Numizmatikai Közlöny, 1927-1928 (26-27. évfolyam)
Dr. Harsányi Pál: Dr. Gohl Ödön †
—4 — tudományegyetem bölcsészeti fakultásán négy félévig klasszika-filológiai kollégiumokat hallgatott s e tárgykörből középiskolai tanári oklevelet nyert. 1882 szeptember 1 -től december 31-ig a soproni Csöndes-féle intézetben működött, mint gimnáziumi tanár. 1882 december 27-ikén Szabadka szab. kir. város közgyűlése helyettes tanárnak választotta meg a görög és latin nyelv tanszékére a városi főgimnáziumhoz s ezen állásának elfoglalására a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapott felhatalmazás alapján a szegedi tankerületi főigazgatóság 1882 december 30-án adott engedélyt. 1885-ben (június 24.) választotta meg a tanács ugyanazon szaktárgyak rendes tanárává s e választást még azon év augusztus 26-án erősítette meg a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, 1888 december 21-én pedig véglegesítette ezen rendes tanári állásában. Ily minőségben működött 1895 május 31-éig. Kerek számban tehát 12 és fél évet töltött Szabadkán. Erre az időre esik házassága, ugyanis 1889 május 14-én vezette oltárhoz Aradon váradi Török Gizellát, ma is élő s velünk gyászoló özvegyét, aki férje elhunyta után alapító tagjaink sorába lépett. Dr. Gohl Ödön szabadkai tanárkodásáról legyen szabad elmondanom egy kicsiny, de találó jellemzést. Évekkel ezelőtt egy volt tanítványa kereste föl a múzeumban, ahol a régi reminiscentiák felújítása után e szavakkal fordult az egykori tanár volt tanítványához: „Mondja meg őszintén, milyen véleménnyel voltak rólam Önök, mint tanárjukról?“ A tanítvány rövid gondolkozás után a következő lakonikus feleletben válaszolt: „Nagyon szigorú volt Tanár úr, de mindnyájan szerettük, mert igazságos volt!“ Azt hiszem, hogy ennél nagyobb elismerést tanítványától egy tanár sem kívánhat! Dr. Gohl Ödön tudományszomjas lelkét — hiszen tudjuk, hogy élete utolsó napjaiig folytonosan tanult, képezte és művelte magát — nem elégítette ki a többé-kevésbé egyhangú tanári pálya, pláne olyan távol a fővárosi centrumtól, ahol a korabeli újabb tudományos áramlatoktól jórészben el volt zárva! Pedig hogy ekkor már behatóbban foglalkozott numizmatikával, mutatja azt a szabadkai főgimnázium 1893—94-ik évi értesítőjében „A római birodalom pénzeiről“ írott több mint ötéves tanulmánya, mely külön lenyomatban is megjelenvén, sok fontos tanulságot és adatot nyújtott a gyűjtőknek is, mivel az addigi kutatások eredményeit foglalta össze, oly módon, hogy bátran nevezhetnék e művét kora színvonalán álló kis római numizmatikai kézikönyvnek. Hogy e megkezdett tudományos munkálkodást folytatni kívánta, akik az ő ambiciózus lelkét ismertük, igen természetesnek találjuk. Bizonyára vonzotta a szülői ház melege is és a sok színes emlék, amit gyermekkorából magával vitt s amelyek a mindnyájunk előtt oly rokonszenves Budához fűzték. Alkalmam volt egy ízben — mint úri háza vendégének — látni azt a szeretetteljes gyermeki vonzódást, amit ősz édesanyja iránt tanúsított a szintén ősz fiú, aki szinte nem győzte százféle figyelmességének jeleivel elhalmozni a házában megjelent szülőt, amit csak az tud kellőképpen méltányolni, akitől a Sors megtagadta ennek a szent kötelességnek örömét és boldogságát! Lehet, hogy még egyéb okok is késztették arra, hogy Szabadkát elhagyja Budapestért, ahova 1895 május 9-iki kelettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtára asszisztensének! Nagy áldozat kellett ehhez, mert több, mint 12 éves szolgálatot hagyott oda állami hivataláért, ahol pályáját ismét elől volt kénytelen kezdeni. A magasabb célok után való törekvésen kívül, csak jól szituált anyagi helyzete képesíthette erre, amely egész életén keresztül megóvta őt a szürke, köznapi anyagi gondoktól s minden eszközt megadott neki arra nézve, hogy magát minden irányban nehézség nélkül képezhesse! (Ez alkalommal csak gazdag könyvtárára hivatkozom, melyben egész sereg olyan mű van felhalmozva, amely Magyar Nemzeti Múzeumunk Éremtárában is hiányzik!) Abban az időben az érem- és régiségtárban az volt a szokás, hogy a juniornak át kellett esni az ügykezelés mindenféle ágán, az irattár, a könyvtár kezelésén, az egyes gyűjteményrészek megismerésén, míg végre valamelyik csoportnál megállapodhatott és azt véglegesen gondjaiba vehette. Ez a módszer magyarázza meg az ő sokirányú érdeklődését és sokoldalú ismeretét, amelyet mint numizmata is folytonosan értékesített tudományos munkálkodásában. A Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárában 1900 májusában lett segédőrré, 1901 október 30-tól elsőosztályú segédőrré, 1902 november 27-től őrré, 1912 január 9-től ig.őrré s mint ilyen, az 1920 február 21-iki minisztertanácsi határozat értelmében az osztályigazgatói címet és jelleget nyerte. Mint osztályigazgatót nevezte ki Magyarország kormány