Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1
Mondattani vázlatok. I. A hiányos mondatok. — Fölolvasás a M. T. Akadémiában 1895. jan. 7. — Miután a magyar mondattannak két terjedelmes részét, a határozókat s az összetett mondatokat, földolgoztam két nagyobb munkában 1), kötelességemnek tartom, hogy a mondattannak többi szakaszait is tüzetesen kidolgozzam. Minthogy azonban ez bonyodalmas és időbe telő munka, a kutatások eredményeit előbb rövid vázlatokban kívánom bemutatni. Egyelőre a mondatrészek egymáshoz való viszonyát választom e vázlatok tárgyául, s így elsősorban természetesen az alany és állítmány viszonyáról kell szólanom, itt is legelőbb azokról az esetekről, melyekben az alany vagy az állítmány hiányzik, tehát az úgynevezett hiányos mondatokról. A hiányosságnak a mondatban számos fokozata lehet, de megkülönböztethetünk két főosztályt. Lehet a mondat valósággal hiányos, amikor t. i. nyelvérzékünk egyáltalán nem különböztet meg benne alanyt és állítmányt, tehát a mondat nem tagolódik két részre. Lehet aztán csak látszólag hiányos; ilyenkor csak nincs kitéve az alany vagy állítmány, más szóval csak lappang az egyik rész, s néha a nyelvérzékre nézve teljesen el is vész, s akkor a mondat valóban hiányossá válik. 1. Tagolatlan mondatok.2) A nyelvtani állítmánynak forma szerint főrésze az ige, mely azt fejezi ki, hogy valaki vagy valami cselekszik, szenved vagy vala *) A Magyar Határozók, két kötet. A Magyar Kötőszók, három kötet. I Vö. Miklosich: Subjektlose Sätze. — Veress lg.: Alanytalan mondatok, PhilKözl. 16: 636. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXV.