Numizmatikai Közlöny, 1931-1932 (30-31. évfolyam)
Dr. Alföldi András: A pannoniai őskereszténységnek néhány numizmatikai vonatkozású emléke
z elvérzettek remélhették, egészen általánossá válik az erőshitűek megdicsőülésének a cirkuszi győzelmek jelképeivel való szemléltetése. Aki Tertullianust és Cyprianust olvasgatta, tudja, mennyit szerepel ez írásaikban. Ez tükröződik azután a képes ábrázolásokon is. Olyan furcsa dolgok születnek itt a játékok győzelmeinek átvitt értelmű alkalmazásából, hogy p. o. egy tuniszi ólomvedren egy győztes gladiátor jelképezi a Krisztus győzelmét, vagy pedig sírfeliratokon győztes versenylóval allegorizálják a Krisztus hű szolgáját, aki elnyeri erényei díját a túlvilági életben. A ló combján utóbbi esetben éppen a mi monogrammunk jelzi a győzelmet. Alább még fogjuk látni, hogy mennyire elterjedt az őskeresztény sírfeliratokon ez a szimbolika. Mi az értelme ennek a monogrammnak? Megfejtése érdekében már sok tintát pazaroltak el hiába, és csak annyira jutott el jelentésének magyarázata, hogy a kutatók többsége a palma emerita, praemia emerita, vagy a palma feliciter, illetőleg praemia feliciter megoldások mellett foglalt állást. Sajnos, okosabbat magam sem tudok, bár a cirkuszi játékokról szóló antik auktorhelyek rendszeres átdolgozásával, úgy vélem, nem volna nehéz megtalálni e rejtvény kulcsát. Az újabb szakírók megfigyeléseiből a következőket tartom kiemelendőknek: Monogrammunk variánsait L. Bruzza gyűjtötte össze először gondosan. Már az ő összeállításából (1. az FG.-táblát nála) kitűnt, hogy az E nincsen a P legalján, úgyhogy az F- (és L-) betűk belekombinálását valószínűnek kell tartanunk. Ez a fel(iciter) mellett szólna, mint Bruzza (de Rossi tekintélyére támaszkodva) is írja. Nem dönti ezt meg feltétlenül Katharine A. McDowall megfigyelése sem, hogy t. i. a P szárán lévő keresztvonások száma erősen változik. Ami mármost az első, P-vel kezdődő szó értelmezését illeti, mindkét említett eshetőség mellett lehet érveket felsorakoztatni. A Bruzza által közölt variánsok, melyekbe az R is bele van foglalva, a praemia mellett szólnának. Azonban lehetséges e variánsok miatt egy harmadik alternatíva is. Tudniillik a kőbe vésett játéktáblákon monogrammunk helyett egy esetben a PER betűk állanak, kétszer is egymás után. Viszont a pálma mellett szól az a jegy, amelyet G. Macdonald fedezett fel a Hunter-gyűjtemény egy konformátján, s amelyen egyszerűen álló pálmaággal van összekötve az E betű három vízszintes szára. Azonban egy rómavárosi mécsesen (CIL XV 6767 p) a pálma a teljes monogrammhoz van hozzáillesztve, szóval a P a pálma jelképén kívül külön is szerepel. Valamivel tisztábban láthatunk, ha e jel legfőbb előfordulásait áttekintjük; teljességre nem törekszem, de néhány eddig kevéssé vagy egyáltalán nem ismert érdekes adatot is feljegyezhettem róla. 1. A konformátokra rendesen nem az öntés vagy verés alkalmával, hanem utólagosan felvésve került monogrammunk, úgy, mint a konforniátokat (mint játékpionokat?) pótló felkalapált szélű medaillonokra is. Bár ez a leggyakrabbi, mégis más ilyen bevésett jegyek is állandóan előfordulnak ezen éremfajon, ezek közül legjellemzőbbek a koszorú, a pálma és a szívalakú levél. A konformátokon oly erősen kidomborodó kapcsolat a versenyjátékokkal jut e jegyeken is szemmel láthatólag érvényre. 2. Ugyanez az eset áll a tabulae lusoriae megfelelő jegyeire nézve is. Úgy, mint ma a gyerekek a fapadokra vésik a malomjátékhoz szükséges tábla vonalait, úgy a római köznép a közterek kőkockáira, épületek lépcsőire stb. véste fel a maga hasonló játékainak . Id. m. 78. s. kk. 11. 3 U. a., Bulletino di archeol. crist. 2. ser. 4, 1873, 135. s. kk. 11, továbbá G. Schneider—Graziosi, Rom. Quartalschrift 29, 1915, 280. stb. —Érdekes a Laevina Firmina sírköve győztes versenylóval (Diehl, Inscr. Lat. Christ, vet. 3207). Az a tény, hogy a kereszténység az égre vetíti a pogányság profán földi örömeit, nem meglepő, sőt ellenkezőleg: jellegzetes tünete annak a kornak, amelyben az egyház és az állam nagy mérkőzése lefolyt. V. ö. Num. Közl. 26 — 27, 1928—29, 33. s. kk. 11. 4 A régebbi irodalmat összeállította Ch. Robert, Étude sur les medaillons conformates (Extr. de la Revue belgo de num., 1882) 29. és kk. 11. 5 L. Bruzza, Annali dell' Istituto di Corrispondenza Archeologica 49, 1877, 58—72 11. — W. Gardthausen, Das alte Monogramm 106 s. k. I. összefoglalása értéktelen ; összekeveri a P—E monogrammot hasonló orientális és görög jegyekkel. 6 Num. Chron. 1906, 244 s. k. 1.; u. itt 243, 35. jegyzet és 245, 43. jegyzet. 7 M. Ihm, Röm. Mitteil. 6, 1891, 215 (70. sz.) 8 Num. Chron. 1909, 40. 9 P. o. Hirsch, Aukt.—Katal, 29, 1910, 33. tábla, 1423. sz.