Magyar numizmatikai adattár (1910)
Magyar Numizmatikai Adattár
„szövetségeseinknél“. A leghatározottabb ellentállásba ütköztem és egyenesen követelték maguknak azt a jogot, hogy legalább az Ausztriában vert 20 koronás aranyérmében az „Imperium Austriacum“ megmaradhasson. Ebbe sem mehettem bele, mert a 20 koronás aranyérme nemcsak a belföldi, hanem nemzetközi forgalomra is szánatott, a külföldön pedig abba a fogalomba: „Imperium Austriacum“, sajnos, Magyarországot is beleértik. Az osztrákok ezt jól tudták, s régi centralista hajlamaiknál, ostoba „Gesammtreich“-os észjárásuknál fogva éppen ezért is ragaszkodtak ama kifejezéshez. A vita, ebben a magában egyszerű és világos ügyben, oly mérveket öltött, hogy hevessé vált, hogy nagy közös konferencia tartására szorultunk. A konferencián magyar részről Wekerle Sándor pénzügyminiszter és én, osztrák részről az akkori pénzügyminiszter dr. Steinbach, báró Niebauer osztályfőnök és báró Winterstein vettek részt. Az osztrák pénzügyminiszter állásfoglalása már előzetesen illetékes helyről a magyar felfogásnak megfelelő irányítást nyert, amit én jól tudtam, de úgy látszik, az osztrák főhivatalnokok nem. Az értekezleten én voltam hivatva álláspontunkat kifejteni, amit meg is tettem. Osztrák részről főképp báró Niebauer, régi megcsontosodott centralista, külömben jeles szakember és most az osztrák urak házának tagja, fejtett ki elkeseredett ellentállást. Vita fejlődött ki, melyben mind a két miniszter részt vett. Végül még egyszer felszólalt báró Niebauer és állította, hogy Ausztriának szégyen volna a vitás szavakat elejteni, mert abban nyer kifejezést Ausztria államisága, amelybe, ha Magyarországot a külföldön beleértik, azon ő éppenséggel nem búsul. Amidőn ezek a kijelentései elhangzottak, feléje fordult az osztrák pénzügyminiszter gunyoros mosolylyal és a következőket mondá : — Aber mein lieber Baron Niebauer, Oesterreich — das giebts nicht! (De, kedves báró Niebauer, Ausztria — az nem létezik !) Hát erre a nyilatkozatra szinte elhaltem. Nem hiszem, hogy valamely államnak minisztere valaha saját államának a létét tagadta volna. De mégis igaz, hogy a „birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok“ nem akarják az Ausztria nevet viselni és elismerni. Élénk tanúságai ennek az osztrák érmék. Míg a magyar érméken természetesen az érték a magyar államnyelven van kifejezve, addig ilyesmit az osztrákéban hiába keresnénk. Néma ékesszólással hirdetik nyelvtelenségükben azt, hogy az osztrák miniszter, habár drasztikusan, de mégis csak a valóságos állapotot fejezte ki. Nem csodálatos-e tehát az, hogy ez az Ausztria, amely még csak nem is állam, mely széthúzódó „néptörzsek“ mondhatni, kényszerű összefoglalása, mely alig több diplomáciai és földrajzi fogalomnál, melynek egysége és összetartozandósága leginkább a korona birtoklásában nyilvánul, hogy mégis ez az Ausztria az egységes nemzeti alapon szervezett, ezredéves alkotmánynyal bíró Magyarországot véli legyűrhetni, nemzeti szabad és jogos akaratának nyilvánításában és érvényesítésében megakadályozni ? Azzal a nem létező Ausztriával szemben előbb-utóbb a nagyon is létező Magyarország ki fogja vívni a maga jussát. A történelmi alakulás természeti törvénye diadalmaskodni fog itt is, amint diadalmaskodott mindenütt a nemzetek létének küzdőporondján! A „Szegedi Napló“ című napilap 25 éves fönnállásának emlékére díszkönyvet adott ki, amelyben Enyedi Lukács, volt pénzügyminiszteri államtitkár, a lap alapítója és első szerkesztője, közli e visszaemlékezést. Dr. Zimmermann Lajos, 4. I. Endre kiadatlan dénárja. Dr. Buchenau H. ismerteti a „Blätter für Münzfreunde“ 1909. évi 6. számában a 4208. oldalon a müncheni kir. éremtárban elhelyezett I. Endreiek dénárt, amely a C. N. H. I. 11. számú dénártól annyiban tér el, hogy előlapján a körirat visszás és hibás, a hátlapon pedig a körirat érthetetlen, az egyenszárú kereszt közepén és végein pontok és sarkaiban kettős körök vannak. A dénár anyaga finom ezüst, súlya 0,51 gramm, átmérője 15—16 mm., rajza a cikknél látható: Rampacher Pál.