Az Érem, 2005 (61. évfolyam)
2005 / 1. szám - Harcos István: Gallienus (253-268) antoninianusának kettős verete
2 1 Fotó: Gyulavári József Zusammenfassung Der Verfasser stellt uns eine Prägung mit technischen Fehlern dar. Bei dem Prägen wurde die Münze zweimal geschlagen und es sind Details von beiden Münzbildern zu sehen. In seinem Artikel sucht der Autor auf die Frage eine Antwort, ob es nicht möglich wäre, dass die zweite Prägung auf der Münze während der Regierungszeit von Claudius (268-270) daraufgestempelt wurde und so könnte man hier über bewusste Benützung sprechen. Summary A double minted antoninian of Gallien is introduced, with both images partly visible. The author examines whether the second strike was made under Claudius II (268-270), and thus it is a result of a deliberate reminting. Könyvismertetés Dr. Temesi Sándor: A magyar vastermék-kereskedelem története. Budapest 2004. 584 old. Illusztrált. Kellő figyelemmel kísérve napjaink könyvtermését, időnként igazi csemegékre lehet rábukkanni. A magyar vastermék-kereskedelem történetének terén ugyan nem érzem magamat különösebben tájékozottnak, a vaskos, közel 600 oldalas nagymonográfia - ki tudja, milyen indíttatásból - tartalmaz egy „Pénznemek” elnevezésű alfejezetet (45^17. oldal), amely valóságos tárháza a mélységes hozzá nem értésben fogant megállapításoknak. Nem értem, hogy volt képes leírni a szerző 94 sort a magyar pénztörténetről úgy, hogy gyakorlatilag a szöveg minden sora tartalmazzon legalább egy, de inkább több tárgyi tévedést. Megjegyzés nélkül álljon itt a szöveg legalább néhány rövid mondata elrettentésképpen, ezúton is tiltakozva az erdők kiirtása és az értelmetlen papírpocsékolás ellen: „A pénzhamisítás különösen Kun László idején terjedt el, sok rezet kevertek az ezüstbe, olyannyira, hogy már a nép sem fogadta el a „László garasának” elnevezett hamisítványokat.” / „III. András alatt az országban forgó pénznemek a következők: [...], 900 királyi dénárt érő génuai arany guinea.” / „Az első aranypénzt is Csák Máté vereti, azonban puhasága és formátlansága miatt nem vált be.” / „Nagy Lajos később szintén veret aranypénzt, a „florintek”-et.” / „Mátyás király alatt új elnevezéssel találkozunk: a tallérral. [...] Utóbb Mátyás maga is veretett ilyen tallérokat s azok 50 dénárt értek.” / „Rákóczi Ferenc kezd először veretni rézpénzt, a kongót, ezüstből pedig a libertást.” „A papírpénzt nálunk 1769-ben I. Ferenc József bocsátotta ki, amikor a francia forradalom okozta háborúk költségeit nem tudta másként fedezni.” Zárszóul csak annyit szeretnék megjegyezni: remélhetőleg az ismertetett fejezet színvonala nem az egész könyvet jellemzi. Tóth Csaba