé­nyezés az angolszász országokból indul ki, de befolyása lassan, folyamatosan érvényesül a német nyelvterületen is. Növekszik azoknak a tanulmányoknak a jelentősége, amelyek a nővérek önál­lóságával, a betegápolás­ fogalmának a meghatározásával,, a hiva­tásnak, a megváltozott világ- és emberképben kialakult elméleti alapjaival és beállítottságával foglalkoznak. Virginia HENDERSON az emberről, mint egységes, független lényről ír, aki alapvető szükségleteit egészségesen maga látja el. Beteg az, akinek nincs ereje, akarata és képessége alapvető szükségleteinek a kielégé­­séhez.* Myra LEVINE a szervezet homeosztatikus és homeodinamikus alkal­mazkodóképességének tudományával foglalkozik. Az embert "bio­ - 4 -

Next