Nulladik Típusú Találkozás, 1993 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1993-07-01 / 5-6. szám
vésznő kérdésére - „miért festetted ezt így?" - a népi művész szeme kerekre tágult, és döbbenten kérdezett vissza: „Miért ne? Hiszen ezt így kell festeni!" Feltehetően nagyon mély lelki parancs volt ez, tehát minimum több száz éve létezhetett. Lassanként kiderült a művésznő számára, hogy az Andok indiánjainak számos ábrázolása, különösen Bolíviában és Peruban magán viseli ezt a jegyet. Hallotta az ottani festőktől, hogy „ha nem festenénk oda a könnycseppet, az olyan, mintha lehagynánk az ábrázolt személy orrát" (!). A festőnő visszatért Európába, és eltelt néhány év. Aztán az ügynek különös folytatása lett. Hallotta valakitől, hogy a NASA (az amerikai űrhajózási hivatal) Viking nevű űrszondája számos felvételt készített a Marsról, és ott többek között fényképezett egy rejtélyes objektumot is. Azt olvasóink bizonyára hallottak már róla, sőt olvasták is e hasábokon, ami az egyik ilyen legjelentősebb, éppen az úgynevezett Marsi Arc volt. Nos, ami Gowint a leginkább meglepte: az arc egyik szemgödrének sarkában a jelentések szerint egy könnycsepphez hasonló „valamit" fedeztek fel az erősen felnagyított fotókon . . . Gowin rengeteg anyagot kutatott át, majd „könnycseppügyben" ismét elutazott Dél-Amerikába. Akkor már nagyon erősen élt benne a vágy, hogy végére jár az ügynek. Szerencsére makacs természetű ember volt, és ez - mint annyi más esetben a tudománytörténet során meghozta eredményét. Illetve . . . Biztos, hogy eredménynek könyvelhető el, ha egy, már régóta létező elméletet látszik megerősíteni véleményével? Az Andok-vidék indiánjainak történetében rengeteg könnyet, vagyis szenvedést találhatott Gowin. Az ott élők gyötrődtek a fizikai körülmények miatt, aztán gyötörték őket mindenféle idegen hódítók (például előbb az inkák, aztán a spanyolok) és számos betegség. Éhség, pusztulás, nagy vérveszteségek vártak rájuk századokon keresztül. A képi ábrázolásokban megmutatkozó könnyek tehát ily módon indokoltak voltak. De a dolog nem látszott ilyen egyszerűnek, különösen most már összevetve a marsi ábrázolás hasonlóságával. Rendkívül izgalmasnak ígérkezett a feladat: kideríteni, mi köze lehet az indián könnycseppnek a Marsi Arc könnycseppjéhez. Újabb lökést adott kutatásainak az a tény, hogy a Marsi Arc mellett az űrszondák lefényképeztek a vörös bolygó felszínén egyéb rejtélyes objektumokat is. Némelyik piramisra, mások városok falaira emlékeztettek. Gowin hallotta, hogy az egyiknek a NASA kutatói az „Inka Város" nevet adták. És akkor kezébe került egy másik mű, amelynek alapján úgy vélte: inkább a földi inka városokat kellene „marsi városoknak" nevezni, annyira nem illenek bele a földi környezetbe és a korba, amikor állítólag keletkeztek. Különösen Tiahuanaco... Les Deues „A régi Amerika felfedezői" című könyvében talált egy fejezetet Toro Muertóról, ahol nagyon régi sziklarajzok ábrázolják a Földre érkezett idegeneket. (Részleteket erről olvashatnak a „Hol vagytok, idegenek?" c. könyvemben.) Toro Muertóban találtak olyan indián álarcábrázolást is, amelyen szintén ott gördül alá egy könnycsepp ... Tehát ez a dolog már legalább tízezer éves, vagy régebbi? A tiahuanacói istenábrázolásokon is felfedezhetők ezek. Gowin, bár hónapokat töltött Bolíviában, nem látott ilyen szobrokat a híres városban. Kiderült, azért, mert az onnan elhurcolt műtárgyakat főképpen Limában és New Yorkban őrzik, az ottani múzeumok kincsei. A tiahuanacói Napkapu előtt állva azonban minden szemlélőben felmerülnek a kétségek: ezt vajon itteni primitív emberek építették sok ezer évvel ezelőtt, ahogyan a tudomány tanítja? Hiszen a vésetek, a hatalmas elemek összepasszintása is nagyon pontos. Nehezen hihető, hogy ezt korabeli technikával megoldhatták. Tehát bekapcsolódott az ügybe egy harmadik szál is: nemcsak a mai indiánok és a Marsi Arc készítői, de a Tiahuanacót építők is valami okból ábrázolták-alkalmazták a könnycseppet. Felvetődött persze - ezt nem Gowin találta ki, többek között Agreszt orosz kutató is hangsúlyozta meglehetősen fantasztikusnak tűnő fejtegetései során -, hogy Tiahuanaco városát nem is földi emberek, hanem idegenek építették. Hogy ezek az idegenek honnan érkezhettek ...? Nos, erre Agreszt és mások szerint elég világos jelzés az ott fellelhető és már megfejtett kalendárium adatszolgáltatása. Ebből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy az építők 290 napos évben számoltak, számukra az volt érvényes. No már most, a Föld nevű bolygón ilyen rövid csillagászati év gyakorlatilag sohasem volt, illetve sok millió évvel ezelőtt előfordulhatott, amikor bolygónk még nem a mai „menetrendje" szerint haladt a Nap körüli pályáján. Csakhogy akkor - mondanom sem kell - ember még nem élhetett itt. Hol van 290 napos év? Nem a mi Naprendszerünkben, az bizonyos. A marsi év 687 napos (hiszen a bolygó a Naptól távolabb van, mint a Föld, és a Marson túli bolygók egyszeri keringése tíznél, olykor száznál is több földi évig tart). Tehát azok az idegenek, akik jóval az inkák és még inkább a fehérek megjelenése előtt már felépítették, sőt el is hagyták azt a gigantikus várost, és akikre mint istenekre tekintettek,a korabeli földlakók, bizony a messzi űrből érkezhettek. A jelek szerint bizonyos, hogy nem a mi Naprendszerünk lakói voltak és ma sem azok. Lám, a kis könnycsepp a képeken milyen láncolatot indított el... Sajnos azt kell mondanunk, egyelőre a titok megoldásától még nagyon távol vagyunk. Nem könnyű megmagyarázni, mi kapcsolhatta össze a földi indiánokat és az egykor talán létezett, rendkívül rejtelmes marsi kultúrát. ■5 újabb marsi rejtély?