Nővilág, 1857. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)
1857-10-04 / 39. szám
Vasárnap oktob. 4-én 18.11. 39-ig szánt. Első évi folyam • Előfizetési díj helyben kiadóhivatalból elhordva negyedévre 1 ft. 15 kr., félévre 2 ft. 30 kr., egészévre 5 pft.— Vidékre postán vagy helyben házhoz hordatva negyedévre 1 ft. 30 kr., félévre 3 ft., egészévre 6 pft. BOLIVÁR. (Történeti beszély.) Irta JÓKAI MÓR. (Vége.) IV. A szerető és honleány. Még az nap este Paez sietve jött Bolivárhoz. — Bolivár, vigyázz; ellened összeesküvést forralnak; most gyülekeztek össze a San Sol kastélyban valamennyien. Engedd meg, hogy egy csoport karabélyossal odasiessek és elfogjam őket. — Azt he tedd. A San Sol kastélyban nem árthatnak nekem, ott van még Laurenzia. — De ellenségeid sokan vannak. — Jó barátaim még többen. — Én mégis azt mondom Bolivár, hogy többet ér egy meghalt ellenség három élő jó barátnál. — Én nem félek. Nekem küldetésem van a sorstól. Nagyobb veszélyben is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak fölé emelni. Emlékezel az új granadai táborozásra, midőn éjjel nyolcz gyilkost küldtek ellenem a spanyolok : a szabad ég alatt aludtunk függő hajakjainkban, én és négy alvezérem. A gyilkosok öt lépésnyiről lőttek ránk ; mind a négy társam meghalt, engemet egy golyó sem ért. Hatalmasabb kéz a földieknél őriz engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor hadd veszszek el. . . .