Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1980 (24. évfolyam, 1-2. szám)

1980 / 1. szám

EGY MŰFAJ VÁLTOZÁSAI 23 „Egyszerre dördült el valamennyi puska, s azután nagy csend lett. Iszonyú füst takarta el a világot, nem lebegve magasabban, mint az ember szeme s azután hallatszott, hogy dübörög a föld a sok csizma dobogása alatt, amint rohantak el a másik oldalon. A taligákban nyerítettek a lovak, azután egymás után összeakad­va, egymásba gomolyodva rohant végig a mezőn mind, a gazdátlanokat magától vitte haza a ló őrült vágtatással.“ Petelei korábban befejezné a történetet, megelégedne a bekövetke­zett tragédia sejtetésével, Thury képszerűen is elénk tárja (naturalista részletezéssel) a drámai végkifejlést. Sőt — nyomósításként hozzáfűz egy kommentárszerű mondatot: „— Mert egy kis fát gyűjtött az ember télire, egy kis forgácsért, amit összeszedtünk.. .“ — suttogja egyik haldokló parasztja. Novellád jó részében egy alak köré szövi a történést. Jellemno­vellák­nak nevezhetnénk a Thury-novelláknak ezt a típusát, az író ugyanis főleg a hős érzelemvilágát, jellemének alakulását követi nyomon. A gabályi kis káplárban azok a megaláztatás­ szülte lelki változások ér­deklik, amelyek egy félénk, fiatal katonát eljuttatnak addig, hogy leszá­moljon emberi méltóságába gázoló felettesével. Az ember, aki hazaballa­gott címűnek nincs is cselekménye, a lelki egyensúlyát elvesztett ember gondolataira figyelünk, azokra az emlékképekre, amelyek utolsó útján­ fel-feltörnek a hősben. A szerencsétlenséget — mint annyiszor — most is környezetrajzzal szuggerálja, alig néhány tollvonással sejteti: „Most már az egész teste alatt betört a jég, de pár perc alatt már új képződött a helyébe. Vékony, finom ablak ...Leírásai nem elnyújtottak, nem kedveli az anekdotikus előadásmódot sem. Szigorú felépítettség, szűk­szavúság, helyenként jelképszerű rövidre fogottság a legszembetűnőbb jegyei e novellisztikának. Célratörő novellaszerkesztésének — veszi észre Rejtő István — „megvan a nyelvi vetülete is: a világos mondatszerkesz­tés, sőt a mondatformák ökonomikus egysége, a díszítő elemek (jelzők, részletező leírás) kerülése.1114 A fogalmi sík változatai: Justh Zsigmond, Gozsdu Elek, Ambrus Zoltán novelláiban a gondolatiság, a filozofikum a szembetűnő. Justh azok közé az írók közé sorolja magát, akiknek van filozófiájuk. „Nem rejtem el, a mulattatás nem volt célom, nem is lesz soha“ — írja A pénz legendája elé írt ajánlásában. (Csak emlékeztetni szeretnék rá: a társadalmi fejlődést egy sajátos nép felé fordulással kép­zelte el : ha az enervált, túlfinomult társadalmi osztályok, rétegek elkeve­rednek, felfrissülnek az életerős parasztsággal.) Romantikus, biológiai szemlélete ott van már első novelláiban, az 1892-ben megjelent A puszta könyve című kötetének darabjaiban. Inkább állóképek, önkifejező lírai vallomások, szín- és hangulathatásokat rögzítő tablók ezek az írások. Cselekményük nincs, nem fontosak az alakok sem, a valóság konk­­krét tárgyai pedig lírai hangulatban oldódnak fel. Ilyenformán: „A nap mind lejjebb száll, sötét pírt áraszt, amely a fél Láthatárt ellepi. Az ég ezen az oldalon világos, áttetsző, zöld. Csupa élénk szín, szinte kápráztató. A nap fényözöne is mindinkább formát nyer, most már olyan lesz, mint egy égő korong, mindjárt lenyugszik ... 14­14 Rejtő István, Thury Zoltán. 1963. 343.

Next